Superman ​– Red Son 31 csillagozás

Mark Millar: Superman – Red Son Mark Millar: Superman – Red Son

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Strange ​visitor from another world who can change the course of mighty rivers, bend steel in his bare hands… and who, as the champion of the common worker, fights a never-ending battle for Stalin, Socialism and the international expansion of the Warsaw Pact.

In this startling twist of a familiar tale, a certain Kryptonian rocketship crash-lands on Earth carrying an infant who will one day become the most powerful being on the planet. But his ship doesn’t land in America. He is not raised in Smallville, Kansas. Instead, he makes his new home on a collective in the Soviet Union!

From the mind of Mark Millar, the best-selling writer of THE AUTHORITY and Wanted, comes this strangely different take on the Superman mythos. Featuring art by Dave Johnson, Kilian Plunkett, Andrew Robinson, and Walden Wong, with an introduction by film producer Tom DeSanto (X-Men, X2: X-Men United, Transformers), this Deluxe Edition also features an extensive sketch gallery by Johnson,… (tovább)

>!
DC Comics, Burbank, 2014
168 oldal · puhatáblás · ISBN: 9781401247119 · Illusztrálta: Dave Johnson, Kilian Plunkett
>!
DC Comics, Burbank, 2004
160 oldal · ISBN: 9781401201913 · ASIN: 1401201911

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Batman · Zöld Lámpás / Green Lantern (Hal Jordan)


Várólistára tette 4

Kívánságlistára tette 10


Kiemelt értékelések

vicomte P>!
Mark Millar: Superman – Red Son

Általában véve nem vagyok nagyon odáig a DC-s mainstream képregényekért és Superman sem igazán a kedvenc karakterem. A túlzó képességei mellett az Achilles sarka, a kriptonit nagyon mondvacsinált módon gyenge pont szerintem.
Ennek ellenére, ha időnként felfigyelek egy-egy érdekesebb ötletre vele kapcsolatban, akkor teszek vele egy próbát, és nem is mindig kell csalódnom. (Bár Jeph Loeb: Superman/Batman – Abszolút hatalom igen komoly mélypont volt.)

Ez a történet viszont korántsem annyira erőltetett, mint az volt és pár kisebb* hibája ellenére szépen és következetesen vitt végbe egy olyan elgondolást, ami enyhén szólva is eretneknek számított.
Az összes szuperhős történet egy nagy „Mi lenne ha?” mitológia, de ez a sztori azzal játszik el, hogy mi lett volna, ha a legnagyobb amerikai hős nem az USÁ-ban, hanem a ’30-as évekbeli Szovjetunió területén ér földet, és ott a népi demokrácia hősévé válik, és sarló és kalapáccsal a mellkasán röpköd mindenfelé a világban. Örök nemezise, Lex Luthor pedig az amerikai életforma utolsó védőbástyájaként próbálja őt legyőzni, mindeközben a zsenialitásán egyre inkább átszivárog az őrülete.
A történetben a legismertebb DC-s hősök is fel-fel tűnnek: Batman itt orosz spoiler A Csodanő természetes módon itt is Superman oldalára áll, és együtt küzdenek a békés világforradalom győzelméért. De feltűnik a Zöld Lámpás és Brainiac is – ez utóbbinak kulcsszerepe is lesz a történetben.
A sztori fő vonalaiban itt is Superman idealizmusának torzulásáról és a hatalomhoz való viszonyának ellentmondásos voltáról szól, de jelen esetben ezeket intelligens módon tálalja az író, s mind a kérdések, mind a válaszok is hitelesek ebben a médiumban.

A képregény képi világa letisztult, könnyen követhető, karakteres rajzokkal közvetíti a történet. Számtalan vizuális poén van benne a tipikus Superman beállítások átértelmezésétől kezdve, az egyéb képregényekre való utalásokon** keresztül a szovjet idők gigantizmusának túlzó ábrázolásáig.

Összességében olyan képregény ez, amit merek ajánlani azoknak is, akik szeretik a képregényeket, de nem különösebben ismerik a Superman mitológiát, mert bár sok szövegbeli vagy képi utalást csak egy igazi rajongó ismerhet fel (én egészen biztos, hogy a poénok zömét észre sem vettem) de a sztori önmagában is érdekes, a slusszpoén pedig nekem különösen megnyerte a tetszésemet.

