Bolondok ​hercege (A vörös királynő háborúja 1.) (Széthullott Birodalom univerzum) 264 csillagozás

Mark Lawrence: Bolondok hercege

Mark ​Lawrence egy újabb trilógia erejéig visszatér a Széthullott Birodalomba, hogy ezúttal egy kevésbé ambiciózus hercegről regéljen…

A vörös királynő öreg már, de a Széthullott Birodalom királyai így is mindenki másnál jobban tartanak tőle. Legfélelmetesebb fegyvere a titokzatos Néma Nővér, akit senki sem láthat, de a nevét rettegve emlegetik.

A királynő unokája, a gyáva és részeges nőcsábász, emellett szenvedélyes szerencsejátékos Jalan Kendeth herceg mindössze tizedik az öröklési sorrendben, ám tökéletesen elégedett jelentéktelen szerepével.

A Néma Nővér által állított halálcsapdából megmenekülve sorsa összefonódik Snorri ver Snagasonéval, az ádáz viking harcoséval. Hogy megtörjék a kettejüket egymáshoz béklyózó varázst, útnak indulnak a Széthullott Birodalmon át a jeges észak felé. A Holt Király bérencei elől menekülve számtalan veszéllyel, készséges nőkkel, Skilfarral, a jégboszorkával, sőt, még egy Jorg Ancrath nevű jöttment herceggel és bandájával is… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2014

>!
Fumax, Budapest, 2014
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639861848 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Fumax, Budapest, 2014
396 oldal · ISBN: 9786155514166 · Fordította: Gy. Horváth László

Enciklopédia 17

Szereplők népszerűség szerint

Honorous Jorg Ancrath herceg · Jalan Kendeth herceg · Sir Makin · Snorri ver Snagason · Skilfar


Kedvencelte 61

Most olvassa 14

Várólistára tette 250

Kívánságlistára tette 270

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

>!
Solymár_András IP
Mark Lawrence: Bolondok hercege

HA valaki valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva tüzetesen követné a profilomat, akkor észrevehette volna, hogy a könyv harmadánál sem tartottam, amikor Mark Lawrence bekerült a kedvenc íróim közé, úgy hogy ez az első kötet, amit olvasok tőle. Előrebocsátok két dolgot is.

1. Utálom a hosszú történeteket.
2. Ez a duológia, trilógia, penta-,okta-, tenta-, s még kitudja milyen lógiák esetén hatványozódik.

Ennek ellenére, valamilen fene hívás hatására múlt évben megvettem a Vörös királynő háborúja trilógiát, s idén a Széthullott birodalom trilógiát. Mondhatni, lesz*rtam a kalapács nyelit.

A Bolondok hercege tipikusan az a könyv, amiben rengeteg mindent nem szeretek, mégis a legmagasabb elismerésben részesítem. Kezdem a nemszeretem dolgokkal.

Először is utálom az ilyen „laza, mint a rigalánc és nagyapa diói” stílust. Mivel pedig Jalan herceg ilyen és történetesen az elbeszélő, így hát az egész könyv ezt a stílust követi. Hol is volt még ilyen? Igen, az Éjszárnyban. Tökéletes párhuzam. Nemtudom megmondani az okát, mert McDonald is fenejól ír, de mégis, az ő történetében ez a sötét, teszek rá magasról attitűd sokkalta mesterkéltebb, mint Lawrence esetében. Ettől függetlenül még mindig nem szeretem, de egyszerűen helyén vannak a dolgok és elfogadom a minőségét.

