Clay ​hídja 3 csillagozás

Markus Zusak: Clay hídja

Kezdetben ​csak egy gyilkos, egy öszvér és egy fiú volt. Aztán egy kígyótetem, egy döglött kutya és egy régi írógép. És jött az anya és az öt testvér, majd a lány, aki zsokénak készül, meg a lóversenyek. Később a halál, a gyász, a futás és a fájdalom, a híd és a megtisztulás. De ez még nem a vég.
A Dunbar fivérek a saját törvényeik szerint élnek a világban. Az anyjuk meghalt, és az apjuk is magukra hagyta őket. Szeretnek és gyűlölnek, gyászolnak és élnek, küzdenek a felnőttvilág kihívásaival az elhagyatott lóversenypálya tövében. Egy nap azonban az apjuk váratlanul hazatér, és segítséget kér tőlük egy híd megépítésében. Az öt testvér közül egyedül Clay vállalja a feladatot, és ezzel örökre megváltoztatja az életüket. Clay hidat épít a múltjából, a családjából, fájdalomból és szeretetből, a csodákból és a csalódásokból, az életéből, mindabból, ami egy élet kötőanyagát képezi. És közben feltárul a család múltja: a Homérosz iránt rajongó nagyapa emléke, a Kelet-Európából… (tovább)

Eredeti mű: Markus Zusak: Bridge of Clay

>!
Európa, Budapest, 2019
624 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789635040209 · Fordította: Csuhai István

Most olvassa 4

Várólistára tette 34

Kívánságlistára tette 61

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Kókuszka 
Markus Zusak: Clay hídja

Egy családtörténet az élet és a halál körforgásáról. Clay hídja köti össze a múltat és a jelent. Különleges ritmusa van, de ha erre ráhangolódunk onnan kezdve nem ereszt el. Az öt fiútestvér közül a legidősebb Matthew Dunbar szemszögéből ismerjük meg történetüket, de a negyedik fiúra Clayre összpontosít, aki a legérzékenyebb, legkülönlegesebb, aki szívből szereti a történeteket. Michael Dunbar „A Gyilkos” apa, és a Kelet-Európából származó anya, Penelope, aki Sztálin élő szobra mellett nőtt fel, Homéroszt kapva esti mesének, „Hibavétő” a zongorázásban, élete varázsolt el a legjobban. Apa és fia hídja jelképezi a veszteséget, a haragot, a szív fájdalmát, a megbocsátást, az elfogadást, a család megbonthatatlan egységét.

>!
BBetti86 
Markus Zusak: Clay hídja

Most kicsit összetörve érzem a szívem. Annyira nem, mint a Könyvtolvaj után, de azért sajog.
A történet látszólag bonyolultan épül fel: a keretet az egyik testvér utólagos elbeszélése adja, jó 15 évvel a történtek után. Így, az emlékezés ívének megfelelően keverednek az idősíkok, de van kettő, ami párhuzamosan a történet gyökerét adja. A fiúk jelene, amikor Clay a hidat építi, és a szüleik múltja. De ahogy a sok részlet összeáll, ahogy a történet hídja épül, az a nagy teljesítmény.
Nagyon drámai, tele van fájdalommal. Részleteket nem mondok, de amikor reménykedtem valami boldogabb végkifejletben, lecsapott a sors. És mégis, a szomorúságomon túl szép is ez a történet.
Mert az életet, az összetartást, a kapcsolatok fontosságát ünnepli. A hidak motívuma mindenen benne van, a mondanivalóban is. A saját életünk is hídként építjük, de a másik felé a kapcsolatokat is. Clay e történetben mindkettőt kell, hogy csinálja.
A történet, pontosabban a szöveg sodor magával. Mivel 5 fiútestvér és az apjuk a központi karakter, férfiasabb a hangja, de Zusak képes mellette mélyen, de nem érzelgősen érzelmekről is írni.
Kicsit szívtörő, de így nagyobb a hatása. Egy ideig még biztosan merengek rajta.

