Logan: ​Kíméletlen jövő 67 csillagozás

Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő

Ennek a könyvnek nincsen fülszövege.

Eredeti mű: Mark Millar: Wolverine: Old Man Logan

>!
Kingpin, Budapest, 2017
212 oldal · puhatáblás · Fordította: Bögre Miklós · Illusztrálta: Steve McNiven, Dexter Vines, Mark Morales, Jay Leisten

Enciklopédia 6

Szereplők népszerűség szerint

Rozsomák · Venom · Sólyomszem


Kedvencelte 8

Várólistára tette 6

Kívánságlistára tette 12


Kiemelt értékelések

>!
vicomte MP
Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő

Ez volt az a képregény, ami miatt elsősorban kimentem a tavaszi képregénybörzére, és elég nagy pofára esés volt, hogy délután egy körül, mire odaértünk már nem volt belőle egy darab sem… Aztán egy hétig kajtattuk @Amadea-val az újságosokat szerte a városban, mire végre sikerült találnom egy példányt a Déli Pályaudvarnál.
Még aznap délután a Debrecenig tartó vonatúton végigolvastam és elég ambivalens érzéseim lettek a végére.

Le kell szögeznem, hogy nem igazán kedvelem az írót, Mark Millart. Tény, hogy sok remek ötlete volt már a mainstream képregényeknél épp úgy, ahogy az elborultabb független címeknél, de azért sokszor éreztem úgy, hogy túltolja a brutalitást, és túl otromba ahhoz, hogy finoman tudjon ironizálni a szuperhős toposzon, mint ahogy pl. Alan Moore teszi a Top Ten-ben.
Ez a képregény is arra példa, hogy Millar mennyire nem képes a sablonokon túl gondolkozni és túllépni azon az elfogultságon, ahogy az egyes Marvel hősökhöz viszonyul. spoiler
Pedig a poszt-apokaliptikus hangulat jó – bár erősen el van kenve, hogy mégis mitől marad működőképes egy ilyen társadalom. Én – és gondolom, hogy a legtöbb notórius Marvel fogyasztó – nagyra értékeltem a folyamatos utalásokat és mellékesen elszórt gegeket és apróságokat spoiler, továbbá azt is, ahogy az egyes szuperhősök és azok leszármazottainak sorsát elmesélte.
De ahogy haladunk előre, egyre több dolognak a magyarázatát kapjuk meg, úgy esett vissza a kezdeti lelkesedésem.
spoiler
spoiler
spoiler

Összefoglalva, ez egy baromi jó ötletre épülő képregény lehetett volna, amit sajnos egy vérpistike kezébe adtak, aki egyszerűen nem volt képes intelligens és koherens módon megírni az alapötlethez méltó történetet.

6 hozzászólás
>!
Aigi P
Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő

A posztapokaliptikus jövőben járunk. Logan megöregedett és megfáradt. Kiégett hős egy kiégett világban. A bajtársak halottak és Logan sem indulna már harcba. Tűri sorsát a maga, korábbi énjével ellentétes, pacifista módján. És óvja családját. Szeletelés helyett megalázkodással. El is viselné ami rá szakad (és itt még nagyon tudni szeretnénk, hogy a szuperhősvilág legismertebb, előbb ütök aztán kérdezek karaktere ugyan miért is változott ekkorát, de amíg kiderül jó pár oldalt kell lapoznunk) amikor is a földműveléséből élő családjával megszorulnak és a területen uralkodó Banner klán tagjai ezt hajlamosak a kis szeretetközösségen leverni. Ekkor toppan be a történetbe Sólyomszem, aki szintén nem lett fiatalabb, de legalább vak, és egy utolsó munkára hívja Logant. A feladat egyszerű, Logan lesz a díszkíséret Sólyomszem mellett, akinek értékes csomagot kell a kontinens másik végébe szállítania. A fizetség jó, a szükség pedig iránya állítja a visszavonult Rozsomákot (sosemnem farkas). Ezzel a remek felütéssel indul ez a sötét hangulatú Mad Max szerű western.
És mi történik ezután? A vak Sólyomszem kilép a házból és beugrik a pókmobil vezetőülésébe. Ízlelgessük egy kicsit. Pókmobil. Fincsi mi? A kocsi, mely valaha pókemberé volt és ezért a falon is tud közlekedni. Na elmentek ti a pi……
És a remek hangulat, amit az író felépített az elején ment is a kukába. Ami ettől fogva következik az a szuperhős képregényekre oly jellemző, suta párbeszédek és motiválatlan gonoszok között némi dinós üldözés. Igen, dínós. A végső összecsapás megoldása pedig olyan nevetségesen gagyi (már ha lett volna kedvem nevetni) hogy azt leírni is kínos lenne. A sok ökörség és a posztapokaliptikus vízió egyszerűen nem tűri meg egymást egy történetben. Az író igazán eldönthette volna, hogy mit szeretne. Mert ugye egy seggel… Fontos megjegyezni, hogy az író nem más, mint Mark Millar. Az a Mark Millar, aki a zseniális, végtelenül önironikus Kick-Ass-t is írta. Itt úgy tűnik elfelejtette a legfontosabb szabályt: „Sose nyomjá full kretént” (https://www.youtube.com/watch…). Márpedig Mark öcsém, te itt fullba nyomtad.

