Vidd ​hírét az Igazaknak (Vidd hírét az Igazaknak 1.) 82% 333 csillagozás

Hiszem és tudom, hogy most kellett találkoznom ezzel a könyvvel. tegnap korán lett volna, holnap későn. Azt hiszem van egy egyetemes tudás, ami ott van a Bibliában, a Yogában, a Taoban, az Iszlámban, a törzsek emlékezetében, Yung könyveiben, amit mi vagy nem látunk, vagy csak tükör által, homályosan, s ez által félreérthetjük. Ezt az egyetemes tudást adja át Marlo Morgan.
Mindenkinek el kell olvasni. De ha nem szippant be az első pár oldal után, tedd le. Még nincs itt az ideje a találkozásnak.

Kivételes olvasmány egy boldog világról.
Marlo orvosnő mesél nekünk életének arról az időszakáról, melyet őszinte, csodálatos, szeretni való emberek között töltött. Az ausztrál őslakosok természettel harmonikus együttélését mutatja be: életmódjukat, mindennapjaikat, hitüket. Itt a perc, az idő fogalma átértékelődik. Ebben a világban nincs pletyka, hazugság, mindenkit olyannak fogadnak el, amilyen. De jó lenne…
Olvasni kell!

Aboriginalok… Minden tiszteletem az övéké! Véleményem szerint a szerzőnek sajnos nem sikerült maradéktalanul átadni az olvasók számára az ősi tudást. Remélhetőleg én ezt a témát a Halálpattogásban jobban meg tudtam fogni, hogy továbbítsam a lényeget a történetemen keresztül az olvasóimnak. Az összes ősi kultúra szinte ugyanazt sulykolná az emberekbe, a mi civilizációnk mégis távolodik a természettől és a tudástól. Bízom benne, hogy nem lesz ennek rossz vége, és sokan megértik, mit is kellene az őseinktől elsajátítani.

„Majd ha az ember kivágja az utolsó fát, megmérgezi az utolsó folyó vizét, kifogja az utolsó halat is, akkor rádöbben, hogy a pénzt nem lehet megenni.”
Algonkin indián jóslat

Egy ideje készültem már elolvasni ezt a könyvet, de visszatartott amit a szerzőről olvastam.
Nekem nagyon visszás valamit megtörtént, igaz eseménynek eladni, ami a valóságban meg sem történt.
Hiába a mondanivaló, ha hitelét veszíti aki mondja.
Olvasás közben igyekeztem ezeken túl lendülni, de több olyan dolog is volt, amit nem értettem, amikor úgy éreztem, hogy ellentmondásba keveredett magával a szerző.
Azt mondja, hogy Ausztráliában dolgozva, új orvosi módszereket bemutatva él, miközben megismer néhány őslakót, akiket úgy érzi, hogy hátrányosan megkülönböztetnek és ezért próbál nekik segíteni.
Erről szerez tudomást az ismeretlen törzs, akik meghívják magukhoz.
Amikor megérkezik hozzájuk fel van háborodva, hogy a drága ruháját levetetik és , hogy miután meghívták magukhoz még csak angolul sem beszélnek.
És akkor mindezek után amikor megtudja, hogy több hónapos vándorlásra indulnak, mégis velük megy.
Elég kusza volt, hogy most akkor mit csinál ő Ausztráliában, mennyire ismeri egyáltalán a kontinenst, mit tud ezekről az őslakókról.
A Föld megóvása, a globális felmelegedés jelensége, a klíma változás , az anyagi javak szembeállítása a természeti értékekkel mind érdekes és elgondolkodtató téma.
Sajnálom, hogy nem sikerült igazán átadni azokat a gondolatokat amiket szeretett volna.

Nos hát, nem minden, önmagát igaz történetnek mondó mese az, Marlo Morgan könyvei pedig az ausztrál bennszülöttek szerint nem azok.
Szerintem jóval jobban járt volna, ha fikciónak próbálta volna előadni a művét, mert akkor simán lehetne Paulo Coelho Alkimistájához hasonlítani.

