Felderítők (Frontvonalak 2.) 64 csillagozás

Marko Kloos: Felderítők

Andrew Grayson évekig kétfrontos hadat viselt az Észak-Amerikai Nemzetközösség élén, ám kevés dolog változott: a polgárháborúktól véres Földön az élet egyre kilátástalanabb, miközben a nyurgáknak csúfolt, elpusztíthatatlannak tűnő idegen fajjal vívott csillagközi háború során mostanra bolygók sora vált lakhatatlanná.
Miután túlél egy borzasztó veszteségekkel járó bevetést, Graysont egy távoli kolóniára tartó űrhajóra vezénylik, ráadásul a legénység a nyughatatlan természetéről híres. A talpraesettségükre nagy szükség lesz: az emberiség eddigi legfontosabb csatáját kell megvívniuk, melynek tétje a puszta túlélés.

Marko Kloos a nagy sikerű Frontvonalak után tovább emeli a téteket a Felderítőkben: az első rész minden erősségét megtartva, még több katonai leírással, lélegzetelállító bevetésekkel és szívszorító drámával emeli be regényét a katonai sci-fik legjobbjai közé.

Eredeti mű: Marko Kloos: Lines of Departure

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
320 oldal · ISBN: 9789634193128 · Fordította: Farkas István
>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193111 · Fordította: Farkas István

Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 12

Kívánságlistára tette 27


Kiemelt értékelések

>!
gesztenye63 P
Marko Kloos: Felderítők

Huss, és máris eltelt öt „könnyed” év a seregben. Abban a seregben, amely maga is számos szervezeti átalakuláson, stratégiai-ideológiai „megtisztításon” ment keresztül. A Grayson gyerek meg csipás szemű kopaszból immár nem a Honi Hadsereg, hanem a Flotta jelentős harctéri tapasztalattal rendelkező különleges előretolt irányítójajaként jelenik meg a sorozat második kötetében.
A Fronvonalak olvasását követően azon fanyalogtam, hogy a debütáló írónak nincs még önálló hangja, a tollát érezhetően Scalzi, a mentor képzeletbeli keze vezeti, s hát így persze túl sok az áthallás. A Felderítők olvasását most szándékosan úgy időzítettem, hogy közel kerüljön a Vének háborúja záró kötetéhez, és – eléggé el nem ítélhető módon – kissé hasonlítgathassam a két szerző produktumát egymáshoz.
S mindezek után örömmel állapítottam meg, hogy immár könnyedén megkülönböztetem egymástól a két szerző munkáját. Nem koncentrálok a beleképzelt utánérzésekre, ergo van már egyéni stílusa Marko Kloosnak, és a sorozat is kezd valamiféle saját irányt venni.
A cselekményszövés szerintem kifejezetten kedvező irányban alakul. A Flottával kitörünk a Földről spoiler, és részben a szokásos földi gyarmatosító nagyhatalmak más szektorbeli konfrontációjában, részben pedig a másfajú, agresszív idegen létformákkal, a „nyurgák”-kal vívott csatározásokban találjuk magunkat.
Annak ellenére, hogy a könyv első harmada az impozáns mennyiségű katonai szakzsargon használatával számomra leginkább egy (részben földfelszíni, részben űrbéli) harcászati-taktikai zsebkönyv trendi/vagány formáját öltötte, mindez nem gátolta a történet élvezhetőségét. Sőt! Kifejezetten könnyítette, hogy belebújjak, a végre már önálló profillal bíró, felnőtt főszereplőnk, Andy Grayson bőrébe, és cseppet se legyen zavaró az E/1 „kedves naplóm” jellegű szubjektív szemszög.
A szerző egyre finomabban formálódó, alakuló karaktert ad Graysonnak, amit talán az is erősít, hogy a többi jelentősebb karakter továbbra is baromi neutrális marad. Egyértelműen cselekmény- és akcióközpontú a darab, Kloos szerencsére nem akarja mesterkélten levetni az ex-katona zubbonyát – véleményem szerint a legjobb úton halad az önálló stílus és hang „brand”-dé válása útján. Már nem kísérletezek Scalzi mester fanyar, fifikás humorának másolásával, az Ő poénjai jóval darabosabbak, katonásabbak – de végre „saját gyártásúak”.
S végül nem feledkezhetek meg arról sem, hogy a látszólag katonásan bestokizott, csupa speciális hadfelszereléssel, élére vasalt cuccokkal megrakott bőrönd igazából „több-fenekű”. Persze nem olyan „Scalzisan” rafinált módon, annál sokkal szögletesebben, katonásabban. De azért ebben a kötetben a szerző már ügyesen kombinálja a földi nagyhatalmak bonyolult gyarmati viszonyait, az anyabolygó társadalmi-politikai állapotait, a különböző földi államalakulatok fegyveres erőinek belső helyzetével és kapcsolja mindezt az agresszív földönkívüli fenyegetés jelenlétéhez. És ennek a különös kis univerzumnak a közepén ott billeg Grayson, különleges előretolt irányító, aki egyre jobban kedvelhető figura. A végén meg az a klassz kis cliffhanger… Szóval jó volt ez, nekem tetszett. Olvassátok, jó szórakozást hozzá!