A másik kicsit „béna” megoldás az a világégés után, a múltból átemelt kultúra. Fogalmam sincs hogyan történt ez a világégés, meg mi volt az eredménye, de tudjuk, hogy maradt meg az Építőktől még ez az. Még azt, hogy Róma áll, s a kereszténység: egye fene. Sosem fogunk megszabadulni tőlük. De hogy kerültek ide autentikus vikingek? Akik teljesen természetesen nyomják a 21. században ismeretes viking kultúra elemeit és teljesen úgy élnek, mint mához ezer éve… lehet hogy van rá magyarázat, de én nem tudtam összerakni a fejemben, hogy miféle világégés az, ahol megmarad a viking, Róma, hatalmas duzzasztó gátak, hatalmas betonépületek, amiket erődnek használnak, de sehol semmilyen technológia a 14. századtól arrafele….
Ez tipikusan az a helyzet, amikor nem értjük, hogyan működik, de nem érdekel. Annyira jó, hogy teljesen rendben van úgy is, hogy a szék két lábon áll.

Azt hiszem kimerültem a kritikából, most jön a dicséret. Szerintem nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy Mark Lawrence írt a legvalósághűbb fantasyt, amit eddig volt lehetőségem olvasni. Ő az első író, akivel kezet fognék, amiért úgy ír a dolgokról, ahogy azok vannak. Hitelesen ír a csatákról, a harcokról, a sebkezelésről, a lovaglásról, a táborozásról, a középkori városok, falvak szerkezetéről, az emberekről. Természetesen amennyire én értek hozzá és amennyi fantasyvel eddig találkoztam.

A karakterek annyira élnek, amennyire bármelyikünk, legalább annyira összetettek és silányak, s pontosan annyira vágynak a nagy kalandokra, mint mi: egy sör mellett, a kandalló melegénél meghallgatni őket, vagy eldicsekedni velük, hátha akad érte egy csábos mosoly, vagy egy széttárt comb. Amikor kinn vannak a gyilkolás mezején, vagy a jeges pusztaságban, akkor ők is átértékelik, ahogy mi is tennénk.

Az író nagyon jól adagolja a történetet. Bár hosszú, vagy épp valami nagyon izgalmas történik, vagy elmesél nekünk egy olyan hiányzó emlékezésszilánkot, amire már régóta vágyunk.

Külön elismerés a nyelvezetért. Feltételezem, hogy az eredeti szöveg is választékos és fennséges, amit kedves fordítónk és prófétánk Horváth László ültetett magyarba. Jó szöveget fenségesen lehet magyarra fordítani, szóval itt szerintem két embert kell dicsérnünk.

Nem utolsó sorban pedig emelem poharam a borítótervezőre. Igazából e volt, ami annyira megfogott, ilyen fenséges köntösbe csak nem bugyulálhattak ganét. S milyen igazam volt!

Azt irja a könyv hátulján, valami nagyokos a nagyokosoktól, hogy „Mark Lawrence a legjobb dolog, ami a fantasy műfajjal történt az utóbbi években.” Ez pedig így van.

13 hozzászólás
>!
Disznóparéj_HVP IP
Mark Lawrence: Bolondok hercege

Mark Lawrence fogta magát és írt nekem egy könyvet.

Adott egy piszkosul jó stílusban beszélő, jól megírt herceg, aki köszönőviszonyban sincs Jorggal: Jalan ugyanis, a Vörös Királynő unokája, legfeljebb rémálmaiban lesz király (horribile dictu, császár…!), nem vágyik ő többre, mint amije alapból is megvan: jó ételek, jó szórakozás, jó nők, minek bármi több ennél? Eszébe nincs bajba kerülni, és ha mégis összejön (pl. elküldik a hegyek közé a szomszédos Scorron, a csábos Katherine otthona ellen háborúzni), mindent megtesz, hogy elmenekülhessen.

