Semmi ​negyven 12 csillagozás

Maros András: Semmi negyven

George ​H. W. Bush hivatalos budapesti látogatása alatt a Vasas teniszpályáinál tartja napi futóedzését, együtt kocogunk. Körről körre lassul. Megkérdezem, fárad-e, hősködve azt mondja, nem. Hazugságon kapom az Egyesült Államok elnökét! A Fővárosi Tanács egyik osztályvezetőjét sikerül elsőre tökön lőnöm teniszlabdával, fagyi jár érte. Az idősebb csapattársakkal való pimaszkodásért viszont használt zokni jár – szájba. Misi, a pályamunkás lopott pólóban a slagnak kiásott gödörbe húzódik, ott iszogat, felszámolási eljárást indított saját magával szemben, jól áll az ügye. Cliff Richard belép a teniszcsarnokba fényes melegítőben, hajpántban. Ütök vele egy órácskát. Az ausztriai teniszversenyre kísérő szakvezető, miután eltéved Bécs belvárosában, megszólítja a helyieket: Guten Tag, Westbahnhof!

Különös figurák és helyzetek, elérhetetlen példaképek a 80-as, 90-es évek teniszvilágából. A rendszerváltás környéki Magyarország egy élsportoló tinédzser szemén keresztül. Epizódok egy a… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Magvető, Budapest, 2013
280 oldal · ISBN: 9789631430912

Kedvencelte 2

Most olvassa 1

Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Papp_Sándor_Zsigmond I
Maros András: Semmi negyven

Én annak olvastam ami: teniszmemoárnak, és bizony nagyon jól szórakoztam rajta. Igazán jó olvasmány, várja az ember a következő fejezetet, onnan lehet tudni, hogy jó. kicsit többet is olvastam volna abból, hogy miért hagyja abba, de amúgy semmi hiányérzetem nincs. Maros András jól ír és pontosan. A nyolcvanas évek így teljes most már a fejemben, tenisz-szemszögből is.

>!
Yorgos
Maros András: Semmi negyven

Kötelező olvasmány mindenkinek, aki a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján volt kamasz/fiatal, aki a legvidámabb barakkból lett vadkeleten szocializálódott, aki teniszezett vagy bármi mást sportolt vagy szerette a teniszt vagy más sportot, vagy csak érdekli, hogyan éltünk, éreztünk és gondolkodtunk mi, akikről ez a zseniális, magával ragadó hangulatú könyv szól.

>!
Hidden_fremen
Maros András: Semmi negyven

Új kedvencem van. Ha valaha írnék/írtam volna könyvet nagyjából hasonló lenne/lett volna. De tartok tőle megközelíteni se tudnám ezt a színvonalat. Tömegközlekedési eszközökön olvastam és sokszor nem bírtam ki hangos röhögés nélkül. Majdnem minden mondata az idézetek közé való.
Nem tudom ma mi a helyzet, de anno más sportoknál is hasonló volt a „szakértők” hozzáállása. Kész csoda, hogy voltak sportsikereink.
Korábban már született hasonló stílusú könyv Vámos Miklós tollából (Teniszezz velem!), akinek egyéb műveit azután kezdtem el olvasni. Most Maros András műveire is ez vár.

Aki szereti/szerette a teniszt és csak egy picit is élt az átkos utolsó éveiben annak kötelező.


Népszerű idézetek

>!
a_ba

Magyar teniszversenyre ellátogatni annyi, mint körsétát tenni a legocsmányabb káromkodások szabadtéri hangtárában.

182. oldal

>!
a_ba

A Meteor Kupa nyolcaddöntőjében két idegileg túlterhelt, az átlagnál is tébolyultabb versenyző áll egymással szemben. A versenybíró a hátsó pályák egyikére küldi őket. Amint átadja nekik a labdát, fel sem néz a papírjaiból, csak sóhajt, „Ne is lássalak benneteket!” Nagy az érdeklődés a meccs iránt, megtelik a hátsó tribün. Aki eljön, nem csalódik, a két őrült maradéktalanul kiszolgálja a népet. A meccs statisztikája: négy összetört teniszütő, egy kettészakadt paraván (mely a pályák elválasztására szolgál), hét elveszett (értsd: dühből kikúrt) labda, három felrúgott szék (ugyanazon szék háromszor), két egymásnak címzett fenyegetés (ebből egy halálos), térfélcserénél lökdösődés.

