Értékelések 69

A_S1M0N P>!
Mark Lawrence: Vörös Nővér

Mark Lawrence előző könyvei is nagyon tetszettek, ám ennek mégis kissé félve kezdtem neki, nem tudom miért, de végül nem is kellett csalódnom.

Kapunk egy teljesen új, ám haldokló világot/bolygót, mely eleve érdekes, de a rajta dúló különféle harcok, valamint legfőképpen a szereplők adják a történet legjavát.
Az összes karakter érdekes, legyen az jó vagy rossz, de hiába van Nona a középpontban, társai jelleme, története egyaránt kidolgozottak, így lesznek ők is emberiek és szerethetőek.
De ez elmondható a Kegyes Irgalom Kolostorának vezetőiről, tanárairól is. Először mindenki ridegnek tűnik, ám megismerve őket rájövünk, hogy összetett karakterek ők is, mindegyikőjükben van olyan vonás, ami miatt szeretni, tisztelni lehet őket.

Már Nona múltjának felfedezése és beilleszkedése is érdekes, de maga a fő cselekményszál is rengeteg meglepetést, fordulatot tartogat, mindig van egy csavar, váratlan esemény, ráadásul Lawrence senkit sem kímél, így szépen spoiler.

A harcok, összecsapások is remekül lettek megírva, nem kímélik egymást a novíciák! :D

Az elején még sok minden volt kissé homályos, az előszóban leírt alapok sok támaszt nem nyújtottak önmagukban, de a cselekménybe foglalva hamar érthetőek lettek.

A történetről nem mondanék semmit, legyen elég annyi, hogy a spoiler! Zseniális terelés, az biztos!
A másik kedvenc megoldásom az írótól a jövőbe való rövid bepillantások, amik a könyv elején sokat nem mondanak, de ahogy haladunk előre, a nevek ismerőssé válnak, kitisztulnak a vakfoltok, összeérnek a szálak, mi pedig már azelőtt megfejthetjük a titkait, mielőtt Lawrence ténylegesen felfedné azokat.

Kíváncsian várom a folytatást, hiszen sok a megválaszolatlan kérdés, elvarratlan szál mind a két idősík esetében!

SzRéka >!
Mark Lawrence: Vörös Nővér

Juuuj, nagyon buli volt. *-* Most olvastam először az írótól, és már annyira kíváncsi voltam a stílusára és erre a témára, hogy alig vártam az elkezdését. Nagyon élveztem, és miközben próbáltam befogadni a rengeteg új információt, ezt az új világot, csak arra tudtam gondolni, hogy kár lett volna kihagyni. :)
Érdekes volt egy ifjúsági és fantasy trilógia után tizenéves vagy néha fiatalabb gyerekekről olvasni, akik egyáltalán nem hasonlítottak az előtte olvasott könyvek szereplőire. A Kegyes Irgalom Kolostora egy nem mindennapi hely, nem mindennapi (kis)lányokkal, és állati volt megismerni őket. Az egész történet zseniális, tele meglepetésekkel, gyakorlással, verekedéssel és egy kevés politikával. Bármennyire véres is volt, sosem vette el a kedvem a folytatástól, és komolyan, nagyon megszerettem.
Igazán megkedveltem Regolt és Tarkaxot, úgyhogy remélem ők nem vesznek el csak úgy a feledés homályában. A legkedvencebb nővéreim Faggyú és Alma lettek, bár azért a többiek sem voltak kevésbé egyediek. :D
Tetszett a kolostorban tanulás, a vallásuk, a megpróbáltatások, de mégis a barangolás volt az, amikor azt éreztem, hogy ez fenomenális. Nem tartott sokáig, és nagyon emlékeztetett arra, amikor a tanoncokat ugyanígy kieresztették A vér énekében off gyakorlás néven, mégis beleborzongtam a jég-szélbe, lélekben együtt futottam Nonáékkal és éreztem a girl power-t a barlangnál… Szóval igen, ez most nagyon betalált nálam, és nehezen bírom ki, hogy ne folytassam rögtön a második részt. A lezárás egyébként teljesen korrekt lett, nem ilyen „félbe hagyom a mondatot, hogy összepisild magad a tudatlanságtól és a türelmetlenségtől” féle, úgyhogy jár érte a pacsi.