Red ​Sister (Book of the Ancestor 1.) 13 csillagozás

Mark Lawrence: Red Sister Mark Lawrence: Red Sister Mark Lawrence: Red Sister Mark Lawrence: Red Sister

The ​international bestselling author of the Broken Empire and the Red Queen’s War trilogies begins a stunning epic fantasy series about a secretive order of holy warriors…

At the Convent of Sweet Mercy, young girls are raised to be killers. In some few children the old bloods show, gifting rare talents that can be honed to deadly or mystic effect. But even the mistresses of sword and shadow don’t truly understand what they have purchased when Nona Grey is brought to their halls.

A bloodstained child of eight falsely accused of murder, guilty of worse, Nona is stolen from the shadow of the noose. It takes ten years to educate a Red Sister in the ways of blade and fist, but under Abbess Glass’s care there is much more to learn than the arts of death. Among her class Nona finds a new family — and new enemies.

Despite the security and isolation of the convent, Nona’s secret and violent past finds her out, drawing with it the tangled… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2017

>!
HarperCollins, London, 2018
528 oldal · puhatáblás · ISBN: 9780008152321
>!
HarperCollins, London, 2017
512 oldal · keménytáblás · ISBN: 9780008152291
>!
Ace, New York, 2017
432 oldal · keménytáblás · ISBN: 9781101988855

6 további kiadás


Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 13

Kívánságlistára tette 7


Kiemelt értékelések

littlelinda P>!
Mark Lawrence: Red Sister

Az értékelések miatt egy picivel jobbra számítottam, de így is jó történet volt, tökéletes kezdő kötet és elég, hogy folytatni akarjam a sorozatot. Már csak azért is, mert a könyv nagyon rejtélyes volt, és csak lassan adagolta az információt, és akkor is keveset – a történet világáról annyit tudunk meg, hogy a jég elkezdte beborítani a Földet, és csak egy nagyobb rész maradt érintetlenül, amelyet a Corridoornak hívnak: itt helyezkednek el a nagyobb városok, és a Sweet Mercy kolostor is. Nagyobb hangsúly volt a világ politikai és hatalmi rendszerén és ahogy a vallás elhelyezkedik benne, a mágia ritkaságán és a négy klán bemutatásán és az erejük megjelenítésén. Ez kifejezetten tetszett, nagyon különleges klánokat hozott létre Lawrence, de itt is mindig olyan rejtélyes volt, hogy az egyik legizgalmasabb rész számomra az volt, amikor újabb és újabb részletek derültek ki arról, mit tud egy quantal vagy egy marjal. Az elején azt hittem a szereplők nagyon felszínesek és klisések lesznek – Nona, a kirekesztett, furcsa lány; Arabella, a gazdag és beképzelt rivális; Clera, a kegyvesztett kereskedő lánya, a furcsa lány egyetlen barátja. De szerencsére ennél sokkal több lett mindannyiuk, kb kettő fejezet erejéig ment a tini lány dráma, utána Zole megjelenéséig teljesen eltűnt (és utána se maradt sokáig). Nekem Hessa volt a kedvencem, az ő személyisége fogott meg igazán, és általában ő jelenítette meg a logikus gondolkodást, mielőtt a többiek belerohantak valamilyen elvetemült tervbe. Szerencsére Nona karaktere is nagyon érdekes volt, a szokásos rejtélyesség és titkolózás miatt a könyv végére már nagyon vártam, hogy végre kiderüljön a múltja, a valódi ereje, és hogy mi rejtőzik a szinte megállíthatatlan dühe mögött. Igazából minden olyan részt imádtam, amiben Nona ereje egyre jobban kibontakozott – a Shield próbánál, az akadémiába tett látogatásnál, és a végén lévő epikus csatajelenetnél gyakorlatilag letehetetlen a könyv. Mondjuk ahhoz képest, hogy 3 évet töltöttek a tökéletes harcolás és ölés elsajátításával, Jula, Ruli és Darla nem voltak nagy segítség.. :') spoiler Maga a Sweet Mercy érdekes volt, mondjuk számomra a neveljünk-bérgyilkost-az-elhanyagolt/árva-lányokból téma is kezd klisévé válni, de ettől függetlenül tetszettek az órák. A kolostor egész működése engem nagyon a Hogwartsra emlékeztetett, még a tanárok és tanórák között is találtam párhuzamot :D A könyvben megjelenő látomás-félék és az epilógus engem csak összezavartak a végére, de ettől függetlenül is nagyon kíváncsi vagyok, mi fog történni a következő részben :))

