Daniel és Laura életük nagy kalandjának szánták az európai körutat, mielőtt családot alapítanának. Ám a tökéletes nyaralás váratlanul véget ér, amikor egy éjszaka ellopott papírjaik miatt leszállítják őket a vonatról a semmi közepén. Vasúti sínek mellett kell elgyalogolniuk a következő városba, de a civilizációhoz vezető út egy erdőn keresztül vezet, és a kísérteties gyalogtúra során valami borzalmasnak lesznek szemtanúi.
Amikor visszatérnek Londonba, mindketten megfogadják, hogy soha nem beszélnek arról, amit láttak. Próbálnak visszailleszkedni a régi életükbe, de az igazi rémálom még csak ezután kezdődik.
A Nyomodban vagyok hátborzongató történet titkokról, hazugságokról és a tetteink elkerülhetetlen következményeiről.
Nyomodban vagyok 123 csillagozás

Kedvencelte 9
Most olvassa 5
Várólistára tette 92
Kívánságlistára tette 90
Kölcsönkérné 5

Kiemelt értékelések


Amikor egy (angol) fiatal pár utazása rémálommá válik, majd hazatérésük után életük darabokra szakad. Az élményekkel teli vakáció alkalmával, (Romániában) egy fiatal párral való találkozás a vonaton arra készteti Danielt és Laurát, hogy rövidre vágják álmaikat és hazameneküljenek. Az egészen hétköznapi szituációból, kibomló cselekmény nyílegyenesen és következetesen, minden elemével azon munkálkodik, hogy olvasóját a legkínzóbb lelkiállapotokba hajszolja. Harag izzik minden oldalán, mert itt nem holmi maszkos rém fenyegeti a főszereplőket, semmi természetfeletti elemmel nem találkozunk, hanem ami előttünk zajlik a végletekig csupaszítva valóságot szeretné megmutatni. Olyan krimiként képzeltem el, amelyben a bűn és a főhősök drámája a kulcsfontosság tényező, de a háttérből óhatatlanul is beszivárognak a társadalmi tényezők, amik folyamatosan átszövik nemcsak a Romániában élők mindennapjait. Talán sokak számára visszataszító lehet, hogy az író minden lehetőséget kihasznál, hogy valamilyen katarzist csiholjon ki az olvasókból, s emiatt akár hatásvadásznak is tarthatják. Én azt mondom, hogy inkább egy középszerű krimi-drámaként funkcionál, mintsem fiatalok tragédiájaként.


Daniel és Laura európai kórútja rémálommá vált. A könyv feléig egyre csak várjuk, hogy végre kiderüljön minek is voltak szemtanúi. Ráadásul, akiknek beszélnek róla szintén a „gonosz” áldozatává válnak. Rettegés, félelem, bűntudat uralja életüket. Aztán nagy nehezen megtudjuk mit láttak az elhagyatott, romániai erdő közepén megbújó házban. Innen kezdve egyre több dolog derül ki, talán túl sok is. A történet átmegy szövevényes ostobába. Amiről ír alapjában megrázó, de túlbonyolítja.


Nem-nem-nem-neeeeem. Valamiért nem tudok egy igazán jó krimit, thrillert, gyilkosos könyvet olvasni. Most tényleg ennyire sok a gagyi könyv vagy én lettem hisztis?
Egy fokkal jobb mint az előző olvasmányom, de itt sem éreztem azt a nagy- bumm de jó sztori lesz mostan ez – érzést.
Egyszerűen a szereplők nem viselkedtek logikusan, mert kérdem én: elutazol külföldre, látsz egy bűntényt ott nem jelented , az ok nem lényeg, de ha hazaérsz se jelented? Hm?? Nem megyek bele mi az, mert ez a könyv lényege, de nekem ez az egész sántít, meg az egész sztori bice-bóca. Az elbeszélés módja, a körítés, nem volt élvezhető, döcögött ha még nem jeleztem volna eléggé!:)


Ez nagyon jó volt!
Végre kitörve a női thrillerek köréből, már rém unalmas, kicsit más, kicsit sejtelmesebb, tele történésekkel és senki sem az, akinek látszik.


Egy kicsit vontattona indul be a történet, de aztán nagyon gyorsan haladunk előre és egyre izgalmasabb lesz. Az írónak ebben a könyvében is van misztikus szál amit aztán szépen kifejt, hogy nem az. :D
Izgalmas volt a történet viszont lassan áll össze a teljes kép, hogy mi történt és néha kicsit emiatt be is laposodott.
Az utolsó ötven oldal viszont nagyon jó.


