Egy ​jenki Arthur király udvarában 132 csillagozás

Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Ez a regény a XIX. század irodalmának egyik legmaróbb szatírája. Egy jenki az amerikai Connecticut államban egy verekedésnél súlyos ütést kap a fejére, és amikor magához tér, a VI. század Angliájában találja magát, a legendás Arthur király udvarában. Mark Twain felvonultatja a lovagregények ismert hőseit: Lancelotot, Keyt, Merlint, a varázslót meg a többieket – nem beszélve magáról Arthur királyról és a gyönyörű Guinevra királynéról. Mulatságos epizódok egész során át mutatja be a VI. és a XIX. század találkozását. Humora és iróniája azonban elsősorban nem a lovagvilágot teszi nevetségessé: saját korának társadalmát gúnyolja ki ebben a mulatságos, nagyszerű regényben.

Eredeti mű: Mark Twain: A Connecticut Yankee in King Arthur's Court

Eredeti megjelenés éve: 1889

Tartalomjegyzék

>!
Holnap, Budapest, 2015
340 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789633468821 · Fordította: Réz Ádám
>!
Osiris, Budapest, 2008
390 oldal · ISBN: 9789633899977 · Fordította: Réz Ádám
>!
Holnap, Budapest, 1994
328 oldal · puhatáblás · ISBN: 9633460131 · Fordította: Réz Ádám

5 további kiadás


Enciklopédia 2

Szereplők népszerűség szerint

Clarence


Kedvencelte 17

Most olvassa 2

Várólistára tette 77

Kívánságlistára tette 21

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
deardurr
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában

2014-ben kezdődött az egész. Ekkor a dabasi könyvtárban találkoztam egy nekem nem szimpatikus fiatalemberrel és mit kerteljek; megütött. Ekkor elvesztettem az eszméletemet és csak 2016-ban, a jövőben tértem észre. És ebben a jövőben rájöttem, hogy a múltban kivettem ezt a Mark Twain könyvet, viszont nem olvastam el belőle semmit, csak a szerző előszavát, de azt vagy háromszor. Most a jövőben viszont egy hét se kellett és nagy örömmel kiolvashattam eme remekművet.
Hihetetlen nagy ötlet és a megvalósítása sem utolsó! Sokszor nevettem, sőt röhögtem, ám a végén szinte könnyeket hullattam.

9 hozzászólás
>!
Hoacin
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában

Szellemes történelemturmix, irónia, kritika és kaland a köbön. Pedig nem is szeretem a szatírákat, de ez most parádés volt! Többszörösen abszurd, és miközben komolyan megfricskáz benne mindent, mégis olyan bizarr és képtelen szituációk hullanak elénk, hogy már meg sem lepődtem azon, hogy Sir Lancelot részvényeket vásárol a tőzsdén. A lovagok pedig szappanhirdetésekkel kóborolnak. A szent életű remete varrógépet működtet, a 4.33-as expressz mozdonyvezetője egy herceg, Morgan le Fay pedig baltával próbálna fényképezni. Előnyünkre válhat, ha a lovagi tornán van nálunk colt és lasszó, valamint ha a sertéssé varázsolt hercegnőket nem páncélban üldözzük a palotában.
A precíz és alapos társadalomcsúfolást csipetnyivel kevesebb érzelmes jelenettel jobban élveztem volna, mert a szomorú részek engem rendszerint kibillentettek a szürreális hangulatból, de azért így is emelem sisakrostélyom, Mark Twain úr. Mellesleg szeretnék előfizetni Camelot új hetilapjára, a Hozsannára, ahol mintha maga Fülig Jimmy lenne a főszerkesztő:

"Múlt héten, a Sir Balmoral le Merveilleuse disznólegelőjétől délre eső mocsár melletl, Sir Lancelot vá8arlanul összetalálkozott az öreg Agrivance királyal, Irország uralkodójával. Az özvegyet már értesítették.

Tevetését Mumble bonyolípotta le a tőle megszokott agilitással. Mumble valóbad hercege a temetkezési vállal6ozóknak, nála jólesőbben senki sem adyatja meg az embernek az uto:só zsomorú tisztességet. Próbálja ki egyszer!"

Éljenek a macskadinasztiák, és őfelsége VII. Cirmos!

11 hozzászólás
>!
eme P
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában

