Renegátok (Frontvonalak 4.) 55 csillagozás

Marko Kloos: Renegátok

A ​Föld elleni csatában az emberiség győzedelmeskedett a nyurgák maghajójának elpusztításával, de a Mars továbbra is az idegen lények megszállása alatt áll, ráadásul az ott rekedtek oxigén- és élelemkészlete kritikus szinten van. A hadsereg kétségbeesetten építi az újabb csatahajókat és bolygóközi védelmi rendszereket a megsemmisültek helyére, de a rendelkezésre álló nyersanyagok végesek. Andrew Grayson napjai kiképzéssel telnek: fiatal önkéntesekből próbál mihamarabb harcra kész katonákat faragni – a véres csatákból magával hordozott emlékeit pedig alkohol és gyógyszerek segítségével igyekszik kiégetni a fejéből.
Eközben a Nemzetközösség és a sinoruszok két lehetőség közül választhatnak: vagy megindulnak a Mars felé azzal, amijük van, vagy a renegátok nyomába erednek, akik a földi invázió előtt nem sokkal elmenekültek, és magukkal vittek számos felbecsülhetetlen értékű hadihajót, melyek visszaszerzésével az emberiség a saját javára fordíthatná a készülő marsi ütközet… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2016

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196372 · Fordította: Farkas István
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
400 oldal · ISBN: 9789634196495 · Fordította: Farkas István

Most olvassa 3

Várólistára tette 17

Kívánságlistára tette 17


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 MP
Marko Kloos: Renegátok

Úgy hiszem, hogy Kloos eddig ezzel a kötettel abszolválta a Frontvonalak ciklus leghuszárosabb hajráját. Hogy stílszerűen próbáljak fogalmazni, valahol a könyv felénél még éppen hogy egy Trident besült robbanófejének hiányzó volfrámtüskéje választotta el a Renegátokat attól, hogy az epizód végérvényesen visszacsússzon a B-ligába. Lássuk be, azért nem egyszerű az álcaruhás kiképzés, a hétvégi eltávok és a nagy visszacsapás stratégiai tervezése közötti kényszerű háromszögbe szorulva, kétszáz oldalon keresztül vérfagyasztani és adrenalint pumpálni az olvasóba. Arról nem is beszélve, hogy a keményített gyakorlóban, a sereg ölelésében szocializálódott szerzőnknek egyébként sem ez jelenti a hazai pályát.
Fogalmam sincs, hogy Kloosnak katonai pályafutása során mennyi tényleges harcérintkezésben volt része, szagolt-e egyáltalán puskaport, de személyes véleményem, hogy a kortárs military SF szerzői közül (természetesen az általam ismerteket tekintve) talán a leghitelesebben (vagy még helyesebb úgy fogalmazni, hogy a leginkább hihető módon) interpretálja a – főképp – földfelszíni ütközeteket, az ún. városi csaták leírását.
Így történt ez a Renegátokban is. Mire végre eljutottunk a küldetés érdemi részéhez, a könyv is átalakult az unalmas, lassú folyású töltelék-kötetből egy izgalmas, pörgős, ügyesen koreografált bevetéssé, amelyben különösen markánsan megmutatkozhatott a Grayson gyerek harci felkészültsége, kidomborodhattak operatív, taktikai csapatirányítási készségei. Úgy vélem, hogy az Arcadia City-jelenet szépen hozta a „második detroiti csata” színvonalát, amiről az előző kötet értékelésében már elismeréssel nyilatkoztam.
Külön jó pont, hogy ebben a kötetben végre új arcával is megjelenik az emberiség „mocskos háborúja”, ami itt nem – kifejezetten – a civil lakossággal szembeni atrocitásokra értendő (nem megyek bele, mert az már durva spoiler lenne). Főképp ennek a vonalnak köszönhető, hogy sikerül egy kissé újra a háború morális hátterébe is belecsúsznunk, ami számomra mindig pozitívum.

Végső soron a kötet visszajött a meccsbe és hozta a kötelezőt. Kíváncsi vagyok, hogy mennyi van még a sorozatban. Feltételezem azonban és egyben remélem is, hogy a már elkészült ötödik-hatodik kötetek jönnek majd. Összességében úgy vélem, hogy a saját olvasóközönségét tekintve Kloos művei bőven megállják a helyüket Scalzi, a mentor alkotásai mellett.

3 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Marko Kloos: Renegátok

Jó volt visszatérni Andrewékhoz és a nyurgákhoz, bár az utóbbiból elég keveset kaptunk. Amolyan átvezető kötetnek tűnik, mert hát eltelt egy év az előző rész vége óta és nem sok minden történt. Andrews kiképző főtörzs lett a Földön, míg felesége a Holdon tanít. A történet fele kábé ezzel telik, csak ekkortól pörögnek fel az események. Hőseink küldetésre indulnak, igaz nem a nyurgák ellen, de így is van bőven részünk izgalomban. Remélem nem kell sokat várni a következő részre, ami sokkal izgalmasabbnak ígérkezik.

