Aranyvonat 3 csillagozás

Markovits Rodion: Aranyvonat Markovits Rodion: Aranyvonat Markovits Rodion: Aranyvonat Markovits Rodion: Aranyvonat

A Szibériai garnizon folytatása szomorú és megrázó honvágy regény, a Szibériában rekedt és hazavágyó magyar hadifoglyok története. Valóságalapja nem kétséges, maga a szerző is ekként tért haza az első világháború után, de nem emlékeit örökítette meg, hanem a kollektív emlékezet könyvét írta meg. Főhőse kálváriája jól példázza a korszak európai és orosz belső és külső viszonyait, a bolsevik államberendezkedés hiányosságait és kegyetlenségeit, miközben a hazajutás reményében még bolsevikokkal is együtt kell működnie.

Eredeti megjelenés éve: 1929

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Aranyrög könyvtár

>!
Kráter, Pomáz, 2012
338 oldal · ISBN: 9789632980447
>!
Kriterion, Kolozsvár, 2011
342 oldal · ISBN: 9789732609835
>!
Genius, 1929
346 oldal

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 5


Kiemelt értékelések

>!
eme P
Markovits Rodion: Aranyvonat

A Szibériai garnizont – több-kevesebb hibája ellenére – anno kedvenceltem a Molyon. Ma is úgy érzem, méltatlanul olvasatlan, ahogy szerzőjének egyéb művei is. Markovits valahogy mindig az irodalmi élet és az olvasói figyelem peremvilágán maradt, még akkor is, ha a Garnizon látványos karriert futott be, és világraszóló bestsellerként ünnepelték.*
Ne de térjünk rá az Aranyvonatra, amely szerkezetileg talán még szétesőbb, mint az első regény, de epizódjai, portréi, megidézett történetei, ha nem is épülnek bele egy feszes cselekményívbe, remekül dokumentálják a Szibériába hurcolt első világháborús foglyok lágeréletét, a forradalom, a vörös-fehér harc káoszát, amely Markovitsnál valójában magától értetődő természetességgel válik országok és határok sorsáról döntő magyar-cseh háborúvá.
Az Aranyvonat nem folytatása a Garnizonnak, inkább kiegészíti azt – egyrészt kis variációval megismétli az Amur menti láger életének, társadalmának rajzát, másrészt beszámol a nagy kalandról, a cári aranytartalék Kazanyba való kíséréséről, meg a szabadulás megkísérlésének járható és járhatatlan útjairól. Markovits maga az aranyvonat politikai biztosa volt, a kísérő nemzetközi hadifogolyezredben pedig ott volt Zalka Máté és Jaroslav Hasek is.
Hogy mennyire is volt „politikai” az a biztos, arról a kezdetben névtelen, majd az orosz Jákob Joszipovics nevet felvevő (bizonyos mértékig Markovitsról mintázott) zászlós alakja beszél, a regény központi alakja. Az ő nézőpontján átszűrődve válik láthatóvá a zűrzavar, amelyben ember legyen a talpán, aki el tud igazodni.

