Vörös ​Nővér (Az Ős könyve 1.) 124 csillagozás

Mark Lawrence: Vörös Nővér

GYILKOLÁSRA ​SZÜLETTEM – AZ ŐS IS ROMBOLÁSRA TEREMTETT

A Kegyes Irgalom Kolostorában fiatal lányokat képeznek gyilkosokká. Némelyik gyermekben kiütközik az ősi vér, ritka képességekkel ruházza fel őket, amelyeket halálos vagy misztikus erejűvé csiszolnak-edzenek. Ám még a kard és az árnyak mesternői sem fogják fel igazán, milyen kincsre bukkantak, amikor Nona Grey a csarnokaikba került.
A vérfoltos ruhájú, kilencéves Nonát a bitófa árnyékából ragadják el. Gyilkossággal vádolják, ám ő valami sokkal rosszabbat követett el. Tíz év szükséges ahhoz, hogy a penge és az ököl használatára kitanítsanak egy vörös nővért, ám Üveg apátnő szárnyai alatt sokkal többet el lehet sajátítani pusztán a halál művészeténél. Osztályában Nona új családra – és új ellenségekre – lel.
Bármily biztonságos és elszigetelt is legyen a kolostor, Nona számára nincs menekvés titka és erőszakos múltja elől, amely ezer szállal kötődik a hanyatló birodalom összes sötétségéhez. Érkezése régi… (tovább)

Eredeti mű: Mark Lawrence: Red Sister

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
Fumax, Budapest, 2017
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700104 · Fordította: Galamb Zoltán
>!
Fumax, Budapest, 2017
544 oldal · ISBN: 9789634700838 · Fordította: Galamb Zoltán

Enciklopédia 5

Szereplők népszerűség szerint

Ketrec nővér (Nona Grey)


Kedvencelte 19

Most olvassa 15

Várólistára tette 218

Kívánságlistára tette 224

Kölcsönkérné 3


Kiemelt értékelések

>!
Mrs_Curran_Lennart P
Mark Lawrence: Vörös Nővér

Az első olvasásom az írótól, de nem okozott csalódást. A stílusa nagyon jó, a történet izgalmas, bár elég brutális. Végülis 10-12 éves kislányokról a főszereplők. A fantasy jelleg mellett van egy kis sci-fi beütése, hiszen egy másik bolygóról érkezett népekről van szó. (Rengeteg az utalás hajókra, amelyek eltűntek a jégben) A Fókusz maga is ezt támasztja alá. Engem a cselekmény egy kicsit Rothfuss a Szél neve című regényére emlékeztetett. Nona is hosszú utat jár be, bár megvan benne a potenciál gyerekorától fogva, de a kolostor képzése által válik igazi félelmetes gyilkossá.
Kicsit erősebb /edzettebb gyomorral olvasandó. :)

