Huckleberry ​Finn kalandjai (Tom Sawyer & Huckleberry Finn 2.) 382 csillagozás

Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

„Aki nem olvasta a Tom Sawyer kalandjai című könyvet, mit se tudhat rólam, de az nem tesz semmit. A könyvet egy Mark Twain nevű úriember írta, és nagyjából az igazságot írta meg. Néha lódított egyet-mást, de azért a java igazság, amit írt." Huckleberry Finn szavai ezek, a regény izgalmas eseményeit ugyanis az ő elbeszélésébõl ismerjük meg. De ott van mellette hűséges barátja, Tom Sawyer is. Minden nagy vállalkozásuk közös: hajóznak a Mississippin, szélhámosok társaságába keverednek, nagy és izgalmas „rabszolga-szabadító" akciót folytatnak – úgy, ahogy az igazi nagy regényekben meg van írva – az öreg Jim megszöktetésére. A legnehezebb mégis: mindezt megírni. Huck Finn őszinte szavai szerint: „Ha tudtam volna, hogy milyen fene nehéz dolog egy ilyen könyvet megírni, bele se fogtam volna; nem is kezdek ilyenbe még egyszer." – A könyv új kiadása Kass János rajzaival jelenik meg.

Eredeti mű: Mark Twain: The Adventures of Huckleberry Finn

Eredeti megjelenés éve: 1884

Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatokban jelent meg: Klasszikusok fiataloknak, Európa Diákkönyvtár

>!
Titis, 2018
ISBN: 9786155157479 · Fordította: Koroknay István · Felolvasta: Kovács Máté
>!
Kedvenc, Székelyudvarhely, 2017
puhatáblás · ISBN: 9786068638577
>!
Európa, Budapest, 2008
284 oldal · ISBN: 9789630785754 · Fordította: Bartos Tibor

22 további kiadás


Enciklopédia 7

Szereplők népszerűség szerint

Huckleberry Finn · Tom Sawyer · Bridgewater


Kedvencelte 32

Most olvassa 14

Várólistára tette 189

Kívánságlistára tette 36

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
csillagka P
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Nem és nem, akkor sem! Egyszerűen nem értem miért és hogyan keletkeztek ezek a könyvek ? Vagyis ki volt az a szerencsétlen (bocsánat szerencsés mert azért gondolom jól meggazdagodott) aki kitalálta, hogy árva fiuk szomorú sorsából kell(ene) nevettető gyerekkönyvet kreálni. Nálam ez már alapból almás vagy túros, hogy úgy mondjam almás-túros rétes (speciel azt imádom) amit nyújtanak, húznak, csak a sikér tartalom kevés, szakadt tekercs, kívül égett, belül meg ehetetlenül édes és nyúlós.
Nem tudok felülemelkedni, nem tudom felejteni az előzményeket és az utázmányokat.
Lehet, hogy Ámérikában kötelező, de ott akkor még rabszolgaság volt és irtották az indiánokat mikor mi már az egyenlőségért és a szabadságért harcoltunk, nemes és polgár, napszámos, mesterlegény vállvetve és senki nem gondolta közülük cikinek ha kezet fog a másikkal ( legalábbis remélem)
Nagyon zavart az álságossága, ezt az sem tudta feledtetni, hogy voltak benne jó és vicces gegek, olyan Stan és Pan szinten.
Sajnos nem vagyok tízéves fiú, akkor talán jobban szórakoztat, de így mint mondattam, nem sikerült jobban mint kétséges kinézetű, nyálas morzsolmány.
Olvasott leszek, de ettől?

4 hozzászólás
>!
Kozmikus_Tahó
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Mark Twain jegyzete eme történethez:

"Mindazok, akik ebben a történetben alapgondolatot próbálnak keresni, elítéltetnek;
mindazok, akik erkölcsi tanulságot próbálnának keresni benne, száműzetnek; mindazok,
akik cselekményt keresnének, agyonlövetnek."

Én elítéltettem.
Én száműzött lettem.
Én agyonlövettem magam.

