Tövisek ​Császára (A Széthullott Birodalom 3.) (Széthullott Birodalom univerzum) 377 csillagozás

Mark Lawrence: Tövisek Császára

A KIRÁLY, AKI MINDENKIN URALKODNI AKAR, MÉG NAGYOBB BIRODALOMRA VÁGYIK. DE EZ A BIRODALOM A PUSZTULÁS SZÉLÉN TÁNCOL…

Jorg Ancrath király immár húszéves és hét ország ura. Apján ezidáig nem sikerült bosszút állnia, és az őt kínzó belső démonok egyre erősödnek. Ám legyen bármilyen gyötrelmes is az útja, ő kitartóan tör előre.

Mert csakis egyfajta hatalmat érdemes birtokolni: a teljhatalmat.

Jorg császár akar lenni. Ezt a méltóságot azonban karddal nem, csak szavazatokkal lehet megszerezni. És emberemlékezet óta nem jutott még többséghez senki a császárválasztó Kongresszuson, a Széthullott Birodalomnak emberemlékezet óta nincs vezetője. Jorgnak feltett szándéka, hogy változtat ezen, és szokás szerint nem válogat a módszerekben. Még több elfeledett technológiát tár fel a múltból, és nem habozik használni azokat.

Csakhogy a megszerzendő birodalmat egy még nála is jobban rettegett és gyűlölt, misztikus alak fenyegeti: a Holt Király.

Eredeti mű: Mark Lawrence: Emperor of Thorns

Eredeti megjelenés éve: 2013

>!
Fumax, Budapest, 2015
480 oldal · puhatáblás · ISBN: 9786155514265 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Fumax, Budapest, 2013
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639861589 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Fumax, Budapest, 2013
480 oldal · ISBN: 9786155514067 · Fordította: Gy. Horváth László

Kapcsolódó zóna

!

A Széthullott Birodalom

84 tag · 57 karc · Utolsó karc: 2019. március 15., 21:11 · Bővebben


Enciklopédia 15

Szereplők népszerűség szerint

Honorous Jorg Ancrath herceg · Sir Makin · Miana · Honorous Jorg Ancrath · Fexler Brews · Katherine Ap Scorron


Kedvencelte 99

Most olvassa 28

Várólistára tette 113

Kívánságlistára tette 179

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Littlewood IP
Mark Lawrence: Tövisek Császára

Ez, bármit állítson a moly, nem egy sorozat, hanem egy háromkötetes könyv. Ezért aztán itt értékelem az összes tövisek előtagú, egyre magasabb rangot felmutatni bíró Jorgot.

Kezdeném mindjárt azzal, hogy mennyire klassz már, hogy valakinek van három kötetre való mondanivalója, és ott be is fejezi. Elég triviális dolognak tűnik, de mostanában ennek külön hírértéke van, annyira ritka. Mondjuk az sem túl gyakori, hogy a kezdő és a befejező kötet pontozása között ekkora különbség legyen, és szerintem ez is azért van, mert nem önállóan értékelhető könyvek, hanem az első kötet az eleje egy olyan könyvnek, ami nagyon hosszú. Szóval érdemes eleve úgy belefogni, hogy az ember felméri, hogy ez bizony 1300 oldal, és egy kötet nem ad több élményt, mint bármelyik random 500 oldalas könyv félbehagyva a 218. oldalon. csak kicsit ragoztam túl ezt a kérdést, ugorjunk.

A világ, amiben játszódik közepesen eredeti, viszont nagyon jól van tálalva. Nincs az ember képébe tolva, hogy ez egy spoiler környezet, lassan derül csak ki. A szereplők a saját világképüknek, technikai fejlettségüknek megfelelően fogják fel, hogy mi történt a múltban, és úgy is magyarázzák el, ami ad egy naiv bájt az egésznek. A mágia keletkezése és behozatala a történetbe viszont iszonyú ötletes, és ami a legfontosabb, hogy nem öncélú, van és kész, hanem a történet előrehaladása és végkifejlete szempontjából is szerepet kap. Szépen, átgondoltan összeáll minden, és az olvasó baromi okosnak érezheti magát, amikor egy-egy történelmi utalás vagy földrajzi helyszín neve leesik neki vagy hülyének, ha túl későn, de nálam ilyen nem volt, á, ugyan, egyszer sem.

