Frontvonalak (Frontvonalak 1.) 84% 207 csillagozás

Ez biztonsági játék volt – mármint a részemről. Katonai SF, az egyik kedvenc íróm, John Scalzi „emlein nevelkedett” ifjú szerző és a megszokott, kiváló minőségű fordítás Farkas Istvántól. Valami ilyesmit vártam és nem is csalatkoztam.
Nem is tudom, miért vonzódom a military művekhez, hiszen én még abba a generációba tartozom, akik Csernobil idején soros katonaként szolgál(hat)tak a dicső Magyar Néphadseregben. Sok ezer (katona)társamhoz hasonlóan én is gyűlöltem az agyatlan, látszólag minden logikát és megfontolást nélkülöző, ellenvéleményt – és főképp ellentmondást – nem tűrő parancsuralmi rendszert. De valahogy mégis ez volt az a fiúgeneráció, amelynek a csillogó-villogó nyugati kultúrát a Rambo, a Delta Force, a Missing in Action hollywoodi „szuperprodukciók” jelentették. Habár többségünk gyalázatosan alkalmatlan operett-katona volt, azért valahol mélyen legbelül, titkos álmodozásainkban a legtöbbünk vágyott arra, hogy bárcsak mi is ilyen kemény, laza macsók lehetnénk, a lányok álma bőrkötésben.
Talán ez az atavisztikus beidegződés az oka annak, hogy a mai napig örömmel veszek kézbe ilyen tárgyú műveket.
A Frontvonalak is pontosan azt nyújtotta, amit vártam tőle. A kezdeti fejezetek naplószerű leírása kicsit darabos volt, de a katonai kiképzés szokásos klisékre épülő leírásából – a főhős első bemutatkozó jeleneteiből – nehéz ennél többet kihozni. A bevetések akciójelenetei, a vagány, katonai szlenget hozó dialógusok már jól illeszkedtek a sztorihoz és az általam elvárt színvonalat hozták. Sőt néha már-már az volt az érzésem, mintha a Vének háborúja sorozat egy darabját tartanám a kezemben. Ez viszont nem vall túlzottan egyedi stílusra (ha így tekintek rá és a világ is megegyezne, bátran lehetne a darab egy franchise része is). Hátha a sorozat további részeiben felfedezem majd Kloos egyéni eszköztárát is – persze amennyire a „kötelező elemek” használata ezt lehetővé teszi. A sci-fi beágyazódás viszont igencsak vérszegény volt a regényben, remélem a további részekben ezek az elemek is mélyebben kibomlanak majd..
Az E/1 történetmesélés könnyeddé, gördülékennyé tette az olvasást, egyszerű volt a nézőpont követése és titokban, néhol még azonosulni is tudtam a főszereplővel, bele tudtam bújni a bőrébe. A számtalan katonai szakkifejezés, fegyvernemekre, harcászati stratégiára és taktikára utaló megjegyzés is abszolút emészthető volt számomra, feltételezhetően a fordító színvonalas munkájának köszönhetően.
Amit a sorozattól még várok, az a főhős(öke)t körülvevő világok (földi és űrbeli egyaránt) kibontása, esetleg valami magyarázat a Földön az adott korban kialakult geopolitikai háttérről.
Összességében nincs itt semmi világirodalmi megváltás, de van kérem kiváló szórakoztatás. :) A továbbiakat meg majd meglátjuk!

Egy újabb military sci-fi, szintén ajánlásra. Scalzi könyvei óta tudom, hogy bejön a műfaj. Nekem még azzal sem volt bajom, amit más száraznak tartott, a könyv első 60-80 oldala, ahol az alapkiképzés részletes leírásáról olvashattam. Mivel az író katonai múlttal rendelkezik, profi módon adta át az utcai bevetések pillanatait, mi jár a katonák fejében akció közben, a bajtársiasságot és a keményebb leírásokat is. A Föld (néhol Terra) ebben az időben túlnépesedett, 50 milliós nagyvárosokkal, ahol a lakosság zöme segélyen élő nincstelen. A katonaságba való belépés egyfajta kitörési pont, jól fizet, és ha mázlista vagy, mehetsz a tengerészgyalogosokkal egy gyarmatbolygóra. Hősünknek is ez a vágya, de persze először a kiképzést kell túlélni, mert az sem könnyű. A jelentkezők nagy része kiesik. Arra azonban Andrew Grayson sem számít, hogy itt lesz szerelmes. Amire ugye én sem számítottam, de a továbbiak szempontjából, mint mozgatórugót muszáj volt beépíteni. Scalzi-rajongóknak szerintem egy próbát megér.

