Vidd ​hírét az Örökkévalónak (Vidd hírét az Igazaknak 2.) 52 csillagozás

Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak

A világhírű kultuszkönyv, a Vidd hírét az Igazaknak folytatása!
Az amerikai írónő, akárcsak Vidd hírét az Igazaknak című első regényében, most is Ausztrália különös, ősi kultúrákat őrző világba kalauzolja olvasóit. A történet főhőse egy bennszülött ikerpár, akiket már a születésükkor elszakítottak egymástól, és akik évekkel később, a Föld két különböző pontjáról útra kelve újra egymásra és törzsi gyökereikre találnak.

A Vidd hírét az Örökkévalónak olyan értékeket fedeztet fel velünk, mint a kölcsönös elfogadás, az ítélet nélküli odafordulás, a határok nélküli nyitottság és az őszinte kíváncsiság teremtő ereje. A szemléletbeli változtatás szükségessége egyszerűnek hangzik, de csak egy kultikus erejű szöveg képes cselekvésre ösztönözni bennünket. Az írónő üzenete pedig most is az, mint az első könyvében: lehet máshogy, lehet jobban élni.

>!
Partvonal, Budapest, 2012
320 oldal · ISBN: 9789639910881 · Fordította: Sóvágó Katalin
>!
Magyar Könyvklub, Budapest, 2000
256 oldal · ISBN: 963547072X · Fordította: Sóvágó Katalin

Enciklopédia 1


Kedvencelte 6

Most olvassa 10

Várólistára tette 22

Kívánságlistára tette 19

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
tgorsy
Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak

Ezt kár volt megírni. Vagy kár volt rögtön az Igazak után olvasni. Azt gondolom, hogy én elég nyitott vagyok a más kultúrák, hitek, godolatok megértésére. De itt csak azt éreztem: írtam egy sikres, jó kis könyvet. Na akkor lovagoljuk meg, csináljunk még több pénzt.
Nem fogok visszalapozni és lecsillagozni az igazakat, de teljesen eliminálta ez a könyv azt a könyvet.
Kár.

16 hozzászólás
>!
WolfEinstein
Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak

Nem kötött le. Egy kicsit sem. És ezen kívül irodalmilag is borzasztó. Mintha a szerző nem tudta volna eldönteni, hogy mit akar írni: néprajzi szakkönyvet, életrajzi regényt, drámát, vallástörténetet, filozófiát vagy mit? Az ötlet nem lenne rossz, sőt, érdekes lenne az ausztrál bennszülöttekről többet olvasni, de nem ilyen giccsesen hatásvadász, hiteltelen módon. Sokszor azt éreztem, hogy egy-egy jelenet öncélúan tragikus, és nem vezetnek sehova. Indokolatlanul sokat moralizál, és igyekszik feketén-fehéren bemutatni a világot, ami pont a szereplők bőrszínének komplementere. Vagyis a bennszülöttek gondolkodását akarja az egyetlen helyes, követendő mintaként feltüntetni, szemben a gonosz, elnyomó fehérek sekélyes és értelmetlen gondolkodásával. Ahol az írás, a repülőgép és az ing valamiféle menekülés a dolgok természetes rendjéből. Én úgy gondolom, igenis figyelemre méltóak és megőrzendőek a hagyományos életmódot folytató népek szokásai, hitvilága, de a modernizáció nem feltétlenül elítélendő, nem kárhoztatható a változásra, fejlődésre, az emberi élet megkönnyítését, a világ működésének megismerését célzó kreatív gondolkodás. Az a jelenség valóban visszataszító, ahogy a gyarmatosítás valamennyi hullámában a fehér ember igyekezett felszámolni az őslakók kultúráját, ahogy kisemmizte ezeket az embereket, hogy a civilizáció szót zászlóra tűzve alacsonyabb rendűnek tekintették őket. De itt a szerző átesik a ló túloldalára, és az európai civilizáció elítélését sugallja. És ez tartalmilag ugyanaz, amit a gyarmatosítók tettek az őslakókkal. Mindezt visszataszítóan didaktikusan teszi. Úgyhogy nem tudok azonosulni a könyv mondanivalójával, nem ismerem fel az irodalmi értékeit, kifejezetten bosszantott az agyonmoralizálás. Sokkal jobbat is lehetne írni ebben a témában.