Ami még sokat ad az élvezhetőségéhez, az a stílusa. Az írónak nagyon fekszik az a fajta teljesen amorális cinizmus, amit Jorg képvisel, és a fejezeteket lezáró nagy anticoelhoi bölcsességek is egytől-egyig falvédőre kívánkoznak mondjuk egy kínzókamrában jól mutatna. Hogy Jorg mitől olyan, amilyen, az is csak fokozatosan derül ki, aki azt hiszi az elején, hogy mindent ért, az inkább várjon még egy kicsit, lesz durvább is (pl Jorg spoiler, amit azóta is próbálok elfelejteni, de eddig még nem sikerült sajnos). Vannak persze Jorgon kívül is más jó kis alakok benne, rengetegen. Miana pl az egyik legreálisabb (és szórakoztatóbb) női karakter, akit mostanában olvastam, és a szerelmük Jorggal is olyan, amilyet ritkán találnak el/vállalnak be írók (bár sejtem, hogy romantikus irodalmi vonalon ez nem is lenne szerelemnek értékelhető, szerintem viszont az, valóságosnak ható ráadásul).

Ami számomra kedvenccé tette a könyvet, az a befejezése. A befejezés mindig nehéz ügy hosszabb műnél, nehéz eltalálni, hogy ne legyen teljesen sima és kitalálható, de ne is legyen hajánál fogva előrángatott és előzmény nélküli, legyen viszont katartikus, és úgy zárja le a történetet, hogy az ember ne is akarjon tovább olvasni, mert pont akkor és ott tökéletes. És ez szerintem olyan. Most nem ugrik be egy másik olyan könyv sem, aminek a befejezése az addigi élményt négyzetre emelte volna. Ez viszont megcsinálta. Jorgy, te gonosz kis sz.rzsák, nagyon meghatottál. Szép munka.:)

6 hozzászólás
>!
Rodwin
Mark Lawrence: Tövisek Császára

Egy újabb trilógia zárult le számomra, visszagondolva a három könyvre remek szórakozás volt. Bár az első könyv után voltak fenntartásaim. Jorgy-t sikerült nagyon megkedvelni, de még mindig nem tudok rá maximális pontot adni.
Jorg már felnőtt és megindult, hogy megszerezze a császári trónt. Ahogy eddig
megismertük, gyaníthatjuk, hogy meg is szerzi, vérrel és karddal, nem pedig szép szavakkal.
Útja során sok új barátot, és persze ellenséget is szerez kedvenc antihősünk.
A regény atmoszférája nagyon jóra sikeredett, teljesen érezni a rettegést, a sötétséget. Süt belőle a gonoszság, a Holt király és a holtak folyamatos jelenléte és fenyegetése. Nem tudod kiben bízhatsz, vagy ki árul el legközelebb.

Az időbeli ugrálás kicsit zavaró, de logikus felépítése volt a regénynek, mint az előzőekben is.
A múltban jobban szerettem kalandozni, izgultam Jorg-ért, hogy ebből a lehetetlen helyzetből, hogy keveredik ki, persze tudtam, hogy életben marad, de akkor is.
Jorg jellemfejlődése nagyon jól sikerült, ellenben a mellékszereplőkkel nem sikerült ezt elérnie. Ők is az életünk részévé váltak, izgultunk értük, néhol már hiányérzetünk volt, mikor nem voltak Jorg mellett, de számomra hiányzott valami belőlük.
Kedvenc jeleneteim Fexlerhez és a nézőkarikához fűződnek. Kicsit sci-fis volt, de Lawrence nagyon jól megoldotta, és igen látványosan voltak megírva.

A vége mellett ugye nem lehet elmenni szó nélkül, hogy így fejezte be. Amiért lehet szeretni és egyben utálni is az írót, de minden a helyére került.
A három könyvet egyben nézve azért nagyon jó szórakozást nyújtott. A itt a csúcson kellett abbahagyni Jorg kalandjait, ahogy Lawrence az utószóban is írta, mint a Breaking Bad sorozatot. :)
Kedvencé nem avanzsált a sorozat, sem az író. De hátha a Vörös királynő könyvekben ez megváltozik.

