41. legjobb sci-fi könyv a molyok értékelése alapján

A ​Széthullott Birodalom (A Széthullott Birodalom 1-3.) (Széthullott Birodalom univerzum) 106 csillagozás

Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom

A ​teljes Széthullott Birodalom-trilógia (Tövisek Hercege, Tövisek Királya, Tövisek Császára) egyetlen, omnibusz-kötetben!

Óvakodj a Tövisek Hercegétől…

Kilenc évesen végignézte, ahogy anyját és öccsét meggyilkolják. Tizenhárom évesen már egy vérszomjas rablóbanda vezére.

Tizenöt évesen király akar lenni… És ez még csak a kezdet.

De bármennyire megingathatatlan is az akaratereje, legyőzheti-e egyetlen fiatalember az elképzelhetetlen hatalommal bíró ellenséget?

Jorg Ancrath története minden idők egyik legikonikusabb fantasyjévé vált, Mark Lawrence pedig a zsáner legkiemelkedőbb szerzői között találta magát. Díjesővel jutalmazták, sikere világszerte és hazánkban is lenyűgöző.

Most a magyar olvasóknak ezzel a kedvező árú gyűjteményes kiadással kedveskedünk, hogy azok is megismerhessék Tövises Jorg történetét, akik eddig lemaradtak róla.

A szépirodalmi igényességgel megírt trilógiát, a neves műfordító, Gy. Horváth László… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Fumax, Budapest, 2021
1300 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700111 · Fordította: Gy. Horváth László
>!
Fumax, Budapest, 2017
1302 oldal · keménytáblás · ISBN: 9789634700111 · Fordította: Gy. Horváth László

Enciklopédia 3

Szereplők népszerűség szerint

Honorous Jorg Ancrath herceg · Sir Makin


Kedvencelte 42

Most olvassa 22

Várólistára tette 108

Kívánságlistára tette 142

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

Noro >!
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom

Újraolvasás 2020

Elárulom, hogy Mark Lawrence munkásságával nem barátkoztam meg első látásra: amikor először olvastam ezt a trilógiát, csupán a harmadik kötet győzött meg arról, hogy itt valóban kivételes fantasyről van szó. A Tövisek hercegének első jelenetei szinte egy Fekete sereg paródiára emlékeztettek, a Tövisek Királyában pedig a háttér bemutatását éreztem nagyon ötletszerűnek. Egészben olvasva viszont már egészen más hatást kelt, a Vörös Királynő-regények ismerete pedig szintén hozzáad a nagy egészhez. (A második trilógia nekem sokkal befogadhatóbban mutatta be a világot, jóval érthetőbbé vált benne, hogy mi miért úgy működik, ahogyan. Az mondjuk jó kérdés, hogy ez vajon fejlődés, vagy eleve ez volt a koncepció.) Ennek köszönhető, hogy amikor újra kézbe vettem a történetet – immár a gyűjteményes kiadásban – sokkal jobban tudtam figyelni a hangulatra, előadásmódra, karakterábrázolásra. És le kell szögezzem, hogy érdemes volt.

Nem véletlen, hogy amikor grimdarkról beszélünk, ez a trilógia az egyik, ami mindenképpen szóba kerül. Lawrence ugyanis egy olyan főhőst formált meg, akiről az antihős definícióját is megalkothatnánk off. Jorgnak azonban mégsem céltalan a kegyetlensége, bár eleinte könnyű azt hinni róla. Karaktere még az ezredik oldal után is formálódik, változik, és meglepetéseket okoz az olvasónak. Végletekig öntörvényű alak, de tetteinek vannak értelmes motivációi, idővel pedig egyfajta önvizsgálatra is ráveszi magát, és kimond néhány fájdalmas igazságot önmagáról. Mindezt pedig egészen sajátos hangnemben adja elő, amelynek fanyar humora egyszerre teszi emberibbé, ugyanakkor ha lehet, még nagyobb pszichopatává. Igaz, hogy mellette az összes többi szereplő másodrendűvé válik, de ha azt nézzük, hogy a trilógia részei már-már naplóregényeknek is tekinthetőek, ez végső soron érthető.