P.S.
A szakavatott, minőségi fordítói munka ismételten megér néhány meleg, elismerő szót!

2 hozzászólás
>!
Mrs_Curran_Lennart P
Marko Kloos: Felderítők

Öt év telt el az első rész óta. Az idegenek aka nyurgák már elég sok gyarmatbolygót foglaltak el. Andrew Grayson átképezve magát előretolt felderítőnek, ezeken a bolygókon végez időnként szabotázs akciókat. A nyurgák ellen nehéz harcolni. Az űrhajójuk elpusztíthatatlan, és a speciális fegyverek is nehezen ütik át vastag bőrüket. Közben a Földön is egyre rosszabb a helyzet, de ahelyett, hogy összefognának, az amik még mindig apritják egymást a sinoruszokkal. Graysont egy rosszul sikerült rajtaütés után egy olyan gyarmatra vezénylik, ami csupa hó és fagy valahol a 'világvégén' Azonban az unalomnak hamar vége szakad, amikor régi parancsnoka, Briana Fallon kezébe veszi az irányítást.
Az író most sem hazudtolta meg magát. A nyugisabb (látogassuk meg anyut) részek mellett remek kis katonai akciókat tervezett. Persze a legizgalmasabb részt a végére hagyta, egy kis függővéggel. Várom a folytatást.

>!
Lisie87 P
Marko Kloos: Felderítők

Juj, hát ez nagyon tetszett!!!!!
Én olyan egyszerű lélek vagyok, aki nagyon tud izgulni az olyan részeknél is, aminél mindenki tudja, hogy mi fog történni spoiler , de én akkor is izgatottan faltam a sorokat ez leginkább a végére volt igaz . spoiler .
Számomra végig izgalmas és érdekes volt a történet, nagyon jól váltakoztak a katonai, harci dolgok, és a köztes részek, amikben kicsit betekintést kaptunk a szereplők gondolataiba. Különösen tetszettek azok a részek, amikor elgondolkodott Andrew, hogy miért is harcol, hogy nincs más választása és mi kell ahhoz, hogy a fajunk összefogjon a saját érdekében.
Nagy piros pont a fordítónak, tetszett a hangulat, a szófordulatok, szlengek. Jókat mosolyogtam. Nagyon várom a folytatást! :)

4 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia
Marko Kloos: Felderítők

