Játszótéri ​pillanatok 31 csillagozás

Maros András: Játszótéri pillanatok

„A játszótér olyan közösségi tér, ahol érvényüket vesztik a megszokott szabályok – a fizika és a társadalmi együttélés szabályai egyaránt. Másképp tagolódik a tér, másképp telik az idő. Másképp nézünk egymásra, másképp kommunikálunk, másképp működik az érzékelésünk, az emberismeretünk, a humorunk. Ezt a téren és időn kívüli állapotot, habitusól függően, láthatjuk siralmasnak, felemelőnek, érdekesnek vagy éppen viccesnek. Maros András, aki fiatal apaként gyakorlott játszótéri dzsungelharcos, inkább a groteszk humor felől közelít. Kisprózáiban arról az oldalunkról mutat be minket, a játszótéri társadalom aktuális, volt vagy leendő tagjait, amelyet a külvilágnak nem biztos, hogy szívesen mutogatnánk.”

>!
Scolar, Budapest, 2018
144 oldal · ISBN: 9789635091812
>!
Scolar, Budapest, 2018
144 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789632448695 · Illusztrálta: Helmut Kruse

Most olvassa 1

Várólistára tette 15

Kívánságlistára tette 16

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Bea_Könyvutca P>!
Maros András: Játszótéri pillanatok

A Kávéházi pillanatok után a játszótérre is ellátogathatunk Maros András történetei által, amelyek közül jó néhányat ismerősként üdvözölhetünk, mert minden bizonnyal mi magunk is hallottunk és tapasztaltunk már hasonlókat, amikor gyermekünkkel próbálkoztunk beilleszkedni a játszótér közösségébe.
Nagypapák, anyukák, családok és egyedülállók, többgyerekesek és egy gyermeket nevelők egyaránt megfordulnak a játszótéren. Gyerekek, kicsik és nagyok, homokozólapátok és dömperek, csúszdák és hinták a szereplői ezeknek a pillanatoknak, melyek garantáltan megmosolyogtatnak, elszórakoztatnak és felidézik a saját emlékeinket, vagy éppen a jelenlegi mindennapjainkat látjuk bennük.
Bővebben: https://konyvutca.blogspot.hu/2018/05/maros-andras-jats…

ppeva P>!
Maros András: Játszótéri pillanatok

Immáron második generációs játszótérlátogató lévén már rég megállapíthattam, hogy a 35-40 éve tapasztaltak ma is érvényesek, legfeljebb ma másképp hülyék az emberek. Már a lányaimmal való játszóterezések is azért mentek az agyamra, mert nem bírtam a többi szülőt (tudom, biztosan antiszociális vagyok). Manapság a szülők már békén hagynak, most már csak a nagyikkal kell megküzdenem. :) (Meg az unokáimnak az agresszív, szabadjára hagyott vagy magukra hagyott gyerkőcökkel…)
Ez a könyv szösszenet-gyűjtemény helyenként szórakoztató volt, helyenként az ember ráismert arra a nagy büdös semmire, ami emberek száját elhagyja, ha épp elhagyják kicsit magukat. Vagy ha épp fordítva, próbálják kidomborítani az okosságukat meg a humorukat.
Volt egy-két sztori, amin hülyére röhögtem magam. De aztán – a nagy semmi, mármint könyvileg. Irodalmilag. Kis sztoricskák, gyerek- és felnőttszáj-történetecskék, van, ami két sor egy oldalon. Közben-közben rajzok (ezek például tetszettek, talán mert abszolút antitalentum vagyok bármiféle rajzolásban), csak hogy teljenek az oldalak. Az „író” (vagyis gyűjtögető) abszolút a megfigyelő álláspontjára helyezkedik, se ő, se a játszótérhasználó gyereke nem nyilvánul meg, nem mondanak se hülyeségeket, se cukiságokat.
Valahogy úgy voltam vele, mint Az Úr Nyolcadik Kerületé-vel. Csak a terep volt más. Hogy készülhet az efféle gyűjtemény? Jövünk-megyünk, notesszal vagy valamilyen hangfelvevővel, figyeljük, mit mondanak-csinálnak körülöttünk, aztán nagyjából ömlesztve, kicsit felturbózva, humorosítva leírjuk, összerakjuk. És ahelyett, hogy egy blogban vagy a FB-on irkálnánk lájkolható kis színeseket, úgy döntünk, hogy ez már irodalom, ennek könyvnek kell lennie.
Én másfél óra alatt olvastam ki, közben kétszer röhögtem, egyszer pedig elszundikáltam (hajnal volt még). Ennél azért sokkal többet várnék el egy könyv-től.

6 hozzászólás
Joxer >!
Maros András: Játszótéri pillanatok

Mosolygásra késztető szülői és nagyszülői beszédfoszlányok és sokunknak ismerős szituációk, amelyeket átélthettünk szülőként, vagy gyerekként, és most olvasva talán rég elfeledett emlékeket idéznek fel bennünk.
Maros András újabb kis szöveggyűjteményét olvasva rájövünk, hogy sokszor nem csak a szülők / nagyszülők unatkoznak, akik leviszik a gyerekeket a játszótérre, hanem maguk a gyerekek is. Viszont a felnőttek azok, akik sokszor nem tudván elfoglalni magukat aközben, amíg a gyerek játszik, semmitmondó alibibeszélgetésbe bonyolódnak egymással, ugyanúgy akárcsak egy rokoni, vagy céges összejövetelen, alig várva hogy a gyerek ráunjon a játékra, és végre hazamehessenek vele.
Bár az írónak ezt a könyvét is érdeklődéssel olvastam, de ennél mégsem nevettem fel annyiszor, mint a "Kávéházi pillanatok"-nál.

