Ádám ​és Éva naplója 87% 652 csillagozás

Hogy egy efféle komédiában (a tagadhatatlanul ott lévő komikum mellett) a keserűségnek és a szomorúságnak ilyen mélységei nyíljanak meg, ilyet csak a mesterek tudnak. Ádám és Éva története, a sztori, amit unásig ismerünk, tudjuk a végét túlnépesedés! de csitt – ám ez nem is baj, mert így jobban oda tudunk figyelni a szereplők sajátos szempontjaira és érzéseire. Látjuk, hogy haladnak útjukon, ami – hjaj, hjaj-ajjaj – jószándékkal van kikövezve. És tudjuk, az efféle út hová vezet – igen, oda. Aztán odaérünk, és azt látjuk, hogy ez Pokol is, meg Éden is. Egyszerre. Mert olyan is van.

Amúgy meg: a világirodalom egyik legszebb zárómondata itt található. Nem árulom el, a könyv mely részén.

„Az a legjobb, ha az ember a dolgokat kísérlettel bizonyítja: akkor megismeri őket; ha azonban a találgatásra, feltételezésre és sejtésekre támaszkodik, soha nem lesz művelt.”

Egy újabb klasszikus történet, amely rövidsége ellenére nagyon felkavart, mégis a lelkemet ezer színben pompáztatta.

Sosem tagadtam, hogyan is vélekedek arról, ami a magyar oktatási rendszerben zajlik. Túl fiatalon kell kézbe venni olyan szerzők fajsúlyos könyveit, amelyeket nem érthet – korából és tapasztalatlanságából fakadóan – a gyermek. Egy felnőttnek ellenben ezek a kiadványok sokszor víz a sivatagban, mert szomjazzuk a tudást, a gyötrelem szépségét és mindazt a történelmi kincset, amelyeket ezek a regények adnak át a kíváncsi pszichének. Persze bőven akadnak olyan alkotások, amelyek kortól függetlenül is hozzánk tesznek, és ahogy az alma is beérik egyszer, az emberi psziché is változik, fejlődik, így akár újra olvasva a régi „kötelezőket” egy új szemlélettel találjuk magunkat szemben. A mostani könyv kortól függetlenül érték és sokat hozzánk tesz.

Mark Twain neve számomra Mark Twain: Tom Sawyer kalandjai című alkotásával vált ismertté, amelyet gyermekként forgattam a fent már említett egyik kötelező olvasmányként. Anno talán kissé felületesen foglalkoztam a szerző akkori regényével, mert nem volt számomra elég „lányos” a történet. Azóta sok év eltelt szerencsére és már nem érdekel, hogy milyen nemű karakter bőrébe kell bújnom, ámbár az is igaz, hogy néha jobban kedvelem a hímnemű főhősöket, mert a mai női szereplőktől hullik a hajam.

Mark Twain: Ádám és Éva naplója című kötete már számtalan kiadást megélt, az én polcomon egy 2016-os kiadás található, amely a Helikon Kiadó Zsebkönyvek sorozatban jelent meg. Immáron sokadszorra szeretném megdicsérni a borítót, amely ismételten hűen tükrözi a belső tartalmat, ugyanakkor nagyon kreatívan lett megálmodva, mindezt pedig Szabó Levente munkájának köszönhetjük.

Ahogy a cím is mutatja az olvasó egy naplószerű szerkezettel fog találkozni, amely két szemszögből íródott. Az első felében Ádám, az első ember és férfi gondolatait ismerhetjük meg, ahogy megismerkedik környezetével és tulajdonképpen leendő társával is egyetemben.

„Azt hiszem, értem, mire való a hét: ez ad időt arra, hogy kipihenjük a vasárnap fáradalmait.”

A második részben, pedig maga Éva, az első nő gondolataival találkozhatunk. Ahogy felfedezi a világot, az állatokat, az eget és igen, az egyetlen fura teremtményt, aki folyton a fára menekül előle. Ki érti ezt?

