Kapitalista ​realizmus 23 csillagozás

Nincs alternatíva?
Mark Fisher: Kapitalista realizmus Mark Fisher: Kapitalista realizmus

„Könnyebb ​elképzelni a világvégét, mint a kapitalizmus végét. Ez a szlogen összegzi a legszebben azt, amit kapitalista realizmus alatt értek: az általános benyomást, hogy a kapitalizmus nem csupán az egyetlen életképes politikai és gazdasági rendszer, de jelenleg még egy koherens alternatíva elképzelése is a lehetetlennel vetekszik.” Mark Fisher, a brit kritikai kultúrakutatás vezető alakjának nagyhatású könyve feltárja, hogy az elgondolható horizontját behálózó kapitalista realizmus követ-kezményei ott vannak mindenütt: a politikai képzelet kimerülésén túl a stressz, a depresszió és a figyelemzavar mentálpestissé válásában éppúgy, mint a mindent átható bürokratizmus piacsztáliniz-musában, a közintézményeket meghódító bizniszontológiában, a ’89 után született generáció de-presszív hedonizmusában vagy az új kulturális formák hiányában eluralkodó nosztalgia-módban. Fisher szerint a kapitalista realizmusra csak akkor jelentünk veszélyt, ha valamiképp inkonzisztensnek vagy… (tovább)

Eredeti megjelenés éve: 2009

>!
Napvilág, Budapest, 2021
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633384718 · Fordította: Tillmann Ármin, Zemlényi-Kovács Barnabás
>!
Napvilág, Budapest, 2020
128 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789633384572 · Fordította: Tillmann Ármin, Zemlényi-Kovács Barnabás

Enciklopédia 4

Szereplők népszerűség szerint

Friedrich Nietzsche


Kedvencelte 5

Most olvassa 6

Várólistára tette 25

Kívánságlistára tette 35


Kiemelt értékelések

ciankapszula>!
Mark Fisher: Kapitalista realizmus

Mark Fisher: Kapitalista realizmus Nincs alternatíva?

Nekem személy szerint nem sok újdonságot adott át, de (és ez egy hatalmas de) ez egy nagyon fontos könyv. Mindenkinek ezzel kéne kezdenie a tájékozódást, aki elkezdte megkérdőjelezni a fennálló rendszert. Attól, hogy Fisher ezt 2009-ben (!) írta, sosem volt aktuálisabb és szerintem az is marad még egy jó ideig. Csak remélem, hogy odafentről látni fogja, amikor megdől ez az egész szar rendszer, hogy igenis van alternatíva.


Népszerű idézetek

hdavid89>!

A tizenéves diákok közül, akikkel találkoztam, sokan abban az állapotban voltak, amit depresszív hedonizmusnak nevezhetünk. A depressziót általában anhedonikus állapotként jellemzik, a depresszív hedonizmus azonban sokkal inkább képtelenség bármire, kivéve az élvezetre törekvést. Érzik, hogy „valami hiányzik”, de fel sem merül bennük, hogy ez a titokzatos, hiányzó élvezet csak az örömelven túl érhető el. Ez nagyrészt a diákok bizonytalan strukturális helyzetéből ered, akik megfeneklettek a fegyelmező intézmények szubjektumainak régi szerepe és a szolgáltatások fogyasztóinak új státusza között.

44. oldal

Mark Fisher: Kapitalista realizmus Nincs alternatíva?

hdavid89>!

A kapitalista ideológia nem határoz meg világos irányelveket, ahogy a propaganda teszi. A legfőbb célja éppen az, hogy elkendőzze a tényt: a tőke műveletei nem függnek semmiféle személyes hittől. A fasizmust vagy a sztálinizmust lehetetlen elgondolni propaganda nélkül – a kapitalizmus ellenben tökéletesen működik anélkül, hogy bárkinek is propagálnia kellene.

31. oldal

Mark Fisher: Kapitalista realizmus Nincs alternatíva?

hdavid89>!

A tanárokra hárul a kivitelezhetetlennek tűnő feladat, hogy valamiképp összeegyeztessék a kései kapitalizmus fogyasztójának posztliterális szubjektivitását a fegyelmező hatalom követeléseivel (mint hogy a diákok átmenjenek a vizsgákon). Az oktatási intézmények ma a legkevésbé sem valamiféle „való világtól” elzárt elefántcsonttornyok, ahogy egyesek képzelik; ellenkezőleg, a szociális valóság újratermelésének laboratóriumai és géptermei, szoros kölcsönhatásban a kapitalista társadalmi mező inkonzisztenciáival. A tanárok így kénytelenek a segítő-szórakoztató és a fegyelmező-tekintélyi szerepek között oszcillálni.

49. oldal

Mark Fisher: Kapitalista realizmus Nincs alternatíva?

1 hozzászólás
hdavid89>!