* Volt azért néhány nagyobb, de a képregényes univerzumokban még tolerálható hibája is, mint például a Szovjet-Orosz ’50-es évek és Sztálin és környezetének bemutatása, amelyek láttán azért megint az volt az érzésem, hogy Amerikában francokat sem tudnak arról, hogy milyen is volt valójában az a korszak és valójában hogyan is működtek akkor ott a dolgok.
** Igen, benne van az elmaradhatatlan Watchman referencia is: szellemiségében ez a képregény leginkább azzal rokonítható a magyarul is megjelent képregények közül.

2 hozzászólás
ViraMors P>!
Mark Millar: Superman – Red Son

The Cold War just evolved into a whole new animal.

I offered them utopia, but they fought for the right to live in Hell.

Nagyjából bármikor, amikor Superman szóba kerül, el szoktam mondani, hogy nem szeretem, mert az én ízlésemnek túl naiv, túlzottan idealista és még némi messiás-komplexusa is van. Ennek megfelelően itt sem voltam jóban a karakterrel, erős késztetést éreztem, hogy némiképp az arcába másszak, főleg, amikor előkerült a megmentek mindenkit és ÉN tudom, mi a jó nektek metódus, amivel nagyon fel tud bosszantani.
Ugyanakkor a képregénynek vannak vitathatatlan értékei. Főleg az, ahogy bemutatja, milyen az, amikor két ideológia ütközik egymással* és milyen az, amikor valaki fanatikusként besorol egy cél vagy egy eszme mellé. A csőlátásról, amit ez a fanatikusság eredményezett akár Superman, akár Lex Luthor viselkedésében. Ilyen tekintetben kifejezetten érdekes volt, mint ahogy az is, hogy Superman áthelyezése hogy rendezte át az egyéb szuperhősök vagy szupergonoszok megjelenését és/vagy szerepkörét. Ügyes volt a legvége is, bár egész kicsit talán erőltetett.
Kedvenc képregény biztosan nem lesz belőle, de azért egyszer érdemes elolvasni.

*off

Marcus>!
Mark Millar: Superman – Red Son

A Watchmen nyomdokain járva (számos utalás is van a képeken, ugye) újabb politikai töltetű képregény, de ezúttal egynél több szuperhőssel.

Superman kapszulája földet ér – Ukrajnában. A Szovjetunió hamarosan fel is fedezi, és az ötvenes években szuperhősünk már Sztálin oldalán pózol, és sztahanovista tempóval menti a dolgozó nép fiait. Mindeközben Amerika retteg, és megbízzák a zseniális tudóst, Lex Luthort, hogy találjon ki valamit a ruszkik csodafegyvere ellen. A standard fordított felállás szerencsére nem ennyire egyszerű, nincsenek egyértelmű jók és gonoszok. Ez akkor derül ki még jobban, amikor Sztálin halála után felmerül a kérdés, hogy ki legyen az utód. Itt megy el egy egyedibb irányba a történet, illetve a nagyobb csavarok is ebből következnek.

A Watchmen-hez hasonlóan itt sem árt, ha valaki jártas a huszadik század második felének hidegháborús/amerikai történelmében, illetve az is jól jöhet, ha a megjelenő szuperhősök eredeti történetét ismerjük.

A rajzstílus nem mindenhol kitűnő, de általánosságban korrekt – igazából a standard szuperhősös képregényeket idézi, ami ugye itt teljesen rendben van. Némi plusz azért felfedezhető az utalásokban, de túl sok egyediséget ne várjunk.