A sok nyakatekert, ezer szálon futó történet után, szinte jólesett ez a letisztult, két szálon futó történet. Azért ezek az időbeli ugrálások,… na ezzel lehet igazán fenntartani az olvasó érdeklődését. Olyan gyorsan túl akartam esni a Londoni részeken, hogy végre meg tudjam mi történt Romániában. Nem azt mondom, hogy nagyon szövevényes volt, de engem teljesen lekötött a sztori, alig vártam már, hogy mi lesz a vége. Ráadásul gyorsan olvasható, nincs benne mellébeszélés. Mondjuk Laura azért kezdett az agyamra menni ezzel az ördög, szellem históriával, a végén pedig legszívesebben…
Azért így elég függővéges lett a sztori: spoiler


Hmm, ez tetszett, és ez meglep. Jobban szeretem a pörgősebb, lendületesebb történeteket, és ez nem annyira volt az, mégis tetszett.
A központi kérdés: mi történt Romániában 3 hónappal korábban? Ezt többszöri nekifutásra tudjuk csak meg, mindig egy kicsivel több dolog derül ki (ezért tűnik lassúnak, de nem unalmasnak, inkább idegesítőnek).
Közben egyre több furcsaság történik a főszereplőink körül, és minden jel arra mutat, hogy ezeknek közük van a romániai utazáshoz.
És amikor már végre tudjuk (?) mi történt, begyorsulnak az események. Majhogynem már kicsit túl is lett bonyolítva az egész. De a vége nagyon jó lett! spoiler


Vegyes érzések azok vannak bőven. Ez egy nagyon szépen kidolgozott könyv, minden része igényes és kapunk egy spoiler kerek történetet. Románia – Anglia, ezen a két helyszínen „rohangálunk” a könyv alatt. spoiler Nem tudom hogyan is érzek pontosan, mert tetszett is, meg nem is. Hiszen voltak olyan jelenetek, amik teljesen beszippantottak, és úgy voltam vele, hogy végre derüljön már ki mi történt! De voltak negatív dolgok is, például a karakterek. Nem tudtam az elején eldönteni, hogy most tényleg mindenki ekkora pancser, vagy csak én nem látok még bele a fejükbe?!
Daniel volt a főpancser egy ideig, aztán ő összeszedte magát a könyv végére, és egy teljesen jó karakter lett belőle. Bátor volt, és minden áron meg akarta védeni a szerelemét, ez becsülendő. Lauráról egyelőre beszélni sem tudok, és nem is akarok. spoiler
Alina volt a kedvenc karakterem, ezt őszintén kijelenthetem. Erős nő, az biztos, és teljesen meg tudtam érteni. Bár a könyv végén minden egyszerre derült ki, és már nem tudtam követni, hogy ki hazudott mit, ki ölt meg ki, ez azért egy erős negatívum volt nekem.
A másik dolog, ami nem tetszett: a könyv borítója alapján én valami hosszabb jelenetet vártam erről az egész „elveszünk az erdőben, a síneket követjük” dologból, mert olyan hangulatosra meg lehetett volna írni! De ilyet nem igazán kaptam, elveszett a hangulat már a könyv elején, sőt, már akkor sem volt. Hiányzott ez az egész érzet, amit a helyszínek varázsa ad hozzá a könyvekhez. Bár lehet ezt csak én éreztem így.
Összességében azt tudom kijelenteni, hogy ez nem volt egy rossz könyv, de nem mondanám egy kiemelkedő darabnak. A végén voltak azért megdöbbentő dolgok, amikért érdemes végigolvasni, csak az eleje szenvedős egy kicsit. Ha azon túljut az ember, utána már egészen olvastatja magát.
Népszerű idézetek




Tudja, amikor mások az ördögöt szokták emlegetni, mindig azt gondoltam, hogy nincs igazuk. Hogy csak jobb híján mondják akkor, amikor valakinek a viselkedését nem akarják jobban megvizsgálni. Könnyű ezzel megmagyarázni mások tetteit.
360. oldal
Hasonló könyvek címkék alapján
- Paula Hawkins: A lány a vonaton 79% ·
Összehasonlítás - Luke Delaney: Hideglelés 86% ·
Összehasonlítás - Sabine Durrant: Így emlékezz rám 81% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Mert többen nincsenek 96% ·
Összehasonlítás - Agatha Christie: Tíz kicsi néger / Gyilkosság az Orient expresszen 96% ·
Összehasonlítás - Chris Carter: A keresztes gyilkos 93% ·
Összehasonlítás - Angela Marsons: Egy élet ára 92% ·
Összehasonlítás - Ker Dukey – K. Webster: Pretty Lost Dolls – Elveszett babácskák 92% ·
Összehasonlítás - Daphne du Maurier: A Manderley-ház asszonya 90% ·
Összehasonlítás - John Marrs: The One – A tökéletes pár 90% ·
Összehasonlítás