E ​dalra tanított anyám 14 csillagozás

Marlon Brando: E dalra tanított anyám

Marlon Brando önéletrajza lenyűgöző olvasmány, bizonyára segítőtársának, a tapasztalt újságírónak, Robert Lindseynek is köszönhetően. Úgy érezzük, ott ülünk Brandóval egy szobában, aki hosszan, nyugodtan, egy élete végére nagyon bölccsé lett ember komótosságával mesél nekünk. Élete értelmét sokkal inkább vélte megtalálni a társadalmi-politikai szerepvállalásban, a háború után az alakuló izraeli állam, később a polgárjogi mozgalmak, végül és legnagyobb szenvedéllyel az indiánok pártján. Az utolsó fejezetekben tahiti életéről mesél – ide, egy kis szigetre vonult vissza öregkorára –, és összefoglalja mindazt, amit az életről gondol. Egy nagyon nagy művészt ismerünk meg, a huszadik század egyik legnagyobb színészét, aki ráadásul rendkívül izgalmas személyiség, korántsem önző, narcisztikus, elkényeztetett hollywoodi sztár, hanem olyan ember, akiben valami egészen különös kíváncsiság élt az emberek iránt.

>!
Európa, Budapest, 2006
556 oldal · ISBN: 9789630779678 · Fordította: Upor László

Kedvencelte 4

Most olvassa 4

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

>!
Lecter
Marlon Brando: E dalra tanított anyám

Én inkább memoirnak mondanám ezt a könyvet. Nagyon távol áll a szokványos önéletrajztól, ez itt egy rendkívül szerencsés ember visszaemlékezése a nem mindennapi életéről. Ott volt szinte mindenhol, ami számított, találkozott azokkal, akik ma már legendák, és nem is hinnénk, hány életveszélyes helyzetet túlélt. Meglepetések jönnek egymás után: mennyire becsülte a kétkezi munkát, a filozófiát, mennyire együttérző volt, mennyire lenézte a saját szakmáját, és mennyire szerette az egyszerű életet. Nagyszerű olvasmány, az önéletrajzok közül az egyik legjobb, amivel találkoztam. Ilyen kaliberű színész több már nem lesz, de ember se sok.

>!
Bazil P
Marlon Brando: E dalra tanított anyám

Rengeteg mindent szeretnék írni a könyvvel, vagyis elsősorban Brandoval kapcsolatban. De így röviden, pár szóban nehéz róla illetve az életrajzáról beszélni.
Így csak ennyit: ha úgy gondolod, hogy a Keresztapa minden idők legjobb filmje, és Brando pedig az egyik legjobb filmszínész, és érdekel az élete, akkor olvasd el ezt a könyvet. Nem fogsz csalódni. És miután elolvastad, máshogy fogsz látni sok mindent vele kapcsolatban. És rájössz, hogy mennyi filmjét kell még megnézned.

>!
Dixie
Marlon Brando: E dalra tanított anyám

Vegyes érzéseim vannak Marlon Brandoval kapcsolatban. A könyv olvasása során hol rettenetesen sajnáltam, aztán gyűlöltem, majd szerettem tevékenységei miatt. Igazából nem jöttem rá ki is ő…Amit kiemelnék, az az, hogy összességében mérlegelve nem egy máztól csöpögő giccses pc sztárt olvashattam, hanem egy szimpla embert aki próbálkozott az élet megértésével. Viszont sokszor gondoltam azt, hogy a saját érzékenységét felülemelte másokén, felületes volt a nő ügyeit illetően, ki tudja hányan és hogy végezték miatta (de persze erre választ kap az olvasó, miből is fakadt ez).
Lényeg a lényeg, mindenképpen ajánlom a könyvet, hiszen a 20. század bőven termelt különféle társadalmi folyamatokat, így ha a színész élete valakinek mellékes is, számos érdekes információt talál ez ügyben is.

