A ​titokzatos idegen 25 csillagozás

Mark Twain: A titokzatos idegen Mark Twain: A titokzatos idegen Mark Twain: A titokzatos idegen Mark Twain: A titokzatos idegen Mark Twain: A titokzatos idegen Mark Twain: A titokzatos idegen

A mese és misztikum keveredik itt a filozófiával, álom a valósággal, s egy nagy barátság története bomlik ki a szemünk láttára. A középpontban két fiú áll, az egyik az álmodozó, naiv Auguszt, a másik pedig a titokzatos, mindentudó idegen a maga által választott nevével: Nr. 44., vagyis a negyvennégyes. Egy különös, zárt világból érkezik, ahol a dolgok rendje más, mint a valóságban.

Eredeti megjelenés éve: 1916

>!
186 oldal · ISBN: 9786155306853 · Fordította: Mikes Lajos
>!
Noran Books, Budapest, 2007
598 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639716506 · Fordította: Gergely Zsuzsa
>!
Genius, 1930
186 oldal · Fordította: Mikes Lajos

Enciklopédia 1


Kedvencelte 2

Most olvassa 2

Várólistára tette 23

Kívánságlistára tette 13


Kiemelt értékelések

anesz P>!
Mark Twain: A titokzatos idegen

borító: 4
tartalom. 4
stílus: 5
szereplők: 4
élmény: 5
mondanivaló: 5

Meglepődtem a végén, egyáltalán nem ez a lezárás következett volna az előzményekből. Aztán megnéztem, hogy mikor halt meg Twain, és mikor jelent meg a könyv, így mindjárt érthetőbbé vált a kurta-furcsa vég. Eleve nem hittem el semmit a Sátánnak (fiának??? Szerintem ő maga volt az, nem a fia.), hiszen az egyik legfőbb elnevezése a Bibliában az, hogy ő a Hazugság Atyja. Ráadásul, amiket művel, amikor beleavatkozik az egyes emberek, a közösség életébe, az mind rossz. A falubeliek sötét oldalát hozza ki: amivel pedig védekezik, az nem ellenőrizhető. Nagyon vonzó ez az idegen, és függőséget okoz. Különben elgondolkodtató volt ez a történet, sok témát felvetett, erkölcsi dilemmákat hozott. Amilyen rövid, olyan súlyos mondanivalóval rendelkezik. Örülök, hogy rátaláltam és olvashattam.

2 hozzászólás
cippo I>!
Mark Twain: A titokzatos idegen

(Némileg morbid, nyaralós-egymásnakmesélős esti olvasmányunk a Hosszúval.)
Ha most kekec lennék, azt kérdezném, vajon miszter Langhorne csatakosra olvasta-e a német romantikusokat, de legalábbis a komplett Hoffmann-életművet, mer énnekem erősen az volt a benyomásom.
Én nem bánom, hogy erkölcsi szatírákat ír különben, mán a miszter, ugye, A lóvátett várost is kedveltem, csak azt a tónust inkább éreztem a sajátjának. Ebben a regényben mintha némileg lötyögne rajta a keítöläs ákcentus.
Nem akarnék itten a szpojlerezés gyanújába keveredni, de annyit azért halkan megjegyeznék, hogy az olyan felköpök, azt' aláállok dolog, hogy erkölcsi tanmese formájában gúnyolódni az Erkölcsi Érzéken, hát nem? Na mondjuk ebben – hadd magyarázzam mán bele – legalább fölismerhető az a tipikus Mark Twain-i öniróna. :)
Mindazonáltal szerettük, bár mink a Hosszúval (de főleg a Hosszú) hajlunk arra a tézisre, hogy az élet maga nem csak látomás, nem csak álom.

4 hozzászólás
ArcKarc P>!
Mark Twain: A titokzatos idegen

Sajnos sokáig tartott mire a végére értem. De nem akadályozott meg benne, hogy így is élvezzem, ilyen szaggatottan. A könyv nagyon jó, könnyen olvasható, mégis mély tartalommal. Twain-től ez az első könyvem, ismerem más könyveit, de valahogy ez lett tőle az első. Sokszor gondolkozom a valláson, vallásokon. Ez a könyv „enyhe” iróniával, hozzá tett valamit.
Szokásom a saját könyveimben ceruzával aláhúzni egy-egy megkapó gondolatot. (hogyha elmúlna a lustaságom, idézetekként feltenni őket ide a molyra) – nos ennél a könyvnél volt, hogy oldalakat húztam alá. (persze szépen halványan, vigyázok a könyveimre).
Könnyednek tűnő, tartalmilag mégis nagyon nagyon „nehéz” olvasmány, főleg azoknak akik továbbgondolják, és érdekli egyáltalán ez a téma.
Nekem nagyon jól jött – jókor jött :) – adott valamit….
Sajnos mélyebben nem tudom leírni, hogy milyen hatással volt rám…. Egyrészt mert vallás témáról óvatosan írok, nehogy másokat megsértsek, mert nem szándékom, és tiszteletben tartom, ki miben hisz. De azt hiszem azt szabad mondanom, hogy egyetértek Mark Twain gondolataival. Lehet, hogy ez az évek során változni fog, nem tudhatom…. De most így érzek… :)

mosolytó>!
Mark Twain: A titokzatos idegen

Ez olyan paff volt számomra. De jó értelemben. Lehet, hogy annyira nem mulatságos, de én a véletleneken és a Sátán-féle életalakításon nagyokat mosolyogtam, illetve nevettem.
Nem tudom, miért, de mostanában úgy vetem bele magam könyvekbe, hogy fogalmam sincs róluk, csak valamiért régen porosodnak a virtuális várólistámon. Ez is egy ilyen volt, és nem bántam meg.
A vége pedig… Meg hát közben is volt egy-két olyan dolog, hogy…

Tercia>!
Mark Twain: A titokzatos idegen

Ez érdekes élmény volt, nem igazán a megszokott stílus.
Variációk egy témára. Mi történik, ha a Sátán gyönyörű, kedves, okos, elbűvölő porontya kicsit kalandozik a földön?
Az első könyv tetszett a legjobban, látszik, hogy az kizárólag Twain keze nyomát viseli. Nem mondom, hogy könnyen lecsúszott, de a jellegzetes, helyenként megcsillanó szarkazmus miatt megérte.

