Az ​üzenet 90% 257 csillagozás

Négy kártyalap, 12 üzenet.
Empátiáról, befogadásról, testvéri szeretetről, baratságról, családról, eggyüttérzésről, hazatalálásról, és magunk megtalálásáról.
Nehezen indult a kapcsolatom a könyvvel, mert nem erre a történetre számítottam. Azt hittem (nem is tudom miért), hogy nyomozásban veszek majd részt, bűncselekmények sorozatát derítem ki a főhőssel. Nyomoztunk, de nem úgy, ahogy gondoltam! Érzelmek után nyomoztunk , szeretet után szaglásztunk. Így karácsony előtt, igazi szív melengető történet!
Az üzenet pedig : „Talán mindenki képes túllépni önmagán. ”

„Talán mindenki képes túllépni önmagán.”

Azt hiszem hasonlót sem olvastam még soha. Zusak annyira különleges atmoszférát teremt ebben a könyvében, hogy az ember nem szabadul tőle. Szerettem az összes szereplőt egytől-egyig, mindet egyenként magamhoz öleltem volna. Csodálatos könyv, csodálatos gondolatokkal, érzésekkel.

Valamiért nem akarom megadni az öt csillagot. Valamiért bebeszélem magamnak, hogy hatásvadász. Lehet, hogy az is, de jól áll neki. Többször is meghatódtam olvasás közben, és magamra is ismertem. Jó lenne akarni… valamit.

Szeretem azokat a könyveket, amelyek hétköznapi hősökről szólnak. Akik nem mentik meg a világot, csak mondjuk szebbé teszik egy ember napját.

Ed Kennedy a tipikus átlagos szerencsétlen srác, akinek se pénze, se barátnője, se kilátása bármilyen épkézláb jövőre. Aztán valaki mégis úgy gondolja, hogy ő többre lenne hívatott, és akkor elindulnak az üzenetek. Nem nehéz belátni, hogy ez tipikusan az az eset, mikor mi már teljesen lemondunk magunkról, de valaki még lát bennünk valamit. És ahogy elkezd segíteni másoknak, önmagáról is kezd megváltozni a véleménye.

Annyi lélek, szeretet és finom humor van ebben a könyvben, amit bármelyik másik regény megirigyelhetne. Az embernek rögtön visszajön tőle az életkedve, és egy különösen reménytelen periódusában az életének rengeteg reményt adhat. Én maga sem vagyok egy hős, aki nagy tetteket vitt volna véghez, de a környezetemben igyekszem a lehető legtöbb segítséget, lelki támaszt és jókedvet adni a barátaimnak, ami csak kitelik tőlem.

Markus Zusak ezzel a regényével végleg belopta magát a szívembe. Jó lenne, ha sokakhoz eljutna az ő üzenete.

Egy igazán megkapó történet lett az új könyve Markus Zusaktól, de valahogy másra számítottam, a külső csomagolás, azaz a borító nosztalgikus hangulatot hívott elő belőlem. Nem is tudtam igazán, milyen műbe szaladok bele. De azért le kell szögezzem, hogy lényegesen másabb lett ez az írása a Könyvtolvajhoz képest.
Tetszett az ötletes fejezetekre való bontás, ezt a célt szolgálták a francia kártya lapjai, igazodva a történethez.
A szereplők átlagos, mégis nem mindennapi karakterei, teljesen proli réteg, kiknek jelleme kártyalapról kártyalapra fog az olvasó előtt kirajzolódni.
A rejtélyes láncolat, amikor kezdetét veszi, elindul a lapokkal lépésről lépésre, valahol inkább elvont, filozófikus eszmefuttatásnak éreztem, mint egy szórakoztató sztory részeként. Mégis része volt.
Sokat törtem a fejemet, miért –e cím, de végül is teljesen logikus, jobban belegondolva, míg a történetre koncentráltam, végig a szemem előtt volt spoiler az Üzenet, melyre Ed Kennedy főszereplő személyébe világít rá az író, ezt kibontva, akár saját magára is vonatkoztathatja az olvasó, hiszen az élet szereplői vagyunk, mind, egy-egy üzenet. Kicsit szájbarágós itt-ott a történet, mégis átszínezte mélységével a gondolataimat.
Ami nekem nagyon tetszett, „Talán mindenki képes túllépi önmagán” gondolat volt, mert végül is a legnehezebb mindannyiunk számára a túllépés időszerűsége, magunk mögött hagyni a búskomor tegnapi énünket, talpra állni, és emelt fővel folytatni tovább a holnap útját.
A stílus furcsa volt számomra is, szűkre szabott szlengekben megjelenő butácska párbeszédek, kontra az elbeszélő rész, mely komoly hangulatbeli aláfestést, szépséget adott a történetnek.
Az utolsó kártyalap, a Jolly Joker képletesen a kezemben maradt, még most is nézem, ahogy az arcomba nevet. Azt hiszem nekem átjött az üzenet.