16 hozzászólás
>!
gesztenye63 P
Mark Lawrence: Vörös Nővér

Mivel Mark Lawrence az egyik kedvenc szerzőm a zsáner aktív üdvöskéi közül, természetesen felfokozott izgalommal és különös érdeklődéssel kezdtem bele Az Ős könyve trilógia első kötetébe. Majd az első néhány fejezetet olvasva, vissza kellett lapoznom az impresszumhoz és ellenőrizni, hogy valóban a sötét árnyakkal, kegyetlen, véres küzdelemmel, örök háborúval teli, grimdark irányzat fenegyerekének legújabb alkotását tartom-e a kezemben.
Ugyanis számomra úgy tűnt, mintha Lawrence valami megmagyarázhatatlan hátterű – amnéziát előidéző – traumán esett volna át, és – amellett, hogy írni tagadhatatlanul nem felejtett el, ámde – egyik napról a másikra egy Mark Lawrence 1.1 verzióban alkot.
A Vörös Nővér szinte minden ponton, a legapróbb stílusjegyeit tekintve is eltér a szerzőnek A Széthullott Birodalomhoz köthető eddigi munkáitól. Úgy érzem, hogy Nona Grey történetét megírva, a szerző mind a mese hangulatában, mind pedig a kalandok helyszínében és a felvonultatott eszköztárat is figyelembe véve 180 fokos fordulatot vett, és egyben markánsan visszavett az általa eddig olyannyira kedvelt badass főhős(ök), néha gátlástalanságig vagány-tökös dominanciájából. Úgy gondolom, hogy Lawrence ebben a műben visszatér az epikus fantasy legszebb hagyományaihoz, és leginkább a „sword and sorcery” alzsánerébe tagozódik be. Persze, ez csupán az én személyes véleményem, de több meglátásom is ezt támasztja alá.
Elsőként is, maga a világ felépítése. Ezen a téren Lawrence itt nem csapong, mint előző regényeiben, és nem viszi el az olvasó figyelmét az izgalmas, de néha öncélú szórakoztatásba hajló akciójelenetekkel. Jóval inkább úgy építi be ezeket az akciókat a cselekménybe, hogy az olvasót folyamatosan, töretlenül „tanítja” az általa elképzelt, megálmodott világra. Gyönyörűen építi fel az élhető Folyosó kialakulásának és a terjeszkedő Jég világának háttér-történetét, bemutatja a kialakult viszonyok között működő kisebb-nagyobb hatalmakat és utal a kapcsolatrendszerükre spoiler.
A mágia és a hozzá kötődő fegyvertelen, vagy fegyveres küzdőtechnikák ábrázolása is rendkívül alapos és igényes. Mindvégig a cselekmény, a konfliktusok ábrázolásának szolgálatában áll, egy percre sem laposodik el ettől a történetvezetés, vagy fullad unalomba a sztori. Pedig ezt különösen nehéz ilyen arányérzékkel megvalósítani egy tanoncregényben, hiszen a szerző nehéz feladat előtt áll, amikor a főhős(ök) fejlődésének lépcsőzetes bemutatása óhatatlanul lassítja az iramot, szemben az olvasó által megkövetelt feszültségfaktor fokozásával.
Az alkalmazott mágia kérdésköréhez visszakanyarodva, szerintem ugyancsak kiemelkedően igényesre sikeredett a Nővérek kiválasztásának, „osztályokba sorolásának” ábrázolása, képességeiknek a hagyományos „négy törzs” valamelyikéhez spoiler kapcsolása, továbbá az Út, mint a varázslat egyik eszközének plasztikus bemutatása. A szerző ábrázolásmódja leginkább egyik kedvencemre, Sanderson Ködszerzetére, és az allomancia megrajzolására emlékeztetett.
Lawrence a karakterek megválasztásának tekintetében is tökéletes „hátraarcot csinált”. És úgy gondolom, hogy ez is telitalálat. Nagyon jól áll ennek a sorozatindítónak, hogy a sok mocskos, vérgőzös vagány harcos helyett, végre egy gyönge-ártatlan(?!) kislány spoiler kezébe adja a meseszövés lehetőségét.

Ehhez a történethez valóban tökéletesen illeszkedett a Lawrence-től szokatlanul meglassított tempó is, a dialógusok, a háttér-mesék leírásának nyugodt, a megszokott zaklatott lüktetéstől eltérő üteme, a történetszövés kiegyensúlyozott, kényelmesen hömpölygő folyama.
Összességében kiváló belépő ez a könyv a „régi-új” Mark Lawrence-től, csak még kicsit szokni kell. De persze olvasni is! :)

3 hozzászólás
>!
Noro 
Mark Lawrence: Vörös Nővér

Az Ős is olvasásra teremtett…

Mark Lawrence ezúttal a hagyományosabb fantasy stílusa felé nyitott, de ez határozottan jól áll neki. A Vörös nővér ugyanis tanoncregény, egy rabszolgának eladott, és egy különleges kolostorba kerülő lány kiképzésének története. Az ember könnyen azt hihetné, hogy ebben a témában már mindent elmondtak, amit csak lehetett, de ez a könyv mégis tele van ötletekkel. Igaz, nem annyira formabontó és olvasó-pukkasztó, mint a Tövisek trilógia, de ez nekem nem is hiányzott különösebben. A szerző eddigi főhősei közül viszont talán Nona karaktere sikerült a legjobban. Bár a badass-faktor és a lélek mélyebb régióiban vájkálás belőle sem hiányzik, a bicskanyitogató szélsőségektől ellenben megmenekülünk. Lawrence mindig is jó volt abban, hogy olyan figurákról írjon, akik valamiben “hibásak”, de ebben a könyvben már jóval életszerűbben kezeli őket, mint korábban.