Kicsit gyanús vagyok én magamnak. Olyan lelkesedéssel tudom olvasni a négyszázötvenhatodik tökegyforma military sci-fit is – kiképzésestül, őrmesterestül, rendfokozatostul, lőszerkiszabatostul, mindenestül. Csak nem tévesztettem pályát? Katonának kellett volna állnom? Vajon már teljesen késő lenne? Szerintem nagyon klassz műveleti tiszt lenne belőlem ám…

Ja, hogy a könyvről. Semmi extra amúgy, ha az ember ugye olvasott már párat a műfajból. Se nem túl humoros, se nem túl eredeti, se nem túl izgi, még csak nem is vagyunk ám nagyon sokat az űrben a „bogarakkal”, de valahogy nagyon, nagyon egyben van az egész cucc, igen kiválóan szórakoztam. És rettenetes perspektívát látok a folytatásokban, ide nekem az összeset, de rögtön!
A fordítás meg olyan, mintha a papám régi történeteit hallgatnám (nyúlbélák meg rosszéletűek, akik csak jelenthetnek főhősünknek), meg ugye lőszerkiszabat, rakasz, meg egyéb ilyenek, úgyhogy nekem (akinek semmiféle sereghez vagy hadviseléshez az ég egy adta világon semmiféle köze nincs) teljesen hitelesen hangzik a szöveg. :)

Ó, és elfelejtettem megosztani a lényeget: rájöttem, hogy az összes irodalmi műfajok közül a military SF a leg gender-tudatosabb ever. És már évtizedek óta, lásd a Csillagközit, meg az Örök háborút például, teljesen kivételezés nélkül öldökölnek nőket, férfiakat, vegyesen.

A könyv olvasása közben beugrott egy csomó könyv és film, hiszen nincs sok új dolog benne, amivel addig nem találkoztunk volna valahol. Katonai történetről van szó, kiképzés, harcok, hierarchia, (ami nekem még mindig kínai, de most rá gugliztam a rendfokozati sorrendre). De talán ettől az ismerős érzettől csúszik le hamar, rá lehet érezni a hangulatra, jól szórakoztat. Sőt, néha olyan helyzetek is adódtak a történetben, mintha egy számítógépes akciójátékot játszanék, pl. a detroiti csata részletessége – az utcákon való bujkálás, a fegyverek kiválasztása, a csapatmunka. Ugyan a történet a jövőben játszódik, és az emberek segélyeken nyomorogva lepusztult nagyvárosi lakótelepeken tengetik életüket, viszont a sci-fi rész nagyon kevés benne, csak a könyv utolsó harmadában kerül előtérbe, itt hősünk az űrbe kerül, hogy megszívja az idegenekkel való találkozást, na és ez meg is adja az alapját a következő részeknek. (pfű, ez extra hosszú mondat lett, lehet átírom ;))
Kedvenc nem lett, de jólesett olvasni.

Pedig mostanában nem is terveztem Vének háborúját olvasni.

Nem csodálom, hogy Scalzit említi a címlap, a fülszöveg és az író miniéletrajza is a végén, ahogy azt sem, hogy a mesternek ennyire tetszett a tanítvány munkája. Há'hogyne, ha ilyen helyre snájdig csecse remek Scalzi-regényt írt az ember, és még IRL a valóságban is katona volt, hát a Jóisten is arra teremtette, hogy Scalzi-regényeket írjon. Sorozatban, naná, az kell a népnek, könnyedén, pörgősen, szórakoztatóan, lehetőleg SOK köteten át… Egy első részben pedig elég épp csak megágyazni a military hangulatnak, sok bajtársiassággal, kellemes mennyiségű csípős humorral, az olvasó lázadó kamasz énjét csiklandozó káromkodás,- és az igazságérzetet felturbózó gonosz-lelketlen-vezetés ekézéssel, és a végén pár olyan húzással, hogy lehessen tudni: lesznek itt még izgalmak, olyan, khm, galaktikus paradigmaváltás-méretűek.
Juhú, mondanám, ha Scalzit akartam volna olvasni. De egye fene, még így is eleresztek egy vállvonogatós vigyort, mert végül is jól szórakoztam, ez a recept akkor is működik, ha egy másik név van a fedlapon, annak meg végképp örülök, ha a megidézett* szerző nem plágiumot kiált, hanem csillagos ötös bizonyítványt kanyarít a háttérben.
Valamint, ami viszont teljes egészében egyedi: ilyen szép 50-50%-os megoszlást, amúgy is minden tekintetben egyenlőként kezelt férfi és női karakterek között nem is tudom, hol láttam utoljára. Ez mindenképpen hatalmas plusz pont.