danaida>!
Maros András: Játszótéri pillanatok

sikeresen megállapítottam, hogy ahhoz képest az én szüleim egész normálisak (értsd: rendesek, értelmesen stb.) voltak. Igaz, a játszótereket messziről elkerülték…
A könyvről meg: hát egy ideig jópofa, bólogat az ember, hogy igen, hát ezt ismeri azért. Egy idő után viszont már unalmasak ezek a kis szösszenetek, mert azért a témában így, ebben a formában nincs egy könyvnyi.

szigiri>!
Maros András: Játszótéri pillanatok

Nagyon jól írta @ppeva: középszerű és a mai közösségi média mellett ezeket teljesen felesleges könyvben kiadni.

pável>!
Maros András: Játszótéri pillanatok

"-Ez mi ez bácsi kérem?
-Felnőttmondókák, hülyegyerek."
Jól ismert történet a kisgyerekes szülők hasonulása – intellektuális téren – új kis uralkodójukhoz, de azért mióta menő utcán, játszótéren hallott felnőtt gügyögéseket nyomdába adni?! Jó, persze, Pál Dániel Levente: Az Úr nyolcadik kerülete óta trendi lehet, de könyörgöm, az inkább szociográfia, mintsem bármi más (plusz jóval szellemesebb), ez viszont egyszer használatos papír… sőt, felnőtt lapozó, mert végigolvasni kínos, annyire gyenge mint válogatás is. Meg persze röhögős is, de egyszer, nem lesz kockahasunk tőle. Ez nem könyv formátumért kiált, hanem Fbook-posztért, annak elment volna (netán abból született?). A Scolar ennyire híján lenne az ún. kéziratnak? Mert végül is a Fb tele van ennél messze jobb szövegekkel is – a kiadó munkája biztosítva van, míg a biztonsági (világ)háló ki van feszítve a produkció alatt. Csak az a kár, hogy az efféle kartonba-papírba zippezett izék a leggyorsabban leselejtezett díszei a könyvespolcoknak.

1 hozzászólás
roganedina>!
Maros András: Játszótéri pillanatok

Öhm… Hát ez kissé gyenge volt. A kávéházas gyűjtemény tetszett, vicces volt, ez a kötet azonban kevésbé… Valószínűleg élőben ütött minden poén, de így olvasva nagyon nem. :( Kár érte.

KAnita08 P>!
Maros András: Játszótéri pillanatok

érdekes volt…..
Körülbelül ennyi. Volt benne néhány vicces, és komoly sztori, de összességében olyan semmilyen volt.

FataRana>!
Maros András: Játszótéri pillanatok

Akárcsak a Kávéházi pillanatok, ez a könyv is tele volt humorral. Mindig a táskámban volt a könyv, ha csak egy percet is kellett várakozni, egyből előkaptam, és élvezettel olvastam a vicces kis szösszeneteket.

JuhKriszti P>!
Maros András: Játszótéri pillanatok

A Kavahazi pillanatokat jobban elveztem, de az iro stilusa ebben a könyvecskeben is fenomenalis es jo humoru. Nagyon tetszetösek most is az illusztraciok. Nemelyik törtenet csak olyan ok, ez van, de van amelyik nagyon megnevetetett. Biztos, hogy olvasok meg az irotol.


Népszerű idézetek

Bea_Könyvutca P>!

Szia, bocs, ne haragudj, nem tudtok véletlenül itt a környéken egy jó, kemény bölcsit?

ppeva P>!

Két nő ül egymás mellett a padon. Mindkettejük ölében kisbaba.
– Hány hónaposak vagytok?
– Kilenc. Ti?
– Tízek leszünk harmincadikán.
– És szopiztok még?
– Sajna már nem. S ti?
– Mi még igen. Amikor felsírunk éjszaka.
– Felsírtok? Juj.
– Ti nem?
– Mi szerencsére már nem.
Jön az egyik anyuka férje hosszú, könnyed léptekkel. A feleségét szájon, a babáját kobakon puszilja. Érkezése nem akasztja meg a nők beszélgetését.
– És rendszeresen kaksiztok?
– Én igen – felel a nő helyett a férj. – Most is onnan jövök. Ma már a második.

36. oldal

1 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Az unokák apacs harci üvöltéseket hallatva fogócskáznak.
A nagymamák némán nézegetik egymás röntgenfelvételeit.

Bea_Könyvutca P>!

Konszolidáltabban csússzál, Albán! Ez fáj a csúszdának.

26. oldal

Bea_Könyvutca P>!

– Nem mondom többet, hogy indulunk, érted? És ne nyöszörögjél itt nekem, mert pont tizenöt perce egyeztünk meg abban, hogy még egy perc, és megyünk. Utálom, Boldi, amikor feszegeted a karmámat. Ne feszegesd a karmámat!

12. oldal

ppeva P>!

Egy nagymama tizenhetet dekázik félig leeresztett gumilabdával. Állítólag huszonöt az egyéni csúcsa.

60. oldal

4 hozzászólás

Hasonló könyvek címkék alapján

Iancu Laura: Gerlice
Romhányi József: Nagy szamárfül
Böszörményi Gyula: Lúzer Rádió, Budapest! II.
Varró Dániel: Aki szépen butáskodik
Dániel András: Szerintem mindenki legyen kufli!
Janikovszky Éva: Akár hiszed, akár nem
M. Kácsor Zoltán: Utazás Dínómdánomba
Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok
Lázár Ervin: A Négyszögletű Kerek Erdő
Janikovszky Éva: Bertalan és Barnabás