Kick-Ass ​– Ha/Ver 4. (Kick-Ass – Ha/Ver 4.) 57 csillagozás

Mark Millar: Kick-Ass – Ha/Ver 4.

Örök Igazs…

De, mégiscsak. Most eljött az ideje. Tehát:
Örök Igazság!

Mivel Kis Dög börtönben ül, Ha/Ver kénytelen egyedül vezetni az Örök Igazság szuperhőscsapatot. Ám a szuperhősöket közben betiltották, és Ha/Vernek egyszerre kell menekülnie a rendőrök és rettentő új ellenségei elől. Életében először elgondolkodik rajta, vajon kiszállhat-e még egyáltalán? A szökést tervező Kis Dög ezalatt a hűvösön keményen kézben tartja a bűnbandákat, a megtört Mutterbevert pedig egy félelmetes maffiavezér veszi szárnyai alá. Ráadásul felbukkan egy új bűnüldöző csapat, a Halálfejes banda, az Örök Igazság soraiban pedig felüti fejét a széthúzás, így Ha/Vernek már nemcsak a külső ellenséggel, hanem a csapatot szétzüllesztő belső viszállyal is számolnia kell…

Mark Millar és John Romita Jr. kasszasikerének lehengerlő fináléja!

A kötet a teljes, nyolcrészes Kick-Ass 3 minisorozatot tartalmazza.

>!
Fumax, Budapest, 2020
216 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634701316 · Fordította: Sepsi László · Illusztrálta: John Romita Jr., Tom Palmer

Várólistára tette 3

Kívánságlistára tette 8


Kiemelt értékelések

Molymacska>!
Mark Millar: Kick-Ass – Ha/Ver 4.

Szépen fél csillagokkal megyük lejebb a sorozatban, és hát örülök, hogy nem folytatódik, mert ennél lejebb nem szívesebben látnám kedvenc karatereimet.
A képregény számomra nagyon kifáradt. Nem igazán találta meg önmagát, behozott nagyon sok mindent, de valahogy egyikkel sem foglalkozott igazán jól jól. Volt konfliktus a hősök között: de közben a semmibe veszett az egész. Kis Dög szála sok helyen szerintem egyszerű időhúzás volt, értelme annyira sok nem mutatkozott meg. Látjuk az anyákat, de közben olyan meh az egész, mert komolyan, ki kíváncsi pont erre a szemszögre, amikor sokkal fontosabb történések lehetnének? (csak ugye ezek nem nagyon érkeznek meg a képregénybe)
Örülök, hogy vége, és mondhatom, hogy a srozatot amúgy szeretem, és jó volt. Ez a lezárás meg fura, és nem tudom, mitkezdjek vele. Hát van ilyen…

mohapapa I>!
Mark Millar: Kick-Ass – Ha/Ver 4.

MÁR NEM GONDOLOM AZT, HOGY CSUDA BÉKÉS EMBER VAGYOK. Pedig többen mondták már ezt nekem. Sőt, igen hosszú évtizedekig magam is azt hittem. Sokszor még az önvédelemhez szükséges minimális agressziót is nehéz volt összeszednem magamban, de azért szerencsére nem mentem le soha kutyába (na, jó, illetve, izé), és nem kellett csicskává válnom, de az ingerküszöböm meglehetősen magas.

Mindig pacifista, békés ember voltam, irtóztam az erőszaktól, soha eszembe nem jutott senkit megütni (jó, a mindenféle gyerekeim ezt hevesen cáfolnák), pláne úgy nem, hogy maradandó következményei legyenek. Ököllel például még soha nem ütöttem senkit. Sem a horror, sem a kaszabolós filmeket nem szeretem.

Az utóbbi évek sok mindenre megtanítottak. Például arra is, hogy adott esetben igen szégyenletes és letagadandó indulatok sunnyognak az én kis szép lelkem mélyének, úgy fest poklában. Akkor is, ha jobbára nem jön a felszínre.

