Barry ​Allen visszatér (Flash) 75% 29 csillagozás

„Flash ellenségei sokkal érdekesebbek, mint maga Flash” – írtam múltkor, ami ebben a kötetben különösen bebizonyosodni látszott. Ha jól számolom, ez még csak a harmadik önálló Flash-kötet, de máris olyan érzésem van, mintha minden létező konfliktust és eseményt ismernék, ami előfordulhat ezekben a képregényekben (igaz, ez lehet, hogy a tévésorozat hatása – amit mondjuk szintén az unalmas önismétlés miatt hagytam abba).
Mindettől függetlenül azért volt ötlet ebben a kötetben: méghozzá a szupergyors alakok múlttal való kapcsolata. Egy ponton három Flash és két további gyorshajtó szerepelt a lapokon, ami egyrészt egészen abszurd, másrészt meg mégis elmond valamit a Flash-képregényekről, kapcsolatukkal az aranykorral, illetve maguknak a szereplőknek a viszonyáról a korábbi „énjeikkel” (legalább azt, hogy van nekik). Szórakoztató, ahogy Waid felhasználja ezeket a figurákat, és sajnos még mindig jobban leköt, mint hogy az aktuális Flash milyen identitásválságon megy át (amiből szintén lehetne erős képregényt írni, de szerintem már én lettem érzéketlen a témára).
Egyébként a retróképregény optimista hangulata nagyon jópofa volt, bár mindig meglepődök, hogy ezeket valaki komolyan gondolta a hatvanas években.

Meglepően élvezhető kis Flash-történet volt ez, amiben ugyan megvan a 90-es évek kissé bárgyú humora, szerencsére ez nem megy a cselekmény rovására. A párbeszédek sokszor ügyefogyottak, de még élvezhetők, és a karakterek fejlődése, a különböző Flash-ek közötti interakciók nagyon jól működnek. Nekem talán pont ez volt a legélvezetesebb az egész képregényben, a különböző személyiségek ütköztetése, és az ebből fakadó konfliktusok, és azok feloldása. A cselekmény nincs túlbonyolítva, mégis kellő akcióra adott teret, miközben a szereplők emberi oldalának bemutatására, és érzelmeire is jut tér. Wally vívódásai és az azokból való felülemelkedés hiteles volt, bár kissé sekélyes maradt, nyilván túl sok idő már erre nem jutott, mégis kölcsönzött egy kis egyedi hangulatot a történetnek.
Kis hiányérzetem volt, hogy a kapcsolódó történetek zömét nem ismertem, így a rengeteg visszautalást és összefüggést nem teljesen értettem, de a történet így is megállta a helyét önállóan. Greg LaRocque rajzai is nagyon tetszettek, kifejezetten a nagy összeütközések egész oldalas ábrázolásai még mai szemmel is igencsak látványosak.

A Futásra született folytatásának is tekinthető. Barry villámcsapásokkal körbevéve visszatér az élők sorába. Fel is keresi régi barátait, akik mind örömmel fogadják, főleg az utódja Wally. De kis idő elteltével már nem olyan biztos, hogy a két Villám megfér egymás mellett. Meglepően jó kis történet! Szépen lassan bontakozik ki, de végig érdekes marad. Az öreg vágtázó hősök tetszettek a legjobban! Ötletes volt, amikor elmesélték, hogy melyikük honnan meríti az erejét. Nem akarok nagyon belemenni a történetbe, de voltak pillanatok, amikor azt gondoltam, ez nem lehet vagy ez hülyeség. (Mily meglepő egy képregényben XD) De az író, Mark Waid, vette a fáradtságot, hogy magyarázatot adjon a dolgokra, aminek nagyon tudtam örülni! A rajzok az előző kötet színvonalát hozzák, ha már egyszer ugyanaz a rajzolója mindkettőnek. Régi stílusúak, de erőteljesek. Összességében, nekem jobban tetszett, mint a Futásra született. Ha valaki kedveli a karaktert, annak kötelező darab!

Azt tudom, hogy borzasztó nehéz elvonatkoztatni egy-egy olvasás kapcsán a korábban felépített képet, amit mondjuk a sorozat hozott. (Pedig, az is borzasztóan felszínes erős közepes) Így már máshogy jönnek le és át a karakterek.

Nagyon érdekes sztori, végig leköti az olvasót. Flash rajongóknak kötelező.