Roppant hőstettek és kalandok fűszeres íze, ódon nevek kábító illata varázsol át egy régmúlt korba, amint kinyitod a könyvet. Találkozol Arthur királlyal és a kerekasztal lovagjaival, Merlinnel, de a jenkivel is, aki a dicső lovagoknál is hősiesebb tettekre vállalkozik: bevezetni az arthur-i világba a 19. századot. Szappanreformtól a technika vívmányain át az általános választójogig. A tudomány és a hókuszpók mágiája csap össze egymással az elején még vértelen forradalom során. Mindez úgy, hogy közben nem bírsz nem mosolyogni, gyakran hangosan felnevetni a képtelennél képtelenebb ötleteken, helyzeteken, nyelvi bukfenceken és bohócmutatványokon.
Humorának és iróniájának csípősen szatirikus éle nem kíméli a feudalista-klerikális 6. század öntelt, tudatlanságban és sötétségben botorkáló lovagvilágát, sem ennek 19. századi rabszolgatartó maradványát, de még a köztársaság-, tudomány- és haladáspárti jenki főhősünket sem, aki bizony korlátlan hatalomra törekszik, mennyei zsarnokságra, és tetszik- nem tetszikmindegy jelszóval erőlteti rá az intellektuális szemponból nem a nehézsúlyú kategóriába tartozó korra a felvilágosult világ minden javát.
A jenkivel átélt, elgondolkodtatóan-nevettető kalandok során csöppet sem dicsőnek, fennköltnek és felemelőnek megismert kor rajzát néhol döcögősebbre hepe-hupásítja egy-egy hosszabb-rövidebb elmélkedő rész, ami bizony nem használt az amúgy kellemes és hasznos utazásnak. Azért megbocsátom ezt neki, főként a záró rész miatt, amely borzongató, Merlint lepipáló, világháborúkat megidéző jövendölés.

>!
ddani P
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában

Vásári börleszk, nyelvi és stilisztikai humor, zseniális szövegrongálás, kultúrsokk, és az elkerülhetetlen tragédia – egyszerre van meg benne az átfogó társadalmi problematizálás és egy kamaszos, rajzfilmes scifi-lendület. Hatalmas móka ez a könyv, és halálosan komoly, gyönyörűen pesszimista írás. Twain szenvedélyesen haragszik a lovagokra, nemességre, államegyházra, rabszolgaságra és a „rongy emberekre”, akik miatt még az időutazás és a yankee lelemény sem forradalmasíthatja a történelmeken is átívelő embertelen elnyomást. Nagyon friss szöveg, csak jót tett neki az a száz-egynéhány eltelt év és a klassz fordítás, erősen ajánlott.

1 hozzászólás
>!
Tiger205
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában

Egyik kedvenc gyerekkori könyvem, nagyon szerettem! (szerintem főleg fiúknak jön be).

30 hozzászólás
>!
Outwar
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában

Egy eszméletlenül humoros könyvről van szó,ami tulajdonképpen egy jövöből Arthur kiraly udvarába csöppent idegenről szól.Twain nagyon vicces fordulatokkal fűszerezi a könyvet.Ez egy olyan klasszikus,amin valóban sokat nevethet az olvasó és meg kell mondjam,hogy ebben a kategóriában ez nagyon ritka.

>!
P_Eni P
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában

Tömény társadalomkritika, humorral fűszerezve. Ha már górcső alá veszünk egy kort, annak népességét, miért ne mindjárt kettőt kapjunk elő? Sok-sok különbség, amire lehet építeni véleményt, kritikát, humort, de legalább annyi hasonlóság is. Legjobban két érintett kérdésen merengtem el. Mi az, ami saját gondolata egy embernek, és mi az, ami a többség véleménye, illetve „genetikai beidegződés”? Mi az a szint, amíg működhet a módszer: ha megfelelő sebességgel adagoljuk a változtatásokat, sokkal többet elvisel, jobban idomul a másik fél?

Az eleje nekem kicsit rágós volt, aztán elkapott a gépszíj, érdekelt, mi lesz a következő becsempészett „modern dolog”, merre fordul a szereplők sorsa, látok-e bárkiben bárminemű fejlődést. A végét nem tudom hova tenni. A jenkit túlzottan nem szerettem meg, Clarence viszont nagy kedvencemmé vált, a stílusa, az ötletei és a hűsége miatt.

>!
Luca87 I
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában

Ehhez a könyvhöz (is) gyerekkori emlékem fűződik. A filmet kb. ezerszer láttam, és nagyon szerettem, úgyhogy amikor kiderült, hogy könyv alapján készült, ráadásul a könyv meg is van a szüleimnek, mindjárt rávetettem magam. 9-10 éves lehettem, és a nagymamámhoz vittem magammal nyári olvasnivalónak. Emlékszem, mindig a kertben, a bejárati ajtóhoz vezető lépcsőn ültem, ott olvastam. Nem jutottam vele messzire, inkább az unokatestvéreimmel játszottam, és így utólag azt is gondolom, nem nagyon értettem a történetet. Ha megkérdezné egy 9-10 éves gyerek, szerintem elolvassa-e, mondanám, hogy várjon vele még 3-4-5 évet. (Nagyon valószínű, hogy nekem is mondták, de én az a típusú 9-10 éves voltam, aki már sokkal többet tudott ezekről a dolgokról, mint a felnőttek, ezért az ilyen intelmek sosem hatottak meg különösebben.)