S leges-legnagyobb döbbenetemre megtapasztaltam, hogy ki lehet belőlem hozni ezt a szörnyű gondolatot: „Ha ballal feltenném a falra, jobbal addig ütném, amíg mozog”.

Tény, hogy ennek a vágynak az előcsalogatására csak nagyon-nagyon-nagyon kevesen képesek. De amikor először előjött, teljesen leizzadtam: egek, ez is bennem van, ez is én vagyok? Jaj ne, már! Jaj!

Ennek hátterén két dolgot nem értek. Az egyik az, hogy miért kedvelem és szereztem be (egy híja van csak) Frank Miller Sin City-jének beteg, aberrált, fröcsögős köteteit és hogy miért tetszik nagyon a Ha/Ver-sorozat. Bár az utóbbi érthetőbb.

*
A KÖNYV VÉGÉRE DERÜLT KI SZÁMOMRA, HOGY EZ EGY BEFEJEZŐ KÖTET,
a szokásos, kicsit nyitva hagyott véggel, hogy ha úgy alakul folytatni lehessen. Ez egyfelől megnyugtató, mert egyre inkább viszolygok a rétestészta sorozatoktól, amik tutira elvezetnek az érdeklődés lanyhulásához és a kifulladáshoz. Vagyis a kiábránduláshoz. Így roppant üdvös, hogy a Ha/Ver nem ilyen sorozat!

Mondjuk abban is van valami, hogy azért van olyan érzésem, hogy nem teljesen átgondoltan lett itt vége a sorozatnak, hanem menet közben alakult úgy, hogy inkább tovább nem kellene, és aztán ehhez igazították az eseményeket. De tény, hogy jól igazították. Ahogy az is tény, hogy lett itt minden, szerpentin, konfetti, pezsgő, százhúsz hulla, böszme nagy tűzijáték, meg felnövés.

Na, menjünk csak sorjában!

*
KEZDJÜK E KÖTET TÖRTÉNETÉVEL!
Adva van, ugyebár egy kamasz fickó, aki úgy dönt, hogy olyan beöltözős szuperhős lesz. Elő is kapar egy békaszerű búvárruhát és iszkiri ki az utcára, hogy majd rendet csinál ott, ahol rendetlenség van. Vékony, szemüveges, kétbalkezes mamlasz. Sem különleges képessége nincsen, sem verekedni nem tud, sem nagyjából semmit sem tud. De mozgalmat indít el, egyre többen öltöznek szuperhősnek. De persze az egyik nagyobb niemand mint a másik. Ám akad egy kislány, KIs Dög, akit a saját édesapja arra dresszírozott, hogy iszonyat profi gyilkológéppé legyen a jó oldalon. Az is lesz.

A történet humoros (fekete) és véres (nagyon). De olyan iszonyú fröcsögősen. Miközben paródiái a szuperhős történeteknek és több esetben saját magának is. Mert azért önmagában az, hogy egy totál kétbalkezes kiccsávó meg egy törpöröngy kisbige végezze ki mindig a rosszarcúakat, nehezen komolyan vehető. S mégis komolyan vesszük, ez benne a csavar, miközben azért mégsem. Ez meg a másik.

Szóval azért ügyes ez a sorozat, mert paródia. Ha komolyan venné magát nevetséges lenne, de így meg röhögünk. Ráadásul a bénázások miatt lesz szimpatikus a főhős mamlasz is. Mert ember. Beszari, megmagyarázós, vágyakkal teli, kitartás nélkül, a céljait nagy mellénnyel tűzi ki, hogy aztán soha semmit meg ne valósítson belőlük, vagy ha mégis, féleredményei vannak… Folytassam? Tökre olyan mint te vagy én, na, hogy a fene vigye el!

Na, arról itt van itt szó, hogy visszatérjek ennek a kötetnek a tartalmára, hogy Kis Dög börtönbe kerül, és a kamasz fickó (tudod, a nyápic, szemüveges, mamlasz) természetesen úgy dönt, ki kell őt szabadítani. Össze is szedi csapatot, bénábbnál bénább arcok, gondolhatod, ha ő a vezetőjük, és balfékkednek jónéhányat, húzzák az időt, menekülnek, befosnak, Kis Dög meg marad a böriben.

