A ​Vörös Özvegy 51 csillagozás

Mark Edwards: A Vörös Özvegy

Egy eltűnt gyerek. Egy elkeseredett anya. És egy ház telis-tele titkokkal.
Julia két évvel ezelőtt egy tragikus baleset következtében elvesztette a családját. A férje megfulladt, miközben próbálta kimenteni a lányukat, Lilyt a házukhoz közeli folyóból. A kislány testét nem találták meg, és Julia azóta megrögzötten hisz abban, hogy Lily valahol életben van.
A magányos és összetört Julia menedékházat nyit otthonában írók számára. Lucas, a horrorszerző egyike az első vendégeknek. Megszállottan próbálja kideríteni, mi történt Lilyvel. Érkezése után pár nappal a ház nyugalmát hátborzongató események kezdik megzavarni.
A nyomok Lucast és Juliát az erdőbe vezetik, ahol sötét titokra bukkannak – egy titokra, melynek a védelméért valaki bármire képes…
Mi történt valójában azon a napon a folyónál? Miért nem került elő a test? És ki vagy mi kísérti a házat?

Eredeti cím: The Retreat

Eredeti megjelenés éve: 2018

>!
Alexandra, Pécs, 2019
398 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634474647 · Fordította: Seres Noémi
>!
Alexandra, Pécs, 2019
384 oldal · ISBN: 9789634476382 · Fordította: Seres Noémi

Enciklopédia 21


Kedvencelte 4

Most olvassa 9

Várólistára tette 76

Kívánságlistára tette 71

Kölcsönkérné 2


Kiemelt értékelések

klara_matravolgyi>!
Mark Edwards: A Vörös Özvegy

A Vörös Özvegy egy rendkívül sokrétű történet: az egyik pillanatban megborzongat, utána teljesen összezavar, és egyszer csak azt érzed, hogy nem tudod abbahagyni, olyan őrülten tudni akarod, mi folyik itt. Ennek a történetnek nem csak a cselekménye lepett meg, hanem a minősége is: nem számítottam arra, hogy ennyire élvezetes olvasmány lesz. Bátran ajánlom minden krimi- és (pszicho)thriller kedvelőnek.

2 hozzászólás
mate55 >!
Mark Edwards: A Vörös Özvegy

Egy eltűnt kislány (Lily), egy vízbe fúlt apa, egy kétségbeesett anya (Julia, aki soha nem fogadta el a lánya halálát), és egy titkokkal teli vidéki ház. Mi történt valójában azon a napon a folyó mellett? Miért gyilkolták meg azokat, akik Lily eltűnését vizsgálták? Egy különösen babonás Észak-walesi kis falu (Beddmarr), ahol a „Vörös özvegy” a részletekben lakozik. Ahol a babonák és irracionális hiedelmek hatalmas ereje nemzedékről nemzedékre szál. Ahol az írói (Lucas egy horror-regényíró, a barátnője véletlen halála óta írása terápiás jellegű, visszatér szülőfalujába), visszavonulás békéjét félelmetes, paranormális események sorozata töri össze. Ahol minden a titkokban, a gyanakvásban, a megfoghatatlanban van. A történet meglehetősen bonyolult, sok minden történik az évtizedek során, ami a jelen eseményeihez vezet. Szépsége abban rejlik, hogy apránként csábít el, miközben a mese megszokott folyamához ragaszkodik, ami egyfajta menekülést is jelent a valóság szorításából. Visszatér a „boszorkány”, vagy sötétebb válasz van a kérdésekre? Szerettem, ahogy lassan egész történet kibontakozik, felfedve a valódi igazságot. Mert az író főként a sejtetés eszközeivel él, amellyel olyan hatást ér el, mintha lassan, de biztosan bekúszna az egész a bőrünk alá. A felfedezéshez vezető út ugyanolyan élvezetes volt, mint maga a felfedés.

Márk_2011 P>!
Mark Edwards: A Vörös Özvegy

Annyira eseménydús történet, hogy képtelenség a tartalomról bármit is írni! Legyen elég a fülszöveg, és csak olvassátok! Ilyennek kell lennie egy igazi, hátborzongató történetnek! Max csillag, és a mércém ezáltal magasra került! Köszönöm az ajánlást @mozso87!