Kapsz mellé egy kétméteres viking félistent, Snorrit, akinek még a neve is azt jelenti, hogy támadás. Egy pillanatig sem mérlegel, krízis van? Balta elő, és roham! Súlyosbítja a helyzetet, hogy a nőfaló, gátlástalanságig gyáva herceg szó szerint egy arénába löki a vikinget, hogy pénzt keressen rajta, ráadásul a Néma Nővér, ez a rendkívül kellemetlen mágus egy balesetben (?) összeköti őket: a végtelenül becsületes, jóakaratú Snorri kap egy hazug démont a fülébe, a semmirekellő Jalan herceg pedig egy angyalt a sajátjába…

Olyan jó a két karakter dinamikája, hogy az hihetetlen. Jellemük alapvető ellentéte már üt, ehhez Lawrence hozzáteszi a mágia második rétegét (a démon, Aslaug és az angyal Barakiel érthető módon fújnak egymásra), és máris kész egy olyan akciókeverék, ami felejthetetlenné teszi a Jalan-Snorri duót.

A regénynek egyébként hangvételében, stílusában és mondanivalójában szinte semmi köze a Széthullott Birodalom trilógiához: az ott megismert határozottan komoly, céltudatos herceget itt egy abszolút céltudatlan, nagyon önironikus hangú Jalan váltja fel, akinek minden ötödik mondatán betegre röhögöd magad, és bár fellengzősen beszél, mégis érzed mögötte a saját magával szembeni kritikus hozzáállást, amitől a karakter azonnal a szívedhez nő.

Amellett, hogy ez egy remek fantasy történet egy párosról, akik meg akarják törni az őket összefogó mágiát (illetve egyikük bosszút akar állni? Mentőakciót akar szervezni? Helyre akarja állítani legyőzött klánja becsületét? Na, majd megtudod), olyan, mint egy hagyma: másik rétege egy hamisítatlan, brutálisan hangulatos viking saga. A harcosok a kocsmában asztalcsapkodva kérik ki a sört, rendíthetetlenül vonulnak a fagyban, a pajzsukat döngetve rohannak csatába társaikért… északi rémségek, nekromanták, fagyott vikingek légiói, akármi ellen. Akár csak egyetlen barátjuk becsületéért is.

Jalan meg csak vergődik a kétméteres szakállas izomkolosszusok között és haza akar menni, miközben minden pirkadatkor egy angyal suttog a fülébe a megtérésről és a bűneiről, a hercegnek pedig más vágya nincs, mint odahagyni nemszületetteket, élőhalottakat, flúgos, halálvággyal telt vikingeket, és visszatérni Lisa DeVeerhez… és a nővéreihez.

A narráció halál-laza – de ez csak illúzió, a szövegben minden szónak helye van, mind a megírás, mind a fordítás-szöveggondozás hibátlan. Egyetlen bánatom van csak a kötettel kapcsolatban, de azt mindenki tudja, aki már olvasta a Széthullott Birodalom trilógiát: tudom, mi lesz ennek az egésznek a vége.

De hagyom Lawrence-nek, hogy kiverje a fejemből és elvigyen a fagyott északra, mert annyira jól csinálja. Kilóra megvett ezzel a könyvvel (engem is, meg az angyalt is, ami hajnaltájt suttog a fülembe)…

37 hozzászólás
>!
Rodwin
Mark Lawrence: Bolondok hercege

Nem hiába akartam én ezt a sorozatot jobban olvasni, mint Jorgi kalandjait. Sok embernél az az etalon, de engem valahogy nem nyűgözött le. Sokkal jobban lekötötte a figyelmem az itteni két főszereplő, Snorri ver Snagason, és Jalan kalandjai.
Igaz nem tagadom nagyon szimpatizálok a vikingekkel, és a mitológiájukkal. Snorri esetében itt meg is kaptam a csatabárdot lengető óriást.
Akit a véletlenek sorozata, és persze Lawrence kifogyhatatlan fantáziája fújt egymás mellé. Hogy hegyen, völgyön, jégen együtt kalandozva vívják meg csatáikat. Vagy épp menekülve, mert Jalan barátunk nem a harc mestere, inkább a szédítés, és az eloldalgásé, és a nők ágyba dumálásáé.
Nem ritka a fantasy történelemben az ilyen páros, a nagy dumás piperkőc, ugyanis Jalan barátunk a Vörös királynő unokája, és a mogorva harcos. Én nagyon élveztem a fanyar humorukat, mert volt mindkettőnek.
Snorri visszaemlékezéseiből, betekintést nyerhetünk a múltjába. És kiderül, hogy nem is az az egyszerű baltával hadonászó, minden nőt leteperő, egyszerű vikingfi.
Sokat utaztunk a könyvben, sőt néha már az volt az érzésem, hogy túl sokat is. Kifejezetten érdekes irányt vett fel a cselekmény, nagyon kíváncsi vagyok a folytatásra.
Az első Lawrence regény, ami kedvenc is lett. :)
Kifejezetten tetszett az a rész mikor találkoztak Jorgival, és a bandájával. Ugyanis egy idősíkon játszódik a két történet. És még plusz információval is gazdagodhattunk. Nem rossz ez a Mark, nem rossz, jó húzás volt! :)