„Le tudnék mondani egy nappal talált holdról, mert félnék, hogy valaki észrevesz; de ha a sötétben bukkannék rá, biztosan találnék valami ürügyet, hogy ne szóljak róla. Mert én tényleg imádom a holdakat, olyan szépek és romantikusak, hogy azt szeretném, bár lenne belőlük öt-hat; sosem mennék aludni; sohasem unnék rá, hogy heverjek a mohás parton és nézzem őket.”

Bár a kötet humoros formában kívánja átadni a teremtés alapjait, mégis úgy érzem, hogy komoly értékeket képvisel és pont ennek a könnyedségnek köszönhetően fogadható be egyszerűbben a történet.

Bővebben: link

„Ahol ő volt, ott volt az Éden.”
Ennek a könyvnek a terjedelme nincs arányban mondanivalójával: humorral átszőve finoman érzékelteti a férfi és nő viselkedése, gondolkodásmódja, világszemlélete közötti különbséget, két szemszögből – és nem utolsó sorban az első emberpár szemével – láttatja az örök igazságot: annak ellenére, hogy máshogy élünk meg dolgokat, teljesen eltérően látunk ugyan, de ettől még: a férfi nem élhet nő nélkül és a nő sem férfi nélkül ahhoz, hogy teljes lehessen az élete.

„Amikor felébredtem, már nem voltam egyedül. Egy új teremtmény bukkant fel mellettem – a hosszú hajú!”

Hah, ez mekkora, ez de jól esett valahogy ma este :-D Jó időben is talált meg, de szerintem ez mindenkinek telitalálat lehet, nagyon humoros ám az egész! :-D Váltott „naplószemszögből” olvashatjuk az első emberpár „egymásra találását” és a másik megértését :-D Az első naplókból Ádám volt a nyerő, ahogy megjelenik a hosszú hajú (veszedelem, mondanák rá a Gárdonyi-rajongók) :-D Aki csak fecseg és a nyomában jár, bár, mint később kiderül Éva verziójából, a fára is felkergeti őÁdámságát :-D

„Ez a hosszú hajú teremtmény mindenütt az utamban van, mindig vár rám, vagy szalad utánam. Ezt nem nagyon szeretem. Úgy volna jó, ha ott maradna a többi állattal együtt.”

„Most meg egy kígyóval barátkozott össze! A többi állat igen örül ennek, mert eddig velük foglalkozott, és sohasem hagyta őket békében. Én magam is örülök, mert a kígyó tud beszélni. Így én egy kis nyugsághoz jutok.”

:-D Az első naplófejezetek egymást lefedik, a második részben Ádám a gyermekszületés viszontagságait taglalja inkább, mivel nem tudja eldönteni, hogy az Éva által „begyűjtött” állat vajon kenguru vagy medve… Éva mindeközben az almaevésre talál határozott magyarázatot:

„Letéptem sok virágot, csokrokat és füzéreket kötöttem belőlük, és evés helyett – ma almadiétát tartok – feldíszítettem magamat.”

A második részben Éva lett a viccesebb, ahogy szegény, butusnak tűnő, de talán fejlődőképes „urára” tekint: „Talán az intelligenciája? Azért szeretem? Nem, nem. Ámbár nem lehet neheztelni rá, hogy az intelligenciája csak olyan, amilyen, mert hiszen nem tehet róla. Isten teremtette ilyennek. De különben is, gondolkodása mélyén bizonyos bölcsesség lappang. Idővel majd kifejlődik, bár nem hiszem, hogy az ilyesmi gyorsan mehetne végbe.”