A szerző világteremtői képességeit azóta szeretem, amióta rájöttem, hogy mit is csinál tulajdonképpen. Lawrence alkalmasint a második nagy fantasy szerző – Michael Moorcock után – aki megénekli a poszt-apokaliptikus Európát, mint epikus történetek helyszínét, ez pedig már önmagában is egy nagy jó pont. De ennél jóval többet is tesz. Egészen mesteri módon keveri össze a sci-fi és a fantasy motívumokat, nem egyszer egymásba olvasztja a tudományt és a mágiát, amelyek így kölcsönösen egymás okaivá/következményeivé válnak. Nézőpontjára jellemző, hogy gyakran a mágia tűnik természetesebbnek a kettő közül, míg az Építők tudománya marad rejtélyesebb. A történetben feltűnő mágusokat eleinte nem nagyon kedveltem (a nagyon öreg, nagyon bölcs, nagyon rejtélyes varázslókat elavult toposznak tartom), de később kiderült, hogy Lawrence képes testközelbe is hozni a mágiát, méghozzá igen jó érzékkel. Ezek az Esküdöttek (ti. akik elkötelezik magukat valamely mágiaforma felé) ugyanis gyakorlatilag eggyé válnak a valóság valamely aspektusával (például a tűzzel, az álmokkal vagy a halállal), ez pedig egész lényükre hatással lesz, szó szerint más emberré – esetleg valami mássá – válnak. Így pedig már az is érthetővé válik, hogy a legerősebbjeik miért is játszanak úgy a királyságokkal, mint a sakkfigurákkal. Ez egyébként – mármint a bábjátékosoktól való szabadulás vágya – az egész történetfolyamnak az egyik fő motiváló ereje is egyben.

Egyszóval igen bonyolult történet ez – főleg a második résztől kezdődően – ami eleinte talán (sőt biztosan) olyan hatást kelt, mintha öncélúan akarná sokkolni az olvasóit. De nagyon sok benne a rejtett tartalék, amit inkább csak második olvasásra lehet megérezni. Végül még egy megjegyzés a gyűjteményes kiadásról: tény és való, hogy méreténél fogva kifejezetten csak egy otthon eltöltött vakációra nevezhető ideális olvasmánynak, de én mégis nagyon örülök, hogy van kiadó, amely indokolt esetben bevállalja egy 1300 oldalas kötet kiadását off. Megnyugtatásul közlöm, hogy olvasás után sem lett a könyvből „széthullott” birodalom :D

13 hozzászólás
MóroczMárk>!
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom

Ennél a könyvnél (könyveknél) valahogy beszippantott maga a szövege. Ez a fordítás gyönyörű.
Az ilyenekért érdemes olvasni sokat :D
Az, hogy emellett vagy eközben még kapunk egy zseniális posztapokaliptikus fantasy történetet csak hab a tortán.
Mások már mindent leírtak erről a könyvről, csak hozzátenném: olvassátok, ne riasszon vissza a mérete :)

