A ​titokzatos idegen 84% 25 csillagozás

borító: 4
tartalom. 4
stílus: 5
szereplők: 4
élmény: 5
mondanivaló: 5

Meglepődtem a végén, egyáltalán nem ez a lezárás következett volna az előzményekből. Aztán megnéztem, hogy mikor halt meg Twain, és mikor jelent meg a könyv, így mindjárt érthetőbbé vált a kurta-furcsa vég. Eleve nem hittem el semmit a Sátánnak (fiának??? Szerintem ő maga volt az, nem a fia.), hiszen az egyik legfőbb elnevezése a Bibliában az, hogy ő a Hazugság Atyja. Ráadásul, amiket művel, amikor beleavatkozik az egyes emberek, a közösség életébe, az mind rossz. A falubeliek sötét oldalát hozza ki: amivel pedig védekezik, az nem ellenőrizhető. Nagyon vonzó ez az idegen, és függőséget okoz. Különben elgondolkodtató volt ez a történet, sok témát felvetett, erkölcsi dilemmákat hozott. Amilyen rövid, olyan súlyos mondanivalóval rendelkezik. Örülök, hogy rátaláltam és olvashattam.

(Némileg morbid, nyaralós-egymásnakmesélős esti olvasmányunk a Hosszúval.)
Ha most kekec lennék, azt kérdezném, vajon miszter Langhorne csatakosra olvasta-e a német romantikusokat, de legalábbis a komplett Hoffmann-életművet, mer énnekem erősen az volt a benyomásom.
Én nem bánom, hogy erkölcsi szatírákat ír különben, mán a miszter, ugye, A lóvátett várost is kedveltem, csak azt a tónust inkább éreztem a sajátjának. Ebben a regényben mintha némileg lötyögne rajta a keítöläs ákcentus.
Nem akarnék itten a szpojlerezés gyanújába keveredni, de annyit azért halkan megjegyeznék, hogy az olyan felköpök, azt' aláállok dolog, hogy erkölcsi tanmese formájában gúnyolódni az Erkölcsi Érzéken, hát nem? Na mondjuk ebben – hadd magyarázzam mán bele – legalább fölismerhető az a tipikus Mark Twain-i öniróna. :)
Mindazonáltal szerettük, bár mink a Hosszúval (de főleg a Hosszú) hajlunk arra a tézisre, hogy az élet maga nem csak látomás, nem csak álom.

Sajnos sokáig tartott mire a végére értem. De nem akadályozott meg benne, hogy így is élvezzem, ilyen szaggatottan. A könyv nagyon jó, könnyen olvasható, mégis mély tartalommal. Twain-től ez az első könyvem, ismerem más könyveit, de valahogy ez lett tőle az első. Sokszor gondolkozom a valláson, vallásokon. Ez a könyv „enyhe” iróniával, hozzá tett valamit.
Szokásom a saját könyveimben ceruzával aláhúzni egy-egy megkapó gondolatot. (hogyha elmúlna a lustaságom, idézetekként feltenni őket ide a molyra) – nos ennél a könyvnél volt, hogy oldalakat húztam alá. (persze szépen halványan, vigyázok a könyveimre).
Könnyednek tűnő, tartalmilag mégis nagyon nagyon „nehéz” olvasmány, főleg azoknak akik továbbgondolják, és érdekli egyáltalán ez a téma.
Nekem nagyon jól jött – jókor jött :) – adott valamit….
Sajnos mélyebben nem tudom leírni, hogy milyen hatással volt rám…. Egyrészt mert vallás témáról óvatosan írok, nehogy másokat megsértsek, mert nem szándékom, és tiszteletben tartom, ki miben hisz. De azt hiszem azt szabad mondanom, hogy egyetértek Mark Twain gondolataival. Lehet, hogy ez az évek során változni fog, nem tudhatom…. De most így érzek… :)

Ez olyan paff volt számomra. De jó értelemben. Lehet, hogy annyira nem mulatságos, de én a véletleneken és a Sátán-féle életalakításon nagyokat mosolyogtam, illetve nevettem.
Nem tudom, miért, de mostanában úgy vetem bele magam könyvekbe, hogy fogalmam sincs róluk, csak valamiért régen porosodnak a virtuális várólistámon. Ez is egy ilyen volt, és nem bántam meg.
A vége pedig… Meg hát közben is volt egy-két olyan dolog, hogy…

Ez érdekes élmény volt, nem igazán a megszokott stílus.
Variációk egy témára. Mi történik, ha a Sátán gyönyörű, kedves, okos, elbűvölő porontya kicsit kalandozik a földön?
Az első könyv tetszett a legjobban, látszik, hogy az kizárólag Twain keze nyomát viseli. Nem mondom, hogy könnyen lecsúszott, de a jellegzetes, helyenként megcsillanó szarkazmus miatt megérte.

Mark Twain sok regényét elolvastam már, és eme „gyűjtemény” alapján egy viszonylag új oldalát ismertem meg…a pesszimistát, a negatívat. Egy kicsi misztikum, némi sötét hangulat, irónia. Tetszett, de nem hiszem, hogy sokszor a kezembe venném majd a regényt. Mark Twain életörömmel teli könyvei sokkal inkább megfognak, mint ez, habár a hangulatot és az alapvető gondolatmenetet, amikre ezek a sztorik épülnek, jól átadta.