Paraszttartók ​kézikönyve 10 csillagozás

Márkus András: Paraszttartók kézikönyve

A ​földesúr ebben a könyvecskében osztja meg parasztjai kapcsán felgyülemlett tapasztalatait a világgal. A szerző csupa húsba vágó témát érint: hogyan kell táplálni, tanítani, fenyíteni a parasztot, hogy az leginkább a birodalom hasznára váljék? Milyen képet alakítsunk ki magunkról parasztjainkban? Hogyan pároztassuk őket?
A fiatal szerző maró iróniával és elképesztő szemtelenséggel borzolja az olvasó idegeit a rövid, ám annál sűrűbb társadalmi szatírában. Az előadás lejártával, hogy érezhessék szigorú uruknak kegyeit, egyedülálló lehetőség kínálkozott a helytartók számára: a népszerűvé vált parasztot egy aranyért megsimogathatták, öt aranyért megnyalta kezüket, tíz aranyért pedig kedvükre megfenyíthették. Természetesen a helytartók rangbeli behatárolását nem tévesztettem szem elől, ugyanis a fenyítést követően újabb tíz aranyba került, hogy a paraszt ne viszonozza azt. Időközben én is megkedveltem újonnan szerzett érdeklődő jószágomat. Elhatároztam, hogy kinevezem… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2015
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633106044

Enciklopédia 2


Most olvassa 3

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

tifil>!
Márkus András: Paraszttartók kézikönyve

Beteges, sokkoló, naturális, nyomasztó. És ettől jó!
Meggyalázás, kínzás, megfélemlítés, csonkolás, kivégzés, használat és eldobás, fenyítés, fenyítés és még több fenyítés – a korlátlan önkény, a primitív szadizmus üli torát, büszkélkedik tetteivel. S csak azért nem vált ki belőlünk valódi undort és rosszullétet, mert a szövegben érezhető a provokáció, dominál a groteszk stílus, így emlékeztetve mindenkit, hogy milyen félelmetes az a sötétséget, amiből táplálkozva a valóságtól elszakadt bomlott elmék kiszámíthatatlanul, egyéni szeszély alapján pusztítanak el maguk körül mindent.
Ugyan nem megy el a falig, nem játssza ki a lehetőségeket, kicsit szétszórtnak tűnik és van az egésznek valami „végig nem vitt”-sége, de pont ez a „rendezetlenség” illusztrálja legjobban az értelem, a logika totális hiányát, amikor minden kiszámíthatatlan, és fel sem merül, hogy a borzalomnak egyszer vége lehet.

Bővebben a Kultifilteren:
Nyúzd az ótvart, pukkaszd a polgárt! (Márkus András: Paraszttartók kézikönyve)
http://kultifilter.hu/irodalom/kiadvany/item/208-nyúzd-…

Ny_Kata>!
Márkus András: Paraszttartók kézikönyve

Ha egy szóval kellene jellemeznem azt mondanám, megosztó. Aki érti és szereti a groteszk, provokatív fogalmazás módot, és el tud vonatkoztatni azoktól a kegyetlenségektől amelyek bármelyik oldalon szembejön vele, az egy rendkívül érdekes társadalomkritikát fog olvasni. Aki vizuálisabb típus, és nem bírja elviselni embertársai szenvedését, és azok semmibe nézését, valószínűleg nem fogja kedvelni a könyvet. Én a kettő között lavírozok: értem az író mit akart kifejezni, és miért ezt a módját választotta gondolatai kifejezésére…de nem tudok elvonatkoztatni attól a ténytől, hogy ezek akár „igaz történetek” is lehetnének. Ilyen tekintetben gyomorforgató, és gusztustalan.


Népszerű idézetek

tifil>!

Dózsa különben nem volt buta fiú. Fura jellemének köszönhetően gyorsan népszerű lett. Olyan elképzelésekkel zavarta a pórnép munkáját, miszerint én kegyetlen vagyok, és elnyomást gyakorolok őrájuk. A kijelentés különben teljesen helytálló, de hát könyörgöm, úr vagyok.

143. oldal

tifil>!

Felszólítottam a szolgát, hogy várja meg, míg köntöst öltök, pipára gyújtok és lefáradok hozzá, hogy agyonüssem. Hűségesen várakozott az ótvar, de hát meg is tudom érteni, elvégre nem minden parasztnak adatik meg, hogy egyenesen ura keze által lássa meg a halálát.

29. oldal

tifil>!

A nyugodt nyári estéken nagy szeretettel költök szomorkás hangulatú szerelmes dalokat égő parasztok fényénél.

183. oldal

Mallarme P>!

A paraszt időnként sajnos hajlamos megfeledkezni saját jelentéktelenségéről. Indokolt ezt rendszeresen eszébe juttatni. Másként könnyen feltételezné, hogy ő maga, mint Jóska(vagy egyéb) nevű alattvaló bármilyen jelentőséggel bír, mondjuk nagyobb jelentőséggel, mint a váram falában egy kődarab vagy a paripám sörényének egy szála, netán a délceg jószág egyik röpke szellentése ügetés közben. A Jóska nevű pór önmagában nem jelentéktelen ugyan, de jelentőséget társaival együtt: a többi Jóska, Józsi és Jocó(vagy egyéb) nevű paraszt összességében kap. Fontos, hogy a paraszt ne magát tartsa fontosnak, hanem a burgonyának a kiásását vagy a csupor tej lefejését, amelyet fáradtságos munkája által választ le a föld ajándékai közül.

15. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Tarja Kauppinen: A nép igazsága
Pozsonyi Ádám: Harcra fel!
Gabriel Wolf: Something Sickly Unique
Gabriel Wolf: Valami betegesen más
Maros András: Befutunk
Friedrich Dürrenmatt: A nagy Romulus
E. T. A. Hoffmann: Murr kandúr életszemlélete
Erlend Loe: Doppler
Danilo Kiš: Manzárd
Efrájim Kishon: Veszett ernyő nyele