off

Evione>!
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom

Amikor megvettem ezt a könyvet, azt hittem majd gyorsan végigrobogok rajta, de az első rész, a Tövisek Hercege egyáltalán nem tetszett annyira, mint azt vártam, így jó időre parkolópályára került a kötet. Végül novemberben álltam neki újra, és egy rövid kitérő után kiolvastam a Tövisek Királyát és a Tövisek Császárát is.
A Tövisek Hercege elég érdekes felütéssel indított, a grimdarkos hangulat nagyon átjött, és sokakkal ellentétben nekem Jorg karaktere is tetszett, hiszen szeretem az antihősöket, Jorg meg aztán antihős a javából. Egész konkrétan egy rohadék, ezen nincs mit szépíteni, de nekem nincs arra szükségem, hogy megkedveljek vagy szimpatikusnak tartsak karaktereket. Aztán persze a sorozat előrehaladtál Jorg finomodik, de a jellemfejlődése dacára mégis antihős marad.* Ezért pedig fejet hajtok az író előtt, mert ilyennel eddig még nem találkoztam. Szóval minden adott volt ahhoz, hogy már az elejétől fogva nagyon szeressem ezt a sorozatot, de nem igazán tetszett, hogy az első részben nem tudunk meg túl sok mindent a világról, még az alapvetésekkel is csak nagyon minimálisan leszünk tisztában, ami annak ellenére zavart, hogy szeretem, amikor egy író szép lassan adagolja az információkat az általa felépített univerzumról és nem zúdít egyszerre mindent a nyakunkba. Itt azonban Mark Lawrence-nek nem igazán sikerült jól egyensúlyozni és inkább túl kevés, amit kapunk, mintsem elég.
A Tövisek Királya rengeteget köszörült a csorbán, itt már csak úgy faltam a lapokat. Egyre több minden derült ki a Széthullott Birodalom világáról, egyre jobban kiteljesedett a történet, még jobban árnyalódtak a karakterek.
Végül a Tövisek Császára tökélyre vitte az egészet. Mark Lawrence mesterien szőtte tovább a szálakat, hogy végül gyönyörűen kapcsolódjon vissza az első részhez. Mit ne mondjak, az utolsó fordulat elég váratlan volt, azt leszámítva, hogy már előtte rájöttem, ki a spoiler. A meglepő az volt, ami utána történt. Tényleg nem számítottam erre a befejezésre.

Ha engem kérdezne valaki, hogy melyik az a fantasy, amit ajánlanék, ezt gondolkodás nélkül a kezébe nyomnám. Alapmű. Sajnálom, hogy a végére értem, nagyon szívesen olvastam volna még tovább. Viszont egyetértek az íróval is, miszerint ez így trilógiának volt tökéletes, Jorg történetének kibővítése további kötetekre tényleg nem lett volna jó ötlet.

Ja, és csináltam a sorozathoz egy playlistet. Itt tudjátok meghallgatni: https://open.spotify.com/playlist/5hTQxFfpfGj0docFgLcG6e
vagy itt: https://www.youtube.com/playlist…

*Én meg azért a harmadik részre csak megkedveltem ezt a rohadékot…

2 hozzászólás
aurorakönyvmoly P>!
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom

Hűűű… Az értékelés megírásához is idő kellett, de azt hittem, hogy (bár vaskos így egybe a három kötet), gyorsabban fogok tudni vele haladni. A végére az az érzésem támadt, hogy ezt a kötetet még elő fogom szedni és biztos újra fogom legalább egyszer olvasni. Ehhez mindenképp hozzájárult a fordítás, amit hibátlannak éreztem.
A felépített világ sötét, rideg, véres és izgalmas. Az a fajta fantasy világ, ami beszippant, mert más, mint a többi. Erről nagyban tehetnek a karakterek is. Kifejezetten tetszett, hogy nem egy szerethető hőst kaptam az első oldalakon, sokkal inkább egy antihőst. Jorg a maga nemében épp ezért zseniálisan kigondolt karakter, akit nem kell szeretni, sőt. Viszont a harmadik könyvre egészen megkedveltem. A leíró részek engem kevésbé zavartak, a tájleírások, így a világ megismerése szempontjából viszont elég szemléletesek voltak, így a posztapokaliptikus világ részleteit könnyen magam elé tudtam képzelni. A mellékszereplők is egyediek és meglepő módon sokkal szerethetőbbek, mint a főszereplőnk.

Ha külön kellene értékelnem, az biztos, hogy az első könyv nem kapott, kaphatott volna tőlem valami magas pontot, ezzel a résszel küzdöttem meg ugyanis a legnehezebben. A világról keveset tudunk meg, annál inkább ellenszenves főhősünk jelleméről. A történet viszont határozottan pörgős, az események furcsa módon gyorsan követik egymást. A második könyv esetében már egészen mást éreztem, jóval gördülékenyebbnek éreztem az olvasást -annak ellenére, hogy kevésbé pörgős a történetszál, mint az első könyv esetében-, s ennek a résznek hála a megálmodott világról is sokkal több minden derül már ki. A harmadik könyv csavaros, a korábbi szálak összeérnek és a történet lezárásra kerül, bár kicsit hiányoltam mellékszereplők jelenlétét. Ugyanakkor kaptam a végén egy kárpótlást. :) Azt sajnálom, hogy az egyik csavarra én is hamarabb rájöttem, de ez nem vont le a könyv olvasási élményéből.