Közben a rendőrség és a maffia feletti hatalmat meg átveszi egy nem szép, de roppant csúnya ember, aki ráadásul egy kegyetlen, szadista baromállat is, a cél érdekében majd egy szálig ki is irtja a maskarásokat. A dolgot bonyolítja, hogy az emberei között akad néhány, akik felismerik, mennyire aberrált a nagyfőnök, össze is kapaszkodnak, és alakítanak egy alternatív maffiát, és mint a szecskát, úgy aprítják, akit ellenfélnek tekintenek. Vagyis a csúnya bácsik osztódással szaporodnak, de legalább mindegyik kegyetlen vérgenyó gyilkos. S mondom, rendőri egyenruhában. Kis Dög börtönben, Ha/Ver meg egyre nagyobb bajban van, rajta is ott a célkereszt, ahogyan az emberein is. Meg mindenkin, aki be mer öltözni a városban. Fogynak is rendesen a szuperhős-ruhások.

Ha/Ver azonban, ha a jobban meggondolom, nincsen is bajban. Azért nincsen, mert menet közben szerelmes lesz. De nem ám andalgós, csipkésromantikásan, hanem vérbő lucskosan. Végülis nagykamasz, maholnap fiatal felnőtt. Két dolog van, ami mozgatja: a szuperhősség, ami ugye némi hatalmat biztosít a számára, és van, ugye a rendszeresen megkapott punci, a sorozatos, szenvedélyes ejakuláció lehetősége.
„– Ma hétszer mentem el. Azt sem tudtam, hogy ez lehetséges.”

Lehetséges. Nem is tudja mindenki, hogy az. Balgaság lenne ezt alábecsülni, nem hogy kamaszként, hanem felnőtt férfiként is. Ahogyan bölcs Ofi barátom szokta volt mondani: a rendszeres kielégülés a legfontosabb dolog a világon, főleg, ha a megfelelő személlyel történik. Megfelelő alatt ő azt érti, aki társ, akivel müxik a kémia, és minden.

S az a jelent A nő illatá-ban, amikor Al Pacino a repülőn megkérdezi a társaságában levő fiatalembert, tudja-e, mi a legszebb szó a világon, az mindent visz. Mármint Al Pacino arca, amikor kimondja a legszebb szót:
– Pin@!
Lehet vele vitatkozni?

Nem akarom védeni Ha/Ver-t, de barátom, azt kell mondanom, minden empátiám az övé. Ha az ember szerelmes lesz, ha megfelelő az alany, ha megfelelő a testiség minősége és sűrűsége, ugyan mi baja lehet az embernek? Ha van kivel, ha van kémia, akkor a mikor és a hol már nem lehet kérdés. Nem az íróasztal mögül mondom negyven évesen lettem találkoztam Szerelmetesfeleségtársammal. A többi magánügy, érts a szóból!

Emiatt azonban Ha/Ver-ből mindössze Dave lesz, mert a napi betevő sokkal fontosabbá válik a számára mint a szuperhősség és a cimborái. Miközben a városban már patakokban folyik a vér a vérnösző vadbarom és az önállósodott háttérmaffia miatt. Konkrétan a cimbik is csúnyán fogyni kezdenek.

Aztán persze Ha/Ver megrázza magát és beindul a perpatvar. Innentől a történetet illetőn csendben maradok, bár kétség nem lehet, mire fut ki a rengeteg vérontás.