A film, ami szerencsére csak az alaphangulatát vette át ennek a történetnek, minden hibája ellenére is sokkal jobb. Ha választanotok kell, akkor irány a moziba be, valami kultúrára. (Supernem utalás, hehe :))

5 hozzászólás
>!
makitra MP
Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő

Van ebben a kötetben valami líraiság, valami kíméletlen költőiség, amivel az amerikai határvidék mítoszait a szuperhősök történeteire ráhúzza. A pusztuló világ képei remekül reflektálnak a moralitás hiányára, de amellett leginkább talán arról szólnak, hogy mennyire egymásra épülnek a gonosztevők és a hősök figurái, mennyire nem léteznek is egymás nélkül.

Logannél pedig jobb alanyt nem is találtak volna ennek bemutatásához: a maga időtlenségével bárhová helyezheted, mégsem fog odailleni, így rajta keresztül mindig kívülállóként tudunk minden korra rápillantani, legyen az akár a hősök, akár a gonosztevők érája.

De a sztori mindezzel együtt is tökös, szinte érzed az adrenalint és a fokozódó feszültséget és tudod, ebből semmi jó nem fog kisülni. A szereplők drámája pedig éppen annyi érzelmi töltetet ad a képregénynek, amitől az egész egyensúlyba kerül. És keményen gyomron üt a végén.

A rajzokról és a világról pedig csak annyit: Pym-hágó.

4 hozzászólás
>!
chibizso
Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő

A március 2-án bemutatott Logan után nagyon kíváncsi voltam a film alapjául szolgáló Old Man Logan képregényre, azaz a Kíméletlen jövőre. Képregénybörzén orvul be is zsákmányoltam egy példányt. Most nagyon sok gondolat foglalkoztat az elolvasása után. Le kell szögeznem, hogy ez volt életem első Marvelje mert egy sznob vagyok és nem szuperhősködtem általános iskolás korom óta. Legnagyobb problémám ezzel a branddel az, hogy fogalmam sincs, hol érdemes bekapcsolódni a történetbe (jöhet a kiokítás, és van pár kedvenc szuperhősöm filmekből/sorozatokból, ha ez ad támpontot az ajánlgatáshoz), a régiekből pedig mit érdemes pótolni. Az Old Man Logannel kapcsolatban megnyugtattak, hogy ehhez nem kell semmilyen előzetes ismeret, mivel egy teljesen új sorozatról van szó. Az állítás többé-kevésbé ült, szerencsére a minimális szuperhős műveltség is elég a képregény megértéséhez, számomra csak a Hulk banda jelenléte volt érthetetlen (Hulk a filmek miatt inkább pozitív hősként szerepel nálam, de a képregényekben állítólag sokkal árnyaltabb figura), de Peter Parker családjával is jobb lett volna tisztában lennem. Emellett a kötetben megjelenő főbb szereplőkről (itt: Logan és Sólyomszem) egy részletes bemutatást is olvashatunk, ami többé-kevésbé érthetővé teszi azt, hogy honnan indultak, hová jutottak és mindez miként történt.

