Itt ​a vége, lúzer véle! (Smith Gimi 4.) 78% 312 csillagozás

Ez a kötet összességében aranyos volt. Három különálló történetet fűzött egybe az író, ebből nekem a második magasan vezetett. Isobel és Spencer biztosan megérdemelt volna egy saját kötetet. Corey-val és Timmel a 3. történetben annyira nem tudtam mit kezdeni. Szimpatikusak amúgy, de nekem Corey végig túlbuzogta a sorozatot, mellékszereplőnek tökéletes volt, főszereplőként annyira nem vágytam rá. Melanie és Dylan része pedig olyan kis arranyos volt. Egyszerű, kedves történetek, semmi extra, de jó volt olvasni.

A mostani értékelésem a könyvről nem igazán fog eltérni az első olvasásomtól, ami tavaly volt. Az az igazság, hogy mind a hátrom történet nagyon rövidke volt. Megérdemeltek volna egy saját könyvet, ami bővebb. Főleg Spencer és Isobel. Ők lettek a kedvenceim. ❤
Az első történet tetszett, aranyos volt. A szereplőket is nagyon megszerettem és a történet is.
A második történet, igazán betalált nálam. Annyira romantikus, vicces és bugyuta volt. Szerettem mind a két főszereplők. Róluk még olvastam volna többet is, ha lehetett volna. Egyik kedvenc párosom lett Marni történeteiből Spencer és Isobel. Szurkoltam nekik nagyon.
A harmadik történet volt számomra a mélypontja a könyvnek. Nem tetszett a történet. A karakterek szimpatikusak voltak ettől függetlenül.
Jó volt újraolvasni a könyvet. A többi történetet is szívesen elolvasnám mostanában. Lehet elő is veszem őket. :)

Nagyon büszke vagyok magamra, hogy kitartottam és kivégeztem a sorozatot. Persze ez több kihívásnak is köszönhető, ami motivált.
3 rövidke történetet olvashatunk az utolsó részben. Az első kettő tetszett, leginkább a második. Az első részben Dylan és Mel kapcsolatát vesézi ki a szerző. Ez nem volt rossz, azonban Mel totálisan hülye indokokkal rázta le már nagyon régóta Dylant. Dylan még csak általánosba jár, nem baj, hogy 8.-os, szerencsétlen főszereplő meg 9… Ez rengeteg idő…
Spencer és Isobel Isotope imádni valóak, a sok beceneven rengeteget nevettem. Mint írtam, ez lett a kedvencem. Bár azért Isobel se marad el a bénázásban Mackenzie mögött..
A harmadik résznél pedig olyan érzésem volt, hogy már nagyon húzni-vonni kell ezt a sztorit. Könyörgöm..Corey és Tim kapcsolatáról szól egy egész könyv, továbbá kb minden részben szerepelnek. Azonban még itt is csinálni kellett egy kis perpatvart.
Áh, végre túl vagyok rajta. Boldog vagyok.:'D

Szerintem ez volt a legjobb kötet – még Corey rinyálásával együtt is –, szerettem, hogy rövidek, kompaktak ezek a szösszenetek és nagyon ízlésesen vannak átvezetve a szálak a következő történetbe. A legjobban Isobel sztorija tetszett, mert igazi geek a csaj – folyamatosan a Csillagközi rombolót (Battlestar Galactica) és a cylonokat, a Ki vagy, doki?-t (Doctor Who) meg a tardist emlegeti. Ez adott egy kis extra löketet a jókedvemnek. Összességében jó kis sorozatzáró kötet volt, én szerettem. Nem világmegváltó mű, nem is szabad tőle ilyesmit várni, de egy laza, jókedvre derítő sorozatnak teljesen megfelelt.

spoiler

Morc: Samről olvastam volna még. :)

Bővebben – http://hagyjatokolvasok.blogspot.hu/2016/05/smithgimi4.html

Kicsit összecsapottra sikerült ez a lezárás. Olyan, mintha az írónő gyorsan túl akart volna lenni rajta és három történetet sűrített egy könyvbe.
Aranyosak voltak a történetek, de tényleg nem voltak kidolgozva..
Melanie és Dylan kapcsolata… Nem is volt sok jelenetük együtt, leginkább csak Melanie nyafogott, hogy nagy a korkülönbség, de ezt rengetegszer elmondta.
Spencer és Isobel kapcsolata a tipikus menő srác lúzer csaj sztori. Számomra átlagos volt ezért egy kicsit. Bár a párbeszédek között sok vicces jelenet volt.
Corey és Tim része pedig csak arról szólt, hogy zargatják őket a melegség miatt, romantika nemigen volt benne. Annyi, hogy volt egy szerelmes jelenet, egy összeveszés és egy gyors kibékülés. Össze volt csapva..