[…]
(Itt egy részt kihagytam, amit természetesen az eredeti bejegyzésben elolvashatsz, csak át kell klattyolnod a blogoldalamra!
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/11/07/mark_millar_…

Tényleg úgy voltam vele, amikor kihoztam a könyvtárból, hogy a csuda tudja, adok neki egy esélyt, bár kétségtelen, hogy egyik rész felett sem kellett fanyalognom, de azért… S közben az Incal második-harmadik kötetét is kihoztam egy hónapja, de annyira semmilyen volt az első rész pazarsága után, ezt kapd ki, hogy még írni sem volt kedvem róla. Öncélú zagyvaság lett a második részre belőle. Ez meg a negyedik. És mentes mindattól, amit az Incal-ra az előbb írtam.

(Minden más, linkek, képek, odaát van!)
https://mohabacsi-olvas.blog.hu/2020/11/07/mark_millar_…

BBetti86>!
Mark Millar: Kick-Ass – Ha/Ver 4.

Hát… nekem ebben sok volt a szex – azért az eddig nem volt így része ennek a világnak. Plusz, most kezdtem el azt érezni, hogy a sok halál súlytalan.
A történet szerint Kis Dög börtönbe kerül, és Dave a csapattal kiszabadítaná. Csak éppen bénák hozzá. Közben hazatér Szicíliából egy kegyetlen maffiavezér, és a korrupt rendőrök is maszkosnak álcázzák maguk, amiért a hősök kapják a megtorlást. Kis Dög kell, vagy terror uralom lesz.
Ja, Dave meg becsajozik. Amivel nem lenne bajom, ha nem az lenne a fő témája, hogy randizik/szexel. Ok, felnőtt képregény, de ez ebben eddig nem volt így téma.
Kis Dög hozza a szokott formáját, a fekete humort és messze a sorozat legjobb karaktere még mindig. Dave pedig felnő, és ez azzal jár, hogy kilép ebből a világból fokozatosan. (Nem mintha sokat lehetne a neve mellé írni…)
Van a sztoriban kaland, sötét humor, és ötletes vérfürdő.
Csak éppen elveszik a halálok súlya. Nagyon sokan odavesznek, és senki még csak észre sem veszi. Az a nyomorult kutyamenhelyes is… Most elkezdtem ezeket a figurákat sajnálni, és ez elvette az egésztől a kedvem.
Dave nagyon nem szimpatikus már nekem, Kis Dög meg kevesebbet szerepel.
A zárás viszont találó. Megvan a keret a repüléssel, és azért szép gondolat is fért bele. Jó ez, csak Dave… barátnővel, szerelembe őrülten nem csípem.

A_S1M0N P>!
Mark Millar: Kick-Ass – Ha/Ver 4.

Remek befejezés (?) !

Nem tudtam, a harmadik rész után mit lehet még kihozni ebből, de kellemesen csalódtam.
Mindy és az anyukája spoiler, Chris spoiler.

A cselekmény nagyon tetszett, ahogy a rajzok is, az oldalas és kétoldalas képek is remekül néznek ki.

Végül pedig spoiler.

zsof>!
Mark Millar: Kick-Ass – Ha/Ver 4.

A vége felé mintha a lüktető lendület alább hagyna. Mintha lenne egy levegő visszafolytás az utolsó bunyó előtt és aztán egy alapos kifújás.
A lezárás kerek, nyitva hagy egy kiskaput, ahogyan azt kell, de teljesen elégedett azért mégsem vagyok.

Chris>!
Mark Millar: Kick-Ass – Ha/Ver 4.

Az egyes kötetekről, főleg a történetükről írni nem érdemes, minden további, amit pedig érdemesnek tartok kiemelni, mindegyik részre egyformán igaz lesz. Millar egyfelől remekül kiparodizálja a szuperhős-képregényeket, számos kulturális utalással is találkozhatunk (ennek legtöbbjéhez nem kell nagy képregényes ismeret, nekem sincs, elég ha tisztában vagyunk a legnépszerűbb hősökkel és azok eredettörténetével). A sorozat igazi humora azonban mégsem ebben rejlik, hanem az abszurd és néhol igen aberrált történetvezetésben és párbeszédekben. Régen nevettem ennyit, nemhogy kép-, de „sima” regényen, vagy akár filmen, mint most. Millar igyekszik minél több sablonos elemet felhasználni, klisét klisére halmoz, de teszi mindezt azért, hogy a lehető legváratlanabb fordulatot tolja aztán a képünkbe. Ezek leginkább a szereplők reakciójához köthető, hiszen a hollywoodi filmeken szocializálódott olvasó azt hiszi, már kívülről tudja, mi fog következni, aztán persze koppan egy nagyot (a jó értelemben), mert Millar egészen más irányba tereli a sztorit.