Egynek korrektül megírt, elejétől a végéig közepes tempóban zakatoló darab – azaz izé, az eleje alatt az első 150 oldalt értem –, van benne minden, amiért az ember kinyit egy military sci-fit, bajtársi összevigyorgásoktól trollkodós szlengig, szomorkás hazaszeretettől minden irányból fenyegető ellenségekig, akciótól … nos, függővégig, de ez utóbbit egy majd' Harry Potter hosszúságú sorozatnál ma már annyira nem lehet megúszni.
De tényleg, egészen szórakoztatóra sikerült, Kloos valószínűleg pirospontot is kapott érte Mr. Scalzitól esküszöm,abban a pillanatban leszállok erről a poénról, amint találkozom egyetlen egyedi momentummal, de talán majd a 3. résznél egyetlen baja, hogy semmi olyasmi nem történik benne, amit ne lehetne sejteni úgy a könyv közepe táján. Igen, minden megtörténik, amire a spoiler narráció alapján gondol az olvasó. Igen, abban a sorrendben. (Igen, a kis oldalszám miatt egy spoiler változást úgy el fognak kenni, mint egyszeri segélypatkány a negyvenhetedik adag szójamártást.) Ebbe bele kell nyugodni, s amint ezt legkésőbb a fülszövegben említett „távoli kolóniára” érkezésig elrendezte magában az ember, már egészen fogja élvezni, ahogy látja megvalósulni a megmondtamelőre , eztis , megmégeztis momentumokat. Ezek amúgy tényleg formásak, hangulatosak, a jófejeket gondolatban vállon lehet veregetni, a nem annyira jófejekre meg utálkozni, és még a napi katarzis is megvan kávé előtt, pont, ahogy megmondtamelőre .
Könnyen csúszik, pörögnek a párbeszédek, sok a bajtársbonbon, a meglepetés már kevesebb. Kevésbé gyakorlott, esetleg rutinos, de pacemaker-rendellenességgel küzdő, ilyenformán váratlan fordulatoktól óvott military sci-fi fanoknak ajánlom.

3 hozzászólás
>!
pat P
Marko Kloos: Felderítők

Biztosan velem van a baj, de én a klisés, egypontnullás, faék egyszerűségű military sci-fitől is elolvadok, ha van benne kicsike katonai szleng, tisztek és altisztek, „Parancs, értettem!” meg lőszerkiszabat, némi stratégia, némi taktika, meg minimum kettő darab, nem feltétlenül túl bonyolult erkölcsi dilemma. Ja, meg néha egy poén és valamicske tétje a történetnek.
Jó, a könyv első felét azért tényleg untam egy kicsit (főleg a kimenős részeket – jó, értem én a mondanivalót, de na), és nem éreztem benne az igazi tétet. Hát no, harcolásznak itt-ott, kikapnak vagy győznek, hű, de izgi csatajelenet, a bajtársak hullanak, de főhősünknek nyilván pár haja szála meg max valamelyik végtagja károsodik csak, no én inkább alszom egyet most…
De aztán érdekes lett! Lett benne olyan csavar, hogy csak néztem a könyvet, hogy emberek, eddig oké, de ebből hogyan, meg mint lesz a kikeveredés, és még a lőszerkiszabat is elfogy, miért csináljátok, hát megéri, ne már, csak még jobban elbarmoltok mindent…! Aztán persze lett valami , leginkább egy ordas nagy cliffhanger, de összességében nagyon elégedett voltam a könyv második felével, mikor lesz a harmadik rész?

6 hozzászólás
>!
NewL P
Marko Kloos: Felderítők

Ez a rész is nagyon jó volt (bár nekem személy szerint az előző jobban tetszett), bár úgy a feléig egy picit untam. Ami menti a dolgot az a könyv második fele és az, hogy az író emeli a tétet, a katonáskodás erköcsi vonzataival, egy katona jól teszi-e ha a parancsokat teljesíti gondolkodás nélkül, vagy ha gondolkodik és ha kell eltér a kapott parancsoktól, hogy az esküjének a szelleme szerint cselekedjen, ne egy fafejű szervezet elvásárásai szerint. A végére meg annyira izgalmas (még ha klisés is) a történet, hogy kíváncsian várom a következő részét a sorozatnak. (Persze a könyv olvasása közben sok egyéb ilyen jellegű könyv és film jutott eszembe, például a „Roughnecks Starship Troopers Chronicles”.)