23 hozzászólás
Anarchia_Könyvblog>!
Mark Edwards: A Vörös Özvegy

Üdítő élmény volt egy olyan könyvet olvasni, ahol a nyomozás részét nem egy rendőr, vagy nyomozó által követhetjük végig, hanem egy író által. Ez nálam alapban már egy plusz pont volt, mivel a szokásos sablont tökéletesen elkerülte Mark Edwards. Értem ezalatt, hogy nem egy alkoholista, gyógyult alkoholista, pszichésen kiégett személy a központi szereplő, hanem egy olyan alany, aki bárki lehet – akár a közvetlen környezetünkből is. Ez vérpezsdítő volt a maga nemében, ugyanis a szálakat itt is össze kell kötni, fel kell göngyölíteni az ügyet, de ezt egy átlagos ember logikája viszi véghez. Na, így lehet kivédeni a folytonos kliséket egy jó thrillerben. És akkor még nem említettem, azt, hogy az olvasó félelem küszöbét erősen megbirizgálja több olyan cselekmény, aminél erősen gondolkodóba estem, hogy talán ezt nem késő éjjel kellene olvasnom.
(Zsófi)
Folytatás:
https://anarchiakonyvblog.blog.hu/2020/06/26/mark_edwar…

2 hozzászólás
gizad>!
Mark Edwards: A Vörös Özvegy

Ahogy az olvasási időm is mutatja, ez egy jó kis thriller volt! Végre egy olyan pszichológiai thriller, ahol nem volt nyafogás! Nem voltak üresjáratok, és a parafaktor is megvolt pár helyen. Nem volt olyan durva, hogy emiatt ne tudjak aludni, de párszor bizony borsózott a hátam és jobb, hogy nappal olvastam. A hangulatot jól eltalálta a szerző. A vége kerek, lezárt, mindenre választ kaptam. A csavar is megvolt, bár sejteni lehetett hogy ez lesz a megoldás. Összességében a célját elérte, faltam a sorokat.

A_Shara>!
Mark Edwards: A Vörös Özvegy

Jó kis thriller volt, egy kis misztikus szállal. Sejtettem hogy spoiler de hogy spoiler na ez megdöbbentett.
Jól szórakoztam, és ez a lényeg ;)