A sztori is ilyen jellegű, tehát hiába az izgalmas alapötlet, azért a végén mégis egy szuperhős-történetet kapunk, sok (néha túl sok) csihi-puhival. Hiába, Superman a szovjetek oldalán sem váltja meg a világot. :)

catnipthief >!
Mark Millar: Superman – Red Son

Nem vagyok egy kimondott Superman-fan, az én ízlésemnek egy kicsit túlságosan sarkos az ő világnézete, sokkal jobban kedvelem a nem egyértelműen „jó” vagy „rossz” karaktereket, meg úgy általában is érdekesebbnek tartom a kettő közti szürke zónát. Talán éppen ez az oka annak, hogy kíváncsi lettem erre az Elseworlds-sztorira.
Először, tényleg nagyon röviden, a kinézetről: hanyatt nem vertem magam tőle, és sokkal érdekesebb lehetett volna, ha mondjuk egy kicsit több „keleti” nyomorúság itatja át a paneleket. Semmi különös. De legalább semmi, feltűnően nagy gond sincs vele.
Persze valamennyire tartottam attól, hogy ez a Szupermenszkij majd pont ugyanolyan szemellenzős idealista lesz, mint amerikai eredetije, csak ellenkező előjellel, és ez a félelmem egy jó darabig igazolást is nyert, de aztán valami megváltozott, és a végére egy viszonylag árnyaltabb Acélembert kaptunk. Ezzel együtt most leszögezem, hogy nekem messze nem a címszereplő volt ennak a történetnek a legerősebb pontja, Lex Luthor rémisztő, de a maga módján mégis racionális, elhatalmasodó őrülete sokkal izgalmasabb volt a számomra, akárcsak Usankás Batmanoff tökös anarchizmusa.
Amellett az is kicsit aggasztott, hogy a kommunizmus, mint olyan, egy nagyon tipikusan amerikai szögből lesz megvilágítva, ami, sajnos, valamennyire szintén igaz volt és maradt is a végéig, de gondolom, ennyi kell is ahhoz, hogy a nyugati képregénykultúrán edződött célközönségnek ne legyen túlságosan idegen ez az egész, szóval ez valószínűleg nagyobb probléma azoknak, akik élesben is megélték a kommunizmust, vagy az olyanoknak, mint én, akik a Szovjetunió romjai felett összetákolt látszatdemokráciákban nőttek fel, mint pl. Magyarország (el is hangzik egy aprócska poén Sztálin szájából a magyarokról, akik mindig azt a ceruzavéget nyalják, amelyik épp kecsegtetőbb… a képregény megjelenése idején ez talán még kevésbé is volt találó, ismerve a jelenleg regnáló férgeket).
De hát annyi baj legyen. Az a helyzet, hogy ezt a minimális ideológiai csököttséget leszámítva, ez egy nagyon következetesen végigvitt történet, amit egy percig sem untam, annak ellenére sem, hogy konkrétan évtizedeket ölel fel. Mi több, rávett arra, hogy a jövőben vegyem a fáradtságot, és kicsit utánajárjak Szupi ányaltabb történeteinek is.
A lezárás pedig, legalábbis szerintem, egészen parádés.
Fel, vörösök!

2 hozzászólás
LRn>!
Mark Millar: Superman – Red Son

Számos oka van annak, hogy nem szoktam szuperhősös történeteket olvasni, de túl hosszú lenne itt és most belemenni, így csak annyit jegyzek meg, hogy Superman világa nem az én világom – sosem követtem a történeteit (persze akaratlanul is bele-belebotlik az ember, így számomra is ismerős a karakter), sosem kedveltem különösebben. Nagyon idejétmúltnak találom az egész koncepciót, és az élet is túl rövid efféle rétestészta-sorozatok követéséhez. A Red Son azonban más tészta, igazi csemege, aminek én sem tudtam ellenállni…

Az ötlet egyszerű, de a maga nemében merész: helyezzük át az egyik legikonikusabb amerikai hős székhelyét egy egészen más közegbe, és vizsgáljuk meg, vajon mi fogja irányítani? A veleszületett hajlamok, vagy a tanult ideológiák? A koncepció tálcán kínálta magát, és egy kicsit hihetetlen, hogy csak 2003-ban dolgozták ki, bármilyen kényes ügy is az amerikai identitás. Millar története egy szórakoztató, okosan megírt pszichológiai kísérlet, feszes tempóban, remek képi megoldásokkal elmesélve.