>!
marschlako P
Marko Kloos: Felderítők

Nem rajongok különösebben a katonai sci-fiért, meg úgy általában az akciójelenetek nem annyira tudnak lekötni, de a Frontvonalakkal egész jól elvoltam. E második rész viszont már kevéssé tudott lekötni. Szerintem egy elég átlagos katonai történetre sikeredett, semmi különös nem emelte ki ebből a vonalból. A többséggel ellentétben még az elejét élveztem a leginkább. spoiler Akkor már sokkal inkább Jack Black Geary. Talán nem véletlen, hogy míg a Rendíthetetlen kalandjaira jól emlékeztem, addig most kellett egy kis idő, hogy visszajöjjenek az emlékek. A leginkább a szociális lázadás és a földi állapotok maradtak meg, ami persze nem véletlen, hiszen az első rész még javarészt a Földön játszódott. El kellett telnie egy kis időnek, hogy visszaidézzem, kik is azok a nyurgák; amikor szóba kerültek a légkörformáló-tornyok, akkor már kezdett derengeni a dolog.
Annak, aki nálam jobban kedveli az akcióban gazdag könyveket, szerintem jó szórakozást nyújthat, s még a háttér is elég érdekes, ha nem is mindenhol tűnik teljesen konzekvensnek.

10 hozzászólás
>!
Razor SMP
Marko Kloos: Felderítők

A Felderítők hozta az első rész színvonalát. Az első rész végéhez képest eltelt pár év, az ott felbukkant óriási idegenek egyre-másra foglalják el az emberiség kolóniáit. A könyv első fele lényegében azt mutatja meg, mennyit is fejlődött az emberiség haditechnikája a nyurgáknak elkeresztelt idegenek ellen (bár továbbra is távol vagyunk az ő szintjüktől) ill. miként is változott az otthoni helyzet még rosszabbra, ugyanakkor bemutatva a Föld szebbik oldalát is. A regény közepe aztán bedob egy meglepő, de izgalmas fordulatot, ami végül egy olyan cliffhangeres befejezésben csúcsosodik ki, hogy az ember egyből nyúlna a harmadik részért.
Az akciók és a humor továbbra is rendben voltak, így akinek tetszett az első rész, az szerintem most sem fog csalódni.

>!
Agave Könyvek, Budapest, 2017
314 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634193111 · Fordította: Farkas István
>!
Bori_L P
Marko Kloos: Felderítők

Ez a könyv nekem most piszkosul jól esett. Pedig néha egy egészen kicsit még gondolkozni is kellett rajta. Szerencsére nem kellett túlzásba vinni. Ha valakinek éppen olyan kedve van, akkor persze lehet azt is, vannak benne ízlés szerint különböző méretű erkölcsi dilemmák előkészítve, de nekem most nem volt hozzá sem kedvem, sem agyam, csak a piff-puffra voltam kíváncsi.*

Szerencsére Kloos nem viszi el a történetet a dilemmázós-majdleszvalami irányba (volt a könyv közepe felé egy nem is olyan rövid rész, amikor efelé tendált a sztori). Öt év után azért visszatérünk a Földre is egy kicsit (egyébként ha egyszer kifogy az űrtémából az író, szerintem elég jó sztorit tudna írni a lenti állapotokról is), éppen csak annyit, hogy körülnézzünk, aztán megint irány az űr világa. Lehet, hogy máskor egy kicsit falnak mennék a faék-egyszerű történetet olvasva, mert még egy kicsit sem igazán kellett gondolkodni, hogy kik a jófiúk meg kik a rosszak, de hát időzíteni tudni kell, most pont erre volt szükségem. Jófiúk, rosszfiúk, mégrosszabbfiúk, minden tiszta, mehet a verekedés. Biztos érzéketlenség ilyet írni, meg az is lehet, hogy pszichopata vagyok, ha egy military sci-fi kapcsol ki így karácsony körül, de akkor is élveztem. Mikor jön a harmadik rész?!

