Prince ​of Thorns (The Broken Empire 1.) 19 csillagozás

Mark Lawrence: Prince of Thorns Mark Lawrence: Prince of Thorns Mark Lawrence: Prince of Thorns

The ​thorns taught him a lesson in blood…

„Before the thorns taught me their sharp lessons and bled weakness from me I had but one brother, and I loved him well. But those days are gone and what is left of them lies in my mother's tomb. Now I have many brothers, quick with knife and sword, and as evil as you please. We ride this broken empire and loot its corpse. They say these are violent times, the end of days when the dead roam and monsters haunt the night. All that's true enough, but there's something worse out there, in the dark. Much worse.”

Once a privileged royal child, raised by a loving mother, Jorg Ancrath has become the Prince of Thorns, a charming, immoral boy leading a grim band of outlaws in a series of raids and atrocities. The world is in chaos: violence is rife, nightmares everywhere. Jorg's bleak past has set him beyond fear of any man, living or dead, but there is still one thing that puts a chill in him. Returning to his father's… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2011

>!
HarperCollins, London, 2012
400 oldal · ISBN: 9780007423638
>!
HarperCollins, London, 2012
416 oldal · ISBN: 9780007423637
>!
Ace, London, 2011
336 oldal · ISBN: 9781101543290

Kedvencelte 4

Most olvassa 2

Várólistára tette 14

Kívánságlistára tette 2


Kiemelt értékelések

entropic P>!
Mark Lawrence: Prince of Thorns

Fura nekem ez a fantasy-műfaj. Ritkán áll rá az agyam, és ha rá is áll, akkor is a karakterközpontú fantasyt szeretem, amiben a lehető legkevesebb mágia meg furavilág meg különleges firlefranc van.
(Írtam már itten 11 év alatt sokszor, szerintem az emberek épp elég érdekesek önmagukban is, nem kell nekem még külön kitalált világ meg körítés is ahhoz, hogy érdekesnek találjak egy szereplőt vagy helyzetet.)
Ez szerencsére karakterközpontú fantasy, amit egyszer régen várólistára tettem, ami még nem jelent semmit, de ráadásul még meg is vettem e-könyvben, ami viszont jelent valamit, pont azért, mert az e-könyveket továbbra sem tartom valóságos könyveknek, amik nyugodtan várhatnak 10+ évig, mert ha már itt vannak, akkor már örökre az enyémek, szóval nem, az e-könyv nekem nem ilyen, úgyhogy ha már olyat veszek, akkor el is akarom olvasni belátható idő belül, mielőtt, mittomén, az amazon törli a megvásárolt könyveimet, mert miért ne törölné. (Paranoid olvasó vagyok-e? Naná. Aláhúzni sem szoktam e-könyvben, mert nem kell azt az amazonnak tudnia, hogy mit tartok fontosnak vagy érdekesnek.)
Szóval elolvastam, és oké volt, olyan ideális vonat-olvasmány meg várakozós olvasmány – cselekményes, kellemesen cinikus, kellemesen sötét, komolyabb gondolkodást nem igénylő regény.

A többi részt nem vettem meg e-könyvben, úgyhogy nincs olyan kényszerem, hogy azokat is el kell olvasnom, mielőtt az amazon törli őket, mert nincs, amit töröljön. Úgyhogy a többi részt szerintem kihagyom. Jó volt, meg minden, de nem hozott lázba annyira, hogy egy egész trilógiát elolvassak ebből.

Szentinel>!
Mark Lawrence: Prince of Thorns

Erre mondja azt az angol, hogy pageturner.

A könyv nagyon gyorsan olvasható élmény, így ha nem kedveled a tökölős fantasyt, egy érved máris lehet mellette. Persze több is van. A Tövisek hercege ugyanis a mainstream irodalom szemszögéből közelít meg egy nagyon régi fantasy toposzt, ez pedig a haldokló föld tematika. Az egykoron virágzó technológiai civilizációnak vége, helyét pedig egy középkori szintre visszasüllyedt, kegyetlen és kaotikus világ vette át, melynek sötétsége tökéletesen átjön a főszereplő, Jorg herceg szemszögén keresztül. Jorg ugyanis épp olyan, mint maga a világ: zűrzavaros és kegyetlen.

