Polgárháború (Polgárháború) 85% 79 csillagozás

Őszintén, sokkal többet vártam… Érthető motivációk, jó történet, iszonyatos nagy hősdömping, viszont mégis elkapkodottnak és kicsit naivnak éreztem. :/ Túl hamar csaptak bele a lecsóba, a kezdő konfliktusokat sem éreztem annyira drámainak és kiélezettnek. Mindenki végletekben gondolkodik a később csapatot cserélőkön kívül, ami igazából lehet reális is, de inkább nagyon fafejű. Számomra érthetetlen volt az is, hogy Tony miért annyira hülye, hogy spoiler, kb, hogy bármi áron földbe tiporhassa azokat, akik nem értenek vele egyet. Nem éppen hősies gondolkodásmód. spoiler Szóóóóval szerintem bármennyire is érthető valahol mindkét oldal, számomra mégis úgy tűnik, hogy eltolódnak a dolgok az egyik irányba. És bármennyire is ekézik a filmadaptációt, nekem ott mégis jobban ki volt ez egyensúlyozva, és sokkal jobban emészthető volt. Hát igen, kövezzetek meg, de én szeretem a filmet. :D spoiler
Szóval ezt sikerült kihoznia belőlem ennek a kötetnek, némi agressziót, és elégedetlenséget, pedig az illusztrációk, a képi világ úgy ahogy van, nagyon-nagyon bejött, élvezet volt ránézni.

Az eddigi életünk véget ért. Érezni a levegőben.
*
Gratulálok, gyermekeim! Csatlakoztatok az ellenálláshoz.
*
Ezzel együtt akkor már harmincegy ezüstöd van, nem? Aludj jól, Júdás!

Essünk túl a nehezén még az elején: a film (szerintem) jobb volt. Mondjuk ebben erősen szerepe volt annak, hogy ott korábban bő tizenkét filmen keresztül építgették a karaktereket (és így a köztük húzódó konfliktust); de ettől függetlenül is, a filmben szerintem jobban kidomborodott az elvi szembenállás Vasember és Amerika Kapitány között, és ezért ott nehezebb volt oldalt választani, hiszen egyik oldalnak sem volt egyértelműen igaza, ehelyett mindkettőnek volt valamiben igaza. A képregényben ezzel ellentétben Maria Hill* felesleges (és igen taszító) seggarcúskodását spoiler leszámítva a Kapitánynak nem igazán van megalapozott oka a lázadásra. spoiler
Így ez a képregény inkább Amerika Kapitány spoilertörténete, mint két egyenrangú eszmerendszer összecsapása – viszont a filozófiai konfliktus hiányát a teljesen ötlettelen akciójelenetek nem tudják (nem is tudnák) ellensúlyozni, így valamelyes izgalmat csak a spoiler felbukkanása és spoiler okoz spoiler, de semmi igazán lényegeset. Cserébe a képregény elején kapunk egy spoiler és az azt követő teljesen szürreális és hihetetlen** spoiler közfelháborodási hullámot, mint a regisztrációs törvény ürügyét. Ami elég kevés.***
Aztán eljön a végső csata spoiler, leerőszakolva a maradék kevés logikát is a cselekményről. Mondjuk nem tudom, hogy A Különítmény és a Logan: Kíméletlen jövő után mire számítottam Mark Millartől spoiler, de azért ez fájt.
McNiven finoman szólva se erőltette meg magát különösebben: a rajzolás néhány panelnyi kivételtől eltekintve az érdektelen és az átlagosan csúnya között lavírozik. A panelezése és kompozíciói is lélektelenek. Nem fájdalmasan rossz, „csak” érdektelen.
Kár érte, mert az alapötletből spoiler valami igazán meghatározó élmény is születhetett volna.
Három ezüst az ötből.

*: ez már nem az első képregény, ahol kifejezetten taszítóan arrogáns és buta alaknak ábrázolják, ami szerintem egyszerre nagyon szomorú és rettentő pazarlás: Hill ennél többet érdemelne
**: spoiler
***: amúgy nem teljesen érzem megalapozottnak a szuperhősök félelmét a betiltástól sem, hiszen nagyjából az első (a hagyományos rendfenntartó erők és SHIELD által kezelhetetlen) szuperbűnöző felbukkanásakor éppen az őket betiltó kormányzat könyörögne leghangosabban, hogy legyenek már jófiúk, és mentség meg őket…

Nem győzött meg. Az alapötlet jó. Sokkal jobb mint a filmmé, viszont brutálisan látszik, hogy ez a történetnek csak egy része. Így, hogy ez egy töredék, némileg szaggatott volt és kidolgozatlan.

Milliószor jobban tetszett, mint a filmes 'adaptáció' és nem csupán a bővebb hősfelhozatala miatt. Egyszerűen nagyobbnak éreztem a téteket, nem csak lesérültek karakterek, de a háború valódi áldozatokat is szedett, melynek hatására folyamatosan álltak át tagok egyik oldalról a másikra. Míg a feldolgozás emellett látszólag 1-2 nap alatt játszódott le és kb. két csatát foglalt magába, addig itt valóban háborúnak érződött az egész, ahol mindkét fél taktikázik, csapdát állít, kémkedik, stb. Talán az egyetlen dolog, amiben jobban tetszett az élőszereplős változat, az a befejezés, bár tény, hogy az itt kevésbé lett volna logikus. Megjegyezném még, hogy itt is Kapitányék oldalán álltam, melynek oka főként a csapatának összeállításából fakad. (spoiler) A rajzolása amúgy szintén bejött és kíváncsi lettem a kiegészítő kötetekre, mert hiába csillagoztam magasan, azért a plusz sztorik nélkül eléggé hiányosnak és tömörnek éreztem.
ui.: Nem csodálom, hogy Strange és az X-men inkább kimaradt a buliból, míg Thor és az összes űrbéli hős egy viccnek nevezte később ezt az egész konfliktust.