>!
Fumax, Budapest, 2013
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639861589 · Fordította: Gy. Horváth László
19 hozzászólás
>!
Ashriver
Mark Lawrence: Tövisek Császára

Én próbáltam, komolyan próbáltam, de egyszerűen elfogytak a lapok. Hogy mások is értsék, több mint egy hónapig kellett volna olvasnom a könyvet, de ez lehetetlen volt. Annyira jó maga a könyv, a történet, a karakterek, Jorg, hogy nem tudtam sokáig ellenállni neki. És most vége. Nincs tovább.
Az írói is, és Jorg is hatalmas kedvenc lett nálam. Az igazság, legyen bármilyen is, jó vagy rossz, mindig heget hagy maga után. Tövisként szúródik beléd, és mindig ott lesz emlékeztetőül.
Jorg sosem tagadta meg önmagát, elfogadta minden tettét, tetszett vagy nem tetszett ő ilyen, el lehet fogadni vagy meglehet dögleni. Persze a halál csak akkor ajánlatos, ha utána nem állsz a holt király szolgálatába. Ha mégis így döntesz magadra vess.
A befejezés mindent vitt. Nem emlékszem egy ilyen befejezésre sem, ami ennyire el lett volna találva. Jorg, most igazán meghatottál.

>!
Nita_Könyvgalaxis P
Mark Lawrence: Tövisek Császára

Jorg, te rohadék.

Igaza van azoknak, akik a trilógiát egy könyvként kezelik: nem könnyű elválasztani ezeket a regényeket, hiszen a szálak szorosan összefonódnak, a tövisek belekapaszkodnak minden oldalba, és csak ha a nagy képet egyben nézed, akkor érted meg Jorg történetét.

Ritkán találkozik az ember még a könyvek lapjain is annyira őszinte emberrel, mint Jorg. Nem csak a szavaiban, tetteiben is ki meri mondani és meg meri tenni azt, amit a többség nem mer. Emellett pedig még önmagához is őszinte: nem próbálja meg bemagyarázni magának, hogy ő egy jó ember, elfogadja, hogy a sötét oldalhoz tartozik, és megteszi, amit meg kell.

Mark Lawrence úgy tud nagy igazságokat megfogalmazni, hogy az ember nem érzi azokat szájbarágósnak és erőltetettnek, mindemellett gyönyörűen ír. A Széthullott Birodalom története intő példa lehetne mindenki számára: a hatalomnak ára van, és aki megfizeti, nem feltétlenül jár jól vele. Az emlékek tövisét pedig lehetetlenség kiirtani, azok veled maradnak. Rajtad áll, mint kezdesz velük.

20 hozzászólás
>!
Lisie87 P
Mark Lawrence: Tövisek Császára

Egy újabb történet zárul le, és még hozzá hogyan! Tökéletes befejezés, jobb nem is lehetne, teljesen igazat adok Lawrence-nek, hogy a csúcson kell abbahagyni, úgy kell búcsút venni, méltósággal.
Jorg a harmadik részben is hozta a formáját. Praktikusan, magát meg nem hazudtolva cselekedett és jutott el egészen a császári trónig.
Biztos velem volt most a gond, de nem tetszett most az időben ugrálás, hirtelen nem is értettem, hogy erre miért van szükség? Utána persze a végére összeállt az egész kép. De bennem maradt egy kis negatív érzés, amit nem tudok megmagyarázni, ezért sem lett ez a rész kedvenc, annak ellenére, hogy az előző kettő igen.
Mark Lawrence ezzel a trilógiájával egy egészen különleges világot hozott létre, egy még különlegesebb anti-hős szereplővel, aki még nem tette, az adjon neki egy esélyt! :)

9 hozzászólás
>!
elge76 P
Mark Lawrence: Tövisek Császára

Amikor elkezdtem olvasni, unalmasnak tartottam, legalábbis az elejét. Jorg megy valami kongresszusra, ahol tárgyalni fognak a birodalom jövőjéről, pff, mégis ki a fenét érdekelhet ez? Félre is tettem a könyvet, mint az látható abból, hogy mennyi idő alatt olvastam végig.
Hiba volt.
Ha az első 30-40 oldalon átlendül az olvasó, attól a ponttól egy olyan történetet kap, ahol semmi sem az aminek látszik, és a folyamatosan érlelődő izgalom leginkább egy egyre jobban kifeszített húrhoz hasonlítható, ami a történet vége felé már az elpattanás határán jár. Zseniálisan jó lett a könyv, és a vége egy akkora hangulatbomba, olyan váratlan fordulatokkal, hogy az ember még levegőt venni is elfelejt olvasás közben. 5 csillag, csont nélkül.

.

Talán fél tucatnyi hibába botlottam bele, ezek többsége pedig kimaradt gondolatjelek voltak. Érdekes, hogy ez a hiba az egész sorozatra jellemző volt.