>!
Fumax, Budapest, 2014
396 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789639861848 · Fordította: Gy. Horváth László
1 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis
Mark Lawrence: Bolondok hercege

Bolond lyukból gyáva szél fúj.

Jalan herceget nagyon szívesen összeismertetném a hős Disney-hercegekkel, csak hogy megnézzem, ahogy a nevetéstől pukkadozva hallgatja a történeteiket. Ugyanis ha azt mondom, hogy Jalan nem éppen bátor és délceg, akkor finoman fogalmaztam. És ez az, amiért piszkosul megkedveltem őt.

Annak idején azt írtam, hogy Jorgot a kíméletlen őszintesége különbözteti meg a többi embertől. Jalant viszont az, hogy annyira zseniálisan hazudik, hogy egy idő után még ő maga is elhiszi a saját meséit. Kerül mindent, aminek mélysége van, többre értékeli a nőket, a jó bort és az alvást a kardnál és csatáknál.

A Bolondok hercegének az ő személyisége az egyik legnagyobb erőssége. Persze maga a történet is nagyon jól van felépítve, végig izgalmas és úgy is tud bőven meglepetéseket okozni, hogy a történet egyik oldalát már ismerhetjük a Széthullott Birodalom-trilógiából. Snorri remek ellenpólusa Jalannak, az ő párosuk az egyik legjobb, amivel regényben találkoztam.

Rég élveztem ennyire fantasy-t, mint a Lawrence bácsi újabb alkotását.

>!
Navi P
Mark Lawrence: Bolondok hercege

Imádtam :) Gyors, pörgős, humoros, komor, véres. Jal nagyon szerethető főhős. Tisztában van a saját korlátaival, van önkritikája és jó a humora. Elkényeztetett herceg, akinek minden a nők, a szerencsejáték. Snorri egy viking harcos, aki elvesztette a családját, s bosszút akar állni. Egy boszorkány átka összeköti őket, s Jal kénytelen északra indulni Snorrival. Útközben találkoznak zsoldosokkal, faszörnyekkel, plasztikhadsereggel, északi boszorkánnyal, cirkuszosokkal, Jorgékkal, élőhalottakkal és nemszületettekkel küzdenek meg, hogy a végén spoiler. Nagyon sajnáltam Snorrit és a családját, az ötösöket. Érdekes módon voltak utalások a jelenkorra, s mivel már olvastam a Tövisek hercegét, tudtam, mire számíthatok. Jót mosolyogtam Lord Stoccolmon, a plasztikhadseregen.
Kíváncsi vagyok a folytatásra, s amint lesz időm, el is olvasom :)

1 hozzászólás
>!
Dawnofmyth
Mark Lawrence: Bolondok hercege

Ez kedvenccé vált mielőtt befejeztem volna. Már Jorg történeténél tetszett ez a világ, igaz az ő trilógiája elég sötét volt. Ahhoz képest ez parádés :D Imádtam, és olvasás közben zaklattam az ismerőseim a vicces jelenetekkel :D Volt nem kevés. Jalan karakterét nagyon bírtam, Snorrival együtt megvettek kilóra. A Jalan Jorg crossover szintén jól el lett kapva, szakadtam a nevetéstől, pedig azért elég komoly ez a történet is. Kalandos volt, izgalmas, letehetetlen.