Világteremtés szempontjából a könyv zseniális. Lawrence ezúttal is él a science-fantasy eszközeivel, és egyre jobban ráérez az ízére. Ami fő, itt már nem tartogatja a puskaporát egyetlen nagy revelációra, hanem egyenletesen adagolja az információkat – ez pedig nálam egyértelmű előrelépés. (A tanoncregények örök vonzereje írónak és olvasónak egyaránt, hogy még nem találtak ki jobb módszert a háttérvilág bemutatására.) A történet helyszíne egy haldokló bolygó, amely egy keskeny egyenlítői Folyosótól eltekintve lassan belefagy a jégbe. Nem akarok itt nagy csavarokat lelőni, de javaslom, hogy figyeljetek oda az olyan kulcsszavakra, mint például “hajószív” vagy “fókuszhold”, és meditációitokban forduljatok tisztelettel Arthur testvér emléke felé. A négy “törzs” véréből származó mágikus képességek szintén nagyon kreatív megoldásokat rejtenek, remek hangulatuk van, és elegánsan fonódnak össze a történettel is. Ismerek pár innovatív mágiarendszert, de az Út nagyon ott van a legjobbak között.

A szerzői rajongóit esetleg meglepheti, hogy a regény közelebb áll a sötét/antihősies epic fantasyhez, mint a tőle megszokott grimdark irányzathoz, de én inkább örülök, hogy nem skatulyázza be magát egyetlen stílusba. A szerző nem-rajongóinak pedig ez kitűnő alkalom az ismerkedésre. Nálam jelenleg ez Lawrence második legjobb könyve a Tövisek császára után, de látok benne potenciált, hogy a folytatás még előkelőbb helyezést érjen el.

7 hozzászólás
>!
Bíró_Júlia P
Mark Lawrence: Vörös Nővér

Az első Mark Lawrence-olvasásom, úgyhogy a fülszöveg abszolválását követően adtam rá egy izmos 50% esélyt, hogy a világból is ki fog kergetni az árnyakban bujkáló gyilkos apácáival és a döbbenet tehetséges zsebgyilkos főhősnőjével. Erre megkaptam az idei év egyik legkellemesebb meglepetését. Merthogy a jelek szerint egy mondjuk, hogy nem kifejezetten túlírt fantasy világban játszódó, pluszban aránylag szabályos nevelődéstörténetet meg lehet írni kifejezetten szórakoztatóra, még izgalmasra is, úgy, hogy egyébként semmi igazán váratlan fordulatra nem kapja fel a fejét az ember.
Ez pont az, aminek látszik: a főszereplő Nona nevelődésregénye apró korától addig a kamaszkorig, ahonnét a hasonló témájú regények jellemzően kezdeni szokták a hősük életútját. A kvázi jelenben játszódó, enyhén kaotikus fejezeteket most nem számolnám ide, ha elhagynánk őket,a világon semmi nem történne, csak a kiadók szeretik őket nagyon valamiért. Nem lepne meg, ha Lawrence a szerkesztője kedvéért írta volna bele, amolyan „tessék, haver, látod, nem csak kislányokról kell egy komplett trilógia hosszán át olvasni”. Ez pedig azt jelenti, hogy a regény nagy részében igenis koraérett gondolkodású kiskölykök szemszögéből nézelődünk, éspedig többnyire azt, mit és hogyan tanítanak nekik, vagy például hogyan alakulnak az egymás közötti kapcsolataik. A külvilág leginkább kellemetlen látogatásokban vagy jókora falatokban adagolt tananyagban mutatkozik meg. Hogy az eredmény élvezetes-e? Azt kell mondjam, hogy nagyon.
Nona spoiler tényleg akkora tápos kis Mary Sue, amekkorának látszik. Ugyanakkor minden francos rendkívülisége mellett rendelkezik hibákkal, egyéni rálátással a dolgokra, és igen, néha még vicces is. Nem erőltetetten, csak olyan felkuncogósan. Ráadásul magához hasonlóakkal van körülvéve, és itt ugrik a vörösosztályos novícia a vízbe: anélkül, hogy Lawrence túlságosan elmerülne a kislányok meg a nevelőik részletes előtörténetében, sikerül őket egyedi látásmóddal, szokásokkal, szemellenzőkkel és mániákkal ellátni. Infodump helyett pedig beszéltetéssel, pletykákkal, akciókkal és reakciókkal mutatja be mindezt, ez pedig annyira jól működik, hogy ebben az adagolásban akármeddig tudnám olvasni. Ugyanitt megcsodálható az az amúgy aránylag ritka eset, amikor a science fictiont karcolgató fantasy elemek könnyedén és elegánsan fonódnak össze a történet egyéb alkotórészeivel, és például a megfejtésük sem adja magát azonnal és automatikusan az olvasó szemszögéből. Mint ilyen, különösen jól tud esni ez után , és egyébként tényleg segít abban, hogy a kapcsolódó dilemmákat éspervagy veszedelmeket komolyan vegyük.
Összességében tiszta örömolvasás; világot nem vált, nem állítja fejre a zsánerét, de ez nem fog megakadályozni abban, hogy nyavalyogjak a folytatás hunskagyors lefordításáért. Kezdem is.