Hát sok mindenről nem szól, azon kívül, hogy állandóan harcolnak… A belső őrlődéseket nehéz úgy megjeleníteni, hogy millió szereplő van. Ezért a Pókemberes sokkal jobban tetszett!
Azért persze voltak fénypontjai, például robot Thor, meg Punisher kis magánakciói (és hogy nem harcol Amerika kapitány ellen), na de akkoris Steve volt a legjobb!! <3
Kicsit túl hirtelen zárult le nekem az egész, hogy nem is nagyon értettem, hogy akkor most ez így kész, és ennyi, mindenki boldogan él, amíg meg nem hal? De akkor gondolom igen.
Kár, hogy nem adták ki magyarul a többi néhány/egy szereplőre fókuszáló részeket, mert gondolom úgy lehetne egy igazán teljes képet kapni a polgárháborúról.

Kedvem támadt a polcon sorakozó Marvelekhez nyúlni, a soron következő Polgárháborúban bíztam, hogy nem lesz akkora csalódás, mint az előtte lévők, amik egy időre el is vették a kedvemet tőlük. Szerencsére pozitívan csalódtam, nagyon is tetszett a viszály, az egymás ellen fordulás, a pálfordulások, ahogy mondhatni senki sem volt biztos abban, hogy az a helyes vonal, amit képvisel, mégis annyira ragaszkodik a maga igazához, hogy nem is nagyon nézi az áldozatokat, ami ezzel járhat.
A történet felütése hirtelen volt, az embereket megszokott környezetükből kimozdító volt és nagyon is hihető, hogy egy ilyen eseményláncolat elindítását eredményezte. Mégis kevésnek éreztem, valahogy hiányzott a normális felvezetés hozzá. Ettől függetlenül el tudtam fogadni, bár a gyászoló anyuka kiemelésétől a hideg futkosott a hátamon. Az első jelenetnél még teljesen elfogadtam, mondhatni normális reakció volt, de hogy később is Tony ilyen sokszor konzultál vele, avatja be a dolgokba… számomra hihetetlen és hiteltelen volt. Vasembernek van lelkiismerete, persze, de hogy ez olyan hatással legyen rá, hogy egy kisember beteheti a S.H.I.E.L.D.-hez meg mindenhova a lábát… na nem. Köszönjük, elég volt belőle.
A történet fő mozgatórugója, az álarcos hősök valódi kilétének összeírása annyira a Watchmenre emlékeztetett, és ott annyival sokkal jobban működött, Rorschach egymában annyira jól elvitte a hátán a lázadókat, hogy itt Kapiék csapata számomra gyenge volt. (Slusz poén, hogy azért a kötet végén ők is leírják, hogy ezt az ötletet már Moore elsütötte a Watchmenben.) A hozzátoldott kormányzati munka sem volt nekem elégséges (ez meg már nagyon Minutemen-szagú volt a nagy reklámmal meg a mesterségesen kreált, összerakott hőscsapatokkal). Mindezeken kívül mégis élvezetes egy kötet volt, szívesen olvastam.
A vége kicsit olyan ízű volt, mintha nem tudták volna, hogyan is zárják le, vagy hogy melyik oldal győzelme lenne a megfelelőbb, no meg persze a Marvel sem akart túl nagy áldozatokat hozni, mert az csak az olvasottság zuhanásához vezetne.
A grafika is teljesen oké volt nekem, végre nem csúnya, egyforma arcokat láttam.

Nagyon jó a története . Annyira hogy amikor hirtelen véget ér a harc. Én csak néztem egyet.. Ennyi? Persze talán pont a lényeg benne , hogy nem kötelező epic lezárás egy csatának, hanem lehet így is.

Naggyon jó! Ezek utána már sajnálom,hogy nem ezek alapján készítették a filmet. A sok szuperhős tobzódása lenyűgöző. Megtorló megjelenése külön öröm volt számomra. A vége viszont kiábrándító. Ajánlom azoknak is akik a filmet nem látták de szerintem előbb a film utána ez!

A film után elolvasni ezt a képregényt nagyon érdekes élmény volt. Meglepődtem, hogy mennyivel másabb ez a történet, mint amivel a filmben találkoztam. Az alapkonfliktus egy része hasonló, de ebben sokkal több karakter jelenik meg a Marvel univerzumból, olyanok is, akiket nem vártam, pl. Kard és Köpeny. Ugyanakkor teljesen zavarba ejtő, hogy a képregény nem áll egyik oldalra sem, és magam sem tudom eldönteni, kinek drukkolok igazán. Ja, hát az meg teljesen kifektetett, hogy Maria Hill a képregényben ekkora szemét… ez mégis hogy lehet?

A film ehhez képest olyan, mint kisóvodások a homokozóban.
Az ötlet nagyszerű, Amerika Kapitány „bukását” bűnös élvezet olvasni és máig fogalmam sincs, hogy mit keres Rozsomák a borítón, amikor a történetben nem szerepel. Bár rengeteg fel és levezető története van a Polgárháborúnak, a könyv szerencsére önmagában is érthető és élvezhető, minden más csak drága pénzen megvehető extra. A történet tovább arra is megtanít minket, hogy miért nem jó önbíráskodni.
Kár a befejezésért: hirtelen vége lesz a dolgoknak. Csak így.
A Polgárháború igazán jelentős záróeseményét még csak nem is a Polgárháború könyv tartalmazza, hanem bizonyos Marvel+ füzetek.