A hozzám hasonló Marvel szüzeknek szánt bevezetés után jöjjön a tényleges értékelés. Akik előítéletesek a szuperhős képregényekkel szemben, azok nyugodtan tegyék félre rossz berögződéseiket és nyissák ki az Old Man Logant. Komoly, sőt megkockáztatom, nehéz olvasmány. Egy olyan reménytelen világba vezeti be az olvasót (erre nagyban rájátszik a sok vörös színben pompázó kép és a nyers, nagyon is realista ábrázolás), melyet csak erős lélekjelenléttel lehet bírni. Az ismert világ szó szerint elaljasult, a dicső múlt hősei eltűntek vagy épp eltünedezőben vannak, az embereknek csak a reménykedés maradt. Logan és Sólyomszem ilyen körülmények között szeli át az egykori Egyesült Államokat és próbálnak életük legkisebb biztos pontjába kapaszkodni, a családjukba. Ez a szinte reménytelen állapot az egész műre rányomja bélyegét, egészen az utolsó záróképig. Természetesen az igazi fókusz Loganen van. A teljesen magába zárkózó férfi még nekünk, olvasóknak is csak lassan nyílik meg. Mellesleg erre nagyon szépen reflektál maga a panelvezetés és a képsorok is, így nagyon hatásosan adta át a szöveg és a rajz együttese, hogy mi is zajlik Loganben. Számomra ezt a jól ütemezett kibontást a képregény záró része, a hazatérés törte meg: spoilerek nélkül annyit róla, hogy inkább hatott egy epilógusnak, mint a történet lezárásának (ez valószínűleg magyarázható azzal, hogy az Old Man Logan eredetileg folytatásos füzetekben jelent meg, itthon gyűjteményes kötetben jelent meg). Ettől eltekintve izgalmas a történet, sok akcióval (így örülhetnek azok is, akik egy ilyen jellegű olvasmányra vágynak), a depresszív hangulatot Sólyomszem karaktere sokszor oldja, de azért a végére az ember szíve megszakad.

Mindenesetre, jó kis Marvel beavatás volt ez.

14 hozzászólás
>!
ViraMors P
Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő

Én kedvelem Logant, de az önmagának ellentmondó nyenyergéstől a falnak tudok menni. spoiler
Sólyomszem viszont kifejezetten bad-ass volt, nagyon bejött az alakítása, csak hát használhatta volna a fejét… spoiler
Maga a sztori meglehetősen egyszerű, posztapokaliptikus roadmovie tetemes mennyiségű vérrel és henteléssel, elég kiszámítható lezárással.
Többé-kevésbé tetszett, de igazából minden tekintetben lehetett volna jobb. A potenciál megvolt benne.

5 hozzászólás
>!
Kilgores P
Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő

Kicsit nehéz ezt a történetet értékelni, mert elég összetettre sikeredett.
Először is, a történet egyáltalán nem nagy durranás. Igazából egy utazás az államok között, megfűszerezve egy kis bunyóval. De, ahogy ez az utazás tálalva van, úgy már mindjárt más fényben tündököl az egész. Először is, az emberiség egy sivatagos, szétesett civilizációra pusztítja magát téma mindig is érdekelt, mert én úgy érzem, hogy nincs messze a pár évtized múlva bekövetkező valóságtól. Ezt a disztópiát Mark Millar remekül látta meg, és fűzte bele a Marvel univerzum szinte összes gonoszát. Hiába szeretünk olyan történeteket olvasni, amelynek a végén az X-ek harmincadszor is legyőzik Magnetót, vagy Pókember még egyszer meghiúsítja Octopus világmegváltó gonosztettét, tudjuk, ha egyszer az összes gonosz valóban összeállna, sokáig nem állnának helyt hőseink.
A képi megvalósítás szinte tökéletes, a korábbi csaták helyszínei, a Pym-árok és egyéb tragikus helyszínek, amelyek az évek során túristalátványosságokká alakultak. Ehhez hozzáadva különböző utalásokat az egykori Marvel birodalomra, egy lendületes, mérete ellenére könnyen és gyorsan olvasható történetet eredményez.
Ugyanakkor Mark Millar mindig is megosztó személyiség lesz, gondolva itt erre a történetre vagy a Polgárháborúra. Viszont az elvitathatatlan, hogy saját univerzumában rendre olyan klasszikusokat alkot, mint a Kick-Ass, a Huck vagy Reborn, melyet az értékelés idején folyamatosan olvasok és vélemyénem szerint zseniálisan sikeredett.
A kiadás szintén jóra sikerült, vastag kis kiadvány, amelyen érződik, hogy tényleg egyben van, nem félek, hogy szétesik, szétszakad a kezeim között, mint pl. egyes ÚBA kötetek. Borítónak én ugyan nem ezt választottam volna, inkább a második füzetét, de lényegében az összes jobban mutat ennél. Persze, azok nem folytatódnának a hátoldalon, de legalább lett volna hely egy fülszövegnek.
Továbbá nagyon örülök a Mega Marvel formátumnak, remélem a későbbiekben is komolyabb történetek kaphatnak lehetőséget benne, mint pl. az Alias vagy Moonknight, és nem egy újabb sorozat, ahol kötelezően Pókembert vagy az X-ment kell nyomatni. spoiler