Sokan írták, hogy nem tudták elképzelni Jorgot 13-14 évesen, mert ahhoz túl karizmatikus és művelt. Ezen mindig elmosolyodom, ugyanis szerintem itt igencsak felületesen ítélik meg a karaktert. Ne feledjétek, hogy Jorggal kimondhatatlanul kegyetlen dolgok történtek gyermekként, aztán ott van az apjával ápolt kapcsolata, ami mindennek mondható, csak nem apa-fia viszonynak. Ráadásul hercegként jó nevelést kapott, és részesült filozófiai és pszichológiai kiképzésben is, ahogy erre többször is utalnak a könyvben. Egy összeroppant elme pedig igencsak érdekesen tudja alkalmazni az említett tudományokat, elég csak a megannyi diktátorra gondolni. Jorgnak pedig igencsak zűrös gyerekkora volt még ezek mellett is, hisz hamar önellátóvá kellett válnia, ez pedig egy kegyetlen világban nem működik kegyetlenségek nélkül. Plusz a másik érdekesség Jorg korával kapcsolatban, hogy ha eléggé odafigyelünk, észrevehetjük a kamaszságot a jellemében. Ez azokban a pillanatokban köszön vissza, amikor pozőrködik. Amúgy Jorg uralkodói családból származik, ahol a tekintély sokat számít, így naná, hogy nem elégszik meg azzal, amit adott neki az élet. Én pedig, akinek már volt balszerencséje megismerni nem egy Jorg korú pszichopatát, tanúsíthatom, hogy sokan alábecsülik a gyermeki gonoszságot.

A könyv két szálon fut, de mindent Jorg szemszögén keresztül látunk, így a világépítés is ehhez igazodik. Csak annyit látunk és tudunk, amennyit a főszereplő. A két szál: Jorg kisgyermekkorának eseményei, és és Jorg jelene. A könyvben folyamatosan említik az ókor nagy filozófusait, hol keletieket hol nyugatiakat. Ha a térképet meglesitek, akkor rájöhettek, hogy itt nem egy alternatív fantasyvilágról van szó, hanem nagyon is a miénkről, csak épp a távoli jövőben járunk, úgy 1100 évvel. A könyv könnyen olvasható, és akadnak benne nagyon szépen megfogalmazott mondatok is. Akár még belépő szintű írás is lehet a haldokló föld tematikába, ha az ember el tudja viselni az erőszakos ábrázolást. Illetve nem bánja, hogy a történet középpontjában egy antihős áll, a szó legszorosabb értelmében. Bár azt azért le kell írnom, hogy Jorg messze nem a legkegyetlenebb karakter ebben a könyvben, hisz még ha követ is el rohadék dolgokat, azokat többnyire nála nagyobb rohadékokkal teszi. Így az olvasó akaratlanul is szimpátiát érez iránta, pedig Jorg magasról tesz erre. Sőt, a könyv utolsó sora gyakorlatilag egy kihívás az olvasó felé.

A Tövisek hercege nem ok nélkül lett sikerkönyv szerte a világon, bár azt el kell ismernem, hogy így, az első kötet alapján úgy érzem, hogy Jorg karaktere nélkül nem működött volna. Ez a könyv ugyanis azon írások közé tartozik, ahol nagyon nagy hangsúlyt kap a főszereplő jelleme és cselekedetei. A könyvet amúgy ajánlom mindenkinek, aki kedveli a dark fantasyt, a poszt-apokaliptikus és haldokló föld besorolású történeteket, az erős főszereplőket és a karakterközpontú cselekményt, az antihősöket, vagy épp szeret hatalmi játszmákról és csatákról olvasni.

Serenity87 P>!
Mark Lawrence: Prince of Thorns

Nagyon tetszett! Korábban a The Girl and the Stars olvasásakor említettem, hogy nagyon tetszik az író stílusa, de ott valami hiányzott kicsit a könyvből és ekkor többen ajánlották, hogy olvassam el ezt a trilógiát. Igaza volt az ajánlóknak, mert ez a mocskosabb, sötétebb stílus szerintem is jóval jobban illik az íróhoz. A világ nagyon érdekes, Jorg egyszerre fantasztikus és borzasztó, nem is szaporítanám tovább a szót, egyértelműen öt csillagot érdemel nálam és mindenféleképpen olvasni fogom a folytatásokat.

FitzwilliamDarcy667>!
Mark Lawrence: Prince of Thorns

Ez a könyv egy pillanatra se lassít le, mindig van valami új csavar, ami fellendíti a történetet. Még a visszaemlékezések se voltak zavaróak, sőt, elég sokat hozzáadtak a történethez. Ahhoz képest, hogy abból indul ki Jorg, hogy ő bizony király lesz a végére már kicsit nagyobb tervei vannak. És látva, hogy miket tud véghez vinni valószínűleg véghez is viszi a tervét. A Castle Red-es rész külön tetszett. Főleg, hogy azt mutatja, hogy valami történt a világban és visszaállt a középkori rendszer, mert a Builderek korában történhetett valami. Jorg karaktere is elég jóra sikerült, kicsit öntelt és beképzelt, de pont annyira amennyire kell, nem volt zavaró, a többi karakter kicsit lapos lett, de nem is róluk szól a könyv, szóval annyira nem fontos. Amikor minden kiderül, hogy Jorg igazából miért csinált, amit csinált az kicsit meglepő volt, és lehet gondolkozni, hogy mindent amiatt csinált, vagy csak a kezdő löketett kapta ott. Összességében egy nagyon erős sorozat indító könyv.