>!
ggizi P
Mark Lawrence: Bolondok hercege

Oh! Rögtön levett a lábamról Jalan felszínes, mégis magával ragadó személyisége. Egyszerűen imádtam ezt a gyáva és felelőtlen pasast, aki szinte büszke volt léha életmódjára és az erényvédők és hitelezők előli fürge lavírozására. Élvezettel olvastam sziporkázó gondolatmeneteit. És végre egy olyan humor, ami engem is megtalált. Köszönöm! :)
És Snorri, a fehérbőrű, fekete hajú, tengerkék szemű viking harcos is (akit azért elég nehezen tudtam ebben a felállásban elképzelni) nagyon kedvelhető karakter volt az egyenes és tiszta szívű jellemével. Tökéletes ellentéte volt fennhéjázó hercegünknek. Nagyon tetszett, amit együtt itt előadtak.

Még nem olvastam a szerzőtől eddig, de ez a történet a kellemesnél is jobb csalódás volt, és garantáltan nem az utolsó könyv tőle.

2 hozzászólás
>!
ViveEe P
Mark Lawrence: Bolondok hercege

Első olvasásom az írótól..
Egészen jó volt. Tetszik a stílus, tetszett a laza történetmesélés.
Főszereplőnk nem éppen egy hőstípus. És ezt fel is vállalja. Tetszett, hogy nagyon is tisztában volt a korlátaival.
Aztán összehozza a sors egy igazi vikinggel, akit erős küldetéstudat vezérel. Némi mágikus csavar is belekerül a képbe. Aztán indulhat a kaland!
Engem azért sokminden erősen emlékeztetett itt a holtakkal kapcsolatban a Trónok harcára. Valahol be is jött.
Az egész könyv számomra nagyon az összecsiszolódásról, az ismerkedésről szólt a világgal, nem éltem meg akkora kalandnak.
De remélem a folytatásban ez is meglesz. :)

>!
Roszka
Mark Lawrence: Bolondok hercege

Nagyon jó kis fantasy-kalandregény. Egy olyan hercegről, aki maga sem tudja mikor mond igazat annyit hazudozik, egy vikingről, aki a családját keresi, és egy ismerős széthullott birodalomról. Fényről és sötétségről, jóról és rosszról. Mindez remekül tálalva, sok-sok kalanddal, véres jelenetekkel, és egy különleges varázslattal, humorral bőven megszórva.

>!
Noro 
Mark Lawrence: Bolondok hercege

A poszt-apokaliptikus világok alapvető eleme a tragikomikum. Minél több idő telt el a “régi világ” összeomlása óta, annál groteszkebb tükörképévé fejlődik ennek az új sötét kor, amely jellemzően megpróbálja a nagy elődöket utánozni – nem ritkán fura eredménnyel. És bár Lawrence könyve viszonylag ritkán nyúl az ebből fakadó poénos helyzetekhez spoiler, szerintem valahol ennek is köszönhető, hogy ilyen akasztófahumorral képes előadni ezt az önmagában nagyon is sötét és véres történetet.
A főhősök persze nem különösebben újszerűek. Az abszolút szélhámos és a nemes vadember ősrégi alaptípusok, és az összeeresztésük mint mindig, itt is sziporkázik. A beléjük költöző entitások pedig – amelyek naná, hogy épp fordítva helyezkednek el a jellem-táblázatban – tovább finomítják a helyzetet. Meg hát ugye, vikingek. Minden idők legjobb történelmi sztereotípiája. Ugyanakkor a szerző azzal is eljátszogat, hogy senki sem egészen olyan, mint amilyennek hiszi magát, a főszereplőket is beleértve. Végül az egész kötetes karakterfejlődést az utolsó oldalon egyetlen mondattal lerombolja – ez pedig valami zseniálisan pofátlan, és garantáltan tudatos.
(Egyébként próbálom kiszámolni, hogyan lehetne Jalan a 13. harcos, de nem jön ki :D)
Érdekes ötlet, hogy a két trilógia egymással párhuzamosan játszódik, de eddig ez nem sokat mutatott magából. Néha az volt a benyomásom, hogy Lawrence önmagához ír fanfictiont – Jorg, mint félisteni attribútumokat kapott epizód-szereplő például olyan “csak azért is beleírom” jellegűnek tűnt. Az áthallások közül egyedül a Holt Királyról éreztem, hogy itt érdemi összefonódásról lesz szó, és nem csak poénkodás céljából bukkant fel. Illetve a varázslók között zajló nagy játszma mintha itt egy mélyebb rétegébe is bepillantást engedne, ami szintén ígéretesnek tűnik. Szóval remélem, hogy a két sorozat ennél jobban összecsiszolódik a továbbiakban, mert én (az olvasók többségével szemben :P) nagy lehetőséget látok ebben, de nem a humor frontján.