>!
Barbár 
Markus Zusak: Clay hídja

Szép szomorú történet. Elbeszélője az öt testvérből a legidősebb, de főszerepben a negyedik, Clay, a mosolygós. A nyelvezete időnként durva, máskor költői. A helyszín Sydney környéke. A történet napjainkban játszódik, de a szerző gyakran visszanyúl néhány évtizeddel korábbra, amikor az anya még Lengyelországban püfölte a billentyűket. A fiúk és az apa történetében is gyakran váltogatja a szerző az idősíkokat, de már kisebb távlatokban.
A nehéz sorsú család életében a hétköznapok gondjait egy sorsdöntő tragédia teszi még elviselhetetlenebbé. A lassú haldoklást tökéletesen mutatja be Zusak. A család válasza a megváltozott helyzetben szintén nagyon jól van ábrázolva. A megpróbáltatásokat az író még fokozni is tudja.
A családi összetartás és széthúzás nagyon finoman kidolgozott regényét olvashatjuk. A végén optimista kicsengéssel: „Sok mindent csinálhat egy Dunbar fiú, de egyvalamiben mindig biztosnak kell lennie: hazajön.”

Mindenkinek el kell olvasnia.


Népszerű idézetek

>!
Kókuszka 

De a haldoklásban nincs pihenő, azt hiszem, az könyörtelen és engesztelhetetlen.

578. oldal

>!
Kókuszka 

Sosem látja az öcséimet befejezni a középiskolát és a többi képtelen mérföldkövet, soha nem lát minket küszködni és szenvedni, ahogy először kötünk nyakkendőt. Soha nem lesz itt vizsgáztatni az első barátnőinket. Hallott ez a lány Chopinről? Tud a nagy Akhilleuszról? Mindezek a hülyeségek, színültig rakva gyönyörű jelentéssel. Most csak a regényesítéshez van képessége, kitalálni az előttünk lévő életünket.

588. oldal

>!
Kókuszka 

A pillanatokon úgy szökkenünk át, mint a köveken.

344. oldal

>!
Kókuszka 

AMIT CSINÁLT, NEM CSUPÁN BRONZBÓL, MÁRVÁNYBÓL VAGY FESTÉKBŐL KÉSZÜLT, HANEM ÖNMAGÁBÓL…
MINDABBÓL, AMI ŐBENNE VOLT.

137. oldal,

>!
Kókuszka 

Lementek a templom közepéhez, az ajtókat nyitva tartották előttük, a fehér-forró napfény felé – és amikor erre gondolok, újra látom a kísértést, ahogy kapaszkodnak abba a nehezen megfogható boldogságba. A kezükben hozták a világra.

253. oldalaal

>!
Pistacchio

Szenvedett, mielőtt tartozott volna valakihez, nem tudta egykönnyen megmutatni magát, szívesebben éltette magában azt a reményt, hogy talál valakit, aki teljesen ismeri majd.

178. oldal

>!
Barbár 

Clay szíve kilépett a kapuján.
Kíváncsi volt, vajon a lány mennyire hallja.

130. oldal

>!
Barbár 

A városkának mindenből, amije volt, csak egyetlenegy példánya volt.
Egy elemi iskola, egy középiskola
Egy folyó, egy orvos.
Egy kínai étterem, egy szupermarket.
És négy kocsma.

163. oldal

1 hozzászólás
>!
Barbár 

Ismered azt a hangot, amikor lecsapod a motorháztetőt, amikor az a szar újra megy, te meg imádkozol, pár kilométert tegyen még meg?
Minden nap olyan volt, mint az a begyújtás.
Mentünk, míg meg nem akadtunk újra.

354. oldal

>!
Pistacchio

Olyan önző, olyan szívtelen dolog elmenni.

111. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Jane Austen: Büszkeség és balítélet
Rhiannon Navin: Egyetlen gyermek
J. L. Armentrout: Stay With Me – Maradj velem
Christina Dodd: A sötétség lángjai
Karen White: Köztes idő
Jill Shalvis: Egyszerűen ellenállhatatlan
Abigail Gibbs: Vacsora a vámpírral
Emma Chase: Egy ágyban a herceggel
Nicolas Barreau: Egy este Párizsban
Kimberley Freeman: Vadvirágok lányai