FitzwilliamDarcy667>!
Mark Lawrence: Red Sister

Hát erre nem számítottam. Gondoltam, hogy jó lesz ez a könyv is, de hogy ennyire jó legyen azt nem gondoltam volna. Olvastam már másik könyvét Lawrenc-nek és kb. pont ugyanarra számítottam, de sokkal többet kaptam. Ahol megszoktam Jorg nagyjából higgadt, számító, taktikus agyát, ott mindig meglepett Nona viselkedése. Borzasztóan kiszámíthatatlan Nona is meg a könyv is. Nem esett bele abba a hibába, hogy ellaposodjon a történet az iskolai részeknél, nagyon jól adagolta a lassú, magyarázós részeket és a pörgős akciókat is. A könyv végén a csatajelent annyira véresen, perverz módon jó, hogy csak faltam a betűket, nagyon jók a leírások a könyvben. A többi karakter sajna kicsit felejthető lett, de Nona felkapta az egész könyvet a hátára és elcipelte a célig. Mindenkinek el kell olvasnia, aki szereti Lawrence írásait és nem riad vissza egy kis vértől. A világteremtést egy teljesen új szintre emelte. Sokkal többet akarok tudni a világról, mint amennyit eddig megtudtam. Nagyon ügyesen csempészi be ugyanazokat az elemeket, amik a Tövisek Hercegében is feltűnnek. Méghozzá azt, hogy valami történt ezzel a világgal is, és bizony sokkal fejlettebb technológiák vannak elszórva a világon, csak nem értik, hogy mi az. A Shipheart az olvasónak egyértelmű, hogy micsoda de a szereplőknek nem annyira, és ez nagyon jól van így. Visszatérve Nona karakterére, pont azzal a tempóval épül, amivel kell. Pont ugyanúgy tudjuk meg a dolgokat, ahogy a Nona körüli emberkék, pedig nem E/1 az elbeszélés. A végén pedig, amikor minden a helyére kerül Nona-ban és elfogadja magát, akkor lett teljes a karakterének az íve. Mestermű.

ujhelyiz P>!
Mark Lawrence: Red Sister

Mark Lawrence számomra úgy tűnik, hogy a science fantasy univerzumokra fókuszál, ahol kifejezetten elborult fiatal karaktereket követünk egy nagyon sötét univerzumban. Hasonlóan a Tövisek hercegéhez, itt is egy intrikával töltött univerzumban vagyunk, ahol egy fiatal kamasz szemszögéből értjük meg, hogy működik minden, és az ő lehetetlen döntéseiket követjük.

A sorozat főszereplője, Nona egy árva, aki kicsit kalandos úton eljut egy orgyilkos akadémiára (technikailag nem annak hívják, de ez itt most nem ez tűnik a lényegnek), ahol egyszerre találkozik barátokkal és ellenségekkel, és egyre inkább felnőtté válik.

A Tövisek hercege sorozathoz hasonlóan Lawrence itt is jó érzékkel adagolja az ütős jelenetek (kezdve a nyitómondattal: https://moly.hu/idezetek/1470197) mellé a világot bemutató rövid részleteket, amik remekül felkeltik az érdeklődést az olvasóban, elvégre ritka az a bolygó, ahol az egészet jég fedi, leszámítva egy nagyjából 50 mérföld széles sávot leszámítva, és ennek nyilvánvalóan nagyon komoly hatása van a kialakuló kultúrára, ill. politikai berendezkedésre. Szintén a másik sorozathoz hasonlóan a főszereplő itt is egy a túléléséért küzdő kamasz, de itt valahogy sikerült egy kicsit kevésbé ellenszenvesnek beállítania – Nona Greyről jobban elhiszem, hogy csak azért lett ilyen, mert a túléléséért küzd, de ezt leszámítva egy normális ember szeretne lenni.

Az biztos, hogy a kötet, ahhoz képest, hogy egy trilógia nyitánya, elég erősen kezd, az események pörögnek, a karakterfejlődés is megindul. Kisebb gyengeség, hogy maga a történet eléggé epizodikus, és az epizódok közötti átvezetések is elég hirtelenek, és részben emiatt egy kicsit nehezen követhető, hogy a különböző ellenfelek pontosan milyen motivációval rendelkeznek. Emiatt gyakran engem inkább kijelölt, nem túl intelligens „villain”-nek tűntek, nem igazi ellenfélnek, ami nem tett jót számomra a történetvezetésnek.