*az elmúlt 1-2 évben meglepő gyakorisággal kell felülbírálnom a saját ízlésemmel kapcsolatos előítéleteimet, először volt az űropera, aztán a military sci-fi, most jönnek talán a képregények

4 hozzászólás
>!
kvzs P
Marko Kloos: Felderítők

Kloos emeli a tétet, és nem csak a főszereplőjét, hanem az egész emberiséget egyre nehezebb helyzetbe hozza. Közben megmutatja, hogy milyen kiábrándítóan önzőek, és szűk látókörűek tudunk lenni. Csak rövid távon gondolkodunk, csak a saját hasznunkat nézzük, és mindig próbáljuk rákenni a felelősséget valaki másra.
Ebben a részben kicsit kevesebb az adrenalinpörgető csihipuhi, mint az előző kötetben, cserébe kicsit bepillantást nyerhetünk a komolyabb taktikai kérdésekbe. Persze nem leszünk hadászati zsenik, viszont garantáltan tövig rágjuk a körmünket :)


Népszerű idézetek

>!
gesztenye63 P

Valójában a hadviselés nem változott túl sokat, mióta az ük-ük-üknagyapáink olyan helyeken mészárolták egymást, mint Gettysburg, a Somme völgye, Normandia vagy Bagdad. Még most is leginkább arról szól, hogy bepánikolt puskás férfiak megrohannak helyeket, amelyeket más bepánikolt puskás férfiak próbálnak megvédeni.

106. oldal, 10. fejezet: Csata a Szíriusz Ad-n

>!
gesztenye63 P

– (…) Az atomtöltetek nem túl hatásosak a vákuumban.

262. oldal, 23. fejezet: Tudományos megközelítés

>!
Mrs_Curran_Lennart P

Mi vagyunk a sereg. Ez a feladatunk. A Nemzetközösség – az emberiség – nagyon nagy szarban van, és mi vagyunk azok, akiknek lapátjuk van. A gond csak az, hogy a szarhalom gigantikus, a lapátjaink viszont nagyon kicsik.

17. oldal

>!
gesztenye63 P

Néhanap a vén őrmesterek a régi szép időkről mesélnek.

(első mondat)

>!
NewL P

Cseppet sem volt ínyemre az ötlet, hogy a bajtársaim és a flotta tengerészei ellen forduljak. Ha Fallon zászlóssal és az AV-zászlóaljakkal tartok, örök időkre persona non grata leszek a flotta összes étkezdéjében vagy hálókörletében, már persze, ha nem töltöm az elkövetkezendő húsz évet egy katonai börtönben, zendülésért. Mivel éppen háborúban álltunk, valószínűleg nem érnék be ennyivel. Amire mi itt készülünk, az nagyon könnyen juttathat bennünket kivégzőosztag elé.
De milyen céllal vagyunk itt tulajdonképpen? Ha azért vagyunk, hogy megvédjük a gyarmatokat, akkor hogyan lehetne árulás a civilek melletti fellépés?
Eszembe jutott az eskü szövege, amelyet a továbbszolgáló ünnepélyen mondtam el… az Észak-Amerikai Nemzetközösség hű katonája leszek, annak törvényeit és állampolgárainak szabadságát minden körülmények között bátran védelmezem.
Betartjuk az eskünket, amely a törvények védelmére kötelez bennünket, ha megengedjük a parancsnokainknak, hogy figyelmen kívül hagyják azokat? Védelmezzük a polgárok szabadságát azzal, ha fegyvert fogunk rájuk és elvesszük tőlük?

