51. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

Felfalt ​kozmosz 120 csillagozás

Markovics Botond: Felfalt kozmosz

A ​távoli Tanzer bolygón a tudományos pályára készülő Emily Schroeder és két kistestvére, a csillagközi felfedezésekről álmodó Kaito és a táncművészetért lelkesedő Diali az elsők közt észlelik az égbolton szupernóvaként felragyogó kozmikus jelenséget, amely ahelyett, hogy elhalványulna, egyre csak növekszik, és mintha az egész világmindenséget akarná felfalni.

Egyesek szerint ez az Univerzum haldoklásának elsőként észlelt pillanata. Az elmélet sokakat rettegéssel tölt el, míg másokat vallásos fanatizmusba kerget, mert senki nem tudja, mi történik, amikor a vakító fényár eléri a Földet. Emily, Kaito és Diali a maguk módján próbálnak szembeszállni a fenyegető apokalipszissel, és kénytelenek megkérdőjelezni mindazt, amit Univerzumról, létezésről és szabad akaratról gondolnak.
Markovics Botond (Brandon Hackett) évszázadokon és fényéveken átívelő regényében meghökkentő kozmológiai elméletek, nagyszabású szupertechnológiák és felfoghatatlan világokba tartó űrexpedíciók… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2023

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2023
490 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789635981595
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2023
490 oldal · ISBN: 9789635981601

Kedvencelte 10

Most olvassa 11

Várólistára tette 165

Kívánságlistára tette 142

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

pat P>!
Markovics Botond: Felfalt kozmosz

Alapvetően az talán nem meglepő, hogy eléggé tetszett, de azért persze voltak apróbb kifogásaim.
Az a meglepő, hogy mik voltak azok a pontok, amik tetszettek; és hogy mik voltak a kifogásolt pontjaim. Hát mondjuk úgy, hogy pont fordítva volt ez, mint ahogyan vártam. :)
Tehát.

1. Minek is tagadjam, tetszett, hogy fordulatos, cselekményes, izgalmas és mozgalmas: hát hogy ebben a regényben mennyi minden történt! És időnként egészen meglepő dolgok is. Például az, hogy utolsó este, már majdnem éjfélkor, fel se merült, hogy azt a hátralévő 40 oldalt ne olvassam el.
2. Tetszett az alapkoncepció, hogy egy család történetén keresztül mutatja be az eseményeket, méghozzá a célnak megfelelő mélységben árnyalt, elhihető, hiteles karakterek, működő motivációk, konfliktusok segítségével. Azt hiszem, az összes eddigi Hackett/Markovics kötet közül ebben volt eddig a legjobban megoldva ez a feladat.
3. Tetszett a tudományos kontent: amennyi konkrétum csak volt, az nekem mind tetszett.

Amivel kicsit elégedetlen voltam: hát kicsit kevés volt a morfond meg a tudomány. Sőt, a tudomány nekem picit túl egzotikus, sőt ezoterikus is volt, az agyam kockásabb részei nem kaptak benne elég fogódzót.
Jó, tudom, elismerem: nehéz nekem olyan sci-fit írni, amire nosztalgiafaktor meg elfogultság nélkül is adok ötcsillagot. Azért persze minden törekvés wellcome és nagyon köszi, pláne az ilyen remekbeszabottak. :)