184. oldal

>!
ponty

Boris Becker az egész világot meglepve robbant be. Ez volna számomra is a követendő példa, a berobbanás. Utálnám fokozatosan építgetni a karrieremet, túl melós, kis magyar verseny, közepes magyar verseny, serdülő, ifi, felnőtt másodosztály, felnőtt első osztály, és akkor a nemzetközi mezőny még mindig sehol… ez nem perspektíva. Nincs időm, energiám és kedvem végigtotyogni a szamárlétrán. Én is inkább berobbanok. Üstökösként.

142. oldal

>!
ponty

Apám kivisz a Népstadionba, kettős rangadóra. A második meccs a fő attrakció, Ferencváros-Vasas, ő a Fradinak szurkol, én Vasas-drukker vagyok. A héten Zombori Sándor a kedvencem. Felállva tapsolok, ujjongok, amikor hozzá kerül a labda. A tizedik perc környékén durva szabálytalanságért kiállítják. Sértődötten levonul, dühében kirúg egy fűcsomót. De nem csak ő bántódik meg, én is, én azonban nem a bírói ítélet miatt, az jogos volt, nekem Zombori viselkedése fáj. Átvert. Cserbenhagyott.

10. oldal

2 hozzászólás
>!
a_ba

Tisztelem a kemény munkát, a spártai edzésprogramot – bizonyos távolságból.

45. oldal

>!
a_ba

De mit is várunk egy olyan nemzettől, melynek ha megkérdezzük az aktuális szövetségi kapitányát, hogyan kell fonák nyesést ütni, a következő választ kapjuk: – Úgy, fiam, mintha leölnéd a disznót.

49. oldal

>!
ponty

A lépcsőházi bejárat előtt, a repedezett betonfelület kátránycsíkokkal körülölelt négyzetében megállunk, farkasszemet nézünk bemondjuk a nő nevét, akiért megy a menet, és könyökünket ellentétes kezünkkel megfogva egymásnak feszülünk, toljuk, lökjük a másik testét; akinek legalább az egyik lába a kátránycsíkon kívülre kerül, az veszít. A nyertesé a nő. Ha akarja, a viadal után átölelheti és megcsókolhatja. (A nőket az egységesen százharminc centisre nyírt tujafenyők képviselik.) …
Kornél erősebb nálam, minden jó nőt megkap, övé Audrey Hepburn, Görbe Nóra, és a házban lakó rejtélyes hölgy, Ilona, valamint a legalább olyan csinos édesanyja. (Egyszerre húzza magához az anyát és lányát reprezentáló tuját.)

71. oldal

>!
ponty

Nincs kiadós verés ("körsima"), pimaszságért nem adnak csengő pofont, nincs szóbeli alázás, a testi fejletlenségen sem gúnyolódnak. De öltözői sportokat sem űznek. Dögunalmas itt az öltözői élet. Öltöznek és vetkőznek. Mintha erre való lenne az öltöző. Nekem kéne indítványoznom, hogy zárjanak be a szekrénybe? Kérjek verést? Elkunyeráljak egy használt zoknit, és tömködjem a számba? Az nem volna ugyanaz. Az igénynek a másik félben (szakkifejezéssel a bráner túlsó végén) kéne felmerülnie.

133. oldal

>!
ponty

Egyszer majd becsöngetnek, és anyukám a díjbeszedő helyett a Vasas középpályás sorával találja szemben magát. – Jó napot kívánunk, Maros Andráshoz jöttünk – mondja majd Zombori, Vasas melegítőben, kezében a meghívót lobogtatva. Focilabdás papucsomban kicsoszogok, átveszem a vendégeimet, intek anyukámnak, menjen, tálalja a pitét, apámat oldalba bököm, tegye fel a kávét.

11-12. oldal

>!
ponty

Kocogunk. És beszélgetünk. Beszélgetek Bush-sal. George-dzsal. Elmondom, hogy teniszezem. Azt mondja, jól van az jó dolog, teniszezzek csak. Megígérem, hogy jó, folytatom a teniszt, mert szerintem is jó dolog. Bólogat. Azaz: nem gondolta meg magát, még mindig jó ötletnek tartja, hogy teniszezzem. Magyar-amerikai egyetértés.

197. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Szabó Tünde: Dopping
Sandra Brown: A győzelem mámora
Szimon Istvánné: Évi az intézetben
Vámos Miklós: Húrok
Rafael Nadal – John Carlin: Rafa: Az én történetem
Vámos Miklós: Teniszezz velem! (én sem tudok még…)
Zuber Ferenc (szerk.): Magyar Sport-almanach 1925
Andre Agassi: Open
Novak Djokovič: A győztes étrend
Paul Douglas: Hétvégi tenisziskola