Összességében szerintem aki szereti a kicsit tartalmasabb fantasy műveket, és még nem olvasta a Széthullott Birodalom trilógiát, annak biztosan a kezébe nyomnám. A mérete senkit ne riasszon vissza :D

sentimentalfrappe>!
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom

“Még, hogy tizenöt! Hát dúlnék én falvakat, ha tizenöt volnék? Tizenöt évesen Király leszek!”

A trilógia első része, a Tövisek hercege egy tipikus fantasy történet. Jorg herceg édesanyját, a királynét, és testvérét, Williamet Renar gróf megölette, és bár Jorg élete is csak egy hajszálon múlt, ő megmenekült. Ezután bosszút esküdött a gróf ellen, és miután atyja inkább békét kötött, otthagyta hazáját, és egy úti bandához csapódott.

Ebben a történetben is megvan minden, ami egy fantasybe kell. Bosszú, mágusok, a herceg, akiből király lesz. Csakhogy Jorg nem az a tipikus hős, aki fehér lován megment mindenkit. Ő egy antihős, a célja, és a hatalom érdekében mindent hajlandó feláldozni, már-már érzelemmentesnek is mondható karakter, bár párszor azért ennek az ellenkezője is felevenedik.

Az egyetlen rész, amikor érződik, hogy talán ez mégsem egy tipikus fantasy lesz, az az, amikor kiderül, hogy a történet ezer évvel a jövőben, egy világégés után játszódik, és Jorg és kompániája egy rég elhagyatott fegyverraktárra bukkan.

A Tövisek királyának viszont sikerült felülmúlnia az első részt.
A második részben Jorg is éretebb lett, nem minden gondolatát az ölés iránti vágy tölti ki. Persze ettől még nem lett jóságos karakter, így is bármit megtenne a hatalomért, könyörtelen, és senkinek sem hajlandó behódolni. Visszatekintésekből viszont jobban megérthető mitől is lett Jorg olyan, amilyen.
Többet tudunk meg a mágiáról spoiler, Jorg újabb technológiát fedez fel az Égés előtti időkből, és újabb fegyverekre, eszközökre tesz szert.

A történet két jelentősebb női karaktere Kathrine és Miana viszont nem igazán győztek meg. Már az első könyvben is hiányoltam az erős női karaktereket, és ez itt sem (és a harmadik részben sem) változott.
Kathrine-nel kapcsolatban elég vegyesek az érzéseim, de a spoiler meggyőzött, hogy talán még lehet belőle valami.
Miana viszont egyáltalán nem, rajta érződik, hogy kellett még női karakter, ő maga viszont olyan semmilyen lett. spoiler

A befejező kötet pedig egy tökéletes zárása volt egy nagyszerű trilógiának. Míg az első részt, bár jó fantasynek tartottam, mégis hiányzott belőle valami. Hát a második és harmadik rész meg is adta azt, amit hiányoltam. A harmadik részben fény derül minden titokra, és a lezárás teljesen meglepett.

Nem igazán tudom mit mondhatnék még erről a trilógiáról spoilerek nélkül, ezt olvasni kell. Tényleg csak ajánlani tudom mindenkinek.

Psycho_Goreman P>!
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom

Anno, mikor először olvastam Jorg történetét, imádtam, de most másodjára már elmúlt sajna a varázsa. A hibái, amiket először nem vettem észre, most rendesen szúrták a szemem és Jorgot is valamiért ellenszenvesebbnek éreztem. Ezért a 4 csillag nem is a mostani olvasásnak szól, hanem az elsőnek. Grimdark fantasyhoz remek belépő viszont.