195. oldal, 17. fejezet

>!
Near

Harcolok, mert ez az egyetlen módja, hogy legalább valamelyest irányítsam a sorsomat.

>!
István_Ottovay

– Az Indianapolis és a Gordon az eszelős tervvel ért egyet – mondta.
– A Gordon kapitánya szerint a hajója amúgy is egy fostalicska, és
nagyon reméli, hogy jobb rakéta lesz belőle, mint amilyen teherhajó
volt.

314. oldal

>!
NewL P

Az űrgyalogság minden talpasa tisztában volt azzal, hogy ha a nyurgák szemet vetnek a helyre, akkor megszerzik, függetlenül attól, hogy hány puskacső mered rájuk. A tábornok szép kis motivációs beszédét valószínűleg az AV-kontingensnek szánta, hogy kevésbé idegeskedjenek amiatt, hogy lehajítják őket egy isten háta mögötti holdra, ahol tökéltesen reménytelen a védekezés, de láttam az AV-katonák arcán, hogy a süketduma-detektoruk legalább olyan érzékenyre van hangolva, mint a miénk.

173. oldal, 15. fejezet

>!
NewL P

Úgy sasszéztunk be a városba, mint egy hódító hadsereg parancsoki állománya.
A Fagypont bázis egyik páncélozott csapatszállítójának hátuljában ültem; ezek nyolckerekű gépezetek, amelyek úgy festenek mint valami hatalmas, szendvicspáncélból formázott ajtókitámasztó ékek. Az utastere elég tíz, teljes csatapáncélt viselő katonának. Én voltam az egyetlen tengerész takony a járműben. A többi ülést a két AV-zászlóalj parancsokai, a helyőrségi űrgyalogos század megbízott parancsnoka, az őrnagy, és a három szolgálatvezető zászlós foglalta el. A mellettem lévő kagylóülésben Fallon zászlós szunyókált, vagy csak úgy tett, a karjait összefonva maga előtt. A fölülről érkező parancsnak megfelelően teljes csatapáncélt viseltünk, de sisak nélkül, és oldalfegyvereink mellett a puskáinkat is elhoztuk. A harccsoportot egy tartalékos tábornok vezeti, aki nem látott azóta éles ütközetet, amióta a nyurgákkal birkózunk, és halálosan retteg attól, hogy mindannyiunkat letolt gatyában fognak elkapni, ha a nyurgák hirtelen megjelennek a magaspályán. Azok, akik az elmúlt öt évben már összemérték velük a fegyvereiket, pontosan tudták, teljesen mindegy, hogy viseljük-e a páncélunkat, vagy sem, amikor felbukkannak, és hogy szánalmas kis oxigéntartályaink csak arra elegendőek, hogy néhány óráig még elmélkedhessünk a feltartóztathatatlanul közelgő halálunkon. De a parancs az parancs, ezért aztán úgy néztünk ki, mint egy rakás páncélozott rögbijátékos, akik égnek a vágytól, hogy összecsapjanak a helyiekkel.

176. oldal, 16. fejezet

>!
Razor SMP

– Felteszem, akkor most mi vagyunk az új-svalbardi területvédelmi hadsereg űrereje. De nyugodtan találjanak ki valami hivatalos rövidítést, mert ezt így embertelenül sokáig tart kimondani.

226. oldal, 19. fejezet: Kék a kék ellen


A sorozat következő kötete

Frontvonalak sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

John Scalzi: Vének háborúja
Robert A. Heinlein: Csillagközi invázió
Orson Scott Card: Végjáték
Joe Haldeman: Örök háború
Orson Scott Card: Ender száműzetésben
William C. Dietz: A testőr
Dan Abnett: Én vagyok a Mészáros
Lois McMaster Bujold: Maréknyi becsület
Wolfgang Hohlbein: Charity – Sötét jövő
Paul Scheerbart: Lesabéndio