„Superman elvtárs” megjelenése teljesen átértelmezi a hidegháborús erőviszonyokat – Amerika pánikba esik, ahogy azt kell, a Szovjetunió pedig elkezdheti építeni a világméretű utópiát… Sokszor eszembe jutott olvasás közben a Watchmen alternatív történelme, bár Millar története kevésbé kidolgozott és nem olyan nagyszabású, mégis vannak rokon vonások például az Amerikai Álom kritikájában, vagy a nagyobb jó koncepciójának megkérdőjelezhetőségében. Superman azonban Superman maradt, nem holmi kiégett jelmezes pacák – a képességei ugyanazok, mint mindig, és az alaptermészete sem változott. Éppen erre éleződik ki a kötet konfliktusa, s a szereplők humoros reflexiók sorában elmélkednek azon, mi lett volna, ha Superman Amerikába pottyant volna inkább, mi pedig mosolygunk, mert pontosan tudjuk a választ. Ezek a metaszövegek és számos képi parafrázis (pl. az 1938-as, ikonikus Action Comics címlap supermantelenített verziója) gondoskodik arról, hogy az egyébként komorabb hangulatú történet játékos és humoros is maradjon. Persze ne harsányan, csak úgy elegánsan, önironikusan.

Superman mellett más ismerős karakterek is részei ennek a világnak: az amerikai oldalt Lex Luthor képviseli, ő lesz Superman elvtárs ellenpontja, és nem mindig tudjuk, kinek is illene szurkolnunk ebben a párharcban. De szerepet kap Wonder Woman, Green Lantern, Batman és Brainiac is, hasonlóan új kontextusba helyezve, mint főhősünk.

Ahogyan azt már az előttem szólók is leírták, ez a történet remek beugró azoknak is, akik nem olvasnak szuperhős-sztorikat, kerek, lezárt sztori, és egy átlagos Superman képregényhez képest sokkal jobban van megírva. Persze vannak hiányosságai, és elbírt volna egy kis bővítést, de szórakoztató, és a szuperhőstörténetek kontrasztos, fekete-fehér világképe helyett itt jó értelemben vett szürke karaktereket kapunk. Meg vöröseket.

Deidra_Nicthea I>!
Mark Millar: Superman – Red Son

Usánkás Batman! Usánkás Batman! Hát már EZÉRT önmagában is megéri belepislogni a kötetbe.
off
Usánkás Batmaaaaaaan

3 hozzászólás
Th3DarkKn1ght>!
Mark Millar: Superman – Red Son

Egy nagyon ötletes témát dolgoz fel ez a képregény, mi lett volna, ha Superman a Szovjetunióba zuhan le és ott nő fel az USA helyett? A történet több korszakot mutat be, az 1950-es évektől kezdve és ezekben ismerhetjük meg az Acélembert. Nagyon tetszett, hogy Superman-nek igazi jellemfejlődése van és hogy a karakterének az alapja változatlan, miszerint Ő segíteni szeretne az embereknek. Azt hittem vérgőzös kommunistának lesz beállítva, de kezdetben nem is különbözik a klasszikus Superman-től. Miután Sztálin meghal, kénytelen átvenni a helyét vezetőként és szép lassan diktátorrá válik. Érdekes, hogy az Ő vezetése alatt megvalósult a kommunizmus és a világ nagy része csatlakozott is a Szovjetunióhoz. Superman-en kívül sok más ismerős karakter is feltűnik. Ilyen (egy nagyon fura) Lex Luthor, akivel hosszú évtizedeket felölel a hadakozásuk, Csodanő, aki az Acélember egyik támogatójaként tűnik fel, és persze (az orosz) Batman, aki gyűlöli a kommunista diktatúrát és mindent megtesz, hogy véget vessen neki. Batman nagyon jó volt, mint ”terrorista” lázadó! A többi szereplő közül egyedül Lois és a hozzá kapcsolódó részek, amik gyengére sikeredtek. A történet végén volt egy-két dolog, ami nem tetszett, viszont tele van fordulatokkal és a legvége az rendkívül kreatív volt és váratlan! Mégis egy olyan koncepció, ami valahogy adja magát. Nem is értem, hogy ez eddig miért nem jutott senkinek az eszébe! Annyira ötletes, hogy plusz félcsillagot hozzáadok az értékelésemhez! A rajzok, bár nem egységesek, szépek és rajzfilmesek.

Jó kis Elseworlds story, érdemes elolvasni!