A történet végtelenül beteg, kellőképpen morbid és rengeteg vér folyik benne (no, meg káromkodásból sem szűkölködik), szóval kéretik komolyan venni a „felnőtt tartalom” figyelmeztetést. Ami persze, nem azt jelenti, hogy egy 17 éves ne olvashatná, de ne ezt a könyvet adjuk karácsonyra a negyedikes Marcikának, csak azért, mert viccesnek tűnik a borító. Kicsit ugyan megtévesztő is lehetne a képi világ, mert ha találomra belelapozunk a könyvbe, és éppen nem egy kaszabolós és/vagy erotikus jelenetnél nyitjuk ki (amire csekély az esély), akkor simán rávághatná bárki, hogy „de hát ez olyan, mint egy gyerekkönyv”. Való igaz, John Romita Jr. illusztrációi jobban illeszkednek egy ifjúsági, vagy inkább kortalan comichoz, és most sem lehetne komolyan venni, ha egy véresen komoly történetről lenne szó. (És habár az nem véres, érdemes JRJ Pókember illusztrációra is egy pillantást vetni, hogy mindenki értse, miről is beszélek.) Ehhez a sztorihoz – amely végső soron nem csak a képregények, de önmaga paródiája is – azonban tökéletesen illeszkedik ez a stílus, sőt, még inkább növeli annak abszurditását.

Ugyanakkor mégsem a humor, a váratlan fordulatok vagy a rajz a legerősebb pontja a képregénynek, hanem maguk a karakterek. Ki ne tudna együtt érezni Dave-vel, ezzel a tökéletesen átlagos sráccal, akinek félelmei nagyjából a gimisek 90 százalékáéval megegyezik: ugyanolyan, mint bármelyik hétköznapi fickó. És lássuk be, hozzá hasonlóan, mi is ugyanúgy reagálnánk a legtöbb szituációra mint ő. Egyszóval: valósak a problémái, közel érezzük magunkhoz, ezért is tudunk nagyon hamar azonosulni vele és végig vele együtt haladni. Mindy, alias Kis Dög (aki az én személyes kedvencemmé vált) viszont a másik véglet. Egy kislány, akit az apukája gyakorlatilag attól a pillanattól kezdve, hogy járni tudott, arra tanított, hogy lőjjön, hogyan ugorjon fel egy mozgó vonatra, hogyan öljön embert. Egy kislány, aki mindennek ellenére Hello Kittys hátizsákkal járja a világot, vagy akinek éppen ugyanannyira tud fájni a kiközösítés, mint nekünk, akik nem hogy tucatnyit, de egyetlen embert sem kaszaboltunk le. De ugyanez igaz a többi karakterre, gondolok itt akár Chrisre, vagy az egyéb mellékszereplőkre: mindannyiuknak megvan az emberi oldala, ami minden túlzás ellenére mégis realisztikussá teszi őket.

Szóval, ez a képregény hiánypótló darabjává vált a hazai piacnak, és azt hiszem, sokak nevében kijelenthetem, hogy hatalmas hála jár érte a Fumax Kiadónak, hogy nagyalakban, keménykötésben, gyönyörű kivitelezésben és nem utolsó sorban remek fordításban adta ki – viszonylag rövid időn belül – a teljes sorozatot. Aki igazán könnyed kikapcsolódásra vágyik, azonnal szerezze be, csalódni biztosan nem fog.

MortuusEst>!
Mark Millar: Kick-Ass – Ha/Ver 4.