>!
B_Petra
Mark Lawrence: Vörös Nővér

A vörös nővér nem egy Tolkien, de mára Tolkien regényei inkább kötelező irodalomnak számítanak a fantasy akadémián ahol majdnem mindenki Marktól olvas a pad alatt. Ideje lenne egy Lawrence kitüntetésnek, mivel minden magyarul megjelent könyvét olvastam és nekem is kell egy híres emberes kitüntetés, mert mésképp Scalzi van elérhető távolságban.
Gondoltam hogy tud újat kitalálni a Széthullott Birodalom után, csak azt nem gondoltam, hogy tetszeni is fog, pedig a világépítés itt talán még jobban bejön.
Abeth a jégbefagyott bolygó, a vörös napjával, és a mesterséges holdjával, valamint a mágikus erőket felerősítő, megteremtő elfeledett tehnológiájával a keskeny egyenlítői élhető zónával tökéletesen megfelelt nekem. Erre jött még a négy klán vagy négy tipusú mágia rendszer ami megfűszerezte a társadalmat, és erre vagy arra billentette az erőviszonyokat a feudális korba visszasüllyedt emberiségnél. A nehéz életkörülmények, és az erőforrásokért vívott harc még a legkissebbektől is sokat követel. Igen, a világ nekem is jobban tetszett mint a karakterek, de valahol el kell kezdeni, és egészem megbékéltem vele, hogy alig alig tűnt fel egy – egy Y kromoszómás mellékszereplő.
A történet és a szereplők ismerősek lehetnek, igen olvastam már ilyet, és kifejezetten hajaz számomra Harry Potter Bölcsek kövére csak itt girl powerral, és némileg több kegyetlenséggel ami jellemző Lawrence irásaira, legalábbis sokszor előkerül a mészárlás és belezés.
A gyermek szereplőkkel együtt az olvasót is kiképzik a világra, a jégszélre, és a régi elfeledd tehnológiák erejére,a jövendölésre ami igaz vagy sem változást hozhat Abethra.
Ha nem is a legjobb fantasy iró Mark Lawrence, nálam bekerült a Hall of fame-ba, mert jól ír, akciós, ötletes, és termékeny iró, aki befejezi a sorozatait, kifejezetten az én ízlésem szerint. Azt kívánom itt is olyan jól varrja el a szálakat mint a Tövisek hercege sorozatban, ahol az első kötet után csak még jobbak jöttek.