Lálóczki_Gergő>!
Mark Millar: Superman – Red Son

Én nem vagyok Superman-rajongó, sőt soha nem találtam szimpatikusnak az egész karakter koncepcióját. Gondolom, ebből fakadóan nem járt a kezemben Superman képregény eddig, minden ismeretem róla filmekből, sorozatokból és rajzfilmekből származik, illetve mostanában youtube-videókból. Viszont sok éve hallottam ennek a képregénynek a létezéséről, és azóta nagyon kíváncsi voltam rá.
Talán érdemes lenne azzal kezdenem, hogy mi a bajom Supermannel. A hiányos ismereteim alapján beskatulyáztam egy mindenek fölött álló istenségnek, akivel szemben soha nem sikerült olyan ellenfelet keríteni, aki bármilyen szempontból is kihívás jelentett volna számára, ezáltal az olvasónak sem nyújthatott túl sok izgalmat. Eddig bármit is láttam/hallottam/olvastam a témában, általában azt a forgatókönyvet követte, hogy találkozott valamivel, meglepte, hogy ez valami új, majd vett egy mély levegőt és megagyalta, megmentve azt, amit/akit meg kell. Azzal tisztában vagyok, hogy a képregény különböző korszakaiban eltérő erőkkel rendelkezett, de az ellenfelei mindig hozzá voltak igazítva, szóval szerintem nem mondható, hogy más korszakokban izgalmasabb lett volna. Egyszer láttam egy videót, ahol összeszedték a készítők, hogy miket csinált; persze végig kommentálták, hogy melyik év melyik számában, és mondanom sem kell, ez még unalmasabbá tette a karaktert. Pedig próbálták úgy tálalni, hogy ezek mennyire király képességek, tettek. Az egy dolog, hogy leírhatatlan tömegeket mozgatott meg istentelenül gyorsan, de több ízben is lehetetlent produkált. Például egy távoli csillagnál napozva meghallotta egy haverja karórájának hanghullám alapú vészjelzését, és percek alatt visszatért a Földre elhárítani a veszélyt. Meghallotta azt, ami nincs is ott, mert még a Föld légkörét sem hagyta el, nemhogy a Naprendszert. De ott az ikonikus halála is, amiről kiderül, hogy mégsem halt meg, csak szokottnál picit mélyebben durmolt. Vagy ha már Doomsday-nél tartunk, amikor nem volt kedve halálig harcolni vele, hanyag mozdulattal ketté tépte. Vagy volt, amikor elhamvasztotta a csodaszemével, a hamvait belélegezte mind egy szálig, elrepült egy levegővel egy fekete lyukba (bele a lyukba), kifújta Doomsday hamvait, majd visszatért a Földre, s mindez nem telt bele különösebben sok időbe. És ez csak pár példa, ami megragadt az agyamban, a srácok nagyon hosszan sorolták, és ezek még nem is durvák. És ha hozzátesszük, hogy még tősgyökeres patrióta is… Egyszerűen el nem tudom képzelni, hogy milyen sztorit lehet hozzá írni, ami izgalmas az olvasó szemszögéből. Még azt sem lehet mondani, hogy morális kérdések elé állítjuk, mert hála neveltetésének, a mindenkori amerikai eszméknek megfelelően fog választani, nem hoz rossz döntéseket.