Noro P>!
Markovics Botond: Felfalt kozmosz

A kozmológiai alapokra épülő (hard, vagy ahhoz közeli) sci-fiben megszoktuk, hogy bármilyen csillagászati jelenséggel is kerül szembe az emberiség, arra előbb vagy utóbb meglesz a magyarázat. Ez nem csak hagyomány, de valahol az egész irányzat lényege is volt sokáig. A Felfalt kozmosz fordít ezen a mentalitáson – ha nem is 180 fokot, de mindenképpen eltávolodik a bevett logikától. Mit kezdenénk egy olyan jelenséggel, amely annyira távol áll normális gondolkodásunktól, hogy teljes magyarázata eleve reménytelen? Milyen útra térne jövőbeli történelmünk, ha a világ működésében sem bízhatnánk tovább? Erről szól ez a regény, amely az eseményeknek inkább a társadalmi következményeit helyezi előtérbe – bár a szerzőt ismerve nyilván nem meglepő, hogy a technikai fejlődés sem marad ki belőle.
A sztori három testvér köré épül, akik életük során hol elsodródnak egymástól, hol újra összetalálkoznak, nem egyszer kifejezetten valószerűtlen módon. Ez a három igen valószínűtlen életpálya alapozza meg a regény másik központi témáját, amely a szabad akarat és a jövő kiszámíthatósága. Történhetett volna másképp? Vagy beléjük volt kódolva, hogy az adott körülmények között így fognak cselekedni? (Mindehhez persze annak a bizonyos jelenségnek is lesz köze, nem is kevés, de erről itt legyen elég annyi, hogy az univerzum törvényeinek megváltozása helyezi a kérdést a középpontba.)
Az ő életükön, valamint gyökeresen eltérő – és néha durván átformálódó – nézőpontjukon keresztül az emberek világának változásait is végigkövethetjük, méghozzá évtizedeken át, a történet ugyanis igen hosszú időt fog át. Kezdetben egy olyan világot ismerünk meg, amely egyáltalán nem is olyan elképzelhetetlen: a gerontokrata oligarchák jövőképét – ez magyarán annyit tesz, hogy a halhatatlansághoz egyre közelebb jutó szupergazdagok idővel betagozódnak a hatalom legfelső szintjére, és mivel kihalni nem tudnak, végleg ott is maradnak a csúcson. Aztán a veszély közeledte egyre gyorsabban formálja át az emberiséget, és a történet is egyre sebesebben ugrál egyik időpontról a másikra. Néha pedig már azt is nehéz felismerni, hogy mit is látunk voltaképpen. Nagyon sok „future history” van ebben a 490 oldalban – talán egy kicsit túl sok is. A rengeteg ugrást, a paradigmák állandó változását igen nehéz feldolgozni. Egy kis irónia: bár ez már nem olyan szingularitás-regény, mint pl. az Isten gépei, mégis olyan erősen hozza annak hangulatát, amit Botond korábbi könyvei talán még sohasem – ti. hogy egyre nehezebb lépést tartani az egyre gyorsabb változásokkal.
Azt be kell még vallanom, hogy a sztori egy kicsit befejezetlennek hat. Már fentebb is írtam, hogy mindenre nem kapunk magyarázatot – ez számomra mindenképpen a koncepció része, mégis hagy bennem némi hiányérzetet. Főleg azért, mert az egyik szálat az utolsó oldalakon egészen elveszítjük, pedig talán épp az lett volna a legfontosabb, annak a végkifejlete adhatott volna választ bizonyos kérdésekre.

Baráth_Zsuzsanna P>!
Markovics Botond: Felfalt kozmosz

Mit tennél, ha tudnád, hogy eljött a világvége? Kétségbeesnél vagy keresnéd a kiutat vagy belenyugodnál? Nagyon izgalmas téma ez, hiszen létezésünkről tesz fel nagyon kényelmetlen kérdéseket, melynek mélységeit még ebben a szórakoztató formában is átélhetjük. Markovics Botond nem akarja megúszni a szembenézést ezzel a témakörrel, nagyon is sokféle szempontból járja körül, egy család életén keresztül ismerkedhetünk meg ezzel a súlyos történettel, amely minden, csak nem hétköznapi sci-fi. Olyan erkölcsi-filozófiai kérdéseket feszeget, mint a szabad akarat, az Univerzum végessége, a halhatatlanság vagy a társadalmak működése. Nem könnyű olvasmány ez a 490 oldal, elsősorban erősebb idegzetűeknek ajánlom, mert elég durva, időnként horrorba hajló dolgok vannak benne, ugyanakkor a tudomány és a fantasztikum is keveredik benne, sci-fi a javából, szórakoztat, de ugyanakkor el is gondolkodtat. Letehetetlen, mert egy nagyon érdekes történetet mesél el, jól megírt karakterekkel, kár, hogy a végén néhány szál nem kerül elvarrásra, ezért az igazi katarzis elmarad, de összességében egy nagyon jó könyvről van szó. Markovics Botondra a Xeno kapcsán figyeltem fel, ami nagyon tetszett, ezért nem volt kérdés, hogy ezt a sztorit is el fogom olvasni, és azt mondom, hogy nem bántam meg, mert bár egy árnyalattal gyengébb, mint a Xeno, mégis nagyon érdekes és értékes alkotásról van szó, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből. A Kozmosz titkaival mindig különleges dolog foglalkozni, főleg ilyen szinten, ahol a tudománynak is nagy szerepe van, hiszen az emberiség természetesen nem adta fel, megpróbált kiutat találni abból a zsákutcából, amibe került, tudósok százai próbáltak megoldást találni a helyzetre, nagyon sokat tanulhatunk a csillagászatról, ha belevágunk ennek a könyvnek az elolvasásába. A cím rendkívül találó, hiszen összefoglalja annak a problémának a lényegét, amellyel az emberiség szembetalálja magát, ugyanakkor frappáns és figyelemfelhívó. Rendkívül elgondolkodtató alkotás, hiszen, miközben viharos gyorsasággal zajlanak az események, rengeteg időnk van arra, hogy nagyon fontos erkölcsi kérdéseken töprengjünk. Érdekes utazás ez az univerzumban, amelyben megvan minden, ami egy jó könyvhöz kell.
A teljes kritika itt olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2023/10/23/konyvkritika_…