Népszerű idézetek

>!
Belle_Maundrell

Állíthatom, hogy jó futó vagyok. Beszarva egyenesen világklasszis.

13. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jalan Kendeth herceg
>!
Fumax KU

Hazug vagyok, csaló vagyok, gyáva vagyok, de soha nem hagynám cserben a barátomat. Már ha ahhoz, hogy kitartsak mellette, nincs szükség őszinteségre, tisztességre és bátorságra.

4 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

– A Heimrift.
– Aha.
– Nem tudod, mi az, ugye?
– Közlöm veled, hogy engem a legjobb tudósok oktattak, köztük Harram Lodt, a híres geográfus, a pápa könyvtárában található világtérkép készítője.
– Szóval tudod?
– Nem.

278. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jalan Kendeth herceg · Snorri ver Snagason
>!
Fumax KU

A dokkban kellemes meglepetés ért: az Észak nemcsak állatbőrökbe bújt szőrös férfiakkal van tele. Voltak ott állatbőrökbe bújt szőrös nők is.

322. oldal

1 hozzászólás
>!
Belle_Maundrell 

Én mindig tudom, hogy mi a helyes. Csak nem csinálom.

318. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Jalan Kendeth herceg
>!
TiaManta 

Az ember azt hinné, futás közben érdemes tartalékolni a szuszt, de én már többször is úgy találtam, hogy az ordítás segít.

5 hozzászólás
>!
MrDarkside

Mindig is az volt a véleményem, hogy hátulról a legcélszerűbb leütni valakit.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Jalan Kendeth herceg
>!
Fumax KU

Nem tudom, hogy csinálta, de amikor a szavak köré tekerte a hangját, Snorri mágiát teremtett. Felállt a szőr a karomon, és csapjon belém a mennykő, ha nem szerettem volna magam is viking lenni, aki csatabárdját pörgeti a hajó orrában, miközben az úszik föl az Uulisk-fjordon, és alatta ropog a tavaszi jég.

Amikor megállt, hogy levegőt vegyen, a hülyeség persze kiszállt belőlem, örültem, hogy melegben és biztonságban lehetek Vöröshatárban, de amikor beszélt, minden jelenlevő mellkasában viking szív dobogott, még az enyémben is.


A sorozat következő kötete

A vörös királynő háborúja sorozat · Összehasonlítás

Hasonló könyvek címkék alapján

Gail Carriger: Blameless – Szégyentelen
Piers Anthony: Roogna kastély
Neil Gaiman – Michael Reaves: Köztesvilág
Neil Gaiman: Sosehol
Robin LaFevers: Halandó szív
Ilona Andrews: Mágikus találkozás
Christopher Paolini: Örökség
Stephanie Garber: Caraval
Patrick Ness: Válasz és Kérdés