Összességében a könyv határozottan felkeltette az érdeklődésem, és nagyon kíváncsian várom, hogy a folytatásban pontosan mi fog kiderülni.

Holdranéző>!
Mark Lawrence: Red Sister

Azt hiszem, már megint új kedvencet avattam.
Nagyon sokat gondolkodtam, de hiába, még mindig nem találtam olyan pontot ebben a regényben, amiről nem csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Igazából ha a legtalálóbban kéne összegeznem a véleményemet, szerintem egy nagyon lelkes és elragadtatott harci ordításnál kötnék ki, de azért inkább összefoglalnám a benyomásaimat – és ha csak szuperlatívuszokban megy, hát akkor úgy.
Először is ott van a világkidolgozás, ami nagyon, nagyon jól összerakott, sokrétegű, és mégis úgy előadott, hogy közben az olvasó cseppet sem érzi szájbarágósnak. Abeth haldokló világának sok ezer éves múltjától, földrajzától, társadalmi és vallási berendezkedésétől (ami különben nagyon eredeti, a spoiler vonásokat sem nélkülöző ötleteken alapul) a különböző politikai csatározásokon, kríziseken és áskálódásokon át a zárda és az apácák világáig minden gyönyörűen kidolgozott és mesterien ábrázolt. Már a legelső fejezetben, a vörös nap fényében himbálózó akasztókötél képénél éreztem, hogy mi jóban leszünk ezzel a regénnyel.*
Azután ott vannak a karakterek, akik mind háromdimenziósak és hihetőek, sőt többnyire még szerethetőek is; még azok is, akik csak a cselekmény hátterében mozognak. És hadd legyek őszinte, teljesen lenyűgöztek ezek az apácák, akik keményebbek, mint Rambo akiknél badassebb fantasyhősökről nem is tudom, olvastam-e valaha. (A “hős” szót itt inkább főszereplői értelemben használom, mert ezek az apácák aztán nem alázatos, szelíd, és végképp nem könyörületes egyházi nők: szinte mind kőkemény, pragmatikus, morálisan szürke alakok. Mondtam már, hogy imádom ezt a könyvet?) Ott van például Sister Tallow, a fegyverforgatást oktató nővér, akinek a közelharcról szóló monológját – sőt az egész lényét – akármelyik akciófilmes mentor megirigyelhetné; a mérgeket és taktikát tanító apáca (nem lövöm le, ki az), aki azzal szokta üdvözölni az új tanítványait az óráin, hogy megmérgezi őket; vagy például a zárdafőnöknő, aki egy olyan politikai sakkmester és manipulátor, ha épp szükség van rá, hogy szerintem Petyr Baelish-t is lejátszaná a színről. spoiler Az apácák mellett meg persze ott vannak a növendékek, akiknek a szokásos gyerekek/serdülők közti barátságai, viszályai és szerelmei (igen, szerelmei – igazából lehet, hogy elbírt volna ez a regény egy szerelmi szálat is, én mindenesetre örültem volna neki ebben a kontextusban, de már azt is jó volt látni, hogy Lawrence nem zárkózik el a lányszerelem témájától) remekül keverednek a nagyobb ívű cselekményszálakkal, mint például a zárdát is érintő politikai játszmák. Ja, és Nona Grey egy fantasztikus kölyök; azt nem mondom, hogy ha lányom lesz, ilyen legyen (mert legyünk őszinték, annak azért egy kicsit vérszomjas), de azért nem sokon múlt, hogy kijelentsem – annyira értelmes, korának és a múltjának megfelelően naiv, indulatos és zárkózott, de hűséges, érző szívű (és persze badass – ebbe a gyerekbe nem érdemes belekötni, mert csomót köt belőled), egyszóval annyira remekül kidolgozott főszereplő, hogy lehetetlen nem szeretni.
Ha meg már a cselekményről beszéltünk, hát az is ott van, és pörög rendesen. Lawrence mesteri érzékkel bonyolítja a történetet, és mindig pont akkor dob be egy óriási fordulatot, amikor az apácaképzéses részek kezdenének leülepedni; de ezek soha nem érződnek erőltetettnek, mert mindegyik fordulat előre felvezetett (persze csak annyira, hogy nem légbőlkapott, de attól még nagyon leesik tőle az állad), és tényleg súlya van. Az írásmód meg csak fokozza az élményt: gyönyörű, minden érzékre ható képekkel van tele a narráció (lásd, mint fent az akasztófakötél; de minden, Nona első forró fürdőjétől a jégmezők csípős szelén át a fájdalmas – és nagyon brutális – harci sérülésekig ugyanolyan részletes, érzékletes nyelvezettel van leírva), a párbeszédek pörgősek; jó pár ponton elnevettem magam, máskor meg Lawrence egy elegáns, ám mégis könnyed mozdulattal kitépte a szívemet és átdobta a válla fölött (lehet nevetni rajtam, de spoiler halálát megkönnyeztem – szegény spoiler meg még inkább, pedig arra számítottam valamennyire). És ami a közelharcos részeket illeti… Hát, nem hittem volna, hogy valaha lélegzet-visszafojtva fogok olvasni Mátrix-stílusú belassított akciójeleneteket, ahol tizenkét éves kislányok mossák fel egymással/másokkal a padlót, miközben fröcsög a vér literszám, de Lawrence ezt írta meg, és működik. Nagyon, nagyon működik. (Bármilyen hülyén néz is ki így körülírva.)
Összegezve: most is megpróbáltam, és még mindig nem tudok másképp beszélni erről a regényről, mint ódákat zengve. Le a kalappal (vagy ha stílusos akarok lenni, fityulával) Lawrence előtt, én meg tűkön ülve várom a folytatást.
Ja, és a tanulság: ne szórakozz ezekkel az apácákkal.

