Erre mondja azt az angol, hogy pageturner.
A könyv nagyon gyorsan olvasható élmény, így ha nem kedveled a tökölős fantasyt, egy érved máris lehet mellette. Persze több is van. A Tövisek hercege ugyanis a mainstream irodalom szemszögéből közelít meg egy nagyon régi fantasy toposzt, ez pedig a haldokló föld tematika. Az egykoron virágzó technológiai civilizációnak vége, helyét pedig egy középkori szintre visszasüllyedt, kegyetlen és kaotikus világ vette át, melynek sötétsége tökéletesen átjön a főszereplő, Jorg herceg szemszögén keresztül. Jorg ugyanis épp olyan, mint maga a világ: zűrzavaros és kegyetlen.
Sokan írták, hogy nem tudták elképzelni Jorgot 13-14 évesen, mert ahhoz túl karizmatikus és művelt. Ezen mindig elmosolyodom, ugyanis szerintem itt igencsak felületesen ítélik meg a karaktert. Ne feledjétek, hogy Jorggal kimondhatatlanul kegyetlen dolgok történtek gyermekként, aztán ott van az apjával ápolt kapcsolata, ami mindennek mondható, csak nem apa-fia viszonynak. Ráadásul hercegként jó nevelést kapott, és részesült filozófiai és pszichológiai kiképzésben is, ahogy erre többször is utalnak a könyvben. Egy összeroppant elme pedig igencsak érdekesen tudja alkalmazni az említett tudományokat, elég csak a megannyi diktátorra gondolni. Jorgnak pedig igencsak zűrös gyerekkora volt még ezek mellett is, hisz hamar önellátóvá kellett válnia, ez pedig egy kegyetlen világban nem működik kegyetlenségek nélkül. Plusz a másik érdekesség Jorg korával kapcsolatban, hogy ha eléggé odafigyelünk, észrevehetjük a kamaszságot a jellemében. Ez azokban a pillanatokban köszön vissza, amikor pozőrködik. Amúgy Jorg uralkodói családból származik, ahol a tekintély sokat számít, így naná, hogy nem elégszik meg azzal, amit adott neki az élet. Én pedig, akinek már volt balszerencséje megismerni nem egy Jorg korú pszichopatát, tanúsíthatom, hogy sokan alábecsülik a gyermeki gonoszságot.
A könyv két szálon fut, de mindent Jorg szemszögén keresztül látunk, így a világépítés is ehhez igazodik. Csak annyit látunk és tudunk, amennyit a főszereplő. A két szál: Jorg kisgyermekkorának eseményei, és és Jorg jelene. A könyvben folyamatosan említik az ókor nagy filozófusait, hol keletieket hol nyugatiakat. Ha a térképet meglesitek, akkor rájöhettek, hogy itt nem egy alternatív fantasyvilágról van szó, hanem nagyon is a miénkről, csak épp a távoli jövőben járunk, úgy 1100 évvel. A könyv könnyen olvasható, és akadnak benne nagyon szépen megfogalmazott mondatok is. Akár még belépő szintű írás is lehet a haldokló föld tematikába, ha az ember el tudja viselni az erőszakos ábrázolást. Illetve nem bánja, hogy a történet középpontjában egy antihős áll, a szó legszorosabb értelmében. Bár azt azért le kell írnom, hogy Jorg messze nem a legkegyetlenebb karakter ebben a könyvben, hisz még ha követ is el rohadék dolgokat, azokat többnyire nála nagyobb rohadékokkal teszi. Így az olvasó akaratlanul is szimpátiát érez iránta, pedig Jorg magasról tesz erre. Sőt, a könyv utolsó sora gyakorlatilag egy kihívás az olvasó felé.
A Tövisek hercege nem ok nélkül lett sikerkönyv szerte a világon, bár azt el kell ismernem, hogy így, az első kötet alapján úgy érzem, hogy Jorg karaktere nélkül nem működött volna. Ez a könyv ugyanis azon írások közé tartozik, ahol nagyon nagy hangsúlyt kap a főszereplő jelleme és cselekedetei. A könyvet amúgy ajánlom mindenkinek, aki kedveli a dark fantasyt, a poszt-apokaliptikus és haldokló föld besorolású történeteket, az erős főszereplőket és a karakterközpontú cselekményt, az antihősöket, vagy épp szeret hatalmi játszmákról és csatákról olvasni.