buzavirág>!
Markovics Botond: Felfalt kozmosz

Az emberiség talán soha nem fedezi fel az Univerzumot, de szerencsénkre vannak jó írók, akik eljuttatnak minket a csillagok közzé. A Felfalt kozmosz tökéletesen olvasóbarát, a sci-fit ritkán olvasók sem vesznek el a fizikai fogalmak útvesztőjében. Pedig rendkívül sokrétű, hiszen űrutazás, fejlett technológia, hasadványok, vallási és diktatórikus vezetők és családi kötelékek színesítik a történetet. Az elválás, az utazások miatti idő múlása, a kozmosz végtelensége iszonyatosan félelmetesnek tűnik, ugyanakkor közelebb is kerültem mindezek megértéséhez.
Tökéletesen kikapcsolt, köszönöm.

Bori_L>!
Markovics Botond: Felfalt kozmosz

Ez most meglepően könnyen és gyorsan lecsúszott. És élveztem is.
Általában jobban szoktam élvezni a sok háttérinformációval megtűzdelt, hiteles világképre építő fantasztikus történeteket, és elnézőbb vagyok a cselekmény hibáival szemben. Ebben a regényben pont olyan egyensúlyban volt a kettő, amire most szükségem volt: a fejezetek elejére beszúrt riportok, naplórészletek és egyebek színesítették a világot, de azért nagyrészt a történéseken volt a hangsúly, és nem rángatott le a filozófia mélységeibe avagy miért haladok olyan hihetetlenül lassan a Bábellel.

Ritkaság, hogy minden nézőpontkarakter sorsa egyformán érdekel, ezúttal mégis ez történt: Emily, Kaito és Diali sorsát egyforma érdeklődéssel követtem nyomon, egyikük történetét sem akartam gyorsabban pörgetni, hogy túl legyek rajta. Mivel a történet meglehetősen nagy időtávot ölel fel, nem nagyon volt idő elmélyedni az egyes karakterek lelkivilágába – időnként kissé elnagyoltnak hatottak a belső történések, főleg Diali esetében –, de összességében koherens kép rajzolódott ki róluk. Az külön plusz pont, hogy olyan testvérekről olvashattam, akik alapvetően jó viszonyban vannak egymással.

És hát természetesen a technológiai és asztrofizikai háttér. Ami nélkül nem is lenne Markovics Botond-regény egy Markovics Botond-regény. :) Ez a felállás sok szempontból kevésbé állt közel hozzám, mint akár a Xeno, akár az Eldobható testek – ez az egész annyira grandiózus és távoli, hogy nem éreztem különösebben szorongatónak sem (még egy pluszpont). Ismét fellángolt viszont a kvantumfizikai irányú érdeklődésem, és eltöltöttem egy kellemes délutánt a tachionokkal, aminek talán lesz folytatása is egyszer (ha kitalálok a kertből, mert mostanában kézzelfoghatóbb témák foglalkoztatnak).