A végére kicsit alábbhagyott a lendület( nincs akkor meghökkentő, mellbevágó hatása), viszont továbbra is szórakoztató, és kerek lezárása a sztorinak.

johnjsherwood I>!
Mark Millar: Kick-Ass – Ha/Ver 4.

Okos folytatás és méltó lezárás; a csúcson kell abbahagyni. A négy és fél csillag talán túlzás, mert négy lenne a teljesen megérdemelt, lévén sem különösebb fordulatok, sem valódi ellenfél nincs benne (aki, az egy pöttyet talán elhanyagolt), csakhogy olyan elszántan végigviszi és elcsomózza a függőben hagyott szálakat / ötleteket, hogy mégis megadtam még azt a felet. Jó lett ez is.

vadpingvin>!
Mark Millar: Kick-Ass – Ha/Ver 4.

A csúcson kell abbahagyni. Tehát elég lett volna 3 Ha/Ver könyv. Van vérfürdő (csak már beleununk), vannak új ellenfelek (csak azt érezzük, hogy ide lettek izzadva), van karakterfejlődés (csak sajnos visszafelé) meg minden, csak ezeket már láttuk jobb formában a korábbi könyvekben.

Renáta_G>!
Mark Millar: Kick-Ass – Ha/Ver 4.

bben a részben is folyamatosan pörgünk, közben kapunk hőseink magánéletéből is apró szeleteket, de ennél valami ütősebb végkifejletre számítottam. Visszaemlékezés Kis Dög elvett gyerekkorára, kiderül, hogy az anyja is szociopata, aztán Dave évődése, hogy mit akar az élettől. A jók győznek, a gonoszok mind megbűnhődnek végkifejlet túl klisés ehhez a sorozathoz.

Szerettem a sorozat fekete humorát, szarkazmusát, a hősök bénázásait, de ezekből kicsit kevés jutott ebbe a kötetbe. Az illusztrációra azonban ezúttal sincs panaszom. A színek, a karakterek, a véres jelenetek, robbantások mind nagyon ütősre sikerültek. És talán pont ez mentette meg a kötetet nálam. Nem lett rossz összességében, de jó lett volna valami nem teljesen happy endes lezárás. Kis Dög és Ha/Ver megérdemelt volna valami vagányabb lezárást.

Bővebben: https://kulturpara.blog.hu/2020/08/21/ha_ver_759


Népszerű idézetek

cyrussmith>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Először nem dugsz rajongókat, most meg nem dugsz MILF-eket. Ne vedd zokon, de kezdesz fura lenni.

cyrussmith>!

Talán csinálnunk kéne valamit, ami javít az imázsunkon. Bevenni a csapatba egy celebet, vagy egy tolószékes hőst.

BBetti86>!

– Felnőtt férfiak vagyunk, ők meg felnőtt nők. A velünk egykorú csajok átnéznek rajtunk, de ha kitoljuk a határt pár évtizeddel, annyit nőzhetünk, mint Tony Stark.
– Nem tudom. Egyszerűen ijesztő kor alapján kipécézni embereket. Mint a pedofília vagy ilyesmi.
– Ember, hogy lehetnénk pedofilok? Ezeknek a nőknek a fele elmúlt ötven.
– Itt mi lennénk a gyerekek, barom.

23. oldal, 1. rész


Hasonló könyvek címkék alapján

Grant Morrison: Batman és Robin 1. – Batman: Újjászületés
Dan Slott: Tökéletes Pókember 1.
Alan Moore: Batman: A gyilkos tréfa
Todd McFarlane – Grant Morrison – Tom Orzechowski – Andrew Grossberg: Spawn: Kezdetek 3.
Alan Grant: Batman: Az utolsó Arkham
Andy Diggle: Árnyékzóna
Jim Starlin: Batman: Halál a családban
Garth Ennis – John McCrea: A Megtorló – Balfékek Szövetsége
Joe Hill: Locke & Key – Kulcs a zárját 3.
Gerry Conway: Peter Parker: Pókember 1.