* Nem az értékeléshez tartozik, de muszáj megosztanom, mert nagyon nevettem, mikor az írása közben ez a párbeszéd hangzott el itthon:
Én: [Szobatárs]?
Szobatárs: *feltekint a házijából* Igen?
Én: Tudom, hogy ez egy nagyon fura kérdés, de… Nem tudod, hogy mondják magyarul annak a kötélnek, ami az akasztófán szokott lenni? Tudod, amivel akasztanak?
Szobatárs: Tessék?! o_O

Bartalos_Nikoletta>!
Mark Lawrence: Red Sister

A korai értékelésekben többen is írták, hogy ez Mark Lawrence eddigi legjobb könyve. Ezt egészséges szkepticizmussal fogadtam, de mikor belefogtam az olvasásba az első bekezdéssel megvett, méghozzá kilóra.
Nona nem Jorg vagy Jalan, és a történet is más tempóban, más szerkezettel került megírásra. Ami maradt és nem változott, az a fantasztikus minőségű próza és történetmesélés.

(És most csendesen zokogva átkozódok magamban, hogy hol van még 2018 és 2019, amikor a már elkészült következő két kötet megjelenik.)

2 hozzászólás
Adeina>!
Mark Lawrence: Red Sister

Azután vettem fel a TBR listámra, hogy többen Jay Kristoff Nevernight sorozatához hasonlították.
Valóban vannak hasonló elemek, de a hangulat teljesen más. Hiányzik belőle Mia céltudatossága, ami ott előrevitte a történetet.
A legtöbb szereplő kétdimenziós, a történet kusza és alig nyújt megfelelő magyarázatot bármire.

Ingorion>!
Mark Lawrence: Red Sister

A Tövisek Királya óta ez a kedvenc könyvem a szerzőtől. Oly' annyira nagy hatással volt rám, hogy nem voltam rest, és készítettem egy interjút magával Mark Lawrence-szel. Itt olvashatjátok: http://insidethebox.blog.hu/2017/06/29/interju_a_tuskes…


Népszerű idézetek

ujhelyiz P>!

It is important, when killing a nun, to ensure that you bring an army of sufficient size.

(első mondat)


A sorozat következő kötete

Book of the Ancestor sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Katherine Arden: The Bear and the Nightingale
Leigh Bardugo: Six of Crows
S. Jae-Jones: Wintersong
Christie Golden: Warcraft – Durotan (angol)
Brigid Kemmerer: A Curse So Dark and Lonely
Joe Hill: NOS4A2 (angol)
Sherrilyn Kenyon: Dance with the Devil
Sarah J. Maas: A Court of Thorns and Roses
Jennifer L. Armentrout: Every Last Breath
Kristin Cashore: Graceling