A ​lóvátett város 75 csillagozás

Mark Twain: A lóvátett város Mark Twain: A lóvátett város Mark Twain: A lóvátett város

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hadleyburg kicsiny amerikai város, és csak az különböztette meg mindeddig a többi kicsiny amerikai várostól, hogy neve egyértelmű volt a tisztességgel. Egészen addig, amíg a város, eltelve önnön becsületének és tisztességének sérthetetlen tudatával, meg nem bántott egy arra vetődő idegent. Az tovább utazott ugyan, de szívében bosszút forralt. És bosszúját egy szép napon, azaz inkább éjszakán, be is teljesítette… Tizenkilenc vezető polgára volt a városnak és mind a tizenkilenc „áldozatául” esett ennek a furfangos bosszúnak – mind a tizenkilencről (és természetesen az egész Tisztességes Városról) kiderült, hogy a becsülete talmi, a megvesztegethetetlensége kirakati dekoráció. Mark Twain szatíráinak egyik örökbecsű darabja „A lóvátett város” – minden idők felfuvalkodott polgári áltisztességének hű tükre.

A lóvá tett város címmel is megjelent.

Eredeti megjelenés éve: 1900

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Olcsó Könyvtár Szépirodalmi

>!
Magyar Helikon, Budapest, 1973
78 oldal · keménytáblás · Fordította: Szász Imre · Illusztrálta: Hegedüs István
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1955
206 oldal · puhatáblás · Fordította: Szász Imre
>!
Szépirodalmi, Budapest, 1951
212 oldal · Fordította: Szász Imre

Enciklopédia 5


Kedvencelte 2

Várólistára tette 33

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

SteelCurtain >!
Mark Twain: A lóvátett város

Egyszerre könnyed és tanulságos. Humoros és tragikus, habár csöppet sem tragikomikus. Azaz Mark Twain rendkívül sokoldalú. De ezt eddig is tudtam. Minden jelenségben biztos kézzel ragadja meg a lényeget. S ha már megragadta, akkor olyan gyilkos humorral tálalja az olvasó elé, amely ma is frissnek hat, nem érezni rajta csöppnyi avittságot sem. Egyszerűen élvezni kell. No meg néha rácsodálkozni, hogy; Nahát, ez még mindig pont úgy működik, mint a mester idején!

1 hozzászólás
DaTa>!
Mark Twain: A lóvátett város

Nagyon szeretem Twaint, a humorát, a könnyed stílusát, az Önéletrajza még a kedvenceim listáján is rajta van, és tulajdonképpen szerettem a lóvátett várost is. Mert tanulságos, mert igen, ilyen az ember, mert igen, a kísértésnek nehéz ellenállni, mert igen, az áltisztességet jó kifigurázni. Csak hát mégis annyira szomorú volt ez itt tulajdonképpen. Szomorú, amire nem számítottam.

cippo I>!
Mark Twain: A lóvátett város

Példabeszéd, melyben minden álszentnek maga felé hajlik a keze, aztán az egyik tizenkilenc, a másik meg egy híján húsz – tisztesség ne essék szólván. Vagyishogy de, éppen, hogy csak szólván esik. És persze ahogy esik, úgy puffan. És jó nagyot szól.
Hát, nem véletlenül mondta róla annak idején az öreg Ernest*, hogy „Az egész amerikai irodalom Mark Twain egyetlen könyvéből ered.”
A Hosszú** meg – a maga lényeglátóan tömör modorában – így összegezte: „Na, má', megin' aktuálpolitikát hallgatsz” – merugye hangoskönyvben olvastam.

* Ernest Hemingway
** a Hosszú

sztinus>!
Mark Twain: A lóvátett város

első m.t. lesz még. majd.
megint belefutottam egy novellásba, amikor direkt kerülöm.
végülis nem bántam.
3. novella nagyon rendben: az egymillió fontos bankjegy, és a hogyan szerkeszthettem mezőgazdasági lapot című mindenkinek kötelező!

2 hozzászólás
kolika>!
Mark Twain: A lóvátett város

Sárga bögre, görbe bögre … görbe tükör. Nem rímel, de találó kifejezés Mark Twain könyvére. Ebben a könyvben Mark Twain a becsületességéről híres Hadleburgnek tart görbe tükröt. A felszínt kicsit felpiszkálva kiderül, hogy az a híres tisztesség már rég homályba merült, s ez a város és lakói is pont ugyanolyanok, mint más városlakók. Gyarlók, esendők, emberiek. A könnyen szerezhető vagyon lehetőségétől a tisztességes polgárok elvesztik józan ítélőképességüket.
Megkísértettek, s elbuktak a próbán , így érthető a város jelmondatának a változtatása: a kísértések során derül ki, hogy az ember erős marad, vagy újra és újra elbukik. Úgy hiszem, hogy időnként mindenkinek jól jön a görbe tükörrel való szembesülés.