>!
Kingpin, Budapest, 2017
212 oldal · puhatáblás · Fordította: Bögre Miklós · Illusztrálta: Steve McNiven, Dexter Vines, Mark Morales, Jay Leisten
12 hozzászólás
>!
Spaceman_Spiff P
Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő

Hangulatos egy cucc, valóban. Nem is ragoznám ezt a részét, mert a szuperhősöket legyőző szuperbűnözők uralta, posztapokaliptikus világ már így elmondva is azonnal beindítja az ember nyálelválasztását. Pláne hogy a középpontjában Rozsomák… izé, Logan áll. És hát a road movie keresztül ezen az Amerikán nagyon jó volt, remek pillanatokkal (Pym-hágó, Rushmore, de nekem a kedvencem a spoiler). Egy oldalán több a kreativitás, mint egy random képregényfilmben két óra alatt.
De! És könyörgöm, csak ez a de ne lenne: a vége. Jesszusom, a vége annyira hirtelen jött, annyira a semmiből, annyira nevetséges, hogy az valami hihetetlen. Miután végigkövettük Logant és Sólyomszemet egész Amerikán, ezt kell kapnunk? Hogy így, piff-paff? Tényleg mint egy ócska Marvel-filmben? És amikor már azt hinném, nincs lejjebb, akkor jön Bruce Banner Hulkja… Mert azzal nincs semmi gond, hogy Logannek elszáll az agya, ez természetes, és igen, tényleg erre vártunk, de azért voltak súlyos pillanatai a képregénynek.
Node, ezt leszámítva nagyon pöpec dologgal volt dolgom, el fogom még nézegetni a lepusztult világot meg a halott szuperhősök emlékeit. Csak azért a végén kicsit savanyú volt a szám…

>!
luthienlovemagic IP
Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő

Ez az egyik olyan eset, amikor a képregény és a belőle készült filmadaptáció is jól sikerült, még úgyis, hogy a kettőnek nem sok köze van egymáshoz és mindkettő másért jó. Most a filmbe nem nagyon mennék bele, de az biztos, hogy hangulatra sötét mindkettő, és mindkettő road-movie jellegű. Habár a képregény a posztapokaliptikus szuperhős feelingre még jobban rátesz. Ha valamiről kijelenthető, hogy sötét, akkor az ez a képregény. Bár azért van benne némi fanyar humor is az akciók között Sólyomszem jóvoltából, aki végig a kedvenc karakterem volt. Sőt, nekem ő belevalóbb karakternek érződött, mint maga Logan, aki főleg az elején olyan búvalbélelt volt, hogy el nem tudtam akkor még képzelni, hogy miként vedlik újra Rozsomákká, mert annyira azt hajtogatta, hogy nem eresztem ki a karmaimat, és a többi, hogy szinte elképzelhetetlennek tűnt. De aztán a történet utolsó harmada kárpótolt a kezdeti “nem harcolok soha többé” borongásért, mert volt itt vér és akció bőven, noha Logan karakterének háttér sztorija megalapozott volt, így a motivációi is, csak túl sokat angstelt szegény.

Bővebben:
https://luthienkonyvvilaga.blogspot.hu/2017/08/ki-karmo…

>!
Baráth_Zsuzsanna MP
Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő

Még csak március van, de máris megkaptuk az utóbbi idők legjobb (anti)szuperhősfilmjét, a Logan-Farkast. Nőiesen bevallom, eddig nem igazán voltam oda az adamantium karmokkal (és nem éppen szalonképes szöveggel) rendelkező szuperhősért, melynek oka heveny Huhg Jackman – utálatom volt (annyi volt a bűne szegénynek, hogy kedvenc musicalom-ben, A nyomorultakban nem zseniális volt, csak jó), jellemző, hogy pont mire megkedveltem, elbúcsúzott a szereptől. Imádtam a filmet, igazi véres-mocskos pusztításpornó volt, amelynek azonban a feeling-je volt igazán felejthetetlen. Ezért nagyon kíváncsi lettem a képregényre, amely az alapjául szolgált, amelynek a története közel sem hasonlít a filmben látottakra, ellenben a hangulatát egy az egyben sikerült adaptálni a gyöngyvászonra. Mivel nem igazán vagyok otthon az Marvel-univerzumban, többször is sikerült sokkot kapnom (meghaltak a szuperhősök, ez most nem komoly, ugye nem?), és sokszor döbbentem néztem a határozottan horrorisztikus képeket, mégis azt kell mondanom, hogy összességében tetszett, amit láttam. Bár időnként túltolásra kerültek a dolgok (csak annyit mondanék: dinók), mégis igazi drámát kaptunk a pofinkba, olyan igazi szívet-lelket tépőt, ami a képregény műfajában nem mindennapos. Igényes kivitelű, vérbűzös darab, amelyben több a trancsír, mint a szöveg, nem túl bonyolult a történet, de vannak benne olyan fordulatok, amelyektől letesszük a hajunkat, a vége pedig maga a posztapokaliptikus tökély. Érdemes adni neki egy esélyt!
A teljes kritika itt olvasható:
http://smokingbarrels.blog.hu/2017/03/20/kepregenykriti…