>!
Szilárd_Berke I
Mark Lawrence: Vörös Nővér

Lawrence rajongónak vallom magam a Tövisek hercege óta, szóval, sokat vártam a kötettől, főként, hogy Jalan herceg kalandjai keserű szájízt hagytak bennem… A Vörös nővér teljesen más stílust és hangulatot képvisel, mint az előző hat kötet. Ilyen értelemben valahová az Anthony Ryan és a Robert Jordan által képviselt kreatív megvalósítás metszetébe helyezném. Jordan „dagályos” építkezése – ami a világ és a szereplők bemutatását illeti – itt kevéssé szembeötlő, azaz Lawrence gyorsabb ütemet diktál. Ryan ellenben árnyalatnyit jobban kihasználta a tanonc-történetben rejlő lehetőségeket, legalábbis, nekem jobban bejött A vér éneke; igaz, most nem tudnám megmondani, miért, inkább csak ez az utánérzés munkál bennem.
A Vörös Nővér számomra megmaradt klasszikus vonalas fantasy-elbeszélésnek (az én olvasatomban „kard és boszorkányság” alzsánernek) abban az értelemben, hogy a feudális „Európát” használja a társadalmi szerkezet gyökereinek felvázolásához, és mind a mágia, mind a hős harcos, mind a hősies közelharci küzdelmek hasonló súllyal jelen vannak. A kulcsszereplők persze nem legyőzhetetlenek, és bár a „jó és a rossz oldal” (egyelőre?) jól kivehetően elválik egymástól, az író anyagait ismerve, bizonnyal tartogat még meglepetéseket e téren.
A klasszikus világot és -stílust mindenesetre jól megfűszerezi disztópiával és az egyedi mágiarendszerrel (Erről Noro remek értékelést írt előttem). A színfalak mögötti hatalmasságok négy különböző vérvonal (mágikus „mutáció”?) kiválasztottjait kutatják fel és kötik magukhoz. Bárki értékes lehet számukra, akinek a vérében jelen van valamely ritka képesség, de persze az adu ászt azok jelentik, akik kevert vérűek, netán mind a négy vérvonal adottságaival rendelkeznek. Mert a tét persze óriási, de csak a kötet utolsó ötödében cseppen el pár fontos információ ezzel kapcsolatosan. Szóval… remek tanonc-mese ez, izgalmasnak tűnik a háttérvilág, és bár helyenként túlcsordul a körítés (pl. az oszloperdőben felvillantott küzdelmek kapcsán, amelyek a Tigris és sárkány c. vu-hszia jeleneteit idézték fel bennem), ebből bizony kikerekedhet valami nagyon ütős regényfolyam.

>!
ZsúésKrisz_Olvas
Mark Lawrence: Vörös Nővér

Régóta várólistás volt nálam ez a könyv. Végre ki tudtam kölcsönözni a könyvtárból és kíváncsian vetettem bele magam a történetbe. Kicsit tartottam a kötettől, mivel nem ismertem az írót és a történetről olvasott vélemények sem győztek meg teljesen. De most sem kellet csalódnom nagyon bejött mindkettő!
Elején kicsit nehezen rázódtam bele, de hamar felvettem a könyv fonalát. Hamar magával ragadott Nona karaktere. Sokat izgultam olvasás folyamán, vajon miként alakulnak a szálak.
Sok szereplőt megkedveltem, és az író mindig vitt bele váratlan fordulatokat, ami még jobbá tette a történetet. Örülök, hogy részese lettem a noviciák sorsának megismerésében. Kíváncsian várom a folytatást.

>!
Wee IP
Mark Lawrence: Vörös Nővér

Nona felkerült a kedvenc-listámra Jorg mellé! A Tövisek óta várok valami ilyesmit Lawrence-től!
Olvassátok, értékeljétek, szeressétek! Mert ha kaszát kap, legalább olyan mészárlásba kezdek, mint Nona – csak mondom ;)

2 hozzászólás
>!
Vladi
Mark Lawrence: Vörös Nővér

Ebben a könyvben Mark Lawrence-nek sikerült valami, ami eddig még nem: egy olyan főhőst teremtett, aki amellett, hogy badass, még szerethető is. És ez amiatt még nagyobb szó, hogy egy lányról van szó, és az utóbbi időben nagyon elegem volt már a férfi írók női főszereplőiből. :) Bár az is igaz, hogy itt még Nona többnyire kislány, szóval lehet, hogy ha felnő, már ő is idegesítő lesz, de én még bízom benne, hogy nem.
Sokan az eddigi legjobb könyvének kiáltották ki a Vörös Nővért, de nálam a Jorg trilógiát nem übereli, de a Vörös királynő trilógiát jelentősen. Az új világ is nagyon ötletes volt szerintem, fantáziadúsabb, mint a Széthullott birodalom, és még nagy potenciál van benne.
Bízom benne, hogy a fordítás is tetszeni fog az olvasóknak, szerintem jól sikerült.