Kizi>!
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom

Tövisek Hercege

1,5 nap. Eddig tartott elolvasni. Leültem vele délután, és 50 oldal…. eltűnt. Aztán már 160 is eltűnt.
Az elején kicsit furcsának találtam a történetvezetést, de hamar megszoktam. Furcsa belegondolni, hogy a végére értem az első kötetnek. Olyan érzésem van, mintha csak az első pár fejezeten lennék túl.
Jorg egy érdekes karakter. Nehéz őt 14-15 évesnek elképzelnem. spoiler
Tetszett, ahogy az író beleszőtte a régről fennmaradt technológia maradványait, de be kell valljam, a vasbeton helyett én mindig kőből rakott várakat képzeltem.
A cselekmény az utolsó pillanatig izgalmas maradt, és hiába narrálja Jorg az egészet, sokszor csak akkor értjük meg a terveit, amikor a társai.
Azt hiszem, én megyek is, és belevetem magam a következő részbe :D

Tövisek Királya

Hát ez sűrű volt…
Az előző résznél nem éreztem úgy, hogy egy teljes könyvvel végeztem. Itt nem volt ilyen gondom.
Tetszett a 3 cselekményszál. Nem számítottam vikingekre a történetben, de kellemes meglepetés volt.
Néha alig tudtam többet olvasni egy-egy fejezetnél, de ettől függetlenül úgy érzem, a Tövisek Királya izgalmasabb és cselekményesebb volt, mint a Tövisek Hercege.
Jorgról megint nem tudok dönteni, hogy milyen mértékben szociopata…
A végefelé elkeztem azt érezni, hogy spoiler
Azt azért meg kell jegyeznem, a könyv elején található térképen nincs jelölve sem Nyíl birodalma, sem azok a városok, hegységek, ahol a szereplők megfordulnak ebben a részben. A neten talált terképen tudtam követni az útvonalukat.
Kezdem az utolsót, és nem tudom, mit várjak tőle.

Tövisek Császára

Nagyon lassan fogyott el ez a rész. Sokkal kevésbé élveztem, mint az előzőket. A múltban játszódó részek alatt majdnem szenvedtem. Chella részei nem voltak rosszak, az út Vyene felé sem.
A vége meg….

Összességében

Azt hittem, jobban fog tetszeni ez a trilógia, de sajnos nem felelt meg a várakozásaimnak. Az író többi könyvének kicsit kevesebb várakozással állok neki, de hátha meglep :)
Nem mondom, hogy utáltam, mert végülis örülök, hogy elolvastam, de nem lett kedvenc.

Bódis_Éva I>!
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom

Eleinte, a Tövisek hercegének első oldalain még úgy gondoltam, hogy egy „tipikus” középkori fantasyval akadt dolgom, hiszen a közeg annyira ismerős volt korábbi olvasmányaimból, hogy nem is tudtam másra tippelni. Voltak persze elhintett utalások, olyan szakszavak, amelyeket jelen korunkban is kizárólag a tudósok használnak, olyan kifejezések, amelyek egyszerűen nem illettek ebbe a mágikus, kardokkal és botokkal gonosztevő, holtakat feltámasztó korba.

Aztán Jorg összeveszett egy ezeréves mesterséges intelligenciával, és innentől kezdve már tökéletesen értettem mindent.

A világ hihetetlenül szépen lett kidolgozva. Mark Lawrence fejben felépített egy, a jelen korunknál jóval fejlettebb társadalmat (én legalább két-háromszáz évet saccolok), aztán elpusztította, és hozzáadott ezer évet. Az új világot megtöltötte mágiával és elképesztő politikai feszültségekkel, a legszörnyűbb emberi bűnökkel, brutalitással, megfűszerezte az elfelejtett a tudás és a technológia morzsáival, és az egyenletbe beillesztett egy 14 éves, gátlástalan kis szörnyeteget, aki császár akar lenni.

Hűha.