>!
eeszter P
Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak

Én természetesen nem olvastam a sorozat első részét – nem is én lennék, ha véletlenül sorban haladnék… De ahogy most az értékelések közül olvasgattam, örülök, hogy nem kell egy előző, jobb történethez hasonlítanom. Mert ezt így elsőre én szerettem, és szívesen olvastam. Sőt, most még az előzőhöz is nagy kedvet kaptam. Jó volt elmélyedni az ausztrál őslakosok világában. Hitrendszerük és szokásaik teljes mértékben szimpatikusak. Arra viszont kíváncsi lennék, hogy az eredeti szövegben is „mutáns világról” van-e szó, vagy más szavakat használ az író helyette? Ugyanis ezzel a kifejezéssel egyáltalán nem tudtam zöld ágra vergődni. Nagyon tetszett a halálról szóló fejezet is, szeretnék így meghalni, ahogy Wurtawurta.

>!
Mara
Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak

A másik nekem jobban tetszett, de elég kicsi voltam mikor olvastam, és nehezebb a témája ennek talán… vagy megrázóbb.

>!
Medin
Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak

Egymás után olvastam az Igazakkal. Bár a történetük más, vannak benne ismétlődő momemtumok, de ezek egyáltalán nem zavaróak, mert a helyszín és néhány szereplő azonos.
Ez a könyv sokszori olvasást érdemel, nem elég elolvasni, vissza-vissza kell térni egy-egy részre, hogy belénk ivódjon. Jó lenne megtanulni belőle néhány mondatot.

>!
Beja
Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak

A Vidd hírét az Igazaknak jobban tetszett, de a hangulata ennek a könyvnek is nagyon tetszett.

>!
Lizie
Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak

Az első rész is tetszett,ez is. Más-más történet,de mégis összefonódik. Szeretem a hasonló témájú könyveket.

>!
Sünike
Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak

Valamikor, a 90-es évek közepén egyszer már olvastam ezt a könyvet, és akkor is nagy hatással volt rám.

>!
Mileva
Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak

Kicsit limonádés leírás az ausztrál őslakók holocaustjáról és spiritualizmusukról. A didaktikus hangvétel ellenére (vagy pont azért :) nagy hatást tett rám a mondanivaló, de egyáltalán nem biztos, h ez az abók hiteles bemutatása. A cselekmény elég hézagos, a jellemek se kidolgozottak.

>!
Noitsa
Marlo Morgan: Vidd hírét az Örökkévalónak

A mondanivaló és történet csillagosötös, nagyon megérintett, főleg a végén a „tízparancsolat”. De a megvalósítás az 3-as max… kidolgozatlanul és összecsapottan van megírva, túl gyors a tempó számomra, ahogy halad az időben előre a történet. Jobban szeretem a hosszabb, akár több száz oldalas könyveket, ahol minden szál szépen ki van bontva, és részletesen le van írva minden történés, lassacskán haladva előre az időben.


Népszerű idézetek

>!
Mileva

Próba minden új találkozás: ételekkel, emberekkel, gondolatokkal. Először mindent szagolj meg! Ha valaki mond valamit: szagold meg! Ha jó a szaga, akkor harapj belőle egy kicsit, de mindig rágd meg. Sokáig rágd, mielőtt nyelnéd. Még a szavakat is sokáig kell rágnod, mielőtt lenyelnéd őket, mert sokkal könnyebb kiköpni valamit, mint akkor szabadulni tőle, ha már magadba fogadtad. Ha magadba fogadod a szavakat, és a gondolat nem megfelelő neked, akkor bajod lesz belőle. Daganatokat, pörsenéseket, fejfájást, mellfájást, gyomorfájást, üszkös fekélyeket okoz, amíg ki nem veted magadból. Szerencsére az ételt könnyű eltávolítani a hányással vagy a hasmenéssel, és már túl is vagy a tévedésen. A gondolatokat és a hiedelmeket sokkal nehezebb kiűzni. Látod, a sivatagon túli világ olyan dolgokat művel, amelyek nagyon megváltoztatták az életet. Okosabb, ha nem feltételezed, hogy valami biztonságos, csak azért, mert normálisnak vagy rendjén valónak látszik.