2 hozzászólás
>!
Razor SMP
Mark Lawrence: Vörös Nővér

Mark Lawrence új világba helyezett trilógiájának első kötetétől ezúttal én annyira nem fogtam padlót.
A világalkotás ezúttal is kiváló, érdekes volt a történet előrehaladtával ezt-azt megtudni a világ felépítéséről, vagy épp az itteni vérvonal alapú "mágia"rendszerről. Úgy érzem, itt még bőven van puskapor a következő két kötetre.
A sztorival viszont nem vagyok teljesen megbékélve. Jó, jó, de kicsit „vót' má” érzésem volt az olvasás során. Amikor Nona már sokadjára került az ispotályba, bevillant a Harry Potter-sorozat és önkéntelenül is vontam pár párhuzamot a sztorik közt (valamennyire kivülálló szereplő bekerül egy furcsa, számára idegen iskolába, ahol jól kiképzik és barátokra is lel, csak úgy kezdésnek). Azért a mézesmadzag itt is el lett húzva a közelebbi/távolabbi jövőbe helyezett prológusokkal ill. az epilógussal, bár tippre a harmadik kötetben fogunk ténylegesen csak odaérni.

>!
Fumax, Budapest, 2017
544 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700104 · Fordította: Galamb Zoltán

Népszerű idézetek

>!
Fumax KU

– Ám előre szólok, ifjú Nona: egy könyv éppoly veszélyes lehet, mint bármely utazás. Az a személy, aki lecsukja a hátsó fedelet, nem biztos, hogy ugyanaz, mint aki felütötte a kötetet. Bánj tisztelettel a könyvekkel!
– Egyszerűen… elolvashatom őket? – érdeklődött Nona.
– Amikor csak kedved támad hozzá. Viszont mindig rakd vissza őket a helyükre! És ne tégy bennük kárt! Ők az én gyermekeim. Az én bőrbe bugyolált gyermekeim. És egy roppant kellemetlen mérget kaptam Alma nővértől azok számára, akik akár egyetlen szamárfület hagynak valamelyik oldalon.
– Hogyan érhetem el a felső polcokon lévőket? – Nona végigpásztázta a legfelső polcot, amely a mennyezet alatt végigfutott a termen.
– Nőj meg! – bámult rá derűsen Kanna. – Jobb, ha azokat a könyveket nem olvasod el, kicsi Nona. Addig nem, amíg magasabb nem leszel.

1 hozzászólás
>!
Fumax KU

Két hatalmas jégfal közé szorultunk, Nona, és a tél ötvenezer éve közeleg.

1 hozzászólás
>!
Fumax KU

– A mai nyílt este, bárki bárkivel megverekedhet – közölte Marten anélkül, hogy felnézett volna. – A rangsoroló küzdelmeket hetednapon rendezik, a nyílt estéket másodnapon, a bemutatókat negyeden. A pengés viadalokat a hónap utolsó napján.
– Apa szerint a férfiak vermekben verekszenek a városban… – szólalt meg félénken Saida, arra várt, hogy kijavítják.
– A marni kikötőkben előfordul az ilyesmi – felelte ehelyett Marten. – Partnis szerint bolondság. Ha akad küzdeni hajlandó harcos és közönség, aki fizet ezért, akkor magas dobogóra kell kerülniük, nem valami lyukba, ahol csak az első sor látja őket.

