Prince ​of Thorns (The Broken Empire 1.) 17 csillagozás

Mark Lawrence: Prince of Thorns Mark Lawrence: Prince of Thorns Mark Lawrence: Prince of Thorns

The ​thorns taught him a lesson in blood…

„Before the thorns taught me their sharp lessons and bled weakness from me I had but one brother, and I loved him well. But those days are gone and what is left of them lies in my mother's tomb. Now I have many brothers, quick with knife and sword, and as evil as you please. We ride this broken empire and loot its corpse. They say these are violent times, the end of days when the dead roam and monsters haunt the night. All that's true enough, but there's something worse out there, in the dark. Much worse.”

Once a privileged royal child, raised by a loving mother, Jorg Ancrath has become the Prince of Thorns, a charming, immoral boy leading a grim band of outlaws in a series of raids and atrocities. The world is in chaos: violence is rife, nightmares everywhere. Jorg's bleak past has set him beyond fear of any man, living or dead, but there is still one thing that puts a chill in him. Returning to his father's… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
HarperCollins, London, 2012
400 oldal · ISBN: 9780007423638
>!
HarperCollins, London, 2012
416 oldal · ISBN: 9780007423637
>!
Penguin, London, 2011
336 oldal · ISBN: 9781101543290

Kedvencelte 3

Most olvassa 3

Várólistára tette 8

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

>!
Szentinel
Mark Lawrence: Prince of Thorns

Erre mondja azt az angol, hogy pageturner.

A könyv nagyon gyorsan olvasható élmény, így ha nem kedveled a tökölős fantasyt, egy érved máris lehet mellette. Persze több is van. A Tövisek hercege ugyanis a mainstream irodalom szemszögéből közelít meg egy nagyon régi fantasy toposzt, ez pedig a haldokló föld tematika. Az egykoron virágzó technológiai civilizációnak vége, helyét pedig egy középkori szintre visszasüllyedt, kegyetlen és kaotikus világ vette át, melynek sötétsége tökéletesen átjön a főszereplő, Jorg herceg szemszögén keresztül. Jorg ugyanis épp olyan, mint maga a világ: zűrzavaros és kegyetlen.

Sokan írták, hogy nem tudták elképzelni Jorgot 13-14 évesen, mert ahhoz túl karizmatikus és művelt. Ezen mindig elmosolyodom, ugyanis szerintem itt igencsak felületesen ítélik meg a karaktert. Ne feledjétek, hogy Jorggal kimondhatatlanul kegyetlen dolgok történtek gyermekként, aztán ott van az apjával ápolt kapcsolata, ami mindennek mondható, csak nem apa-fia viszonynak. Ráadásul hercegként jó nevelést kapott, és részesült filozófiai és pszichológiai kiképzésben is, ahogy erre többször is utalnak a könyvben. Egy összeroppant elme pedig igencsak érdekesen tudja alkalmazni az említett tudományokat, elég csak a megannyi diktátorra gondolni. Jorgnak pedig igencsak zűrös gyerekkora volt még ezek mellett is, hisz hamar önellátóvá kellett válnia, ez pedig egy kegyetlen világban nem működik kegyetlenségek nélkül. Plusz a másik érdekesség Jorg korával kapcsolatban, hogy ha eléggé odafigyelünk, észrevehetjük a kamaszságot a jellemében. Ez azokban a pillanatokban köszön vissza, amikor pozőrködik. Amúgy Jorg uralkodói családból származik, ahol a tekintély sokat számít, így naná, hogy nem elégszik meg azzal, amit adott neki az élet. Én pedig, akinek már volt balszerencséje megismerni nem egy Jorg korú pszichopatát, tanúsíthatom, hogy sokan alábecsülik a gyermeki gonoszságot.

A könyv két szálon fut, de mindent Jorg szemszögén keresztül látunk, így a világépítés is ehhez igazodik. Csak annyit látunk és tudunk, amennyit a főszereplő. A két szál: Jorg kisgyermekkorának eseményei, és és Jorg jelene. A könyvben folyamatosan említik az ókor nagy filozófusait, hol keletieket hol nyugatiakat. Ha a térképet meglesitek, akkor rájöhettek, hogy itt nem egy alternatív fantasyvilágról van szó, hanem nagyon is a miénkről, csak épp a távoli jövőben járunk, úgy 1100 évvel. A könyv könnyen olvasható, és akadnak benne nagyon szépen megfogalmazott mondatok is. Akár még belépő szintű írás is lehet a haldokló föld tematikába, ha az ember el tudja viselni az erőszakos ábrázolást. Illetve nem bánja, hogy a történet középpontjában egy antihős áll, a szó legszorosabb értelmében. Bár azt azért le kell írnom, hogy Jorg messze nem a legkegyetlenebb karakter ebben a könyvben, hisz még ha követ is el rohadék dolgokat, azokat többnyire nála nagyobb rohadékokkal teszi. Így az olvasó akaratlanul is szimpátiát érez iránta, pedig Jorg magasról tesz erre. Sőt, a könyv utolsó sora gyakorlatilag egy kihívás az olvasó felé.

