Paraszttartók ​kézikönyve 5 csillagozás

Márkus András: Paraszttartók kézikönyve

A ​földesúr ebben a könyvecskében osztja meg parasztjai kapcsán felgyülemlett tapasztalatait a világgal. A szerző csupa húsba vágó témát érint: hogyan kell táplálni, tanítani, fenyíteni a parasztot, hogy az leginkább a birodalom hasznára váljék? Milyen képet alakítsunk ki magunkról parasztjainkban? Hogyan pároztassuk őket?
A fiatal szerző maró iróniával és elképesztő szemtelenséggel borzolja az olvasó idegeit a rövid, ám annál sűrűbb társadalmi szatírában. Az előadás lejártával, hogy érezhessék szigorú uruknak kegyeit, egyedülálló lehetőség kínálkozott a helytartók számára: a népszerűvé vált parasztot egy aranyért megsimogathatták, öt aranyért megnyalta kezüket, tíz aranyért pedig kedvükre megfenyíthették. Természetesen a helytartók rangbeli behatárolását nem tévesztettem szem elől, ugyanis a fenyítést követően újabb tíz aranyba került, hogy a paraszt ne viszonozza azt. Időközben én is megkedveltem újonnan szerzett érdeklődő jószágomat. Elhatároztam, hogy kinevezem… (tovább)

>!
Libri, Budapest, 2015
184 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633106044

Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

prostituált


Most olvassa 2

Várólistára tette 7

Kívánságlistára tette 3


Kiemelt értékelések

>!
tifil
Márkus András: Paraszttartók kézikönyve

Beteges, sokkoló, naturális, nyomasztó. És ettől jó!
Meggyalázás, kínzás, megfélemlítés, csonkolás, kivégzés, használat és eldobás, fenyítés, fenyítés és még több fenyítés – a korlátlan önkény, a primitív szadizmus üli torát, büszkélkedik tetteivel. S csak azért nem vált ki belőlünk valódi undort és rosszullétet, mert a szövegben érezhető a provokáció, dominál a groteszk stílus, így emlékeztetve mindenkit, hogy milyen félelmetes az a sötétséget, amiből táplálkozva a valóságtól elszakadt bomlott elmék kiszámíthatatlanul, egyéni szeszély alapján pusztítanak el maguk körül mindent.
Ugyan nem megy el a falig, nem játssza ki a lehetőségeket, kicsit szétszórtnak tűnik és van az egésznek valami „végig nem vitt”-sége, de pont ez a „rendezetlenség” illusztrálja legjobban az értelem, a logika totális hiányát, amikor minden kiszámíthatatlan, és fel sem merül, hogy a borzalomnak egyszer vége lehet.

Bővebben a Kultifilteren:
Nyúzd az ótvart, pukkaszd a polgárt! (Márkus András: Paraszttartók kézikönyve)
http://kultifilter.hu/irodalom/kiadvany/item/208-nyúzd-…

>!
DianaRL
Márkus András: Paraszttartók kézikönyve

Nehéz erre a könyvre szavakat találni. Gyomorforgató? Morbid? Megosztó? Provokatív? Okos? Mély? Furcsamód mind igaz rá.
Gyomorforgatósága már magából a témából adódik: mégiscsak kétszáz oldalon keresztül egy despota kegyetlenkedéseiről olvashatunk, ráadásul maga a zsarnok szemszögéből. Van itt csonkolás, nemi erőszak, kivégzés és még sok más szörnyűség morbid humorba ágyazva, és tény, ez nem való mindenkinek.
Azonban ez a könyv nem (csak) egy gusztustalan, mégis könnyed délutáni szórakozás. Nagyon komoly kritikát fogalmaz meg az elnyomásról és a régi korok felfogásáról, vitatémákat vet fel és felvillant egy szürreális, ám nagyon is valós álláspontot – egyszóval elég provokatív ahhoz, hogy rávegyen a gondolkodásra, ha fogékony vagy az ilyen típusú művekre.
Méltatlanul mellőzött könyv ez, de valahol megértem, miért is jutott ilyen sorsra. Sokat tud adni, ha nem riadsz vissza még az elején és bele mersz gondolni a történet mögött rejtőző kegyetlen valóságba, máskülönben azonban csak egy történelmi köntösbe csomagolt, több órás szenvedés lesz.
Ha valaki gondolkozna a könyv elolvasásán, érdemes elolvasni néhány halott csecsemős vagy egyéb morbid viccet, és ha nem akar kirohanni a világból, nyugodt szívvel belevághat.

>!
Évi_H_Tóth
Márkus András: Paraszttartók kézikönyve

Életemben nem olvastam ennyire gusztustalan, beteges könyvet. Ez még egy pszichopatának is sokk :) lenne. Hát hogy ironikus? Szerintem inkább gyomorforgató. Kínzás, csonkolás, karóba húzás, gyilkolászás csak úgy. Nem vicces és nem szórakoztató.


Népszerű idézetek

>!
tifil

Dózsa különben nem volt buta fiú. Fura jellemének köszönhetően gyorsan népszerű lett. Olyan elképzelésekkel zavarta a pórnép munkáját, miszerint én kegyetlen vagyok, és elnyomást gyakorolok őrájuk. A kijelentés különben teljesen helytálló, de hát könyörgöm, úr vagyok.

143. oldal

>!
tifil

Felszólítottam a szolgát, hogy várja meg, míg köntöst öltök, pipára gyújtok és lefáradok hozzá, hogy agyonüssem. Hűségesen várakozott az ótvar, de hát meg is tudom érteni, elvégre nem minden parasztnak adatik meg, hogy egyenesen ura keze által lássa meg a halálát.

29. oldal

>!
tifil

A nyugodt nyári estéken nagy szeretettel költök szomorkás hangulatú szerelmes dalokat égő parasztok fényénél.

183. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Danilo Kiš: Manzárd
Fredrik Backman: Az ember, akit Ovénak hívnak
José Eduardo Agualusa: A múltkereskedő
Tatyjana Tolsztaja: Kssz!
José Saramago: Minden egyes név
Josef Škvorecký: Pléhkatonák
Witold Gombrowicz: Kozmosz
William Steig: Shrek
Stanislav Rakús: Alkoholista történetek
Eugène Ionesco: Mesék 1-2-3-4