Az előző részről írt értékelésemben link kiemeltem, hogy ebben a képregényben egyszerre nyűgözött le a grafikai megvalósítás, a cselekmény komplexitása, a világ- és a karakterépítés.
Ezekben ez a kötet sem marad el sokban az első résztől, bár a cselekmény komplexitása talán már kezdi túllépni azt a szintet, ami feltétlenül szükséges lenne az élvezetes sztorihoz. Mert hiába tudunk meg egyre több és több háttérinformációt, és kapunk betekintést a világ hétköznapjaiba is, de egyre gubancosabbnak tetszik, hogy kinek mi a végső célja, arról nem is beszélve, hogy vajon mi is motiválja abban, hogy a célja felé haladjon.
S bár akad néhány fenntartásom az én ízlésem szerint már túlbonyolított sztorival szemben, de a rajzokkal még mindig nehezen tudok betelni. Még akkor is, ha a rendkívül részletgazdag, gyakran szecessziós hatású panelek, a sötét tónusú színezés nem csak kiszolgálják a történetet, de néha talán már el is nyomják azt.
Ez a rész zömében Thyra kikötővárosában és a baljós Csontszigeten játszódik.
A történetbe bekapcsolódik Maika múltjának néhány jellegzetes figurája – többek között az Imura fivérek, akik szó szerint a tenger tigrisei, s bár megvan a maguk célja, de hozzásegítik a lányt, hogy eljusson a Csontszigetre, ahová az egy anyja által hátrahagyott tárgy, egy mágikus csontkulcs miatt szeretne eljutni.
A sziget persze nem véletlenül kapta a nevét és a lény spoiler, akit ott tartanak fogva mindenáron szabadulni akar az őt már kétezer éve gúzsba kötő rabláncok közül, amihez Maika használná fel eszközként egy alku révén. De persze a helyzet még annál is bonyolultabb, mint amilyennek látszik… spoiler Ám Farkasvérű Maika és a benne lakozó Bestia nem az a páros, akit bármilyen nagyhatalmú lény kockázat nélkül használhatna eszközként.
Ahogy halad a történet, egyre többet tudunk meg a világról, Maika és a családja nagyon is titkokkal és hazugságokkal terhelt múltjáról, és azokról az eseményekről, amelyek a régmúltban gyökereznek ugyan, de egyre biztosabb, hogy a jelenre is romboló hatással lesznek.
S bár tény, hogy egyre több információ birtokába jut az olvasó, mégis csak kapkodja a fejét, mert a történetnek ebben a fázisában még mindig szinte lehetetlen ezeket minden aspektusból értelmezni. Talán ez az egyetlen hibája ennek a képregénynek – annyi szál csavarodik benne össze és annyi rejtett összefüggésre derül fény, hogy az olvasónak erősen kell koncentrálnia, hogy esélye legyen legalább pillanatnyilag kotextusba helyezni egy-egy eseményt, vagy megtudott új információt. off
Ennek ellenére csak ajánlani tudom ezt a képregényt, és remélem, hogy amikor kijön a többi rész is, a jelenleg homályos részletekre is fény derül majd.