Ironikus módon a tanároktól sosem követelték meg annyira a fegyelmező szerepet, mint most, amikor az intézmények fegyelmező struktúrái összeomlóban vannak. Mivel a kapitalizmus jelenlegi korszakában mindkét szülőnek dolgoznia kell, a tanároktól elvárják, hogy lelki és érzelmi támogatást nyújtsanak, pótszülőkként viselkedjenek, de adott esetben az ő feladatuk a legalapvetőbb viselkedési szabályok átadása is a néha egészen minimálisan szocializált tinédzsereknek.

50. oldal

Mark Fisher: Kapitalista realizmus Nincs alternatíva?

1 hozzászólás
Rocketdog>!

Azonban az, hogy a következményekért csak személyek vonhatók felelősségre, míg az okok korporálisak és strukturálisak, nem puszta retorikai fogás, hogy a bűnösök széttárhassák a kezüket. Az apória nagyon is valódi, és a kapitalizmus alapvető hiányosságára mutat rá: ki vagy mi képes személytelen struktúrákat szabályozni?

106. oldal

Mark Fisher: Kapitalista realizmus Nincs alternatíva?

hdavid89>!

Kérd meg a diákokat, hogy olvassanak pár mondatnál többet; sokan – tizenhét-tizennyolc évesen – tiltakozni fognak, hogy képtelenek rá. A leggyakoribb panasz az, hogy a dolog unalmas, nem is igazán a szöveg tartalmára, mint inkább magára az olvasás aktusára értve. Amivel itt szembesülünk, az nem pusztán a szokásos tinédzserkábulat, hanem a posztliterális „új fless”, a „koncentrálni képtelen túlpörgés” és a hanyatló felügyeleti rendszer elkülönítő, összpontosító módszerei közötti összeférhetetlenség. Minden „unalmas”, amihez ki kell mozdulni a kommunikáció kényszeres inger-válasz mátrixából, a YouTube-ból és a fast food-ból, egy pillanatra megállítva a virtuális vágytermelés és -teljesítés kábító körforgását. Egyesek ugyanúgy akarják fogyasztani Nietzschét, mint a hamburgert; a fogyasztói rendszer logikáján felnőve nem értik, hogy a nehézség, az emészthetetlenség maga Nietzsche.

46-47. oldal

Mark Fisher: Kapitalista realizmus Nincs alternatíva?

Kapcsolódó szócikkek: Friedrich Nietzsche
1 hozzászólás
hdavid89>!

Egy társadalomban, ahol a valóságok és identitások úgy frissülnek, akár egy szoftver, nem meglepő módon a memóriazavar kerül a kulturális szorongás középpontjába, ahogy azt az olyan filmek fémjelzik, mint az Egy makulátlan elme örök ragyogása, a Bourne-széria vagy a Memento.

90. oldal

Mark Fisher: Kapitalista realizmus Nincs alternatíva?

hdavid89>!

Curtis szerint az internetnek köszönhetően ma szolipszisták közösségeibe, hasonszőrűek interpasszív hálózataiba tagozódunk, ahol minduntalan megerősítjük egymás meggyőződéseit és vakfoltjait. Az eltérő álláspontok nyilvános konfrontációjának kihívása elől előszeretettel húzódunk vissza véleménybuborékainkba. Az internet reaktív proaktivitása a hagyományos médiát is térdre kényszerítette, amely végképp lemondott róla, hogy konfrontáljon vagy edukáljon, a jobbról és balról is érkező kritikák pedig elérték, hogy kizárólag semleges és középszerű tartalmakat merjen bevállalni.

113. oldal

Mark Fisher: Kapitalista realizmus Nincs alternatíva?

hdavid89>!

Míg az előzőben a munkások azzal számolhattak, hogy egy szakmával a kezükben fokozatosan egyre feljebb juthatnak a rang- és bérlétrán, most újra és újra át kell képezniük magukat, ahogy munkahelyről munkahelyre vagy egyik szerepből a másikba esnek. A decentralizált munkaszervezés, a hierarchikus struktúrát felváltó horizontális hálózatosság immár a „rugalmasságot” jutalmazza.

59. oldal

Mark Fisher: Kapitalista realizmus Nincs alternatíva?

hdavid89>!

Kafkának azáltal sikerült mindenki másnál közelebb jutnia a bürokrácia hiteles leírásához, hogy a hárítás körkörös struktúrájaként határozta meg.

80. oldal

Mark Fisher: Kapitalista realizmus Nincs alternatíva?

Kapcsolódó szócikkek: Franz Kafka

Hasonló könyvek címkék alapján

Pentelényi László – Zentay Nóra Fanni (szerk.): JLG / JLG
Pethő Bertalan: Japán út/viszony I-II.
John Westergaard – Henrietta Resler: Osztály egy kapitalista társadalomban
Mannhardt András: A kultúra elavulása
Antos Balázs – Fiáth Titanilla: Határsávok
Kiss Lajos András: Nagy tér vagy nagy gondolat
Hidas Zoltán: Törékeny értelemvilágaink
Slavoj Žižek: Egyszer mint tragédia, másszor mint bohózat
Hauser Arnold: A művészet és irodalom társadalomtörténete I-II.
Richard Sennett: A közéleti ember bukása