És erre jön egy társaság, és megalkotja ezt a képregényt. Szerintem megcsinálták a lehetetlent, és „izgalmat vittek a karakterbe”. De nem csak Supermanbe, hanem a fél Justice League-be is. Kapunk alternatív Green Lanternt, Batmant, Wonder womant (és főgonoszokat). Valahogy le kellene írni, hogy miért is annyira jó ez a mű, de félek, nem fog sikerülni, nem vagyok hozzá elég képzett… kb. semmilyen téren sem vagyok hozzá elég képzett. De megpróbálom. A rajzok kifejezetten okék. Minden szempontból aládolgoznak a sztorinak. A történet annak ellenére izgalmas, hogy talán az egyik legerősebb Superman a szereplője. Nem csak fizikailag, mentálisan is. A szemben álló karaktereket fantasztikusan rakta össze az író. Végig nincs egyértelműen letéve a bakancs amellett, hogy ki a történet gonosza és ki a hőse, illetve nagyon elmosódik a határ a kettő között. Helyenként kifejezetten bicskanyitogató volt olvasni, tényleg nem tudtam, kinek szurkoljak.
Az alkotók mernek kérdéseket feltenni, és válaszokat is adni, ami manapság egyre ritkább szerintem. Nem az a lényeg, hogy igaz-e vagy sem, hanem hogy be meri dobni ezeket a gondolatokat egy esetleges válasszal. Majd mindenki eldönti magának, hogy egyetért-e felvázolt dolgokkal. Újdonságok nem kerülnek elő, inkább olyan csontok, mint például a lét határozza-e meg a tudatot? Vagy: hiába cselekszel jót, ha rossz színekben tűnsz föl. Van-e tényleg nagyobb jó? Ha mindenki egyenlőnek született, akkor miért nem született mindenki egyenlőnek? Baj-e a szabad akarat? A cél szentesíti-e az eszközt? Attól, hogy valamit nem szeretünk, elismerhetjük, hogy vannak jó elemei, és még lehetne sorolni. Ahogy Superman végignarrálja a három kötetet, az egész kap egy tanulmány-hangulatot. Mintha egy különös szociológiai kísérlet lenne a fenti dolgok megválaszolására. Mintha olyan sakkmérkőzés sorozat egyik mérkőzése lett volna, ami már ki tudja, mióta tart, és meddig fog tartani, és minden meccs után az újrajátszás előtt kiértékelnék, hogy miért így alakulhatott a végeredmény. Le merném fogadni, hogy Mark Millar sem így írná meg teljesen ezt a képregényt, ha újra megírná.
Egyedül azt sajnáltam, hogy ilyen rövid lett, ezért a karakterekben beálló változások kicsit szaggatottnak hatnak szerintem. Szívesen olvastam volna még arról, hogy alakulnak a szemben álló felek, mármint magáról az alakulás folyamatáról, mert rengeteg változáson mennek át a főszereplők. Mintha verseny lenne, hogy ki tud nagyobbat változni, mielőtt rátekintene a globális képre, és megkérdezné magától, hogy „Nem siklott ki valahol ez a dolog?”
Tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek. Aki egyáltalán nem képregényes, egy példát fog látni arra, hogy ez a műfaj miért nem egy lebecsülendő gyerekjáték, és mennyire alkalmas komoly, gondolatindító témák tálalására. A képregényrajongók már biztos ismerik. Az olyan kocaképregényesek, mint én, pedig gyorsan olvassák el, mert egy fantasztikus élményben lehet részük, rádöbbenhetnek arra, hogy többet kellene képregényt olvasni. És, hogy idézzem Sztálint: „Az Isten szerelmére” (igen, vannak benne szórakoztató dolgok is, utalások, easter eggek), miért mindig ugyanazokból a sztorikból csinálnak filmeket és sorozatokat újra és újra, mikor vannak ilyen gyöngyszemek?