Jó kis történet volt. Az eleje nagyon tetszett, de a vége egy picit ellaposodott. Kár érte! Simán lehetett volna öt csillagos is. Kicsit olyan érzésem volt, mintha Ed, az átlagsrác egy olyan „játékba” csöppent volna, amelyben különböző küldetéseket kell teljesítenie, és ezáltal több ember élete is megváltozott.

Annyi melegség van ebben a történetben, ami az egész világot magához ölelhetné…
Szemernyit sem erőltetett, hanem gördülékeny és lágy, mint az olvadt vaj, természetes, mint egy belülről fakadó mosoly. A durvaságok ellenére is, de ez elenyésző…
Ilyen leheletfinom kifejezésekkel van tele a könyv, mint például:
„A szó a lábfejemre pottyan, és lecsúszik a fűbe.”
„Az arcán forró könnyek főnek, a szeme harap.”
„Sikolyok ugranak át a kerítésen.”
„Az érzés mozgatja az arcbőrét.”
Szerelmes lettem a szavakba, az egész történet érzelmeibe.
Számomra is hihetetlen, hogy az első oldalak stílusa flegmán arcul csapott, és cseppet sem éreztem azt, hogy ez az én könyvem lenne… De a szerencsésen hosszúra nyúló percek a troliúton hazafelé a barátommá váltak és mégis utat engedtek a szavaknak… a szívemig.
Zusak gyönyörűen ír, Zoltán pedig gyönyörűen fordít.

„Az emberek néha szépek.
Nem külsőre.
Nem a szavaikban.
Csak a lényükben.”

Megmondom őszintén elején egy picit megijedtem, mert az első pár fejezet után azt éreztem, hogy nem is arról fog szólni a könyv, mint amit a fülszöveg ígért. Végül egyáltalán nem okozott csalódást, sőt teljesen elvarázsolt a történet. Zusak olyan gyönyörűen ír, hogy már csak azért is megérte ezt a könyvet a kezembe fogni. Ez a regény sok mindenről szól, de a legfőbb üzenete talán mégis az, hogy nem kell nagy dolgokat tenni ahhoz, hogy másokat boldoggá tegyünk. Ráadásul ezáltal mi is jobb emberré válhatunk és egy kicsit szebb hellyé tehetjük a világot. Igazán szívmelengető, könnyed és humoros történet, amit mindenkinek ajánlok. :)
A főszereplő Ed, egy teljesen hétköznapi srác, aki taxizik és nincs semmi komoly célja az életben. Ennek ellenére történet végére sokat változik ő maga és az élethez való hozzáállása is, természetesen pozitív irányba. Ed barátai is nagyon szimpatikusak voltak, de igazából a könyv az összes karaktere szeretnivaló a maga módján.
Mindenképp fogok még olvasni az írótól, főleg hogy A könyvtolvaj című könyve már a polcomon vár. :)

2021/116, könyvtár, 90/202 eddigi értékelés

Nagyon szép, meleg hangú és megható történet a szeretetről. Egy kihívás miatt olvastam (Ausztrália), de aki szereti a modern meséket, tökéletes olvasmányélményt kap. (Néha szinte fizikailag fájtak a kényszerű olvasási szünetek.)

„Talán mindenki képes túllépni önmagán.”

Egy ujabb zsenialis alkotas, egy zsenialis iro tollabol.
Egyszeruen imadom Zusak stilusat, humorat es azt ahogyan a kartyakat keverni es osztani tudja egy-egy szereplonek.
Mar-mar pofatlansagnak erzem azt, hogy mig a Könyvtolvaj eseteben egy teljen irrealis egyent valaszt meselonek, addig ugyanezt meglepi itt is kisse atvitt ertelemben… es azt kell mondanom, hogy ez az egesz baromira mukodokepes, es meg erdekesebbe es ertekesebbe varazsolja az egesz tortenetet.
Adva van nekunk a szurke, hetkoznapi srac Ed, aki taxizassal keresi mindennapi kenyeret. Menthetetlenul szerelmes Audreyba, es szabadidejeben szivesen zsugazik Marv es Ritchie tarsasagaban. Nem tul erdekfeszito az elete, egeszen addig mig egy bankrablas kellos kozepere nem csoppen, aminek vegkifejletekent o lesz a varos hose. Valahol a lavina itt indul, mert ezek utan kapja meg az elso kartyalapot harom cimmel, harom olyan cimmel, ahol valamilyen kuldetese van Ed baratunknak.
Az esemenyek szepen lassan hompolyognek, a kartyalapok szorgalmasan erkeznek az ujabb feladatokkal, mig Ed egyre inkabb kibontakozik es fejlodik a szemunk a elott. A vegere pedig nincs mese, ra kell jonnunk, hogy a srac, aki „ilyen kepessegeket” birtokol, minden csak eppen nem atlagos.