>!
viharmacska
Marko Kloos: Renegátok

Jól esett olvasni, még mindig bírom ezt a katonásdit és szeretek ott lebzselni, ahol Grayson van és Fallon törzszászlós, de kezd ellaposodni, és megint olyan életszerűségi aggályaim támadtak, mint az első résznél, csak most már nincs az újdonság varázsa.
spoiler

12 hozzászólás
>!
pat P
Marko Kloos: Renegátok

Maga a langyos, kellemes komfort zóna, egyenletes, garantált minőség, katonai szleng, visszafogott humor, némi izgalom…
Értem én, hogy a háborús tevékenység hiperrealisztikus ábrázolása tényleg ez (sok előkészület, várakozás, semmittevés, aztán hirtelen másfél óra izgalom), és egy nagyobb szabású hadművelet még alhadnagyi szemszögből se kifejezetten érdekes vagy átlátható, de olvasni azért néha kicsit uncsi.

>!
marschlako P
Marko Kloos: Renegátok

Már mások is írták előttem: ez egy tipikus töltelék rész. A kötet felééig semmi sem történt, aztán egy kicsit felpörögtek az események, s tudom, hogy katonai sci-firől van szó, de a vaskos szófordulatokon és a folyamatos harcérintkezéseken kívül azért másra is kíváncsi lettem volna. Persze az első felében volt más, csak az nem túl sok érdekességet tartogatott. Ez eddig a mélypont a sorozatban. Kár, mert az előző résznél már kezdtem megkedvelni. Remelém Kloos úr a következő kötetben kiköszörüli a csorbát.

>!
Razor SMP
Marko Kloos: Renegátok

Brown téglája után jól esett Kloos lazább kötetét kézbe venni. A Renegátok hozta a sorozat megszokott stílusát és szépen vitte tovább a sztorit is. A változatosság kedvéért ezúttal a nyurgák elleni harc helyett a szökevény emberek elleni harc került a középpontba. Úgy a könyv felétől. Ez picit bökte a csőröm, kb. fél távnál indultak csak el a renegátok után, addig csak a felvezetés volt. Persze kellett az is, megmutatta, hogy mégis mi zajlik a Földön, hogy áll a készülődés, viszont emiatt a könyv második fele meg elég sűrű lett, és a végét már-már túl gyorsnak éreztem. Na meg picit kiszámítható is volt, bár ilyen téren ez a sorozat sosem a túl nagy drámai fordulatokról volt híres, de ilyen is kell, a sok negatív, überdark közt jól esik egy-egy olyan regény, ahol borítékolható, hogy bármennyire is vacak a helyzet, a végén a jófiúk nagyjából épen és győztesen kerülnek ki.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2019
392 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634196372 · Fordította: Farkas István
>!
Sai_home
Marko Kloos: Renegátok

Bevallom, kevesebbre számítottam, nem fárad ki a negyedik részre sem, hozza a megszokott színvonalat.

Vannak ugye ezek a sokrészes military-sorozatok, ahol az ember már előre tudja, hogy a könyvben nem oldódik meg semmi, minden könyv csak egy következő lépés a nem létező vég felé, akármeddig lehet húzni. Itt is erről van szó, az egész könyv pár hét eseményeit írja le, ahol egy látszólag tök fölösleges misszió viszi a fő szálat. Ennek ellenére érdekes, akciódús, drukkolunk a „jóknak”, spoiler, érthetőek a stratégiák, követhetőek az események.

Grayson altiszt vidáman éldegél, távol a fronttól, végre hátradőlhet, nem keresi a bajt és a baj sem kopogtat az ablakán. Itt le is zárhatnánk a történetet, de háború van, a nyurgák már a spájzban vannak, lépni kell és ő az egyik legjobb nyurga-gyilkos-szakértő, nem hagyhatják ki a jóból. spoiler

Ebben a könyvben kicsit kevesebb lett a harc, kicsit több a moralizálás arról, hogy a hadsereg a vak parancskövetésével teljesen alkalmatlan az emberiség megvédésére. Nosztalgiázhatunk a korábbi részekről, mindent eszünkbe juttatnak. Pont azt hozza a Renegátok, amit hoznia kell ahhoz, hogy semerre se tartson, de mégis haladjon előre és kíváncsi legyek a következő részre is.

1 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Marko Kloos: Renegátok

Egyik kedvenc military sci-fi sorozatom, de valahogy ez a rész nem hozta az eddigiek színvonalát. Megjegyzem, hogy kórházba kerülésem alatt olvastam a könyvet és elég nyomott hangulatban voltam, szóval lehet, hogy bennem van a hiba!
Inkább olyan átvezető, töltelék rész volt. Nem mondom, hogy nem történt benne semmi izgalmas, de nekem nagyon hiányoztak a nyurgák.
Mindezek ellenére rendületlenül várom a folytatást!