A történet lényege, hogy a főhős kalandokba keveredik a sivatagban, és átélt élményei során megtalálja önmagát, megtapasztalja azt, hogy részese a Világmindenségnek.
Könnyű, gyors olvasmány, mint írtam, a Coelho, vagy a természetfölötti, fantasy rajongóknak javaslom az olvasását.
(Bövebben:
https://czenema.blogspot.com/2019/02/marlo-morgan-vidd-…)

Hosszú évek óta nyugodott a polcon ez a könyv. Még én szereztem be apu kérésére és talán egy-két oldalt el is olvastam belőle.
Most jött el az idő, hogy újra elővegyem. Most értem meg rá.
Nekem nagy élmény volt, éreztem az igazságot benne. :)
200 oldalnyi tanulság.

A mondanivalója csillagos ötös, de a körítés finoman szólva is kiábrándító.
Mindegy hogy egy könyv hiteles, vagy kitalált, a lényeg, hogy egyértelmű legyen melyik. Emlékszem, amikor először találkoztam vele, az igaz történet címke alatt nézelődtem, és megtetszett az új kiadás borítója, a címe izgalmas, a fülszöveg érdekes volt. Majd lebeszéltem magam róla az értékelések miatt, ahol arról volt szó, hogy az írónő átvert mindenkit, mert megtörtént esetként írta meg a könyvét, pedig egyértelműen fikció.
Ez az emlék szépen elhalványult, én meg megvettem a könyvet. Örülök, hogy elolvastam, mert most és itt szükségem volt a mondanivalójára, de ennél több csillagot nem tudok adni rá, mert nem szeretem, ha megpróbálnak átverni. Enélkül a hamis fogás nélkül is eladható lett volna a könyv, sőt! Kár érte, hogy ilyen ellentmondásba keveredett az írónő, egyre kevésbé szeretném olvasni a folytatást.

Elgondolkodtató. Nehezen tudok bármit is írni, mert ezen el kell gondolkodni. Nekem is itt motoszkál a fejemben, és mióta olvastam, többször is eszembe jutott a legváratlanabb szituációkban: a reggeli kapkodás, hogy elérjem a vonatot, késő esti tanulás, gyomorgörcs témazáró előtt, mogorva emberek a metrón, az internet előtt eltöltött rengeteg óra… Mi is a fontos? Boldog vagyok? Boldogak az emberek? Okozok másoknak boldogságot? Milyen is a világunk?

Úgy szeretnék úgy élni, mint ők. Olyan szép, bátor, tiszta gondolataik és elveik vannak. És igazuk van. Teljes mértékben.

Ajánlották a könyvet, így elolvastam. Már most leszögezem, valószínűleg azért sikerült végigolvasni, mert ajánlották, így kötelességemnek éreztem. Aki ajánlotta, neki nagyon sokat mondott, mint egy másik ismerősömnek is. Nekem sajnos nem annyira.
Kétségtelen van benne néhány gondolat, amit érdemes megfontolni, ugyanakkor a könyv egésze számomra inkább csalódás volt. Azt erősen kétlem, hogy ez valóban igaz történet alapján íródott. De ez alapvetően lényegtelen, az 1984 sem az, mégis az egyik kedvencem. (Csak akkor ne akarjuk úgy eladni.) De a probléma inkább az, hogy mint regény se igen nyűgözött le. Számomra túl szájbarágós, és a stílusa sem az igazi. Azért a néhány érdekes gondolatért kár erre ennyi oldalt áldozni. Szóval amellett, hogy szívből örülök annak, ha valaki épülni tud ennek a könyvnek elolvasásából, számomra ez sajnos elég felejthető élmény volt.

Szerintem ez az a könyv, amit nem kell fellángolásomban mindenkinek ajánlanom, hagyni kell, hogy mindenki maga találjon rá, s ha a leírása felkeltette az érdeklődését akkor olvassa el és hagyja, hogy szép lassan munkálkodjanak benne az olvasottak.

Gondolatébresztő, motiváló, szemléletformáló.