Könnyed, humoros olvasmány volt. Tulajdonképpen mint az össtes LOL könyv.

Az utolsó rész is hozta a korábbi kötetekben a megszokott humort. Régen jártam már gimibe, ezért furcsa volt a könyvben bemutatott ellentét a különböző klikkek (a menők és a kockák/lúzerek) között. Meg is kérdeztem erről a fiaimat, akik korban közelebb állnak a szereplőkhöz, és ők azt mondták, hogy náluk ez a fajta probléma nem (nem volt) jellemző.
A könyvben három történet található, és mindegyik egy-egy pár egymásra találását meséli el.
Melanie történetében álproblémának éreztem, hogy Dylan fiatalabb a lánynál, ráadásul a barátnőjének az öccse.
A második történet volt talán a legmeseszerűbb, amiben Spencer az iskola egyik legmenőbb sráca szeretne randizni a lúzer Isobellel. Akármennyire is kedves, aranyos a lány, azért a fiúkat ebben a korban jobban érdekli a külcsín, mint a belbecs. Ettől függetlenül aranyosak voltak együtt, és szorítottam, hogy Isobel nehogy pofára essen.
A harmadik történet Corey-ról és a ReadySet énekeséről szólt. Ez azért egy pici csalódást jelentett, mert arra számítottam, hogy többet szerepelnek majd együtt. Ehelyett nagy részt arról olvashattam, hogyan állja a sarat Corey a homofób mocskolódások közepette. Több romantika jobban esett volna.

Sajnos visszaestünk a második rész szintjére. Itt most három rövid történet van egy könyvbe sűrítve. Ez persze nem is lenne baj, ha jól lett volna megírva az egész, de nem lett :( Még az első sztori lett a legjobb szerintem. Ott egyedül csak az nem tetszett, hogy az írónő felhozza Melanie alkoholista apját, aztán nem csinál vele semmit, mert egyszerűen vége a történetnek azzal, hogy összejön Dylannel. Meg mi az már, hogy „apám alkoholizmusa miatt nem járhatok veled”?! És ilyen hülye kifogások, bonyodalmak mind a három történetben voltak.
A legrosszabb Isobel és Spencer volt. A végére igazán cukik voltak, de amíg eljutottak oda… Kész katasztrófa, hogy Isobel mit le nem szenvedett, mekkora hülyeségeket össze nem hordott. Spencer dettó. Nem akar bálkirály lenni, mert a tesója is az volt, viszont Spencer nem akar ezzel reményeket kelteni a szüleiben, hogy ő is olyan lesz, mint a tesója. Hülyeség a köbön.
Corey és Tim része valamennyire visszahozta a szerethető szintet, de nem sokáig. Corey kételyeit ugyan megértettem, viszont normálisan elmagyarázhatott volna mindent Timnek. Ehelyett a végén ugyan egyikük se mondja ki, hogy vége, valamiért mind a kettő elkezd bőgni, csak hogy 5 másodperc múlva megint minden oké legyen.
Befejező kötetnek szerintem ez nagyon rossz lett. Persze egyszer olvasható, hogy képben legyen az ember, kivel mi történt, de aztán ennyi. Nem hiszem, hogy valaha újraolvasnám ezt a sorozatot, max. az első részt. Az volt a legjobb.

Érdekes volt a sorozatzáró kötet. Nekem az nem tetszett, hogy 3 részben 3 történet van. Leginkább a 2. történet tetszett Isobelé, a többiben mindegyikben volt ami kevésbé elfogadott részemről.Még a sorozat 2. és 3. könyve kimaradt az olvasásból. Elképzelhető, hogy ezen kötetek hiányoztak az olvasásom során az utolsó kötet előtt. Még megpróbálom bepótolni azon kötetek olvasását is.

Az első LOL könyvem, de tuti nem az utolsó!
Kikapcsol, megnevettet, könnyed olvasmány. Ha lett volna több időm, hamarabb a végére érek. Olvastatja magát, lapról lapra egyre kíváncsibb voltam Melanie és Dylan „kapcsolatára”.
Isobel és Spencer párosa is igen érdekes: a menő sportoló és a kevésbé menő okos tojás. Corey és Tim sztoriját is érdekes volt olvasni.