Belle_Maundrell >!
Mark Edwards: A Vörös Özvegy

Kicsit csalódott vagyok, a magas molyos százalék és a fülszöveg alapján jobbra számítottam. Persze nem volt rossz, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni egy ilyen alapötletből.
Szerencsére a hangulata nagyon bejött, szeretem az ilyen borongós, sunnyogással teli kisvárosok atmoszféráját. A boszorkányos vonal és maga a Vörös Özvegy legendája is tetszett, olyan jó kis borzongatós volt, és sokat hozzátett a baljós hangulathoz, hogy nem tudhattuk, ki hisz benne igazán, és ki tartja csak legendának. Meg persze az is, hogy nem tudhattuk, mennyi igaz belőle. Mint kiderült, kb. annyi, amennyire gondoltam.
Ezek mind hozzájárultak ahhoz, hogy olvastatta magát, és egy ideig kifejezetten izgalmasnak tartottam. Aztán sajnos a vége felé egyre több dolog idegesített, és így már nem volt az igazi.
A legnagyobb baj szerintem a karakterekkel van. Egyszerűen annyira laposak és élettelenek, pedig jól kidolgozott, mély szereplőkkel olyan szuper történet lehetne. Azt reméltem, legalább a főhőst szeretni fogom – mégiscsak író –, de annyira semmilyen szegénykém, mint egy üres lap. A múltbéli, szinte kötelező tragédiája totálisan felesleges volt, semmit nem adott hozzá a személyiségéhez. És sajnos attól tartok, a bestseller könyvét sem venném meg, nekem ez a cukorkás dolog iszonyú béna volt. Biztos, hogy csúnyán lehúznék egy ilyen horrort.
Julia, a gyászoló özvegy és anya meg annyira furán viselkedik, hogy én egy ideig komolyan azt gyanítottam, hogy nem százas szegénykém. Fogjuk az érzelmi megrázkódtatásra, de sajnos még így sem tudtam együttérezni vele, egyszerűen nem jöttek át az érzelmek. Vagy én lettem hirtelen érzelmi analfabéta, vagy az író szúrt el valamit, de minden teljesen hidegen hagyott. Amúgy meg hogy üzemeltethet szállót egy olyan nő, aki minden nap dührohamot kap és kidobja a vendégeit, aztán két óra múlva meggondolja magát, vacsit főz, és minden megy tovább a következő kiakadásig? Oké, hogy hülyén viselkedtek és mindenbe beleütötték az orrukat, de így soha nem lesz jövedelmező a vállalkozás. Na mindegy, én szóltam előre, kedves Julia.
A szintén kötelező jellegű romantikus szál meg aztán tényleg katasztrófa, csak azért imádkoztam, hogy legalább ezzel ne tetézzük a semmilyen szereplőgárdát, de naná, hogy muszáj volt. Tök jó, hogy semmi kémia nem volt.
A mélypontot viszont egyértelműen a gyerekek jelentik. Azt hittem, agybajt kapok tőlük. Lily és Megan is iszonyúan irritáló volt, és egyáltalán nem úgy viselkedtek, ahogy a cuki nyolcéveseknek kéne. Olyan messze voltak a cukitól, mint Makó Jeruzsálemtől. Inkább néztem volna őket tizenháromnak. De a kedvencem, amikor két évvel később, tehát tízévesen Megan nosztalgikusan elmereng, hogy „akkor még gyerekek voltunk”. Aha… miért, most mi vagy, bogaram? Aggastyán? Jaj, ezek a kölkök teljesen kiidegeltek.
A mellékszereplők meg tényleg annyira mellékesek, hogy a visszataszító para-papin kívül említésre se méltók. Viszont ő tényleg undorító alak volt. spoiler
Az ügy megoldásával kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Volt, amire rájöttem, volt, amire nem, és a tetszésindex is ugyanilyen változó. spoiler
Azért a befejezéssel kapcsolatban egy-két logikai bukfencet is felfedezni véltem, de az már csak a jégyhegy csúcsa. spoiler
A végső csavarhoz is némi szkepticizmussal állok. Általában szeretni szoktam az ilyet, amikor már nem számítunk semmire, de mégis van min meglepődni, de ez most annyira nem jött be. Mondjuk meg se lepett, valahol végig számítottam rá onnantól fogva, hogy kiderült, mi történt Lilyvel. spoiler
Összességében azért nem volt rossz, egyszer el lehetett olvasni, de az író másik könyvét inkább a könyvtárból fogom kivenni a saját példány helyett. Bár meg kell jegyeznem, imádom az ilyen hatású borítókat, olyan, mintha ködös és holdfényes lenne az erdő.

Hadley>!
Mark Edwards: A Vörös Özvegy

Mindig is szerettem a pszichothriller filmeket. A néhány nagy klasszikuson kívül manapság sajnos nem igen születik jó a műfajban. Ez a könyv azokat a filmeket idézte. Igazi hátborzongatós, köröm lerágós történet a javából, ami ugyanakkor stílusos, egyedi hangulatú, nem hatásvadász. Olvasáskor a bőröd alá kúszik, nem ereszt, és utána is még veled marad. Kiemelkedő regény.

Marta_Kotai_Szabone>!
Mark Edwards: A Vörös Özvegy

Félve rendeltem meg a könyvet,de pozitívan csalódtam. Jó könyv volt, bár a vége össze lett dobva. Ettől függetlenül jobb könyv,mint amit mostanában adnak ki.