3 hozzászólás
>!
Youditta
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Vegyes érzelmeim vannak a könyvvel: ki ne szeretné a csintalan, mindig a feje után menő, kalandvágyó Huckot; én is bírom őt és sokszor igazán vele mulattam.
De nem tudok elmenni az mellett, hogy bizony itt rengeteg erőszak van, ami oké, ha arra hangsúlyt fektetnek, de itt ez nem igazán történt meg, hanem picit még viccelődtek is ezen, lehet én vagyok túl érzékeny, de a szociálisan érzékeny lelkemnek ez azért nem volt mulatságos.
Ha ebből kevesebb lett volna, akkor maradéktalanul tudom élvezni, így azért fenntartásokkal. Pedig olyan szórakoztató Huck karaktere, no mindegy.

1 hozzászólás
>!
kaporszakall
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Amikor kiskoromban olvastam, jókat röhögtem, és kritikátlanul élveztem. És ezt most is meg tudnám tenni, ha a harmincharmadik fejezetben – deus ex machina – Tom Sawyer vissza nem pottyanna a történetbe.

Huck Finn a maga ambivalens módján becsülettel megküzd saját (mélyen beidegződött) rasszista előítéleteivel, s lassan baráti kapcsolatba kerül Jimmel. Ebben az értelemben ez nem csupán kaland-, hanem fejlődésregény is. A folyón tutajozva – igazi pikareszk módra – mindenféle erőszakos alakkal és csirkefogóval hozza össze vándorainkat a véletlen, s mód van arra, hogy megismerjük Huck meglehetősen cinikus, de nagyon is gyakorlatias gondolkodását. Ami a viselkedését illeti, egész érett módon kerüli ki a balszerencse buktatóit, s hazugságaival majdnem olyan ügyesen lavíroz a parti településeken, mint a kormánylapáttal bent a folyón. Ez a színes, szép természeti képekkel és némi töprengéssel is megfűszerezett történet szakad félbe Tom váratlan felbukkanásával: ettől kezdve a regény blődlivé silányul – egy harsány poénokkal rikítóvá maszkírozott cirkuszi mutatvánnyá. Huck teljesen passzív lesz, és (sajnos) átadja a kezdeményezést Tomnak. És itt felmerül a kérdés: hány évesek is a fiúk valójában? Utánanéztem a neten, és – a regény 17. fejezetét citálva – 13-14 évesnek minősítik Huckot (s ha jól emlékszem, Tom kb. egyidős…). Nos, ha egy fiú olyan dolgokat eszel ki, mint Tom a történet végén, akkor, ha a fiú 6-7 éves, azt mondhatjuk: javíthatatlanul játékos. Ha 10-11 éves, akkor javíthatatlanul romantikus. Ha viszont már 13-14, akkor csupán javíthatatlanul hülye…

Nem tudom, mi vette rá az írót erre a befejező ripacskodásra, de kár érte. Persze, ha ifjúsági irodalomnak szánta, annak elmegy, de felnőtt fejemet már csóválom… Ám a regény négyötöde viccesen komoly, és helyenként kiváló. A Mississippi hangulatát kevesen adják vissza ilyen hitelesen. Szóval elolvasni sohasem késő…

>!
sztimi53 P
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

A Huckleberry Finn ott folytatódik, ahol a Tom Sawyer abbamaradt. Huckleberrynek még mindig viselkedni kell, ami még mindig fájdalmasan érinti, de hát őt nem lehet civelizálni! Csak kicsit. Röhögséges, de azért ott a háttérben a gyerekverő apa, a rabszolgaság, a halál, szélhámosok, meg szegénység. De nézzük a vicces oldalát, nagy franc ez a Huck, majdnem akkora, mint Tom Sawyer, és végre kiderült mi az orgia, a múltkori részben ezt még nem tudták. Megint sajnálom, hogy nem kisfiúként olvastam. De hát még nem késő. Ki akar belépni a rablóbandámba?