6 hozzászólás
>!
Fumax KU

Tövis minden tagjában kiképzése minden óráját magában hordozta, minden nap és minden év karjának izmaiba vésődött, lába hosszába íródott, hasa és combja keménységébe kalapálták. Öt tucat módját értette az ölésnek, egy szerető bensőségességével ismerte őket, és végrehajtásukban talán a testi vágy is közrejátszott – hiszen mi más lenne a testi vágy, ha nem szomjúság? Szomjúság, amit oltani kell.
Minden fegyver szinte könyörög érte, hogy használják. Maga a penge vérontásra ösztökél. És akik botor módon azt hiszik, hogy a Kegyes Irgalom vörös leányai nem puszta fegyverek, csak magukra vethetnek.

>!
gesztenye63 P

A halálod nem tétlenül vár rád, hogy megérkezz a kijelölt órában: amióta csak megszülettél, az idő nyilának vad sebességével száguld feléd. Nem lehet kitérni előle, nem lehet alkudozni vele, eltéríteni vagy kiengesztelni. Mindössze a választás adatik meg neked: nyitott szemmel és szívedben békességgel fogadod, csöndben belépsz jutalmadért. Vagy fényesen lángolsz, fegyverrel kikelsz ellene, és megküzdesz a szipirtyóval.

254. oldal

>!
gesztenye63 P

Hagytam, hogy az út vezessen, egyszer sem álltam meg, mivel a dolgok olyankor érnek utol minket, amikor megtorpanunk.

505. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ketrec nővér (Nona Grey)
>!
gesztenye63 P

Amikor az éhség hosszú ideje életed társa, az étel illata testet ölt, megtámad, elcsábít, kampóként mélyen beléd fúrja magát, hogy behúzzon.

71. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Ketrec nővér (Nona Grey)
>!
Fumax KU

– Türelemre tanítok, ti pedig türelmetlenséggel válaszoltok? – A Méregkeverő maga elé húzta két kezét, az árnyékok pókhálóként tapadtak rájuk, ahogy emelkedtek. Sötétség áramlott széttárt ujjai között. – Nem az árnyakat szőjük hanem a fényt. Hogy lenne lehetséges, hogy valaki nem vet árnyékot? Kizárólag azáltal, ha a fényt szövi úgy, hogy annak útja továbbra is ugyanahhoz a ponthoz vezessen, ahová akkor érne el, ha a személy nem állna ott. – Miközben beszélt, a kezében egyre sűrűsödött az árnyék. – Ahhoz, hogy lemetsszétek magatokról az árnyékotokat, nem szükséges különösebb képesség, csupán a megfelelő kés. Ezek pedig szerencsére sokkal ritkábbak, mint az oktalan novíciák. Egy árnymunkás számára ez a legvakmerőbb és legostobább megoldás, amit választhat. Egy elszabadított árnyék kegyetlen fegyver lehet, ám amint függetlenné válik, hajlamos nem hallgatni a tulajdonosára, és csakhamar beleveszni a nagyobb sötétségbe.
A Méregkeverő ökölbe szorította a kezét, tusfekete sötétséggé préselte az ujjai közül kicsorgó, megalvadt éjszakát. Még erősebben szorította, ajka vicsorba torzult, majd újra széttárta az ujjait. Mindkét tenyerében apró fekete labdacs hevert, mintha lyukat ütöttek volna a kezébe.

>!
Belle_Maundrell

– Akik hamar elégnek, tündökölve lángolnak.

247. oldal

>!
Fumax KU

– Nona és Hessa… nem tudom, novíciának nevezzem-e őket… óra után hétszer elismétlik a császár imáját az Ős előtt. – Kerék nővér kellően felemelte a hangját, hogy túlharsogja a tomboló szelet. – Akadémia tanárnő azt mesélte nekem, hogy egykor felmetszhették a novíciák nyelvét, ha lélek órán semmiségekről cseverésztek. Ez álljon itt példaként arra, hogy nem mindig jó a haladás.


A sorozat következő kötete

Az Ős könyve sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Anne Rice: Interjú a vámpírral
Jon Sprunk: Az Árny fia
Stewart Wieck: Toreador
Kresley Cole: Vámpírvér
Patrick Ness: Kés a Zajban
Melissa Albert: Hazel Wood – Mogyoróliget
Stephen King – Peter Straub: A talizmán
Ransom Riggs: Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei
Brandon Sanderson: A korok hőse 1-2.