Mr_Szörnyi_Börnyi>!
Mark Edwards: A Vörös Özvegy

Ez valami bitang jó volt. A cím és a fülszöveg nem adta volna kezembe a könyvet, viszont a magas pontszám és a túlontúl misztikus vonalat cáfoló műfaji besorolás végül megvetette velem a regényt. És már rendelem is a következőt az írótól. Olvasás közben többször is megijedtem, hogy valami paranormális feloldása lesz a történetnek, szellem járta házzal és ősi boszorkánnyal, de a szerző a végén is lenyűgözött. Az egész történet során a szereplők logikusan viselkednek és érthető motivációktól vezérelve cselekednek és ez a mai thriller/krimi választékból már magasan kiemeli a regényt. A végső csavarért pedig külön imádtam Mark Edwardsot, aki mellesleg a könyvhöz mellékelt fotón igazi pszichopataként tűnik fel, de ez nem vesz el, hanem inkább hozzáad az élményhez. Azért remélem, hogy a kis hősnő fejében a pillangók végleg elcsendesedtek.


Népszerű idézetek

mate55 >!

Ködös és szeles volt az idő a folyó mellett.

(első mondat)

Rose_M>!

Ha olyan házban voltam, ahol nem voltak könyvek, kellemetlenül éreztem magam. Próbáltam kitalálni azt, hogy mi lehet a baj az ott élőkkel.

177. oldal

Belle_Maundrell>!

Minél több emberrel tudjuk megosztani az olvasás örömét, annál jobb hellyé válik a világ.

396. oldal, A szerző levele

Kapcsolódó szócikkek: olvasás
Belle_Maundrell>!

– A helyes magyarázat majdnem mindig a legegyszerűbb magyarázat.

248. oldal

Belle_Maundrell>!

Ahogy beléptünk a szobába, megláttuk Karent, aki deréktól felfelé eltűnt a gardróbban, és úgy kiáltozott, mintha megtalálta volna Narniát, de a mágikus királyság ajtaja nem akarna kinyílni előtte.

122. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Narnia
Belle_Maundrell>!

– (…) Az embereknek sokkal nyitottabbnak kellene lenniük egymással. Különben hogyan is érthetnénk meg az embertársunkat?

162. oldal

Belle_Maundrell>!

Az egyetlen gond az volt, hogy nem volt egyetlen történet sem a fejemben. Alig volt ötletem. (…) Hamarosan mindenki rá fog jönni, hogy a bestsellerem csupán szerencse volt, és csalónak fognak bélyegezni, utána pedig eltűnök a süllyesztőben, mielőtt még bárki kimondhatná a szót: „egykönyves író”.

23. oldal

Belle_Maundrell>!

Soha nem volt mit csinálni, úgyhogy kitaláltam dolgokat. Képregények rajzolásával és írásával kezdtem, aztán novellákba fogtam. Új világokat találtam ki, csak hogy szórakoztassam magam.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: írás
Belle_Maundrell>!

– Az egyik legfontosabb dolog, amire hamar rájön az ember a szakmát illetően, hogy ha többet szeretne megtudni valamivel kapcsolatban, akkor egy helyi könyvtárossal kell beszélnie. És nem azért, mert sok könyvet olvasnak, meg az ilyen baromságok, hanem mert ismerik a helyi embereket. Látják, hogy miket olvasnak, meghallják a halkan elsuttogott szavakat.

96. oldal

Kapcsolódó szócikkek: könyvtáros
Belle_Maundrell >!

– Annyira frusztráló. Mindig is írtam, és mindig könnyen ment, egészen gyerekkorom óta.
– Akkor talán vissza kellene menned ugyanoda. Újra meg kell szeretned az írást. Meg kell találnod azt, amitől felgyúlt benned az első szikra, azt a helyet, ami inspirált.

24. oldal

Kapcsolódó szócikkek: írás

Hasonló könyvek címkék alapján

Thomas Harris: Hannibal
Ker Dukey – K. Webster: Pretty Stolen Dolls – Ellopott babácskák
Ania Ahlborn: Vértestvérek
Ania Ahlborn: És bebújt az ördög
Alma Katsu: Éhség
Jeff VanderMeer: Fantomfény
Gabriel Wolf: Pszichokalipszis
Jack Ketchum: A szomszéd lány
Dot Hutchison: Pillangók kertje