ujhelyiz P>!
Mark Lawrence: Prince of Thorns

Felemás érzéseim vannak a könyv kapcsán. Egyfelől szórakoztató stílusban volt megírva – részben ennek is köszönhető, hogy ilyen gyorsan átrobogtam rajta. Másfelől viszont a moralitás kifejezetten kemény volt: amikor egy kemény és gyilkos világban a főszereplőt kinézik, mert még keményebb és még számítóbb, mint mindenki más, az valami új. Különösen, hogy a főszereplő nincs még 15 éves…

Nem mondom, hogy nem volt indokolt a gyerekkora alapján (a múlt kifejezést itt kicsit eufemisztikusnak érezném), hogy ennyire csak a győzelemmel törődik (jelentsen ez bármit is), de elég hamar eljutottam a fantasy regényekben szokásos remélem, hogy a hős sikerrel jártól eljutunk odáig, hogy jobb lenne, ha a karaktert valaki megtanítaná az empátia alapjaira is, mielőtt még több társát/testvérét dobná el az értelmetlen tervei érdekében.

És feltehetőleg ez az, ami érdekes a könyvben: amikor egy rohadt világ találkozik egy még rohadékabb karakterrel, aki elkezd (talán) rendet tenni. Ami nem mindegy, hogy a sorozat végére ebből mit hoz ki. De az már nem ennek a kötetnek a témája.

Gulo_gulo>!
Mark Lawrence: Prince of Thorns

Nem gondoltam, hogy tetszeni fog, mert ugyan semmi bajom az antihősökkel, de Jorg enyhén pszichopatának tűnt annak alapján, amit hallottam/olvastam a sorozatról. Ehhez képest pillanatok alatt megértettem és elfogadtam Jorg gondolkodásmódját, annak ellenére is, hogy az értékrendszerével (jó, legyen: annak egy részével) nem tudok azonosulni. Egyébiránt erősen érződik a Gépnarancs hatása Jorgon, ami nkem tetszik és mutatja, hogy ez Lawrence első regénye. Kíváncsian várom a folytatást.


Népszerű idézetek

>!

„Nations won’t follow monsters like me. They’ll follow a lineage, divine right, the spawn of kings. So we who have taken our power from the places where others fear to reach . . . we play the game of thrones with pieces like Count Renar, pieces like your father.”

Chapter 40.

3 hozzászólás
Lex>!

'If any more of you bastards want to waste my time with stupid melodrama, please form an orderly queue.'

247. oldal

Lex>!

Hate will keep you alive where love fails.

27. oldal

Szentinel>!

I don't like to get angry. It makes me angry.

4. oldal

Serenity87 P>!

The perfumes of lords and ladies tickled at my nose: lavender and orange oil. On the road, shit has the decency to stink.

153. oldal, 20. fejezet - Prince of Thorns (HarperCollins, 2012)

Serenity87 P>!

It's the silence that scares me. It's the blank page on which I can write my own fears. The spirits of the dead have nothing on it. The dead one tried to show me hell, but it was a pale imitation of the horror I can paint on the darkness in a quiet moment.

30. oldal, 6. fejezet - Prince of Thorns (HarperCollins, 2012)

Serenity87 P>!

Assassination is just murder with a touch more precision.

99. oldal, 13. fejezet - Prince of Thorns (HarperCollins, 2012)

wtiti>!

We are defined by our enemies—but also we can choose them. Make an enemy of hatred, Jorg. Do that and you could be a great man, but more importantly, maybe a happy one.

61. oldal

Lex>!

'We are defined by our enemies – but also we can choose them…'

61. oldal


A sorozat következő kötete

The Broken Empire sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Sarah J. Maas: House of Earth and Blood
N. K. Jemisin: The Obelisk Gate
Neil Gaiman: American Gods
V. E. Schwab: Gallant
Ellen Schreiber: Vampire Kisses
George R. R. Martin: A Feast for Crows
Kendare Blake: Anna Dressed in Blood
Neil Gaiman: The Graveyard Book
José Antonio Cotrina: The Harvest Of Samhein
J. K. Rowling: Harry Potter and the Prisoner of Azkaban