2 hozzászólás
>!
fowler P
Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő

Megdöbbentő, hogy immár 9 éve indult a Wolverine lapjain az Old Man Logan sztori. Az is furcsa, hogy 2009-ben, a hosszú ideig várt Giant-Size Old Man Logan megjelenése után olvastam utoljára egyben ezt a történetet. Furcsa de mégis klassz volt így egyben, gyűjteményes kötet formában, immár magyar nyelven kézbe venni és újraolvasni. A gyűjteményes kötetek sajátossága, hogy a történetvezetés kisebb bakijait sokkal inkább fókuszba helyezik (önhibájukon kívül), egy-egy apróbb logikai bukfenc a rendszertelenül megjelenő képregényfüzetekben (szinte) fel sem tűnik. A Mega Marvel esetén nem a logikai bukfencek tűntek fel (lehet, hogy nincsenek is?!), hanem a rengeteg elvarratlan szál és lehetőség, amit ez a kíméletlen jövő rejt.

Egy ideje nem követem napi (sőt, heti, havi) szinten (sem) a Marvel mainstream sorozatait, így nem tudom, hogy Secret Wars kapcsán kijött Old Man Logan sztori mennyire viszi tovább az itt felvetett/elvarratlan szálakat. Viszont most kedvet kaptam ahhoz, hogy kiderítsem! :)

Megjegyzés: az R-es besorolással csak egyetérteni tudok. Bél-, zsiger- és vérfóbiában szenvedők kerüljék el a kötetet!

15 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
RZednik

– Biztos, hogy el akarsz menni, itt hagyni mindent?
– Nekem itt már csak emlékek maradtak (…) és azokat bárhová magammal vihetem.

>!
ViraMors P

– Na, mi van, szétlőtted már a fejét?
– Én vak vagyok, te hülye! Mondd meg te!

>!
RZednik

A múlt csak akkor bánthat, ha hagyjuk, hogy utolérjen bennünket.

>!
TribeBubu

(…) Rozsomák nem halhatatlan, csak nagyon-nagyon nehéz végezni vele.

146. oldal (Kingpin, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: halhatatlanság · Rozsomák
1 hozzászólás
>!
TribeBubu

Hát, engem már ötven éve megöltek, pubi…
…de jobban lettem.

206. oldal (Kingpin, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: Rozsomák
>!
TribeBubu

— Mi a rosseb folyik itt, Logan?
— Mit tudom én! Egy T-Rex Venom pofájával, vagy ilyesmi.

123. oldal (Kingpin, 2017)

Kapcsolódó szócikkek: dinoszaurusz · Rozsomák · Sólyomszem · tyrannosaurus rex · Venom
>!
ViraMors P

– Nyugi, picinyem! Szuperhős voltam.
– Előtte meg szuperbűnöző.

>!
pelikanbence

-Szeretlek kicsi lány !
-Én is téged, apa.
-Ha most Kardfogú látna !

Mark Millar: Logan: Kíméletlen jövő


Hasonló könyvek címkék alapján

Jeph Loeb: Batman: Hush
Raymond E. Feist: Mágus – A tanítvány (képregény)
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme – A babaház
Lee Yun-Hee: Démonnapló 5.
Sang-Sun Park: Tarot Café 6.
Joann Sfar – Lewis Trondheim: A torony – Egy kacsa szíve
George R. R. Martin: Kóbor lovag
Stan Sakai: Usagi Yojimbo 15. – A kard 2.
Conan, a harcos – Alfa különszám, 1988
Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 45.