Sikerült ennek a kötetnek igazából teljesen elvárások nélkül nekiállnom: semmit sem tudtam róla, így elég gyorsan meg tudott lepni. A történet onnan indul, hogy főhősnőnk egy hosszú, nehézségekkel megtöltött élet után kómába esik, és átkerül egy másik világba. Méghozzá egy hagyományos sci-fi/fantasy kalandregény világába, ahol ő a kiválasztott, aki megmenthet mindent, miközben az életének főbb szereplőivel találkozik ismét.
Ha egyszerű kalandnak nézem, annak a kötet megfelel, méghozzá kifejezetten stílusosan. Ahogy hősnőnk barátai, tetteinek áldozatai vagy éppen ellenfelei felbukkannak, azok a kötet legnagyobb pozitívumát jelentik a számomra.
Ugyanakkor volt két dolog, ami nem igazán jött be számomra. Ezek közül az, hogy a kötet általt felvázolt túlvilágkép logikája a legkisebb odafigyelésre is széthullik. Például felmerül a kérdés, hogy hősnőnk kiválasztott lenne, hisz a túlvilág az ő szerepe köré hozott be egy csomó másik lelket, akik számára akár nem is az a legfontosabb pont, hogy mi volt hősnőnkkel a kapcsolata. A másik pedig az, hogy a hősnőnk lelki fejlődésével akarta a kötet összehozni a lezárást, de ez számomra egyáltalán nem működött – persze lehet, hogy csak számomra nem jött át valami.
És ez lett számomra a képregény tragédiája: egyszerű kalandnak határozottan nem rossz, de nem szeretem, ha a kötet a felvetett kérdésekkel okosabbnak próbál látszani, mint amilyen.