Gitta_Bry I>!
Mark Twain: A lóvátett város

Különböző hangulatok, változatos témák, megmosolyogtató és elbúsító helyzetek – egy csokor Twain egy vékony kötetben. Kedvencem Az őrangyal levele, de szorosan a nyomában lohol a Hogyan szerkesztettem mezőgazdasági lapot? és Az ellopott fehér elefánt c. írás is.
A három utolsó novella pedig akár ma is íródhatott volna. Csak a kínaiakat bevándorlókkal kellene behelyettesíteni…

alaurent P>!
Mark Twain: A lóvátett város

Twain mindent tudott az emberekről, motivációikról és tetteikről. Szerencsére ezt nagyon élvezetesen tudta megírni is. A városka lakói (pontosabban a vezetői, a helyi potentátok) úgy dőlnek be a pénz szagára, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Az eset azért megörökítésre méltó, mert fennen hangoztatják önnön becsületességüket, miközben a város olyan, mint bármelyik kisváros, vezetői meggazdagodott családok, lakói üres zsebű polgárok – akikről egyébként a kisregényben kiderül, hogy az átlagnál fejlettebb a humorérzékük. Az egész környezet álszent és képmutató, és Twain tréfája ezt leplezi le ország-világ előtt nagyon olvasmányosan, szórakoztatóan.
A kötet többi novellája is a képmutatás, a haszonlesés, és más hasonszőrű emberi tulajdonságok kifigurázása, korában valószínű metsző politikai szatíra mindegyik. És mára sem vesztette el aktualitását.

fülcimpa>!
Mark Twain: A lóvátett város

Édes a bosszú, ugye? Nagy kár, hogy borzasztó szomorú a történet vége. A megleckéztetés sokkal jobb, ha kacagás a bevégzés. Megkapta a magáét, jót röhögünk rajta, oszt jó napot!

Spaceman_Spiff IP>!
Mark Twain: A lóvátett város

Bizony, gyerekek, hazudni nem szép dolog! Még a végén úgy jártok, mint Hadleyburg lakói, akik pénzsóvárságból belekeveredtek egy cseles csapdába, és végül mind elbuktak saját félelmeik, gyávaságuk és kicsinyességük miatt. Kicsit cikornyás tanmese.

1 hozzászólás

Népszerű idézetek

exceptwhen>!

-Az elefánt neve?
-Hasszán Ben Ali Ben Szelim Abdallah Mohammed Moisze Alhammal Dzsamszetdzsezsibhoj Dhulip Szultán Ebu Bhudpoor.
-Helyes. Beceneve?
-Jumbó.

103. oldal (Az ellopott fehér elefánt)

Bogas >!

Hadleyburgh városa világhírre ébredt – meglepődötten – boldogan – hiún.

Szanya>!

Az Alkoholbarátok Szövetsége tömeggyűlést tartott; az elefánt bedugta ormányát az ablakon és vízzel kifröcskendezte az ülést; némelyek lenyelték a vizet – azóta belehaltak.

Az ellopott fehér elefánt

Szelén>!

– Tudom, tudom, az egész életünk folytonos nevelés volt, nevelés, és megint nevelés a becsületességre, becsületességre, melyet a bölcstl kezdve távol tartottak minden kísértéstl; ez csak mű-becsületesség, gyenge, mint a víz, ha kísértés jön; ma éjszaka is megfigyelhettük. Isten látja a lelkemet, sohasem kételkedtem egy morzsányit sem szilárd, és megronthatatlan becsületességemben a mai napig, és ma, az első valódi, nagy kísértésre én, Edward, én azt hiszem, a város becsületessége éppolyan rothadt, mint az enyém; rothadt, mint a tiéd. Fukar város ez, kemény, fösvény város, és nincs az égvilágon más erénye, csak a híres becsületessége, melyre annyira büszke; úgy éljek, azt hiszem, ha majd eljön a nap, mikor becsületessége nagy kísértésnek lesz kitéve, pompás hírneve úgy összeomlik, mint a kártyavár.

Szanya>!

Szívesebben eszik téglát, mint bibliát; szívesebben eszik palackokat, mint téglát; szívesebben eszik ruhát, mint palackokat; szívesebben eszik macskát, mint ruhát; szívesebben eszik sonkát, mint macskát; szívesebben eszik cukrot, mint sonkát; szívesebben eszik pástétomot, mint cukrot; szívesebben eszik korpát, mint pástétomot; szívesebben eszik szénát, mint korpát; szívesebben eszik zabot, mint szénát; szívesebben eszik rizst, mint zabot, mert főképp azon nevelkedett. Egyszóval eszik az mindent az égvilágon, kivéve az európai vajat, mert annak még a szagát sem bírja.

Az ellopott fehér elefánt

Kapcsolódó szócikkek: pástétom · sonka · széna · vaj · zab
Wiwi>!

Micsoda kaland! Nem is kaland, valóságos regény! Olyan, mint azok a lehetetlen történetek, amiket az ember könyvben olvas s az életben sohasem lát."

9. oldal, 1. fejezet


Hasonló könyvek címkék alapján

John Kennedy Toole: Tökfilkók szövetsége
Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd / Slaughterhouse-Five
Kurt Vonnegut: Börleszk
Joseph Heller: A 22-es csapdája
Thomas Pynchon: A 49-es tétel kiáltása
Charles Dickens: Pickwick mesék
G. K. Chesterton: A Szökevény Kocsma
Gaskellné: Cranford
John Dickson Carr: A sorozatos öngyilkosságok esete
William Faulkner: Zsiványok