A Tövisek hercege nem ok nélkül lett sikerkönyv szerte a világon, bár azt el kell ismernem, hogy így, az első kötet alapján úgy érzem, hogy Jorg karaktere nélkül nem működött volna. Ez a könyv ugyanis azon írások közé tartozik, ahol nagyon nagy hangsúlyt kap a főszereplő jelleme és cselekedetei. A könyvet amúgy ajánlom mindenkinek, aki kedveli a dark fantasyt, a poszt-apokaliptikus és haldokló föld besorolású történeteket, az erős főszereplőket és a karakterközpontú cselekményt, az antihősöket, vagy épp szeret hatalmi játszmákról és csatákról olvasni.

>!
Noro MP
Mark Lawrence: Prince of Thorns

Tartottam a könyvtől, és bizony az első néhány fejezet úgy is hatott rám, mintha egy Fekete sereg paródiába csöppentem volna. Aztán lassan kiderült, hogy a Jorg gyerek legfőbb jellemvonása talán mégsem a céltalan kegyetlenség. (Inkább az arcátlanság. De azt meg bírom.) Minden szélsőség ellenére a karakternek ebben a formában igenis van értelme, így fokozatosan elkezdett érdekelni a története. Bár ez engem lepett meg a legjobban. Mondjuk arról meg vagyok győződve, hogy a főszereplő életkorát a szerző durván elírta. (Nem a Végjátékban. Ebben.)
A poszt-apokaliptikus középkor láthatóan kedvenc Moorcock-könyveimet, a Hawkmoon-ciklust idézi, vagyis van mihez felnőnie. E területen lehetett volna kreatívabb is, bár el kell ismeni, hogy Lawrence nem szégyenlős: amikor kiaknázza a világ történelmében rejlő – valahol kézenfekvő – lehetőségeket, az igazán nagyot szól (és villan). A varázslói viszont nem igazán tetszenek, nem kedvelem ezt a fajta „Szauron kisöccsei” megoldást. De ez már tulajdonképpen csak ízlés dolga.
Akárcsak Abercrombie, Lawrence is olyan stílust követ, amit nekem „szokni kell”. Mostanában (ami nálam általában annyit tesz: egy éven belül) nem fogok a következő rész után ugrálni, de egyszer majd mindenképp folytatom.

>!
FitzwilliamDarcy667
Mark Lawrence: Prince of Thorns

Ez a könyv egy pillanatra se lassít le, mindig van valami új csavar, ami fellendíti a történetet. Még a visszaemlékezések se voltak zavaróak, sőt, elég sokat hozzáadtak a történethez. Ahhoz képest, hogy abból indul ki Jorg, hogy ő bizony király lesz a végére már kicsit nagyobb tervei vannak. És látva, hogy miket tud véghez vinni valószínűleg véghez is viszi a tervét. A Castle Red-es rész külön tetszett. Főleg, hogy azt mutatja, hogy valami történt a világban és visszaállt a középkori rendszer, mert a Builderek korában történhetett valami. Jorg karaktere is elég jóra sikerült, kicsit öntelt és beképzelt, de pont annyira amennyire kell, nem volt zavaró, a többi karakter kicsit lapos lett, de nem is róluk szól a könyv, szóval annyira nem fontos. Amikor minden kiderül, hogy Jorg igazából miért csinált, amit csinált az kicsit meglepő volt, és lehet gondolkozni, hogy mindent amiatt csinált, vagy csak a kezdő löketett kapta ott. Összességében egy nagyon erős sorozat indító könyv.

>!
Lex
Mark Lawrence: Prince of Thorns

Nem tudok mit mondani igazából erre a könyvre. Tetszett is, meg nem is.

A legnagyobb problémája, hogy a fülszöveg alapján teljesen mást vár az ember a könyvtől. Én legalábbis nem erre számítottam. Az elején nagyon lassan haladtam vele, sok volt az új szó, meg kellett szoknom a stílust, és bevallom, nem ragadott magával a történet. Aztán haladtunk előre, és még mindig semmi. És úgy talán az utolsó 1/3-ban éreztem csak azt, hogy szeretném olvasni.Vagy inkább minél hamarabb befejezni? Maradjunk az is-isnél.