Jakob Joszipovics nem nagyon tud. Tipikus kisember, a háborúhoz, politikához és történelemhez fikarcnyit sem értő jámbor, tétován tébláboló civil, aki igazából sem otthon, sem a fronton, sem Szibériában nem lehet igazán szabad és önmaga – és ha lehetne sem biztos, hogy tudná, mit kezdjen magával. Életét a közérdek határozza meg, a társadalom merev és parancsoló keze, akaratán kívül sodródik bele a dolgok menetébe, sőt azok irányításának illúziójába, amint hiúsága megérezi a névtelenségből való kiemelkedés bódító hatását. Markovits remek humorral és (ön)iróniával ragadja meg főhőse alakját, úgy, hogy közben az olvasó mégis megsajnálja ezt a vonakodó, semmit sem értő, semmiből nem kérő (azért, valljuk be, felelősséget sem nagyon vállaló), de önmaga láthatatlanságától és értéktelenségétől szenvedő embert, akit a hatalom úgy használ ki és manipulál, ahogy akar. Jakob pedig játszik, úgy, hogy közben nem tudja a szerepet, igaz akaratlanul is jól játszik, mert a tájékozatlanok és gyakran begyepesedett fejűek hisznek neki. (Egyszer még egy izé beszédet is rögtönöz.) Sodródik az árral miközben egyetlen vágya: hazatérni a családhoz.
Pacifizmus és ideológiai elkötelezetlenség – nem csak Jakob alakja, de sok más, a vörösekhez inkább érdekből, a hazajutás reményében csatlakozó karakter is hangsúlyozza az elbeszélő, az egyszerű polgár álláspontját. Lehet Markovitsot azzal vádolni, hogy kiárusította élményeit, és valójában már csak az anyagiak miatt írta ezt a regényt, egy biztos, humanizmusát és emberségét nem adta el.
Ehelyett határozottan felmutatta (Szibériában is változatlanul működő, otthoni) társadalma visszásságait, az embert embertől elválasztó kerítéseket, az őszinteség és egyenes beszéd krónikus hiányában szenvedő hatalom áhítatos és misztikus ködbe burkolt megnyilvánulásainak képmutatását. Meg a nagy októberi szocialista forradalom árnyoldalait is, a pódiumok, agitátorok, kongresszusok és szubotnyik korának első napjait, gyerekek ideológiai agymosását, a mindenféle öldöklés és kegyetlenség értelmetlenségét, a kettős hadisarcot fizető orosz falu nyomorát és szenvedését.
Az ember tájékozatlanságát, talajvesztését és békevágyát. Kérdésektől zsongó, zsibbadt agyakat – Minek kellett minket ideterelni? Kivel szemben legyél becsületes és gerinces? Hogy is volt Breszt-Litovszk? Ismeri valaki a szöveget? Mit vasutaznak a csehek Szibériában? Kell-e tudni az elméletet a forradalomhoz? Milyen is lesz a kommunizmus? Van róla elképzelés? Tudom én, hogy mit akarok? (Majd meg fogják mondani.)
És főként: mikor megyünk haza (persze csakis a balkáni front ügyében, roncsolt idegekkel és legyengült testtel)???
Ez a haza pedig nem más, mint a talán sosem volt békés polgári lét, a család, az otthon, amely mindig nosztalgiával és néhol csöpp érzelgősséggel, pátosszal átitatva jelenik meg Markovits regényeiben, szemben a bürokratikus és merev konvenciókba rögzült Monarchia, valamint a háború groteszk és abszurd jegyeit felmutató, ironikusan ábrázolt világától.

Riportregény, lektűr és kalandregény, rengeteg anyagot (személyes emlékeket, élményeket és fogolytársaktól összegyűjtött információkat, kalandos történeteket, anekdotákat, érdekes figurák portréit, sorsát) magába zsúfoló írás, amely talán emiatt is töredezett, széteső és regényként számos sebből vérzik. Kicsit zűrzavaros, mint a kor, az események, amelyet megidéz. Én mégis szerettem, bár nem annyira, mint a Garnizont.

* Jó pár évvel ezelőtt az egyik HatárŐrségben említettem, milyen szegényes a Wikipédia magyar nyelvű Markovits-szócikke, szemben például a meglepően kidolgozott, információgazdag román nyelvűvel. A helyzet sajnos azóta sem változott.

6 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
cassiesdream

Szerette némán és merengve szívni a karcsú Golden Helmet nevű cigarettát, mellyel nagy üzleteket kötöttek a hadifoglyok között a konzulok, szeretett hosszan, hetekig olvasni egy csendes német regényt, melyet, minthogy nem tudott jól németül, nem értett meg teljesen,

53. oldal (Kriterion, 2011.)


Hasonló könyvek címkék alapján

Viktor Lihonoszov: Tiszta szemek
Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény
Vera Ketlinszkája: Az ifjú város
Franc Nyikolajevics Taurin: Angara
Valentyin Raszputyin: Isten veled, Matyora
Valentyin Raszputyin: Élj és emlékezz!
Georgij Markov: Szibéria
Rosa Liksom: A 6-os számú fülke
Richelle Mead: Véreskü
Patrick Carman: Sötét erők