Minden más a blogon: https://rileyeraines.blogspot.com/2018/06/szethullott-b…

AdriiV >!
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom

Azt hiszem, ez a trilógia felért egy nagy utazással. Voltak hullámvölgyek, de összességében tetszett, és szeretnék még több Mark Lawrence könyvet olvasni.
Itt vannak külön-külön a véleményeim a sorozat egyes részeiről:

Tövisek hercege:
Az első részt még évekkel ezelőtt olvastam, úgyhogy most „csak” az újraolvasás élményéről írok. Talán a többihez képest ez volt a leggyengébb. Nem azért, hogy unalmas
vagy hogy pocsék lenne, egyszerűen a folytatások sokkal jobbra sikerültek off. Itt még eléggé ellenszenves Jorg, hiába próbálja egyensúlyozni a céltudatosságával. A mellékszereplők, az úti testvérek viszont szimpatikusak, különösen Makin és a Núbai, pedig ők se szende szüzek. A történet cselekmény dús, nem lehet unatkozni rajta.

Tövisek királya:
A három rész közül ez a legeslegkedvencebb részem. Itt megismerhetjük alaposabban Jorg háttértörténettét, továbbá Katheriene szemszögéből is olvashatunk. Ebben a részben jelenik meg először Miana, akit a legravaszabb és legkeményebb női karakternek tartok a további 2 női főszereplő mellett. Kár, hogy viszonylag keveset tudtam meg róla. Továbbá nem volt olyan mozgalmas, mint az első rész, ettől függetlenül ugyanolyan izgalmas maradt.

Tövisek Császára:
A lezárásban egy kicsit csalódtam. A történet vezetése ugyanolyan kiváló maradt, de a vége számomra keserédes lett. Ráadásul egy nagy csavart ki is találtam mielőtt megtörtént volna, ami csak növelte a csalódásom értékét. A múltbéli részek sokszor túlságosan elhúzódtak. Viszont az utolsó részben Chella szemszögéből is olvashattunk, ami nagyot dobott a történet színvonalán.

A trilógia lényegében tetszett, de voltak azért olyan dolgok, amiket nehezen nyeltem le. Mindenesetre szeretnék még az írótól olvasni.

A_S1M0N P>!
Mark Lawrence: A Széthullott Birodalom

*** Tövisek Hercege ***
Még Molyos regisztrációm előtt (kb. 2016-ban) olvastam először, így tudtam, mire számítsak, de (vagy éppen ezért) valahogy nem tudott teljesen magával ragadni.
Persze a poszt-apokaliptikus fantasy eleve furcsa, de érdekes körítést ad, de nekem Jorg túl okos, túl kegyetlen, túl erős (elme) és szenvtelen ahhoz képest, hogy csak 10-14 éves (oké, tényleg szörnyű tragédia érte, brutális dolgoknak volt szemtanúja és elszenvedője), bár a világ ismeretében elfogadom, hogy a 14 számukra olyan mint nekünk a 18-20, ettől függetlenül kb. mindenben kimagaslik a többi ember közül.
Ráadásul a szerencsével sem áll hadilábon, ami már inkább válik idegesítővé, mint szórakoztatóvá.
De még lehetne sorolni, miért is ellenszenves karakter, ugyanakkor az, hogy nem hátrál meg, bátran belemegy az esélytelen küzdelmekbe, képes megkedveltetni akkor is, ha simán feláldoz bárkit és bármit céljának elérése érdekében (magát sem kímélve), sajnálatot (gyászt) csak kirívó esetekben érez, de ilyenkor is nagyrészt hamar túlteszi magát rajta.
Viszont Sir Makin és a Núbai ténylegesen kedvelhető karakterek, de rajtuk kívül is akadnak még ilyenek, igaz ők tényleg csak mellékszereplők.
Persze a maga módján Jorg is érdekes, de ahogy írtam, talán már túlságosan is az, bár a történet legvégét ismerve érthető ez.
Szóval bennem ő kettős érzéseket kelt, első olvasásnál ez talán fel sem tűnt még, anno inkább az időben való ugrálás tudott összezavarni, de ez sem tudott eltántorítani a történet folytatásától.