58 hozzászólás
>!
Kiss_Csillag_Mackólány P
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Ez úgy kötelező, ahogy van, persze csak Tom Sawyer után.
Az a csodálatos nyelvezet, azok a szófordulatok, játékok, egyszerűen letehetetlenné teszik a könyvet.
A szinte ész nélküli bujkálások, álruhás cselszövések, és azok a hihetetlen lódítások még a meglett embert is nevetésre késztetik.
Igaz ugyan, hogy a sok vidám dolog között azért voltak életveszélyes dolgok is, nem is egy alkalommal.
Abba pedig inkább bele sem gondolok komolyan, hogy szegény gyerek anya nélkül nő fel, pont olyan szélfuttán, mint a dudva, az apját meg legszívesebben az akasztófára lógatnám.
De ez a könyv nem az erkölcsről, nem a gyereknevelésről és leginkább nem az egészséges életmódról szól.
Ezen nem szabad elgondolkodni, mert akkor elveszíti lényegét.
Csak nevetni kell, és kitartóan együtt izgulni a szereplőkkel.

>!
Stendhal
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Erre most nagy szükségem volt. A Tom Sawyert valamikor régen olvastam, de úgy rémlik, hogy – néhány kalandot leszámítva – nem rémlik. Elfelejtettem, hogy milyen vidám, játékos is a nyelve, hogy amellett, hogy szórakoztató, majdhogy mulattató történetet olvasunk, a háttérben bizony ott bujkál a kor társadalomrajza is. Az amerikai rabszolgatartó társadalom gondolkozása, a feketék babonás félelmei, és igen, az emberi gonoszság, kegyetlenség, jóindulat, jámborság és szeretet is.
Azt hiszem, így a Huck Finn után igenis el kell újra olvasnom a Tom Sawyert is.

>!
Zizzer
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Óh, istenem, hát ezen is mennyit nevettem. Huck és Tom imádnivalóak, de ha ilyen gyerekeim lennének egyszer, akkor azt hiszem, villámgyorsan megőszülnék. :))

2 hozzászólás
>!
mokata P
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Nem fair mai szemmel megítélni egy egészen más korban íródott művet, de hát nincs másom, csak ez a mai szemem.
Mostanában több gyerekkalandot is olvastam (Pinokkió, Harisnyás Pippi, Tom Sawyer, Fecskék és Fruskák, Nyár a szigeten, Ne bántsátok a feketerigót, stb), némelyiket újra, de a többségét először. Nem tudom, mikor következett be a változás, mikor vesztették el a gyerekek azt a fajta szabadságot, amikor a szülők mentek a dolguk után és a kölykök csapatostól rohangáltak az utcákon, vagy a faluszélen és egy-két horzsoláson kívül más bajuk nemigen történt, viszont önálló, cselekvőképes felnőtté cseperedtek. Ma ez elképzelhetetlen, a gyerekek minden lépését árgus szemekkel figyelik a szülők, nincs szabad játék, nincs gondtalan délután, csak különórák és számonkérések és agyonaggódás.
Persze annak a korszaknak is megvoltak a maga hátulütői, a felnőttek a maihoz mérve erőszakosak; a bántalmazás, a rasszizmus – főleg Amerikában – mindennapos; és ha a szülők, vagy bármely felnőtt a környéken van, jobban teszi a gyerek, ha meghúzza magát. Mindezek ellenére van egyfajta nosztalgiája ezeknek a regényeknek, főleg a jobbaknak. A Huckleberry Finn pedig, akárhogy is csűrjük-csavarjuk, a jobbak közé tartozik. A stílusa (kiváló fordítás) remek, abszolút hozza a fineszes, ám jó lelkű utcagyereket és a hihetetlen kalandok közben Twain végtelenül elegánsan fejti ki a korhoz képes meglehetősen modern nézeteit vallásról, fajgyűlöletről, rabszolgaságról, bűnről és bűnhődésről.