126. oldal

>!
Mircsi P

Az egyetlen idő, ami számít, az a most, a pillanat, a pötty.

199. oldal

>!
Mileva

Megvédelmezni az fog, ha elhiszed, hogy soha sincsen szükséged védelemre.

197. oldal

>!
Mileva

Nem érdekelte a külseje. Az érdekelte, hogyan néznek rá a társai és elégedett volt az arcukkal.

219. oldal

>!
Mircsi P

Az ember és a Föld egészségének szempontjából az egyik legfontosabb érzelem a humor. Emberként megkaptuk a humor tudatát, adományát és tehetséget, amellyel kifejezésre juttathatjuk. A derű és a nevetés megtarthatja egészségesnek a testet, helyrehozhatja az egészségkárosodásait. A humor felszámolja a problémákat: erõsíti a kapcsolatokat, örömet szerez másoknak. Jól vizsgáljuk meg a dolgokat, amelyeket humorosnak és nevetni valónak találunk.
Minden téren óvakodjunk a rombolástól!
A humor olyan fontos a jólétünkhöz, hogy addig ne hunyjuk szemünket álomra, amíg nem találunk valami örülni – vagy nevetni valót, és ha nem sikerült akkor keljünk ki az ágyból, és keressünk valamit, aminek örülhetünk.
A bohócok különleges emberek, akikkel minden kultúrában találkozhatunk. Mindegyikünkben ott rejlik a bohóc és a megfelelõ pillanat, amikor ezt az arcunkat megmutathatjuk. Sose vénülhetünk meg annyira, hogy nem élvezzük a saját bohóckodásunkat.

249. oldal

>!
Lovely

Mi tudjuk, hogy nemétől függetlenül minden gyerek a tehetségek sokaságával születik. Az embereknek sok csodálatos dologhoz van tehetségük, de ritkán élünk annyi ideig, hogy mindet kibontakoztassuk. Valamennyiünkben ott él az énekes, a táncos, a művész, a gyógyító, a tanító, a vezető, a bohóc, a mesélő és így tovább. Lehet, hogy nem hisszük el, lehet, hogy egy része nem érdekel bennünket, de az nem csökkenti a tehetséget. Mindössze arról van szó, hogy nem ismerjük el vagy nem tiszteljük önmagunknak azt a részét.

177. oldal

Kapcsolódó szócikkek: tehetség
>!
Chöpp 

Minden ember a saját körülményei prizmáján át lát, ezért egyedi kifejezésmódot kínálhat a világnak.

>!
PsyMinded

Ajándék az, ha olyat adsz, amit akar valaki, nem olyat amiről te gondolod úgy, hogy adnod kell, vagy amit kötelezőnek érzel. Az az ajándék, amit akar valaki, te pedig képes vagy adni (…) Amikor egy mutáns ad valamit valakinek és elvárja, hogy az aki kapja, köszönetet mondjon, vagy viselje, mutogassa, esetleg viszonozza, az nem ajándék.

161. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

J. R. Ward: Feloldozott szerető
Jamie McGuire: Gyönyörű lángolás
M. Leighton: Down to You – Rajtad áll
Audrey Niffenegger: A Highgate temető ikrei
Cassandra Clare: Árnyak ura
Mary Jo Putney: A néma virág
Jessica Bird: Egy ellenállhatatlan agglegény
Danielle Steel: A tékozló fiú
Julianne Donaldson: Edenbrooke
Chimamanda Ngozi Adichie: Az aranyló fél napkorong