Maga a történet valahogy laposnak tűnik a számomra. Tudom, hogy sok minden történt benne, visszaemlékezések is színesítették a könyvet, mégis olyan semmilyennek érzem. Nem kedveltem meg senkit különösebben, nem borzadtam el semmin, nem izgultam semmiért. Szóval, abszolúte semmi nyomot nem hagyott bennem. Volt egy-két jó része a könyvnek, egy pár bölcselet is becsusszant, de csak ezért nem fogok plusz pontot adni neki.

Az egyedüli szereplő, akit nagyon csíptem, az maga Jorg. Egy elmebeteg állat. 14 évesen. De mégis imádtam őt.

A folytatást még nem tudom, hogy el akarom-e egyáltalán olvasni, pénzt valószínűleg nem fogok rá kiadni. Összességében bánni nem bánom, hogy elolvastam, mert legalább egy csomó új kifejezéssel gazdagodott a szókincsem.

5 hozzászólás
>!
ujhelyiz P
Mark Lawrence: Prince of Thorns

Felemás érzéseim vannak a könyv kapcsán. Egyfelől szórakoztató stílusban volt megírva – részben ennek is köszönhető, hogy ilyen gyorsan átrobogtam rajta. Másfelől viszont a moralitás kifejezetten kemény volt: amikor egy kemény és gyilkos világban a főszereplőt kinézik, mert még keményebb és még számítóbb, mint mindenki más, az valami új. Különösen, hogy a főszereplő nincs még 15 éves…

Nem mondom, hogy nem volt indokolt a gyerekkora alapján (a múlt kifejezést itt kicsit eufemisztikusnak érezném), hogy ennyire csak a győzelemmel törődik (jelentsen ez bármit is), de elég hamar eljutottam a fantasy regényekben szokásos remélem, hogy a hős sikerrel jártól eljutunk odáig, hogy jobb lenne, ha a karaktert valaki megtanítaná az empátia alapjaira is, mielőtt még több társát/testvérét dobná el az értelmetlen tervei érdekében.

És feltehetőleg ez az, ami érdekes a könyvben: amikor egy rohadt világ találkozik egy még rohadékabb karakterrel, aki elkezd (talán) rendet tenni. Ami nem mindegy, hogy a sorozat végére ebből mit hoz ki. De az már nem ennek a kötetnek a témája.


Népszerű idézetek

>!
Noro MP

„Nations won’t follow monsters like me. They’ll follow a lineage, divine right, the spawn of kings. So we who have taken our power from the places where others fear to reach . . . we play the game of thrones with pieces like Count Renar, pieces like your father.”

Chapter 40.

3 hozzászólás
>!
Lex

Hate will keep you alive where love fails.

27. oldal

>!
Lex

'If any more of you bastards want to waste my time with stupid melodrama, please form an orderly queue.'

247. oldal

>!
Szentinel

I don't like to get angry. It makes me angry.

4. oldal

>!
ujhelyiz P

That's not a plan. That's a way to get a death so famously stupid that they'll be laughing about it in alehouses for a hundred years to come.

336. oldal, 44. fejezet (Harper Voyager, 2012)

>!
ujhelyiz P

Most man have at least one redeeming feature. Finding one for Brother Rike requires a stretch. Is 'big' a redeeming feature?

237. oldal, 31. fejezet (Harper Voyager, 2012)

>!
Lex

'We are defined by our enemies – but also we can choose them…'

61. oldal

>!
Lex

'I think you need to have lived more to truly know a man's heart. You need to have made more transactions in life to know the worth of the coin you spend so freely.'

274. oldal

>!
Lex

'In the end pride is the only evil, the root of all sins.'
'Pride is all I have.'

301. oldal


A sorozat következő kötete

The Broken Empire sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

J. K. Rowling: Harry Potter and the Philosopher's Stone
George R. R. Martin: A Feast for Crows
Terry Pratchett: Nation
Jennifer Roberson: Sword-Dancer
George R. R. Martin – Elio M. García, Jr. – Linda Antonsson: The World of Ice and Fire
George R. R. Martin: Dreamsongs I-II.
Joe Abercrombie: The Blade Itself
Joe Abercrombie: The Heroes
James A. Moore: Fallen Gods
Daniel Polansky: The Straight Razor Cure