Összességében egy TÚL rövid kis kötet, én még szívesen olvastam volna kettejük csetlését-botlását, külön öröm volt amúgy, hogy férfi létére Twain Éva szavai által mennyire kifigurázta Ádámot :-D Jólesett, nah :-D

Az írói képzelet és a bibliai elemek találkozása révén megismerhetjük a két „főszereplőt”. Évában egy mélyen érző, naiv, csacsogó társas lényt láthatunk, aki szimbiózisban él környezetével, s az őket körülvevő állatokkal. Neki nem pálya a magány. És ott van Ádám, … a férfi, akit néha idegesít Éva és az ő viselkedése, de, amint a végső mondat megadja a nagy igazságot, -amikor is ezt írta Éva sírjára-: "Ahol Ő volt, ott volt a Paradicsom! Gyönyörű gondolattal befejezett mű. Twain női érzésekben is profizmust mutat. Kicsi könyvmérete miatt esett rá a választásom. :)

Mit is lehet ehhez a mini könyvhöz hozzáfűzni?

1) Még sosem olvastam ilyen kis méretű könyvet. Értsd 14*10 cm, lemértem. Akár Mao Vörös könyvecskéje vagy egy kisebbfajta notesz, telefonregiszter. Napló. Végül is ez a címe. Heuréka!
2) Jópofa, naiv, mosolyogtató sztori.
3) Nevezhetem trollkodásnak. Azért nem piskóta, hogy gúnyt űz a bibliai történetből.
4) Volt benne, amit elnagyoltnak éreztem. Lehetett volna picivel bővebb. Fogalmam sincs milyen apropó vagy megfontolás (terv) alapján írta meg Twain. Lehet, valami fogadásféle volt? Ez nem is reménytelen gondolat látva a fentebbi „kondíciókat”. Hogyan írjunk egy mini naplót olyan történetből, ami közismert és még csípje is egyesek szemét? Mark Twain megcsinálta!
5) Bizonyítványosztás: Végig ingadoztam a 4-es és 4,5-es között. Mert 5-ös az nem lehet. Azt nagyobb volumenű munkákra szoktam tartogatni, igazi remekekre. Szóval 4,5 csillagnál állapodott meg bennem a mérce mutatója. (4,3 pont).
6) Kellemes, pihentető olvasmány bármikor. Különösen „nehéz” könyvek után (lásd, mint most nálam.)

„Ahol Ő volt, ott volt a Paradicsom!"

Olvastam már jobb könyvet is Mark Twaintől, igaz hogy az teljesen más jellegű írás volt, de nekem anno jobban átjött és mai napig emlékszem a teljes cselekményre. Erről a könyvről beszélek egyébként: Mark Twain: Koldus és királyfi. Aki most ismerkedik az íróval, az inkább az utóbbit válassza első olvasmánynak, ne ezt szerintem. Erősen gondolkoztam a hármas és négyes között, de egy sima fikciónak jó volt. A vége miatt mindenképpen levonok egy csillagot, amikor is Éva olyan kijelentést tesz, hogy ha verné is őt Ádám, ő akkor is ugyanúgy szeretné, mert férfi!

Kedves történet. „Semmi szédítő magasság, semmi feneketlen mélység”, de délutáni kikapcsolódásnak, megmosolyogtatásnak, kicsit belegondolásnak éppen megfelel.

Nem gondoltam volna, hogy ennyire fog tetszeni! Vicces volt, humoros és szerethető. Mark Twain nagyon jól ábrázolja Ádámot és Évát, és az ő karakterükön keresztül az egész emberiséget. :)
A rajzok is nagyon aranyosak és viccesek voltak, nagyon jól illettek a könyvhöz. Az utolsó két sor pedig zseniális! Egyszerű, de nagyszerű. Egyszerű, mert bárki papírra vethette volna, és nagyszerű, mert éppen ennek a könyvnek a végén olvasható. :)

Munkahelyi olvasás, kikapcsolódásként :)
Zseniális— és a végére még két könnycsepp is kigördült.

„…AHOL Ő VOLT, OTT VOLT A PARADICSOM!…” Tényleg ennyit képes beszélni egy nő? :D