A trilógia nyitó kötete bár jó alapja a folytatásoknak, ám túl sokat még nem mutat, így kérdéses, kit mennyire tud megfogni annyira, hogy a további könyveket is elolvassa.
Ha most találkoznék először Jorggal, nem tudom, miként vélekednék róla, de régi ismerősként üdvözölve is nehéz megfogalmazni és eldönteni ezt.

A leírt „hibáktól” függetlenül (vagy éppen ezek miatt) mégis szórakoztató, olvasmányos könyv, a bemutatott világról már itt is kapunk érdekes információkat, bár a folytatásokban ezek jóval több szerepet kapnak majd, de a karakterek és az egymással való interakcióik is adnak annyit, hogy folytassuk a történetet (mert összességében megéri).
Jorg megosztó személyiség, de vitathatatlan, hogy a maga módján érdekes, nagy terve megvalósításának lépései pedig nem mindennapiak, ez pedig jogosan emeli ki őt testvérei és a többség soraiból.

*** Tövisek Királya ***
Jó kis folytatás, Jorg emberibb oldala is megmutatkozik, miközben persze nem is hazudtolja meg magát. Mégis, legyen bármennyire kegyetlen, az emberei hűségesek hozzá, sőt, szeretik, kedvelik, ezzel pedig én is így voltam.

Erről a kötetről kevesebb emlékem maradt meg, menet közben azért felrémlett pár dolog, de összességében így is sok meglepetést tartogatott a történet, ami továbbra is fordulatos (csavar csavar hátán, Jorg remek stratéga, de a szerencse sem hagyja el), érdekes, bár néhol kissé túlírtnak éreztem, valamint a két idősík közötti ugrálás sem mindig tetszett, az egyértelmű fejezetcímek ellenére egyes esetekben azért meg tudtak kavarni az ezeken belüli visszaemlékezések a korábbi kalandokra.

A szereplők továbbra is érdekesek, könnyen megkedvelhetőek, legyenek állandó vagy csak adott ideig feltűnő karakterek, de Jorg is szimpatikusabb, emberibb itt, mint az első könyvben.
Imádtam, amikor elismerte, hogy spoiler, számomra ez remek húzás volt az írótól.

Igazából nem tudom, mit írhatnék még, elődjéhez képest ez a kötet jobb, nagyobb minden tekintetben, érezhető a fejlődés, bár néhol azért untam a leírásokat, de összességében remekül szórakoztam.

*** Tövisek Császára ***
Őszintén szólva, egy-két fontos ismeretet leszámítva nem igazán emlékeztem, miképpen zárul a trilógia, de természetesen halvány emlékeim voltak, bár ezek sokszor keveredtek össze A vörös királynő háborúja könyveiben olvasottakkal, ami ugyan ebben a világban, ezzel párhuzamosan játszódik.
Persze menet közben felrémlettek a nevek, helyszínek, történések, de így is érdekes tudott lenni, kisebb hullámvölgyeket leszámítva pedig végig le is kötött, magával tudtak sodorni az események.
Jorgot szerintem itt lehet igazán megkedvelni, a vallási vezetőkkel szembeni érzéseinek gyökerére is megkapjuk a választ, ami spoiler. De ezen kívül is láthatjuk, spoiler.
Úgy éreztem, a többi karakter jóval kevesebb szerepet kapott, mint az előző részekben, persze akadnak, akik fontos események szereplőivé válnak, de csak rövid időre, helyettük viszont spoiler, mondjuk nekem ezek a részek annyira nem tetszettek, kivéve, amikor spoiler.

A visszaemlékezős részek is tetszettek, érdekes látni, hogy ezek milyen remekül fűzik össze a három könyvet azzal, hogy a korábbi kötetekben említett esemény vagy tárgy (spoiler) történetét kibővítik, megmagyarázzák, sokszor kissé meg is kavarva, hogy időben hol is járunk éppen, de ezzel együtt érdekes és izgalmas megoldás is.