>!
csabaviki
Mark Twain: Huckleberry Finn kalandjai

Tetszett. Nem biztos, hogy a gyerekek minden poént értenek benne, és közben azon is gondolkodtam, hogy a helyesírásuknak és helyes beszédüknek sem biztos, hogy feltétlenül használ, de a felnőtteknek mindenképp csak ajánlani tudom :) Közben jöttem csak rá, hogy a Tom Sawyer-t kellett volna először elolvasni, de persze így is teljesen érthető volt. Érdekes volt figyelni Huck vívódását arról, hogy mi a helyes út, és örültem, hogy ösztönösen a mai értelemben vett jó utat választotta, és fontosabbnak tartotta a Jim-hez való kötődését, mint a rabszolgatartó társadalom diktálta szabályokat.


Népszerű idézetek

>!
sztimi53 P

Hála isten, hogy itt vagy, gyerek, már aszittem, hogy megin meghóttál.

XVIII.fejezet

>!
sztimi53 P

Van, aki elmegy rendőrnek, van, aki franciául tanítja az embereket.
– Hogyan, Huck, hát a franciák másképp beszélnek, mint mink?
– Hát persze; egy szót se értenél, amit mondanak, egyetlen szót se.
– Hát ezt nem értem! Hogyan lehet ez?
– Én nem tudom; de így van. Az egyik könyvben megvan, hogy gagyognak. Ha idegyünne egy ember, és azt mondaná neked: „Palivu franszé" – mit gondolnál?
– Én biz nem gondolnék semmit, csak húznék egyet a fejire. Kivéve ha fehér ember volna. De bizony négernek meg nem engedném.
– Te hólyag, persze semmi rosszat nem mondana, csak azt kérdezné, hogy beszélsz-e franciául.
– Hát akkor mért nem így kérdezi?
– Hát ezt kérdezi, de úgy, ahogy a franciák szokták.
– Hát fene furcsa dolog ez, és nem is akarok hallani róla többet. Nincs ennek semmi értelme.
– Hát ide figyelj, Jim: a macska úgy beszél, ahogy mink?
– Nem a.
– Hát a tehén?
– Asse.
– Úgy beszél a macska, mint a tehén, vagy a tehén, mint a macska?
– Nem, egyik se.
– Nem természetes, hogy mindegyik másként beszél, mint a másik?
– Dehogynem.
– És nem természetes, hogy a macska meg a tehén másként beszél, mint mi?
– De, hogyne vóna az!
– Hát akkor mért nem természetes, hogy egy francia másként beszél, mint mi? Erre felelj.
– Ember a macska, Huck?
– Nem.
– Hát akkor nincs értelme, hogy a macska úgy szóljon, mint az ember. Vagy ember a tehén? Vagy macska a tehén?
– Nem egyik se.
– No, hát akkor semmi köze a másikhoz, hogy ugyanúgy beszéljen. De ember a francia?
– Igen.
– Nohát! Akkor meg mért nem beszél úgy, ahogy az emberek szoktak? Erre felelj!
Láttam, hogy csak szófecsérlés volna tovább kötözködni vele: négernek nincs érzéke a vitatkozáshoz. így hát abbahagytam.

XIV. fejezet

1 hozzászólás
>!
ilu_milu

A mennybolton sziporkáztak a csillagok, mi a hátunkon fekve bámultuk őket, és azon vitatkoztunk, hogy úgy csinálták-e őket, vagy csak maguktól lettek. Jim azt mondta, csinálták őket, én meg azt, hogy úgy lettek; s mondtam, hogy túl soká tartott volna, ha csinálni kellett volna őket, annyian vannak. Jim azt vetette fel, hogy hátha a hold tojta őket; ez tényleg erősen valószínűnek látszott.

128. oldal

>!
Tíci SP

Nem tud kegyetlenebb lenni semmi, mint ember az emberrel.

223. oldal - Harmincharmadik fejezet (Móra Ferenc Könyvkiadó, 1964.)

>!
szera

– Van itt nálad pók, Jim?
– Nincs hála istennek, Tom úrfi.
– Na jó, akkor szerzünk majd neked.
– Az isten szerelmére, nekem nem kő! Félek tüle. Még egy csörgőkélgyót is inkább, mint pókot.
Tom gondolkozott egy-két percig, aztán azt mondta:
– Pompás gondolat. Meg is fogjuk csinálni. Meg is kell; remekül illik a tervhez. Nagyszerű. És hol akarod tartani?
– Micsodát, Tom úrfi?
– Hát a csörgőkígyót.