Alcyone P>!
Mark Twain: A titokzatos idegen

Mark Twain sok regényét elolvastam már, és eme „gyűjtemény” alapján egy viszonylag új oldalát ismertem meg…a pesszimistát, a negatívat. Egy kicsi misztikum, némi sötét hangulat, irónia. Tetszett, de nem hiszem, hogy sokszor a kezembe venném majd a regényt. Mark Twain életörömmel teli könyvei sokkal inkább megfognak, mint ez, habár a hangulatot és az alapvető gondolatmenetet, amikre ezek a sztorik épülnek, jól átadta.


Népszerű idézetek

Goofry>!

Tudnom kellett volna, hogy amikor egy nő fejébe vesz valamit, főleg szerelmi ügyekben, nincs már a szép eszénél és nem győzhető meg jobban érvekkel egy fatuskónál; de gyermek voltam még akkor és nem ismertem őrült természetüket.

Ifjú Sátán krónikája 121.o.

2 hozzászólás
Goofry>!

Irigylésre méltónak lenni az ember legnagyobb boldogsága.

44, a titokzatos idegen - 457.o.

Goofry>!

Ismerik azt a bizsergető érzést, amelybe egész testünk beleremeg, mikor olyan dolgot látunk, mely annyira különös, elbűvölő és csodálatos, hogy félelmetes boldogság a puszta lét is; és bizonyosan tudják, ilyenkor csak bámul az ember, kiszáradnak az ajkai, lélegzete elakad, de a világon semmiért nem lenne máshol, csak ott.

Ifjú Sátán krónikája 29.o.

Goofry>!

Úgy szeretném, ha kereszténnyé válnál. Nem próbálod meg?
Megrázta a fejét és azt mondta:
– Túlságosan magányos lennék.
– Magányos? Hogyhogy?
– Én lennék az egyedüli.

44, a titokzatos idegen - 426.o.

Goofry>!

… még mindig ember voltam; vagyis olyan valaki, aki a világot akarja, és addig nem nyugszik, míg a teljes egészet birtokba nem vette.

44, a titokzatos idegen - 491.o.

Goofry>!

…Embernek lenni, ez egy sereg elmebajos tettet megmagyaráz.

44, a titokzatos idegen - 521.o.

Chivas>!

1590-ben történt – télen.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: 1590
Goofry>!

…mikor politizál az ember, annyi fáradtsággal akár darázsfészekbe is bújhatna csóré fenékkel…

Ifjú Sátán krónikája 12.o

Tercia>!

Minden ember egy szenvedő-gép és egy boldogság-gép ötvözete. E kettő nagy egyetértésben működik finom és tökéletes pontossággal, az adok-kapok elve alapján. Az egyik részleg minden egyes boldogságát a másik készen áll egy szomorúságra vagy fájdalomra cserélni-esetleg egy tucatra.
A legtöbb esetben egy ember élete egyenlően oszlik meg a boldogság és a szomorúság között. Amikor ez mégsem így van, a boldogtalanság uralkodik-mindig; soha nem a másik. Néha egy-egy ember felépítése és természete olyan, hogy nyomorúság-gépezete szinte az egész munkát el tudja végezni egyedül. Az ilyen ember úgy éli le az életét, hogy mondhatni, tudomása sincs a boldogságról.

Araragat_Kasztór_Polüdeukész>!

Csakhogy senki emberfia nem mulasztja el a maga cselekedeteit – ilyesmi még sohsem fordult elő! Még megkisérlése is annak, hogy lelkében eldöntse, vajjon megtegyen-e valamit vagy sem, egy szeme a láncnak,
cselekedet, megvan a jelentős helye abban a láncban, és ha végül mégis egyik vagy másik tettre szánja el magát, ép ez volt az a dolog, amit egészen bizonyosan meg kellett tennie. Látod hát most már, hogy ember a maga
cselekedeteinek láncából soha egyetlen láncszemet sem kapcsolhat ki. Nem teheti. Ha törekszik is lelke ily kisérletre, maga efféle terve is mellőzhetetlen láncszem – oly gondolat, amelynek éppen abban a pillanatban kellett őt
megszállnia és amelyet egészen bizonyosan a csecsemőkorbeli első cselekedete határozott meg.

Ez oly elszomoritónak látszott.

– Az ember tehát rab egész élete során, – mondtam bánatosan, – és sohasem cselekedhetik szabadon.

– Nem, saját erejéből soha semmit sem tehet gyermekkori első tettének következményei ellenére. De én fölszabadithatom.


Hasonló könyvek címkék alapján

Jonathan Swift: Gulliver utazásai
Tarja Kauppinen: A nép igazsága
Jonathan Swift – Viktor Shatunov: Gulliver újabb utazásai
Jonathan Swift: Gulliver Liliputban
Karel Čapek: Krakatit
Rejtő Jenő (P. Howard): Csontbrigád
Jules Verne: Világfelfordulás
Miguel de Cervantes: Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha
Terry Pratchett: Kisistenek
Nicholas Eames: A Wadon királyai