Jorg ezzel együtt továbbra is kegyetlenül átgázol mindenen és mindenkin, legyen az spoiler, megoldásai pedig egyszerre voltak brutálisak, észszerűek (még ha nem is tűnt másoknak mindig annak), de egyben rendkívül szórakoztatóak is. A legjobb talán az volt, amikor spoiler, voltak még hasonlóan megmosolyogtató szituációk, ahogy megható, szívszorítóak is, amik legtöbbször spoiler.

Na, de akkor a vége.
Ahogy írtam, emlékeztem erre-arra, legfőképpen spoiler.
Szerintem remek lezárás lett, a végén Lawrence magyarázata is teljesen logikus és érthető, bár biztosan sokan spoiler!

Összességében nagyon tetszett a trilógia másodszorra is, aki az első köteten átrágja magát (ami persze szintén remek, de Jorg számomra túlságosan kiemelkedik a többiek közül, bár a későbbiekben ez értelmet is nyer, nem csak azért ilyen, mert ő a főszereplő, akinek mindenben „jobbnak” kell lennie), a másik kettő már könnyebben csúszik majd, a harmadik részt elég hamar be is fejeztem, mondjuk ezt „egyéb” körülmények is segítették, volt időm olvasni. :D

Mark Lawrence ezen trilógiáját is csak ajánlani tudom, a karakterek érdekesek, sokuk szerethető, kedvelhető (még a kevés szerepet kapóak is), de a cselekmény és a világ is tud újat, egyedit mutatni.


Népszerű idézetek

Fumax KU>!

A hollók! Mindig a hollók. Már akkor odatelepedtek a templom oromfalára, amikor még meg se haltak a sebesültek. Rike még le se metszette az ujjakat a kezekről, le se húzta a gyűrűket az ujjakról. Az akasztófát támasztva biccentettem nekik, ahogy ott ücsörögtek vagy tucatnyian, fekete sorban, bölcs, figyelő szemmel.

1 hozzászólás
MóroczMárk>!

Nincs idegesítőbb a gyermeki csacsogásnál, és nincs szomorúbb a csendnél, ami utánuk marad.

811. oldal

vpkata>!

Véres a kezem, ez a tintafoltos kéz, de a bűnt nem érzem. Lehet, hogy mindennap meghalunk. Lehet, hogy
minden hajnalban újjászületünk, egy kicsit megváltozva, egy kicsivel odább az úton. S ha már elegendő nap áll közénk meg a közé, aki voltunk, akkor idegenek leszünk.

344-345. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Honorous Jorg Ancrath herceg
DEsztii>!

Azt mondják , az élet jó tanítómester, csak sajnos minden tanítványát megöli.

458. oldal

1 hozzászólás
kitti_th P>!

– Mi a vulkán, Jorg?
– Olyan hely, ahol vérzik a föld – válaszoltam.

509. oldal

Kapcsolódó szócikkek: vulkán
kitti_th P>!

– A királyok csatában hullanak el – mondta –, nem az úton esnek hasra.

571. oldal

Kizi>!

Ismerni önmagunkat eléggé unalmas lehet.

466. oldal, Tövisek Királya

kitti_th P>!

A királyok játszmája sohasem tiszta játszma.

377. oldal

kitti_th P>!

Mindnyájan töredezett, ügyetlen élményhalmazok vagyunk, szorosan körültekerve, hogy védhető arcot mutassunk a világnak. Az tesz bennünket emberré, hogy néha bekattanunk. És a szabadulásnak ebben a pillanatában közelebb vagyunk az istenekhez, mint hinnénk.

507. oldal


Hasonló könyvek címkék alapján

Veres Attila: Odakint sötétebb
Stephen King: A Setét Torony – A harcos
Sarah J. Maas: Föld és vér háza
Justin Cronin: A tizenkettek
Stephen King: Végítélet
Stephen King: Éjszakai műszak
N. K. Jemisin: Az obeliszkkapu
Stephen King (Richard Bachman): A menekülő ember
John Shirley: Resident Evil: A kaptár – Megtorlás
Stephen King: Az Intézet