A ​szép Anikó 0 csillagozás

Az elbeszélés, melyet itt lenyomatunk, Kazinczynak nem eredeti dolgozata, hanem csak átdolgozása egy külföldi író munkájának oly módon, mint az a mult században irodalmunkban nem volt ritka jelenség. Az ilyen átdolgozás azonban nem egyszerű fordítás, egyáltalán nem hevenyészett munka, hanem nagy gonddal készült reprodukálása oly műnek, melyben akkor az egész művelt Európa gyönyörködött. A többi irónak is, de Kazinczynak különösen az volt czélja, hogy a külföldi terméknek minden jelességét magyarul is visszaadja. A szerény Kazinczy azért nem lépett fel eredetivel, hanem választott valamely ünnepelt külföldi irót, mert mindenkor jót akart adni. Hiszen ő maga legjobban fejezte ki elvét: «Jót s jól! ebben áll a nagy titok!» Hogy jót adhasson a külföld jeleseihez fordult, hogy jól adhassa, megfeszítette minden igyekezetét, felhasználta minden tehetségét. Ez elbeszélésért egy oly külföldi iróhoz fordult, kit akkoriban szivesen olvastak mindenfelé, s ki már nálunk sem egészen ismeretlen. Ez Marmontel.

3. oldal, Előszó (Franklin, 1893)