De azért nagyon örülnék, ha @vicomte is elolvasná, hogy meglássuk, milyen vörösboroskólássörös koktélt lehet ebből kikeverni…

* spoiler

Kellemes könyv volt! :)
Nem világmegváltó (láthatóan nem is akart az lenni), de korrekten összerakott regény.
A sztori szépen ível még amellett is, hogy tipikusan „első résznek” írták (lsd. a főszereplő megjegyzése a legutolsó fejezetben).
Tetszett, hogy a szereplők fiatalságukat is megélik, de emellett logikus és átgondolt döntéseket hoznak (persze a kiképzés is "meglátszik") – egyszerűek, őszinték, igazi „talpasok”. :)
Még minden egyéb elfoglaltságom mellett is képes voltam hajnalig (ki)olvasni, mert egyrészt roppant gördülékenyen megírt a szöveg, másrészt igencsak kíváncsi voltam a történésekre… A folytatásokra is biztosan benevezek! :)

A drámaibb és hardabb sci-fik után jó volt egy kis könnyed katonai sci-fit olvasni. Persze kíváncsi voltam, hogy van-e élet a klasszikusokon – Haldeman, Heinlein – és Scalzin túl, és azt kell mondjam, Kloos megfelelt a vizsgán. Az tagadhatatlan, hogy a szerző katonai háttere érezhető volt a könyvön, de ez szerintem nem sorolható egy ilyen típusú regénynél a hátrányok közé. Az is pozitívum, hogy az unásig ismert kiképzést nem nyújtotta túl, csupán a kellő részletességgel tárgyalta. Utána viszont volt egy némileg meglepő fordulat a korábbi katonai sci-fikhez képest – spoiler –, ami némileg szokatlan volt, de legalább mélyítette valamennyire a regény világát. A cselekmény szerintem eléggé pörgős, végig olvastatta magát, a végére érve pedig nyúltam volna a folytatás után.

Minden hibája ellenére, azt kell, hogy mondjam, tetszett. Végre egy magánkiadásként induló sikerkönyv, ami nem okozott csalódást. Lehet, hogy mert már nem is vártam tőle csodát, vagy mert a katonai sci-fiben nem vagyok otthon, így az újszülöttnek minden új alapon élveztem Andrew Grayson kalandjait, miközben a Csillagközi invázió elég sokszor beugrott néhány párhuzam erejéig*. Az első feléből hiányoltam ugyan a sci-fit**, de azért az is a helyén volt. A háttér nekem ugyan egy kicsit sántít, már bejárják a fél galaxist (na jó, egy kis túlzással), de még mindig amcsi-orosz(kínai) ellentétek feszülnek egymásnak. A főhős háttere, karaktere is elmegy***, szóval semmi extrát ne várjunk, de amit kapunk, az élvezhető, hamar a végére ér az ember. Remélem a folytatásokban Kloos emeli egy kicsit a tétet, mert érzem benne a potenciált. A négy csillag egy kis jóindulattal, de jár neki.

*a film legalábbis, mert a könyvet még csak tervezem olvasni
**amit Kloos nem nagyon magyaráz túlspoiler
***spoiler

Szerintem mindent elmond arról, hogy mennyire tetszett a könyv, hogy 2 nap alatt kiolvastam! :D
A Scalzi hatás érződött ami nem baj , az elején erősebben, majd elhalványult, de ennek ellenére, vagy pont ezért én végig nagyon élveztem.
Maga a történet egyszerű és közismert alapokra épül. Egy férfi ember ki akar kerülni a nyomorból, beáll katonának, kiképezik, és szép lassan bejárja katonai világot, először a földi hadseregben, majd kikerül az űrbe. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen elvetemül csaj, (meg még jó páran) de nagyon élveztem mind a kiképzős, mind a harci részeket. Persze könnyű olvasni más „szenvedéseiről”, főleg, amikor egy órán keresztül kellett futniuk és egyéb fizikai erőnléti gyakorlatokat csinálni…én meg feküdtem a kényelmes kanapén. :D
Könnyed volt maga a történet, nem voltak cifrázások, magyarázatok, hogy hogy is alakult ki ez az ellenséges helyzet a Földön, talán majd a következő részekben tér ki rá az író, bár csak minimális hiányérzetet keltett bennem.
A regény második felében pedig kikerül főhősünk az űrbe és újabb, izgalmasabb kalandokba keveredik, ezt még jobban élveztem. Megjelent egy olyan szál, amit az író tovább tud vinni és remélem meg is teszi a következő részekben. spoiler
Olvasmányos és szórakoztató volt, mindenképpen érdemes elolvasni a műfaj kedvelőinek! :)

Az értékelést így kb. 1 évvel az olvasás után írom meg, de az élmény amit akkor olvastam azóta is bennem van és ezt az egész sorozatra értem.:D
Óriási amit az író kihozott belőle, mind a katonai, mind a sci-fi vonalon…ennyire jó könyvet ritkán tudok olvasni, ahol végigizgulom az egészet, és évekkel az olvasást követően is emlékszem a nevekre, helyekre stb.
Folyamatosan pörög, aztán kis fellélegzés és megint akcióba dob, ezt pedig teszi úgy, hogy a katonai vonalat eszméletlenül jól adja át, (lévén az író is volt katona :D) még a könyv elején mikor megy az alapkiképzés egy bizonyos mozzanatot fel is ismertem a saját kiképzésemben is (miszerint egyenek nyugodtan sokat, nem fogunk futni) :D
Csak ajánlani tudom mindenkinek!;)