Long before Alien3 was even a glint in director David Fincher’s eye, Dark Horse Comics was already crafting a terrifying post-Aliens continuity for Ripley, Hicks, and Newt.
These are the original stories that took the comics market by storm in a prestige collection of the unabridged and unadulterated series. Collects Aliens: Nightmare Asylum 1–4 and Aliens: Female War 1–4.
Ahogy haladtam előre ebben a kötetben, az egész egyre jobban idegesített. A „Nightmare Asylum” magában még akár négy csillagot is érdemelt volna, de a „Female War”-ban az írónak és a grafikusnak is annyira elgurult a gyógyszere, hogy az élvezhetetlenné tette az „élményt”. Az első sztoriban még voltak érzések, és volt dráma, sőt tragédia, a másodikban már csak kétdimenziós figurák kergették egymást, és a legkevésbé sem tudott érdekelni, ki hal meg és ki marad életben. Minden nő természetfölöttien szexi, a férfiak viszont kivétel nélkül mintha egy Korcsmáros-féle Rejtő-adaptációból menekültek volna át ezekre az oldalakra. És egymást érik az álmok meg látomások, a zavaros képekből és dialógusokból csak nehezen hámozható ki, hol és mikor járunk, de a hatalmas szemek és szempillák hatása hipnotikus. Be is aludtam párszor.
Az Outbreak közvetlen folytatása a 30. évfordulóra kiadott nagyalakú kötethez illő méretben és már színesben. Csupakék borító, csupakék lapélek. Ha valaki időrendben szeretné olvasni a történeteket, akkor a 12-részes Aliens: Defiance és az Aliens: Élet és Halál kötetek előzik meg az Outbreak után.
Aliens: Nightmare Asylum (1-4)
Egész más képi világa van, mint az Outbreak-nek, festett jellegű – de továbbra is remekül érzékelteti a szereplők érzelmeit, a mozgalmasan feszült akciót és kellően hatásosan ábrázolja a horrort is. Kevésbé nyomasztó és fordulataival képes meglepni, emiatt nekem jobban is tetszett az előzőnél. A fiatal nővé érett Newt mondjuk elég sok panelen flangál alsóneműben, de ez szerintem a 90-es évek korszelleméhez hozzá tartozott. spoiler
Magyarul a Szukitsnál jelent meg Lidérces utazás címmel, de már a harmadik Alien film okozta változtatások miatt átnevezett szereplőkkel. Steve Perry is folytatta regényként ezt a módosult vonalat.
Aliens: Female War – leánykori nevén: Aliens: Earth War (1-4)
Az előző történet közvetlen folytatása és egyben zárja is a trilógiát, immáron Ripley is csatlakozott a főhősökhöz vette át a főszerepet (ami lehet, hogy spoiler, de a regény magyar kiadása már a címmel lelőtte). Magyarul Ripley háborúja címmel jelent meg regényként Steve Perrytől. Ismét változik a képi világ: visszatér a rajzos stílus, komorabb a hangulat, a régi klasszikus fekete-fehér képregényeket idézi, csak színesben (ami elég szép, de néhol szerintem kicsit bezavar az élménybe, viszont könnyebben kivehetőek így a szereplők). Ripley ábrázolása szexi cicababaként szerintem félrecsúszott, hatalmas hajkoronáját és vaskos ajkait egy afroamerikai is megirigyelné, arca semmiben sem tükrözi Sigourney Weaverét (a Nightmare Asylum utolsó oldalán még egész felismerhető). A cselekmény lassan halad, inkább visszaemlékezések és belső élmények töltik ki az oldalakat spoiler, de azért beindul, amikor harcra kerül a sor, és az előbbi sem bizonyul hátránynak, mert jobban megismerhetjük a szereplőket.
Annak, aki egyben szeretné látni a trilógiát képregényként, és
– nem szeretné az említett változtatásokat, de megfelel színesben, akkor az Aliens: The Essential Comics első kötetét érdemes beszereznie;
– nem zavarják az említett változtatások, akkor az első Aliens Omnibust érdemes beszereznie (vagy a Kij Johnson szerkesztésében, bőrkötésben, mindössze 500 példányban megjelent The Compleat Aliens kötetet, ami tartalmazza a teljes átdolgozott trilógiát és az utána játszódó képregénynovella-gyűjteményt is).