Úgyhogy összességében jó helye van a polcomon, várom a következőt!

beccaelle I>!
Markovics Botond: Felfalt kozmosz

Nem is tudom, hogy tudnék normális értékelést írni erről a könyvről, amit két nap alatt „befaltam” (haha). Fénysebességgel rángatott ki az olvasói válságomból, az már biztos.
Évek óta (!!!!) nem éreztem azt olvasás közben, hogy nem tudom letenni az adott könyvet, mert egyszerűen tudnom kell, mi lesz benne, annyira jó. (Értsd: zseblámpával világítva olvastam ki a végét, mert már nem bírtam reggelre hagyni)
Nekem az egyik gyengém a világűr, és ennyire hitelesen és érdekesen leírni a történéseket olyan tehetségre vall, ami simán megállja a helyét világszínvonalon is. Ez nem túlzás.
A Felfalt kozmosz az év könyve számomra, bekerült az örök kedvenceim közé.
Ez az első könyvem az írótól, jöhet a többi, szerencsére van miből válogatni.
Gratulálok a szerzőnek!

Dshai>!
Markovics Botond: Felfalt kozmosz

Ez egy fantasztikus könyv volt! Egy igazi tudományos- fantasztikus mű. Csak szomorú, hogy véget ért, pedig lenne még pár dolog, amire nagyon kíváncsi lennék.
A történet az egyik síkon arról szól, hogy az emberiséget egy hatalmas kozmikus katasztrófa fenyegeti, ami tulajdonképpen elkerülhetetlen. Részben ez adja a mű alapját, hogy azt kutatják, hogyan lehet kiutat találni a fenyegetésből.
Másik részről egy család, pontosabban három testvér története, akik gyakran elszakadnak egymástól, és még kor szerinti viszonyuk is gyakran változik, mert a relativitás, hibernáció gondoskodik róla, hogy a köztük lévő korkülönbség akár évtizedeket változzon. Az idősebb testvér válhat sokkal idősebbé, de aztán akármelyik fiatalabb testvér ténylegesen megélt ideje is lehet sokkal több, és így hirtelen tulajdonképpen a fiatalabb lesz az idősebb.
Életük nagyon sok évtizedet fed le az emberiség történetéből, és ezalatt ők is sokat változnak, fejlődnek. Mindegyikük életében akadnak boldogabb időszakok, és nagyon kegyetlen rossz időszakok is.
Mindezek ellenére talán van egy alapvetőbb kérdés is, hogy miről is szól ez a regény.
Ez pedig a szabad akarat. Létezik egyáltalán? Dönthetünk a saját sorsunkról? Vagy minden előre eldőlt már, és mi csak a saját determinisztikusan kijelölt sorsunkat teljesítjük be.
Mennyi szabad akaratunk marad a döntéseinkben, ha elnyomó diktatúrában élünk?
Hiszen a történet valóságában a Föld nagyrészét két diktatúra foglalja el: Alfa és Utópia. Mindkettő nemes célok megvalósulásaként indult, de kemény diktatúraként folytatta pályafutását. Az apróbb kihágásokért csak jövedelmi szankciók járnak, mint ahogy egykor, a Kádár-rendszerben hasonlót már tapasztalhattunk, de a rendszer, a vezetők bírálatáért már súlyos börtönbüntetés jár.
Na és annak akinek szisztematikusan átmossák az agyát, és élő gyilkológéppé változtatják, mennyi a szabad akarata?
De a könyv ennél a szintnél jóval tovább megy, hisz szembesülhetünk egy olyan Univerzummal, ahol a fizika törvényei szerint jár kegyetlen halál, ha nem pontosan azt tesszük, amit a Szupraverzum kijelölt a számunkra. Lehet-e szembeszállni, magukkal a világmindenség törvényeivel? Létezhet-e szabad akarat egy ilyen világban?
Markovics Botond minden könyvét élvezet olvasni, de eddig talán ez a legjobb műve számomra.

BBetti86>!
Markovics Botond: Felfalt kozmosz

Családtörténetbe oltott sci-fi, sok szál és egy olyan veszély, ami leküzdhetetlennek tűnik. Annyira talán nem érzem újszerűnek, mint amikor testeket nyomtattak, de azért ebben a regényben is volt meglepő elem.