>!
Kkatja P
Mark Lawrence: Tövisek Császára

Császárság volt ezt is végigolvasni, a kis Jorgi húszévesen sem lett sokkal kedvesebb vagy kevésbé vérszomjas céljai elérésének érdekében, még mindig építőszellemekkel cseveg és gyilkolja, akit kell, muszáj vagy mert épp olyan kedve kerekedik. Viszont ahogy Lawrence mondja egy helyt, „ami megmenti Jorgot, hogy van humorérzéke, nem nyavalyog a boldogságért, nem gyárt kifogásokat és bátor. Emellett láthatjuk azokat az eseményeket, amik őt alakították. Mindazonáltal sok szörnyű dolgot tesz és nem egy jó ember, de ettől lesz elég érdekes ahhoz, hogy olvassák. Nem kell szeretned őt, hogy élvezd a történetét.”
Hát igen, ezzel nem vitatkozhatunk. :)
Na jó azért valamennyit fejlődik, mert a felesége iránt már kezd valamiféle erősebb rokonszenvet érezni, pláne miután Miana fiúval ajándékozza meg spoiler. Szóval változik, de elég lassan ahhoz, hogy jobban megkedveljük.
Lawrence jól megpörgette ez a befejező részt is, de itt is kicsit szerepjáték kalandmodulos érzésem volt, mennek a szereplők, küzdenek és teljesítik a szinteket, harcban, vérben és ármányban most sincs hiány, sőt az is hamar kiderül, hogy ki is a Holtak királya és a legvégén sem erre számított volna az ember, spoiler igaz az sem lett volna hihetőbb opció, hogy a vérszomjas kis Jorgi nyugton megül a császári trónon és csodás apaként neveli kisfiát, ugye.
Kicsit engem is zavart a szereplők kidolgozatlansága, mert Jorgon kívül igazán senkit sem ismerhettünk meg, én inkább erre szántam volna több oldalt, mint a sok egymást követő csatára, küszködésre.
Ami viszont tetszett az a párhuzamos idősíkokban való haladás, a múlt és a jövő összemosódása és a morbid humora.
Elolvasom még ezt is, köszönet érte előre is annak, akit illet. :))

>!
Fumax, Budapest, 2013
476 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639861589 · Fordította: Gy. Horváth László
2 hozzászólás
>!
Noro
Mark Lawrence: Tövisek Császára

Ez a könyv jobban sikerült, mint az első két rész együttvéve. Sikerült megszabadulnia az első kötet öncélú sokkolni vágyásától éppúgy, mint a második céltalan sodródásától és történetének aránytalanságától. Bár Jorg még mindig egy végtelenül öntörvényű alakként jelenik meg, akinek továbbra is brutálisan közvetlenek a módszerei, ennek most már van értelme és bizonyos mértékig meg is érthető. A főhős ezúttal valódi önvizsgálatot folytat és hosszú munkával előás önmagából néhány kínosan őszinte választ is. Ugyanakkor mindezek mögött megmarad a fanyar humor, ami egyszerre teszi emberibbé és egy cseppet pszichopatábbá is a figurát.
Hasonlóképpen sikerült a történetet is szépen kiegyensúlyozni, a múlt és a jelen végre egyforma súllyal érvényesült és egyenletes tempóban haladt a végkifejlet felé, pedig a második könyv után ebben nem nagyon reménykedtem.
Végül – bár nagyon nehéz szülés volt – a trilógia világa is beérett. Az Építők ősi tudománya és az új idők mágiája meglepő módon talált egymásra, és együtt sikerült a történet kulcsfontosságú szereplőivé válniuk. Ez pedig nagyon hiányzott az előző részekből. A nekromantákhoz fűződő rövid fejezetek talán a legkarakteresebb, leginkább emlékezetes jelenetei maradnak a regénynek. Valahogy így kell a varázslás lényegét megragadni egy fantasyben. (Arról nem is beszélve, hogy a Holt Király alakja mögött milyen remek – és mondhatni letaglózó – ötlet rejtőzött.)

>!
Wee IP
Mark Lawrence: Tövisek Császára

Jorg összetörte a szívemet.
Lawrence pedig jól megtaposta a darabkáit.
Tudom, hogy ennek így kellett lennie, mert más befejezés túl sablonos, túl nyálas, túl szentimentális lett volna, ami tönkretette volna három regény felépített világát.
De most akkor is fáj.
Tudom én, hogy Lawrence jól tette, és minden tiszteletem az övé, nagyon sok író tanulhatna tőle.
Tudom én, persze. De én nem vagyok olyan kemény, mint Jorg, és most bizony sajog a lelkem.