>!
prin1234
Marlon Brando: E dalra tanított anyám

Brando a világmindenség legnagyobb színésze , a Módszeren nevelkedett , minden létező filmjébe odatette magát , ámbár személyiségét gyakran összevetették a Vágy Villamosa főhősével , Stanley-vel. Való életben teljesen különböző emberek voltak , a média mégis csak Stanley Kowalskiként rendelte el . Nagyon nehezen tudott kilépni ebből a státuszból. Brando érdekes személyiség , aki a világ apró természeti csodáját is értékelni tudja , rendkívül kifinomult férfi volt. Neve halhatatlan lett , már csak a Keresztapa örök idejű legendás alakítása is megőrzi nevét az idő számára.

>!
szodav
Marlon Brando: E dalra tanított anyám

Érdekes kitekintő az egyik legkedvesebb színészem életébe és személyiségébe!


Népszerű idézetek

>!
Bazil P

Soha nem szerepelt a terveim, a kívánságaim vagy a vágyaim között, hogy filmsztár legyek. Egyszerűen így esett. Soha nem éreztem szenvedélyes vágyat a színészet iránt egyéb okból, mint hogy megszerezzem, ami az élethez kell. Miután már így alakult, hálás voltam a sorsnak, hogy találtam valamit, amiből megélhetek. Jobb dolgom nem volt, a színészet nem ment az idegeimre és egy idő után már komoly erőfeszítés nélkül tudtam csinálni. Később, amikor már kevésbé élveztem, még mindig ez volt az általam ismert legjobb módja annak, hogy kevés idő alatt sokat keressek. A színészet számomra mindig csak eszköz volt, olyan pénz forrása, amihez kemény munka nélkül hozzájutok. Rövid a munkaidő, jó az órabér, és ha befejezted, szabad vagy, mint a madár.

Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, 177. oldal

>!
Bazil P

Miután a szigeten nem volt leszállópálya, föl kellett fogadnom egy halászt, hogy vigyen el bennünket Teti'aroára. Ahogy közeledtünk a szigethez, fölfedeztem, hogy az, amit messziről keskeny kis földforgácsnak láttam, a valóságban sokkal nagyobb, és sokkal gyönyörűségesebb, mint bármi, amit valaha álmodni mertem.
Teti'aroa tulajdonképpen egy kis szigetcsoport: a tengerből csak egy-két méternyire kimagasodó korall-atoll, amely körülbelül hatszáz hektárnyi területet ölel föl tizenvalahány szigeten. Ezek egyike – messze a legnagyobb – egy szélesen elnyúló, sarló alakú, lélegzetelállítóan szép lagúnát zár körül. Tucatnyi fajta madár figyelte, ahogy kigázoltunk a partra; előttünk sűrű kókuszpálmatömeg sorakozott a homokon, mint tollas koronával feldíszített őrszemek fegyelmezett csapata; körös-körül lapos, homokos part. A lagúna legnagyobb szélessége körülbelül nyolc kilométer volt, a vizében a kéknek több árnyalata oldódott föl, mint amennyit el tudtam volna képzelni: türkiz, sötétkék, világoskék, indigókék, kobaltkék, vöröseskék, búzavirágkék, zöldeskék, akvamarin. Miközben ezt a lenyűgöző palettát bámultam, egy sor makulátlan fehér, lapos fenekű felhő vonult el tőlem vagy hatszáz méterre, mintha parádét tartanának, én pedig az emelvényről nézném őket. Rövid időre árnyék borult a szigetre, aztán el is tűnt, és a napsugarak újra, mint selyemszálak csillogtak a lagúna lázítóan pompázatos színein. Varázsos volt.

Európa Könyvkiadó, Budapest, 2006, 299-300. oldal

>!
L_Nagy_Balázs

Nehéz – sőt tán lehetetlen – megmondani, milyen mértékben határozzák meg felnőttkori életszemléletünket, viselkedésünket és személyiségünket a gyerekkori emlékek, és milyen mértékben a genetikai adottságok.


Hasonló könyvek címkék alapján

Szentgyörgyi Rita: Redford
Donald Spoto: Marilyn Monroe
Michael Feeney Callan: Robert Redford
Géczi Zoltán (szerk.): Robin Williams
Michael J. Fox: Szerencsés ember
Andrew Morton: Angelina
Matthew Smith: Marilyn Monroe, az áldozat
Bradányi Iván: A Hullámok Hercegnője
Rhona Mercer: Angelina Jolie életrajza
Norman Mailer: Marilyn