Nagyon ötletes a történet, jó poénok, gegek vannak benne spoiler, de azért nem tetszett maradéktalanul. Tudom, ezen is nevetni kéne, de nekem furának tűnik, hogy valaki visszamegy a múltban 1300 évet, és számonkéri az akkor élt embereken a saját korszaka technikai és tudományos fejlettségét. Ugye, odáig el kellett jutni, fejlődés, satöbbi. (Meg biztos Twain is szomorúan nézne, ha most odalépnénk hozzá 1889-ben, és megkérdeznénk, hogy rá tudna-e keresni erre-arra a Google-ben, majd amikor megkérdezi, mi az a Google, akkor letudatlanoznánk.) Az külön szórakoztató, amikor a jenki úgy általában a briteken röhög, mivel van rá esélye, hogy a saját ősei is köztük vannak. Sikerül a németekbe is belekötni egy kicsit, de hát azt lehet tudni Twainről, hogy nem kedvelte a nyelvüket. A technológia iránti lelkesedése eléggé meglátszik a könyvön, és sokat hozzátesz a humorhoz, hogy megpróbálja ráerőszakolni a kora középkor emberére a XIX. század emberének találmányait. Nem csodálom, hogy a brit közönség nem fogadta nagy szeretettel ezt a regényt, elég csúnyán kifigurázza Artúrt és korát. Persze nem kellett volna mellre szívni, ahogy általában a paródiát / szatírát nem érdemes, de hát az ember már csak ilyen.

Majd újra meg kell nézni a filmet, bár az egyetlen jelenet alapján, amire határozottan emlékszem, elég alaposan átdolgozták a regényt.

>!
worsi ASP
Mark Twain: Egy jenki Arthur király udvarában

Az a vicces, hogy évekig azt hittem, hogy olvastam, aztán most, hogy előkerült, és belelapoztam, kiderült, hogy mégse, csak a bátyám mesélt róla annó, és akkor belelapoztam, de nem ragadott meg túlságosan. Tényleg talán inkább fiúknak való.
Maga az ötlet remek, de a főhőst nem szerettem, szerintem nagyon el van telve magától. Arthur királyról kb. alig esik szó, magát az Arthur-mondakört hiányoltam kicsit, ki lehetett volna használni valahogy azokat a mondákat is. És kíváncsi lettem volna, hogy a történelemkönyvekben hogyan jelenik meg ez a korszak, de hát mivel a szerző remekül megoldotta ezt a kérdést is, ezt már sose tudjuk meg.

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Frank_Spielmann I

– Egy pillanatra barátom, legyen szíves. Maga is idevaló a bolondokházába, vagy csak látogatóba jött, vagy mit keres erre?
Bárgyún nézett rám, és azt mondta:
– Hitemre, nagy jó uram, imhol e várban…
– Köszönöm, elég – mondtam. – Látom, hogy maga is páciens.

Második fejezet

3 hozzászólás
>!
eme P

A „királyok” és „királyságok” legalább olyan sűrűn fordultak elő Britanniában, mint a kis Palesztinában, Józsué idején, amikor összekuporodva kellett aludni, mert az ember csak útlevéllel nyújthatta ki a lábát.

102. oldal

>!
eme P

De hiába, az ember már olyan, hogy ha megnyugszik valamiben, mindjárt akad valami más, ami nyugtalanítsa.

34. oldal

>!
Aprile

Minden szélhámosságnak van gyógyereje, ha a páciens elég erősen hisz benne.

>!
deardurr

Mi lenne, ha Sir Walter Scott szereplőinek nem az írótól kapott szöveget kellene felmondaniuk, amikor megszólalnak, hanem a maguk nyelvén beszélhetnének? Olyan szavakat hallanánk Rebekka és Ivanhoe és a bájos Lady Rowena szájából, amelyek manapság még egy csavargót is zavarba hoznának.

29. oldal Negyedik fejezet, Sir Dinadan, a humorista

>!
Aprile

…a végén türelmemet veszítve elátkoztam az olyan szabót, aki nem csinál zsebet a páncélruhákra.

71. oldal

>!
Aprile

Eh, vannak pillanatok, amikor az ember a legszívesebben felakasztatná az egész emberi fajtát, és véget vetne a komédiának.

216. oldal

>!
Aprile

Azt hiszem, valamennyien bolondok vagyunk. Születéstől fogva, minden bizonnyal.

252. oldal

>!
Gólyanéni

Ha a fogoly lelki lámpása kialudt, nincs többé szükség láncokra.

>!
deardurr

A „megkövült” szót igen találónak éreztem, mert nekem is az volt a véleményem, hogy e viccek egy részének impozáns korát csakis a geológiai korokkal lehetne meghatározni.

28. oldal, Negyedik fejezet, Sir Dinadan, a humorista


Hasonló könyvek címkék alapján

Hunyady József: Hollós vitéz
Henryk Sienkiewicz: A kislovag
Berde Mária: Romuald és Andriána
Vadász Szilárd: Bajvívók
T. H. White: Üdv néked, Arthur, nagy király
Anatole France: A Lúdláb Királynő
Darvasi László: A könnymutatványosok legendája
Fred Vargas: Talpra, halottak!
Charles de Coster: Thyl Ulenspiegel
Robin LaFevers: Halandó szív