9 hozzászólás
>!
ggizi P
Mark Lawrence: Tövisek Császára

Ez a rész egy hangyányit kevésbé fogott meg, mint az előzőek, de így is bőven nagyszerűnek, jól felépítettnek és kidolgozottnak éreztem az egészet. Ez a három kötet olyan szorosan összekapcsolódik, hogy nem is nagyon lehet külön beszélni róluk. Eszméletlen volt az a pszichés fejlődés, amit Jorg produkált a sorozat alatt, és helyzetéhez, múltjához képest már szinte emberi vonásokat is fel tudott mutatni a végére. De még mindig ámulattal töltött el az a hidegvérű kegyetlenség, amivel irtotta a népet maga körül. És a vége elképesztő volt. Nem is gondolkoztam rajta, így teljesen váratlanul ért a dolgok alakulása.
Újfent elvarázsolt a szerző írásmódja, akármilyen rideg világba is repített és az méginkább, hogy képes volt megszerettetni a szociopata Jorgot és hiányérzetet keltetni ezzel az amúgy tökéletes lezárással.


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell 

A világnézetem kiegyensúlyozott, de arra ügyelek, hogy az egyensúly mindig felém billenjen.

59. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Honorous Jorg Ancrath herceg
1 hozzászólás
>!
reakovats

Nehezemre esik úgy tenni, mintha kedvelném az embereket.

Kapcsolódó szócikkek: Honorous Jorg Ancrath herceg
>!
Szirmocska

Semmi félmegoldás. Vannak dolgok, amiket nem lehet kettévágni. Nem lehet félig szeretni valakit. Nem lehet félig elárulni, nem lehet félig hazudni.

80. oldal (Fumax, 2013)

>!
Isley P

A józan ész visszafog néha, de dögöljek meg, ha a félelem is visszatart bármitől.

77. oldal, 6. fejezet (Fumax, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Honorous Jorg Ancrath herceg
>!
Bellatrissa

– Azt a motorbiciklis Jézus Krisztusát! – Makin kedvenc káromkodása volt ez. Fogalmam sincs, mi az a motorbicikli, de fájdalmas lehet.

194. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Honorous Jorg Ancrath herceg · Sir Makin
>!
Szirmocska

Az idő tényleg minden sebet begyógyít, de sokszor csak a sírban, s amíg élünk, valamennyi mindig velünk marad a fájdalomból, úgy éget, hogy tekergünk, forgunk, hátha lerázhatjuk. És miközben tekergünk, más emberré válunk.

170. oldal (Fumax, 2013)

>!
Szirmocska

Minden lezárt ládikó, minden titok addig mardossa az embert, napról napra, évről évre, míg a végén csontot ér. Addig sugdossa: nyisd ki a ládikót, nézz szembe a veszéllyel, vagy rágd magad tovább, míg megőrjít a gondolat: mi lett volna, ha megteszem? Vannak más emlékek is, amiket inkább elzárnék magam elől, hogy sohase férjek hozzájuk, de az a ládikó megtanított valamire. Semmit sem nyeshetünk le anélkül, hogy ne éreznénk a hiányát. Még a legrosszabb emlék is része az alapzatnak, amely megtart bennünket a világban.

91. oldal (Fumax, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Honorous Jorg Ancrath herceg
>!
Vincenza

Az élet komplikált, még akkor is, ha éppen senki sem akarja megölni az embert.

10. Fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Honorous Jorg Ancrath herceg
>!
Belle_Maundrell 

– Nem fejlődhetsz, ha állandóan azok a dermedt pillanatok határoznak meg, amelyekhez folyton visszatérsz. És ha nem fejlődhetsz, nem is élsz.

340. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Fexler Brews · Honorous Jorg Ancrath herceg

A sorozat következő kötete

Mark Lawrence: Úti testvérek Történetek a Széthullott Birodalomból

A Széthullott Birodalom sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Brent Weeks: Túl az árnyakon
Ed McDonald: Éjszárny
George R. R. Martin: Sárkányok tánca
Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai
N. K. Jemisin: Az ötödik évszak
Glen Cook: A Fekete Sereg
Richard Morgan: Az acél emléke
Brian Staveley: Az utolsó halandó kötelék