Die ​Bücherdiebin 94% 11 csillagozás

Valójában se be nem fejeztem se félbe nem hagytam egyszerűen csak feladtam.
Magyarul már olvastam. Az egyik kedvenc könyvem. De nem tudok németül elég jól ahhoz hogy átrágjam magam rajta.
Majd egyszer. Ha profi leszek.
Sajnálom Bücherdiebin de most ez nicht ment. :/

Megsirattam, ismételten. Pedig tudtam, hogy mi lesz a vége és nem csak a Halál szemszöge miatt. Nem emlékeztem minden rezdülésére, így újból felfedeztem az eseményeket. Tudom, hogy az angol nyelvű kiadás az eredeti, mivel azonban Némethonban játszódik, ez a legautentikusabb verzió. Ugyan nincsen megtörve a szöveg német kifejezésekkel, hanem csak folyik a történet, de épp ezért szerettem. Szerettem Rudi makacsságát, Max állhatatosságát, Rosa köszörülő stílusát, Hans odaadását és Lieselt, aki mindennek a közepében áll. Csak ajánlani tudom. Akármilyen nyelven nekiállhatsz, ugyanúgy zseniális. Nem véletlenül vagyok ilyen elfogult, hisz az egyik kedvenc könyvem.

A magyar kiadásról készült bejegyzés: https://egy-lany-blogja.blogspot.com/2015/06/a-konyvtol…

Bámulatos az az érzés, amikor egy könyvet ujjongva megvásárolsz egy német könyvesboltban. Szívszaggató az érzés, amikor zokogva olvasod el. Egy regény sem volt még rám olyan hatással mint A könyvtolvaj, holott ez volt az első németül elolvasott mű a kezemben. Nem volt könnyű a megfogalmazása, így pár oldal után búcsút mondtam a szótárnak, hogy még ebben az évben ki tudjam olvasni a művet.

Mikor a film trailer-ét megláttam, szimplán ki rázott a hideg. Jó előjel. Az első gondolatom az volt, hogy a könyvet mindenképpen el kell olvasnom. Csupán a második elképzelés volt a film megnézése.
Ahogy a Süddeutsche Zeitung is értékelte: „Anrührend und aufwühlend.”

Az odaadás, a kedvesség mellett ott volt témaként még a brutalitás, az emberi kegyetlenség, az éhezés, a lopás, melyektől ez a könyv annyira gyönyörű. Ezek ugyanígy megtalálhatóak a XXI. században is, de a Harmadik Birodalom színhelyül választása egészen más szituációt kölcsönöz a műnek. Erről bővebben nem kell szót ejteni, az író fejezetről fejezetre felvázolta a világháború Németországot jelentősebben érintő pontjait, amely a Molching-i cselekmény szálával végül összefut.
A család, később a kisváros némely szeretetre, olykor megvetésre méltó lakói lassacskán kibontakoznak előttünk, alakot öltenek és belopják magukat a szívünkbe. Így tette ezt Liesel nevelőszüleivel, Rudival, Maxszal, a polgármesternével, a Steiner famíliával, majd velünk is.
S a Halállal. Általánosan irtóztató jelenség, de Zusak egy emberi karaktert formál belőle, legalábbis egy érző lényt. A színek, az élni akaró, máskor az életet inkább eldobni akaró lelkek összegyűjtése egy újabb világháború alatt megrökönyödötté tette magát az Elmúlást, aki együttérzéséből nem veszítve végzi még napjainkban is feladatát.

Zusak stílusában ha kivetnivalót akarok találni, a spoilerezéseit választanám. Előre elvette tőlem a kedvenc szereplőmet, s elmondta hogyan hal meg, így minden egyes fejezet egy késszúrás volt számomra, amikor a bizonyos karakter színre lépett. Talán ezért is lett könnyáztatott az utolsó rész pár lapja. a többinél méltóságteljesen zsebkendőért nyúltam Senki nem mondta, hogy lelkileg fájni fog. Senki nem mondta, hogy a könyv elolvasása után egy délutánon keresztül bármibe is fogok, nem tudok majd koncentrálni. Senki nem mondta, hogy ezt a művet ahogy letettem, újra el akarom olvasni. Soha nem fogom elfelejteni a Könyvtolvajt, a Himmelstraße maradványait, s szíve már nemcsak a Halálnak van, hanem nekem is.

Ez ám egy érdekes szempont: a halál mesél nekünk egy könyvtolvajról.
Nagyon tetszett hogy egy moly történetét mesélte el és bemutatta milyen volt az élet egy átlagos családnak a náci korszak alatt.
Nagyon beleszerettem a szép lány-apa kapcsolatba, mert olyan kedvesen és szívélyesen bántak egymással. És sokat nevettem az egész „Saumensch” szidáson. Tényleg olyan tipikus bajor morcossággal bántak egymással. :)
A szerző elképesztően jól tudta a gyermekkort leírni, és azon is újra látszott, milyen sok szívvel lett írva ez a könyv.

Bár a könyv eredetileg angol nyelven íródott, én azoknak, akik tudnak németül, mindenképpen ezt a fordítást ajánlom.

Mostanában rákaptam arra, hogy a filmben/sorozatban már látott sztorikat újra átéljem könyv formájában is. A kis könyvtolvaj története is ilyen volt. A filmet már régóta szeretem, több újranézésen is túl vagyok már, így amikor annak idején megláttam a kötetet filléres áron egy német kisváros bolhapiacán, nem volt kérdés, hogy jön velem. Hazautazott velem 1200 km-t, belekezdtem, aztán valahogy félbemaradt az olvasás, és csaknem 2 évre a polcomra került és várt. Nemrég azonban elfogott a vágy, hogy újra felvegyem a fonalat és a gimis nyelvtudásomat leporolva végigolvassam a kötetet. Nem bántam meg.
Bár eredetileg angol nyelven íródott a könyv, a német fordítás mégis telitalálat már csak a történet háttere miatt is: a nyelv által valahogy még közelebb éreztem magamhoz a hitleri Németország háborús borzalmait.
Visszatérve a filmes könyvek/könyves filmek vonalára: szerintem közhelyes tévhit, hogy a könyv mindig jobb, mint a film. Ebből a történetből is kitűnő adaptáció készült, jó érzékkel hagytak ki vagy épp alakítottak át egyes részleteket, hogy minél fogyaszthatóbb és élvezhető legyen. A könyv értékelésében a fél csillag mínusz egyértelműen a kötet hosszának szól: ezt a történetet legalább egy jó 100-150 oldallal rövidebben is meg lehetett volna írni. Bár nagyon örültem, hogy a film megnézése után az alapmű elolvasása által sokkal többet tudhattam meg egyes fordulatok, sorsok hátteréről és persze a könyv hossza lehetőséget adott az atmoszféra részletesebb kibontására is, gyakran mégis azt éreztem, hogy egy-egy jelenet túl sokszor és feleslegesen ismétlődik.
A halál, mint narrátor viszont zseniálisan szerepelt. Ritkán olvasok olyan könyvet, amiben a narráció nem, hogy nem irritáló, hanem még pont, hogy érdemben hozzá is tesz a történésekhez és a hangulathoz.
Összességében, úgy gondolom, hogy ez egy méltán szeretett és díjazott kötet, ami egy szívet tépő korrajz és egy lelket melengető történet egyben.

Ez a kedvenc könyvem.