>!
Dyta_Kostova IMP
Marko Kloos: Renegátok

Jó volt ez, kell évente pár military sf a rajongói énemnek. Értem az áthallást is az édenkert lerombolásáról, meg a háború exportálásáról, csak egy kérdésem van: spoiler

Bővebben: https://roboraptor.24.hu/2019/11/11/marko-kloos-renegat…

10 hozzászólás
>!
kvzs P
Marko Kloos: Renegátok

Tetszik, hogy Kloos úgy tudja megújítani a lendületet, és újabb témákat, információkat hozni a sorozatba, hogy közben megőrzi az egész lényegét és hangulatát.
Látszólag teljesen egyszerű military sci-fi sorozat a Frontvonalak, valahogy mégis minden részbe sikerül becsempészni néhány erkölcsi kérdést. Persze ezek nem lesznek az izgalom és az akció terhére, ahogy a tesztoszteron és a lövöldözés sem az egyedüli összekötő kapocs.
Izgalmas sorozat, szépen adagolt információkkal, izzadtságszag nélkül.


Népszerű idézetek

>!
BBetti86 

Ez egy hihetetlenül agresszív és felelőtlen terv. Csakis egy olyan tesztoszteron-túlvezérelt, tökéletesen meggondolatlan és ostoba kapszulahuszár vadállatnak juthatott az eszébe, akinek nagyobb a töke, mint az agya. – A törzszászlós sötéten elmosolyodott. – Természetesen rajongok a tervéért, alhadnagy.

350. oldal

>!
csartak MP

Mindannyian tudták, hogy ez csak szimuláció, de láttam, ahogy a pulzusuk rendesen megugrik, amikor megpillantották a kavargó ködből kibukkanó első nyurgát nyugati irányban, ahogy lassú, dübörgő lépésekkel megindul a terraformáló felé.

>!
csartak MP

Nem mondanám magam egy irodista típusnak. A képzettségem alapján frontharcos vagyok, előretolt harcászati irányító, kapszulalovas. Ott vagyok a dárda hegyének csúcsán, a legelső atomok között. De az elmúlt hat hónapot az Észak-Amerikai Nemzetközösség oremi újonckiképző bázisán töltöttem mint kiképző szakaszparancsnok, és mivel a szakasz-parancsnokoknak jár az iroda, én is kaptam egyet. Van benne íróasztal is, nagyjából kétszer akkora, mint a legnagyobb kajütöm, amelyben valaha is laktam egy hadihajón. A beköltözésem utáni pár hétben folyamatosan úgy éreztem magam, mint egy szabályos szélhámos, amikor rápillantottam az ajtómra kitett névtáblára: SZAKASZPK: GRAYSON TŐRM.

>!
BBetti86 

Ebből tudom, hogy jó ember vagy. Kételkedsz magadban. Ez teljesen helyénvaló, amikor a gyilkolás a szakmád. Csak a szociopaták azok, akik mindig és tökéletesen biztosak abban, hogy jól döntöttek.

236. oldal

>!
BBetti86 

Néha az a legbölcsebb, ha befogod a pofád, és azt teszed, amit mondanak.

129. oldal

>!
BBetti86 

Az egyetlen dolog, ami gyorsabban terjed a fénynél, a pletyka –

136. oldal

>!
Mrs_Curran_Lennart P

Csak egyfajta háború van, visszhangzott a fejemben Masoud őrnagy hangja. És az jutott az eszembe, hogy az őrnagy minden tapasztalata és a Becsületérme ellenére rosszul ítéli meg a szakmánk alapvető természetét, amelynek ő amúgy az életét szentelte. Van a nyurgák elleni háború, amely jogos és szükségszerű, és amely a túlélésről szól. És vannak a háborúk, amelyeket a sajátjaink ellen vívunk, a sinoruszok, a renegátok, a segélypatkányok és a Föld kisebb nemzetei ellen, ami ostoba, felesleges és a végtelenségig demoralizáló.

387. oldal

>!
Kiskakukk

Én lecseréltem a megszokott M-66C-met egy könnyűgéppisztolyra, amelyet az ülésem melletti fegyvertartó bilincsbe rögzítettem az útra. A géppisztoly nem annyira erős, mint a karabély, de könnyebben lehet vele szűk helyeken mozogni és egy kézzel lőni. És gusztustalanul sok lőszert pakoltam hozzá.

355

>!
Kiskakukk

Hoztam háborús kitüntetés jó kis imperialista kémhajó kapitányának.

56


Hasonló könyvek címkék alapján

John Scalzi: Vének háborúja
Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Orson Scott Card: Ender árnyéka
Orson Scott Card: Végjáték
William R. Forstchen: Egy másodperccel később
Steve Perry: Lidérces utazás
David Guymer: Dorn utolsó fia
Drew Williams: Gazdátlan csillagok
Dan Abnett: Az áruló
Graham McNeill: Mechanicum