Ebe_Endocott>!
Mark Millar: Superman – Red Son

Valamiért magamban úgy képzeltem el, hogy itt majd belemennek a szerzők valami megfontolt, átgondolt, mi-lett-volna-ha fejtegetésbe ezzel az elképzelt felállással. Hát nem ez történt, végtelenül szabadjára engedték a fantáziájukat, és minden pillanatban figyeltek rá, nehogy valakiben megforduljon a gondolat, hogy ez a valós univerzum, hanem csak „poén”, ennek ellenére követhető és élvezetes volt. Mivel nem vagyok otthon ebben a világban, tuti h rengeteg utalás és apróbb változtatás ment el a tudatom mellett, de szerintem így is épp eleget értettem meg és elég párhuzamot vettem észre. Tulajdonképpen olyan ez, mint egy Best-of DC rengeteg beledobált, ismert karakterrel, és még ez is kikarikaturizálva, rengeteg öniróniával. Dr. Luthor valós zsenialitásával nem vagyok tisztában, de erős a gyanúm, h az is erősen el lett itt túlozva, a szórakoztatás érdekében.
A befejezés pedig parádés, mondjuk szerintem még viccesebb lett volna és én arra számítottam, hogy ezúttal a spoiler.

Paco_Queruak>!
Mark Millar: Superman – Red Son

Amennyire sok rosszat olvastam Millarról, annyira meglepett, hogy mennyire tetszett az általa írt – talán leghíresebb – alternatív Superman sztori. Mi lett volna ha Superman intergalaktikus-bölcsője a Kent család farmja helyett egy ukrán tanyán csapódik be a harmincas években?

Egészen meglepett, hogy mennyire visszafogott és karakterközpontú sztori ez. Nem sok mindent olvastam Millartól, de a Civil War minisorozat épp azért volt kiábrándító, mert az izgalmas és sokoldalú konfliktust egy látványos csihi puhi szintjére redukálta. A Red Son azonban nem a nagy verekedésekről, és pózerkedő lazaságokról szól, hanem arról, hogy mi teszi Supermant, szuperré, miközben olya kérdéseket vett fel, hogy mi a jobb: egy szabadságnélküli paradicsom, vagy a kiszámíthatatlan, és sokszor nyomorúságos szabad élet. Persze Millar nem egy politikai filozófus, szóval igazán mélyen nem is megy bele ezekbe a kérdésekbe, de annyira igen, hogy kellő súlyt adjon a szovjet szuperman sztorijának. Azért is nagyon érdekes sztori, mert úgy forgatja ki minden idők legamerikaiabb hősét, hogy nem deheroizálja (és bár lenne rá lehetőség nem is butítja le egy egyszerű, a „Szovjetunió maga volt a sátán” propagandává a sztorit.

Bevallom, a kötetet Motion Comic formában néztem meg, ami szinte panelről, panelre megegyezik a képregénnyel. Először fura volt a minimális animáció, de aztán egésze magával ragadott. Ebben nyilván szerepe volt a sztorinak, illetve az 50-es évek propagandáit és az art-decot olyakor igen jól megidéző képi világnak (ami szintén megegyezik a képregényével.) Kedvet is kaptam, hogy megnézzem a Watchmen Motion Comicot, ami még jobbnak, hangulatosabbnak tűnik (és nem csak mert nyilván az eredeti is jobb.)


Népszerű idézetek

Deidra_Nicthea I>!

Of course Hungary wants to join us now, Hippolyta. The Warsaw Pact is attractive beyond words now that we boast Superman as our alternative to nuclear strategy.
Believe me, Paradise Island would be far more suited to an alliance with us than those desperate and greedy little men in those horrible NATO backwaters.

ViraMors P>!

Superman: Pardon me if my english isn't perfect. I'm afraid I only learned the language ten minutes ago and I'm still having trouble with the grammar…

ViraMors P>!

Superman: I offered them utopia, but they fought for the right to live in Hell.

ViraMors P>!

Lois: Superman might be a nut with a messiah complex, but don't you think we're in danger of just replacing one demagogue with another?
Lucy: Very possibly darling, but at least Lex Luthor is a demagogue who speaks english.

ViraMors P>!

Hal Jordan: Green Lantern Corps, this is Colonel Hal Jordan! Maintain a speed of mach six and pick an altitude where you aren't going to kill any birds!

ViraMors P>!

Superman: If I was being honest with myself, I would admit that I was growning bored with human conversation.

Th3DarkKn1ght>!

My apologies for interrupting a perfect evening of totalitaritan oppresion, but i've got a message here for anyone who values breathing. In precisely four minutes time Moscow's Superman museum will erupt into a beautiful flickering fireball… Please stay where you are if you'd like to make a stand against the tactics of my terrorist organization. Otherwise, I'd recommend you run like hell. Batman out.

Kapcsolódó szócikkek: Batman · Superman

Hasonló könyvek címkék alapján

Alan Moore: Watchmen (angol)
Gerard Way – Shaun Simon: The True Lives of the Fabulous Killjoys
Alan Moore: V for Vendetta
Grant Morrison – Chris Weston – Gary Erskine: The Filth
Grant Morrison – Dave McKean: Batman: Arkham Asylum
Tom Taylor: Dark Knights of Steel 1.
Alan Grant: JLA: Riddle of the Beast
Alan Grant: Batman: The Dark Knight Detective 5.
Alan Moore – Grant Morrison – Peter Milligan: Miracleman 3. – Olympus
Grant Morrison: Doom Patrol Book Three