Mark Twain vonzalma a hajósélet iránt több művéből ismeretes. De, hogy ő maga mint hajókormányos hogyan élt, azt ebben a művében írja le a legrészletesebben. Beteljesült vágyairól igen mozgalmas-kalandos-humoros fejezetekben ad számot.
A Nagy Szennyvízcsatornát a Mississippit érett író korában ismét végigutazta, s ennek a hajóútnak ürügyén bűbájos történet-mozaikokban eleveníti fel a korabeli életet. Kifogyhatatlan mesélőkedv és kesernyés-csípős humor lengi át az egész könyvet, melynek ellenállhatatlan varázsa végig vonzásában tartja az olvasót. Ennek során aztán szondázásról, ujjlenyomatokról, viharokról, szépséges palotákról, iparkodó zsiványokról, spiritiszta szeánszokról, bűnbánó betörökről, vérbosszúról, arkangyalokról, indián legendákról és egyebekről villant fel maradandó képeket.
Mark Twain e kis remekművét 1883-ban írta, de teljes terjedelmében csak most kerül a magyar olvasóközönség kezébe.
A kötetet Raszler Károly illusztrálta.
Élet a Mississippin 15 csillagozás
Eredeti megjelenés éve: 1883
Enciklopédia 1
Kedvencelte 3
Várólistára tette 23
Kívánságlistára tette 5
Kiemelt értékelések
Ezt a könyvet még általános iskolás koromban vettem, és rögvest el is olvastam – emlékeim szerint nagyon tetszett. Most, hogy a MEK gyűjteményében rábukkantam*, a nosztalgia újra rávett az olvasására.
A könyv azonban nem egységes. Két – lényegesen elkülönülő – része van. A terjedelem első harmada – az Életrajzom egy szakasza c. fejezettel bezárólag – a Mississippi történelmét eleveníti fel röviden, majd az író a saját tanulóéveivel folytatja, amikor jómaga is a folyón sertepertélt, mint kormányosinas. Ez a rész önmagában egy kerek, élvezetes regény, a Tom Sawyerrel és a Huckleberry Finnel egyenrangú; benne felidéződnek a folyamhajózás fénykorának (a polgárháborút megelőző 2-3 évtizednek) hétköznapjai, a hajókormányosok élete, s e fejezetekben Mark Twain örök emléket állít mesterének, a kormányosok gyöngyének, Mr. Bixby-nek is. Felhőtlen szórakozás mintegy 170 oldalon.
Ám a szerző – mint befutott író – az 1880-as évek elején visszatér ifjúsága helyszínére, hogy egy ifjú újságíró meg egy gyorsíró társaságában újra bejárja (pontosabban oda-vissza végighajózza) a folyót. Ez a rész inkább útikönyv-útinapló, sok töltelékszöveggel, statisztikával, zsurnaliszta rutinnal. Persze Mark Twain humora és írói tehetsége ismételten felcsillan egy-egy csattanós fordulatban (Inkognitómnak vége), zaftos bosszútörténetben, a la Poe (Egy ujjlenyomat és következményei), polgárháborús visszaemlékezésben (Vicksburg viharos napjai), kis, lekerekített humoreszkben (A temetés művészete), vagy szép indián legendában (A halhatatlan fej). Ez a második (ráadául terjedelmileg túlnyomó) rész színvonalában mégis jócskán alatta marad az elsőnek, az igazi csemegéket úgy kell kiválogatni belőle.
A négy csillag a kiváló első és a jóval egyenetlenebb második rész átlagából adódik. Olvasásra mindemellett jó szívvel ajánlom; legfeljebb a második részben gyorsabban fogtok lapozni…
Népszerű idézetek
A kandalló felett, középen, metszet – „Washington átkel a Delaware folyón”; az ajtó melletti falon pedig ugyanennek a képnek a másolata: harsány színekkel a ház valamelyik ifjú hölgye hímezte – s e műalkotás láttán Washington, meglehet, elbizonytalanodott volna egy kicsit: átkeljen-e valóban azon a folyón, ha a dolognak ilyen következményei lehetnek.
Szépséges paloták
Hasonló könyvek címkék alapján
- Jules Verne: A Franklin kifut a tengerre 82% ·
Összehasonlítás - William Faulkner: A legyőzetlenek 76% ·
Összehasonlítás - Margaret Mitchell: Elfújta a szél 94% ·
Összehasonlítás - Johanna Lindsey: Tengernyi szerelem 92% ·
Összehasonlítás - Alex Haley: Gyökerek 92% ·
Összehasonlítás - Cheryl Strayed: Vadon 91% ·
Összehasonlítás - Heather Graham: A kékkabátos 92% ·
Összehasonlítás - Noah Gordon: Sámán 91% ·
Összehasonlítás - B. S. Aldrich: És lámpást adott kezembe az Úr 90% ·
Összehasonlítás - Dan Simmons: Terror 89% ·
Összehasonlítás