Az alaphelyzet, hogy az emberi világ veszélybe kerül. Jön egy kitörés, ami elől nem lehet menekülni. Eleinte nem tudják, pontosan mi fog történni, de amikor már igen, nem győznek megoldást találni, hogy kikerüljenek a veszélyzónából. Ez a törekvés pedig mindig egy család köré fog összpontosulni.
Az apa volt, aki felfedezte, hogy közeleg ez a fény és nem jelent jót az emberiségnek.
A nagylánya lett a tudós, aki kereste a megoldást. spoiler
A fia a kalandor, aki spoiler
A kisebbik lánya a lázadó, aki spoiler
Az apa viszonylag gyorsan kikerül a képből, de aztán a gyerekek, majd felnőttek között váltogatja a nézőpontot, hogy minél több helyzetből és más zsánerben megvilágítsa a korszakot. Hiszen teljesen mást fog belőle érzékelni egy fizikus, vagy egy bérgyilkos.

Változatos is, és végig érdekes tud lenni. Azt nem merem állítani, hogy értettem is végig. Az a módszer, amellyel majd Emily a kiválasztott keveseknek menekülőutat nyer, nekem már túlzottan fizika.

Az viszont érthető és izgalmas, hogy a fényben mi történik. Az eleve elrendelések és a szabad akarat csatája, ami máskor is előkerül a cselekményben, de itt direkt meg is jelenik. Hiszen a fényben spoiler És még így is, képesek azon tanakodni, hogy akkor az embernek van-e választása. Az még tetszett is, hogy mindkét oldalnak meglesznek az érvei, és a regény nem dönti el a kérdést. Szabad a választás, hogy melyik verzió az elfogadhatóbb.

Több évtized története, így bőven lehet benne világépítés is. Van is benne. Nem csak a tudósok világa, a fény és a megoldások vannak jelen, hanem diktátorok, forradalmárok és a rendszerek csatája is.

Tetszett az is, hogy a három testvér stílusa a szövegben is más. A húg különül el legjobban, de észrevehető mindegyiken, hogy milyen közegben mozognak.

Szép a borító is, de ez már csak egy plusz. Fontosabb, hogy a belbecs is megvan.

bokorn>!
Markovics Botond: Felfalt kozmosz

„Világvége fast forwardban”
Nem rövid a Felfalt Kozmosz, de ahogy Botond többi könyve, ez is nagyon gyors olvasmány, egyszerűen nem lehet letenni, nagyon olvastatja magát. Vannak még bőven más hasonlóságok is a korábbi Hackett-könyvekkel: nagyon pörög a sztori, csak néha-néha tart egy aprócska pihenőt, a kreatív szóalkotások megintcsak nagyon el vannak találva (itt például a „link”, "rálinkel"). A korábban már látott (és az olvasók által nagyon kedvelt), fejezetek előtti kis hangulatalapozó szösszenetek itt is megvannak.
De mutat újat is a regény bőven. Talán ebben a könyvben éreztem először hogy mennyire „igazi”, élő személyek a megjelenített karakterek, akik felnőnek, változnak, fejlődnek, bár karakterábrázolásban az utóbbi pár regényben azért lehetett már látni az írói fejlődést. Ebben persze az is segít hogy nem egy viszonylag rövid időszakot fog át a sztori, hanem egész életutakat láthatunk a szereplőkből. És ha már a szereplőkről van szó, érdemes megjegyezni hogy helyenként kimondottan bátran, sőt kegyetlenül bánik velük az író, ami megintcsak jó pont, és segít hitelesebbnek érezni őket.
Megszokhattuk már Botondtól hogy valamilyen aktuális, létező problémára, jelenségre fókuszál és ezt dolgozza fel a maga kreatív módján. Volt már transzhumanizmus, migráció, több más téma is, ebben a regényben napjaink talán legsúlyosabb emberi katasztrófája, a környezet elpusztítása, az éghajlatváltozás jelenik meg, bár nem ez a központi téma, a cselekmény a globális felmelegedés megoldása UTÁN kezdődik. Nagyon érdekes az így előállt világ, remekül extrapolálja a jelenlegi civilizációt, a modern ember mostani mindennapjait. Egyszerre rémisztő és egyben bizalmat keltő. Ráadásul pont aznap, mikor nekiálltam a regénynek (vagyis a digitális megjelenése napján, nyilván :D) olvastam a Fermi-paradoxon egy igencsak nyomasztó potenciális megoldásáról, a Berserker-elméletről, és ezek után a könyvben leírt elég rémisztő világvége-opció nem segített hogy derűsebben lássam a kozmológiai jövőt…
Nekem személy szerint nagyon betalált a tudományos/kozmológiai vonal, nagyon régóta érdekel a téma, már óvodás koromban is csillagász akartam lenni (aztán idővel rájöttem hogy valamiből meg is kellene élni…) Azért pár kérdés felmerült bennem ezzel kapcsolatban, például spoiler.
A könyv univerzuma a regény harmada környékén robbanásszerűen kitágul, az addigi egy, erős jóindulattal két bolygón játszódó történet hirtelen hatalmas távlatokat kap. Nem sokkal később egy amolyan rövidke Ezeregyéjszaka-parafrázis is megjelenik, ami nagyon tetszett, ügyesek ezek az itt-ott megjelenő kis színes elemek, megtörik kicsit a ritmust.
A hosszú ömlengés végére jöjjön egy-két apróság ami zavart. A „szabad akarat” szál elég erőltetettnek tűnt nekem, főleg a regény első felében, aztán tulajdonképpen legitimálódik a behozatala, de kissé olyan volt nekem mint egy pasztellszínekből álló festményen egy rikító neonlila csík, valahogy nem állt össze. spoiler
Természetesen öt csillag. Mikor jön a következő Hackett/Markovics regény? :D
Ez a mondat meg konkrétan költészet: „Észrevetted, hogy mostanában kevesebb a mosoly, és nagyobb a csend?”