1 hozzászólás
>!
sztimi53 P

Özvegy Douglasné fiának fogadott, és azt mondta, ki fog engem civelizálni; de nem volt könnyű kenyér a házában lakni, amilyen rémisztően rendes és finom volt az özvegy mindenben; és amikor már nem bírtam tovább, meglógtam.

I. fejezet

4 hozzászólás
>!
csillagka P

Aki nem olvasta a Tom Sawyer kalandjai című könyvet, mit se tudhat rólam, de az nem tesz semmit.

(első mondat)

>!
sztimi53 P

A könyvet egy Mark Twain nevű úriember írta, és nagyjából az igazságot írta meg. Néha lódított egyet-mást, de azért a java igazság, amit írt. A lódítás nem veszélyes.

I. fejezet

>!
sztimi53 P

Amikor az ember már az asztalnál ült, nem láthatott neki az evésnek, hanem várni kellett, amíg az özvegy lesunyja a fejét, és morog valamit az ételre, pedig azzal igazán semmi hiba nem volt, legfeljebb hogy mindent külön-külön főzetett. Pedig ha mindent összehabar az ember, és kellőképpen leönti szósszal, hamarébb megtalálja az ízét.
Vacsora után elővette a könyvét, és tanítani akart engem Mózesról meg a kosárról, én meg iparkodtam mindent megtudni felőle; egyszer azonban kibökte, hogy Mózes már jó régen meghalt; ezután már nem nagyon törődtem vele, mert halott emberekkel soha ne legyen bajom.

I. fejezet

>!
sztimi53 P

– Ők voltak az elhunyt legjobb barátai. Ezért hívtam meg őket ma estére; de holnap mindenki hivatalos lesz – minden egyes ember. Mert szegény bátyám mindenkit szeretett, mindenkit tisztelt, és illendő, hogy a temetési orgiákat nyilvánosan tartsuk meg. És így tovább, úgy látszott, megrészegedett a saját hangjától, és minduntalan előhozta a temetési orgiákat, amíg a herceg már nem bírta tovább; fölírta egy kis cédulára: „Ceremónia, maga vén hülye!” – összehajtogatta, és gügyögve odaadta neki az emberek feje fölött. A király elolvasta, zsebre tette, és tovább beszélt:
– Szegény William, bármilyen nyomorék is, a szíve aranyból van. Arra kér, hogy mindenkit hívjak meg a temetésre. De kár volt aggódnia – éppen a nyelvemen volt.
Aztán tovább szónokolt, és újra belevegyítette az orgiákat, tökéletes nyugalommal, akár az előbb. Mikor harmadszorra mondta, megemlítette:
– Orgiákat mondok, habár nem ez a használatos kifejezés – ceremóniának szokták mondani –, de az orgia a helyes szó rá. A ceremóniát nem is használják már Angliában, elavult. Ma már mindenütt orgiát mondanak Angliában. Orgia a helyes kifejezés, mert sokkal pontosabban megvan benne az, amit itt mondani akarunk. Ez a szó a görög orgo: nyílt, külső, külföldi és a héber ija: elás, temet összetétele, vagyis orgia nyilvános temetést jelent.

180. oldal, XXV. fejezet, Ciceró, 2007.


A sorozat következő kötete

Tom Sawyer & Huckleberry Finn sorozat · Összehasonlítás

Ezt a könyvet itt említik


Hasonló könyvek címkék alapján

Daniel Defoe: Robinson Crusoe
Scott Westerfeld: Behemót
Trenton Lee Stewart: A Titokzatos Benedict Társaság 3. – Fordul a kocka
Margaret Peterson Haddix: Az utolsó kulcs
Rick Riordan: Percy Jackson görög hősei
Rick Riordan: Az elveszett hős
Rick Riordan: A vörös piramis
Christopher Paolini: Örökség
Jules Verne: Utazás a Föld középpontja felé
Bogáti Péter: Az ágasvári csata