5 hozzászólás
Inpu>!
Markovics Botond: Felfalt kozmosz

Immár sokadik regényén túl, Markovics Botond vitathatatlanul a kortárs sci-fi szerzők egyik (ha nem a ) legjobbjának tekinthető.


Népszerű idézetek

bokorn>!

Nem létezik a vallásnál károsabb emberi kreálmány. A vallás és a hit a gondolkodás, a tudomány és az egyetemes fejlődés ellensége, ezáltal az egész emberiség ellensége.

176. oldal - Az Arctalan

3 hozzászólás
nyx_1307>!

Nem fontos, mi az igazság, amíg létezik a döntés illúziója.

409. oldal

bokorn>!

Észrevetted, hogy mostanában kevesebb a mosoly, és nagyobb a csend?

336. oldal - Weng10000

Praetorianus P>!

Amíg egyetlen „nem tudom” is létezik, én addig szeretnék élni. Mert az élet maga a tudni vágyás.

283. oldal

nyx_1307>!

Számtalan kérdést tehetnék fel, amelyekre egyikünk sem tudja a választ.És amíg egyetlen „nem tudom” is létezik, én addig szeretnék élni. Mert az élet maga a tudni vágyás.

283. oldal

Praetorianus P>!

Ez egy beteg világ, ami lassan elpusztítja magát.

431. oldal

Apocalypto >!

Az elmúlt közel másfél évtizedben százhuszonhat Einstein-baba született, természetesen mind triumviri engedéllyel. Ismerve a körülményeinket, és azt, hogy hova tartunk, valahol talán felelőtlenségnek tűnhet. Vagy mégsem? Csak mert bizonytalan a jövő, ne szülessenek új életek? De miért ne?

Apocalypto >!

Így tudományosan valójában sem bizonyítani, sem cáfolni nem lehet azt, hogy létezne szabad akarat.

Apocalypto >!

A hit az emberi elme legnagyobb önbecsapása, mert megfoszt bennünket a józan ítélőképességünktől. Számomra ijesztő, hogy bármit mondok, milliók formálják át valamiféle torz, új valósággá. Én csak egy szemlélődő vagyok. Valójában senki nem irányít semmit. Sem én, sem önök.

Apocalypto >!

– És mi ez az akarat? – csattant fel a húga. – Ki határozza meg, hogy mi történik velünk? Ki? Valamilyen isten? Van itt bármiféle tervező erő, egy felettes akarat? Vagy csak zavaros véletlenszerűségeknek kell engedelmeskednünk? Fogalmatok sincs! Ennek az egésznek nincs semmi értelme!


Hasonló könyvek címkék alapján

Dyta Kostova: Terra Incognita
Raana Raas: Hazatérők
Andy Weir: A Hail Mary-küldetés
Arthur C. Clarke: 2001 – Űrodisszeia
Orosz Krisztián: Sodródás
Baráth Katalin: Afázia
Raana Raas: Ellenállók
Andy Weir: A marsi
Dan Simmons: Hyperion
On Sai: Calderon, avagy hullajelölt kerestetik