42. legjobb képregény könyv a molyok értékelése alapján

Persepolis (Persepolis 1-2.) 191 csillagozás

Marjane Satrapi: Persepolis

Mardzsi ​tízéves, amikor a nőket kendőviselésre kötelezik, bezárják a kétnyelvű „világi iskolákat”, majd Irak ledobja az első bombát Teheránra. A szabadelvű családban nevelkedő kislány próféta akar lenni, tüntetésekre jár, és hősnek tekinti börtönviselt bácsikáját. A szülők látják, hogy ebben a nyomasztó légkörben az ő szabad szellemű lányuk nem tud kiteljesedni, ezért Ausztriába küldik tanulni, ahol reményeik szerint lehetősége lesz az érvényesülésre.

Ám a beilleszkedés nem egyszerű – az eltérő kultúrával, viselkedési szokásokkal nehéz megbirkózni, és a fiúk, illetve a zavaros ideológiájú haverok csak még inkább megbonyolítják a helyzetet. Egy szerelmi csalódás és néhány hónapnyi csövezés után Mardzsi úgy dönt, visszatér Iránba, de már a szülőhazájában sem érzi otthon magát – míg Európába túl „iráni” volt, Iránban már túlságosan „európainak” számít…

Megrázóan őszinte, szívszorító, ugyanakkor humorral átszőtt történet a vallási fundamentalizmus országáról, az iszlám… (tovább)

Tartalomjegyzék

>!
Libri, Budapest, 2019
352 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634334651 · Fordította: Rády Krisztina · Illusztrálta: Marjane Satrapi

Enciklopédia 66

Szereplők népszerűség szerint

Marjane Satrapi · Frau Doktor Heller

Helyszínek népszerűség szerint

Bécs · Irán


Kedvencelte 25

Most olvassa 9

Várólistára tette 103

Kívánságlistára tette 130

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

Jagika P>!
Marjane Satrapi: Persepolis

Az biztos, hogy mind formáját, mind tartalmát illetően különleges ez a könyv. Az írónő egyben a képregény grafikai alkotója is: egyértelműen különleges és jellegzetes a képi világa. Irán történelmébe és az iraki-iráni háború borzalmaiba is betekintést enged. A mű a háború, a szabadság- és személyiségi jogok megnyirbálása miatt a haza iránti ambivalens érzelmek teljesen érthetőek. Mint ahogy Mardzsi, a tizen/huszonéves lány útkeresése kelet és nyugat, valamint a különböző politikai nézetek és ideológiák között. Elismerés jár az őszinteségéért: nyíltan ír a megpróbáltatásairól, mellyel megjárta a mélységeket is…

kratas P>!
Marjane Satrapi: Persepolis

Nehéz, minden ilyen könyv olvasása után megállapítom magamban, hogy milyen keveset is tudok a világ nagy részéről. Persze, emlékszem az öbölháborúra, hiszen akkor már iskolás voltam, hallottam róla, de hogy mi történt Iránban előtte, az nem volt meg, iskolában nem tanították és nem sok ilyen információt tartalmazó könyv került a kezembe sajnos. Mondjuk a politikai események megértéséhez először a társadalmi és vallási berendezkedést kellene megismerni, de ehhez sem volt sok szerencsém.
Annak ellenére, hogy képregény formában tálalta a szerző a történteket, ez most tetszett. A rajzok nem annyira, inkább a mondanivaló volt, Mardzsán élete, gondolatai, hibái és fejlődése. A szüleinek minden tisztelet, azt hiszem egy ilyen el… furcsa világban a lehető legjobbat és legtöbbet adták a lányuknak. Összességében tetszett, de valószínűleg pont a kivitelezés miatt kevés érzelem jött át, olyan mintha direkt lenne az olvasóra bízva az, hogy a többit élje meg a történet közben és ez nekem nem volt elég, mert ha egy adott személy igaz élettörténetét megjelenítő könyvet olvasunk, akkor az érdekelne, hogy ő mit érzett, nem az, hogy én mit érezhetnék.

Kitabu_hu P>!
Marjane Satrapi: Persepolis

Letaglózott!
Megríkatott!
Elszomorított!
Felemelt!

Nem becsüljük a szabadságot, amíg el nem veszik!
Zseniális könyv!!!
Ajánlom mindenkinek!

luthienlovemagic IP>!
Marjane Satrapi: Persepolis

Régóta érdeklődöm a különböző kultúrák iránt, amibe a közel-keleti is beletartozik, így mikor kiderült, hogy a Libri Kiadó új kiadásban jelenteti meg a Persepolist, nagy érdeklődéssel vártam, hogy a kezembe foghassam. Különösen az keltette fel a figyelmemet, hogy önéletrajzi ihletésű történetről van szó, amelyben egy perzsa kislány történetét ismerhetjük meg. Ezt azért emelem ki, mert nyugati (európai vagy amerikai) szemszögből több cikket, benyomást olvastam a közel-keleti népekről, de a saját szemszögükből eddig még soha. Ezért ez a kötet a képregényes köntös dacára igenis fontos könyv, mert olyan jelenleg is folyó politikai történések kiváltó okaira, előzményeire világít rá, amik ma is aktuálisak (migrációs válság).

Már a fülszövegből kitűnt, hogy ez egyrészt egy útkereséstörténet, másrészt pedig egy történelmi/politikai utazás a múltba, aminek hatásai még ma is érezhetőek. Mindkettő hat egymásra, és fontos részei a történetnek, és egymás nélkül nem állnának össze egésszé. Mardzsi döntéseinek hátterében ugyanis a politikai viszonyok és az ebből adódó problémák állnak. Eközben életét a félelem, a gyász, a háború, a családtól való elszakadás, és a beilleszkedési szándék uralja, és mindezekkel a saját, egyedi módján birkózik meg.

A téma komolyságát két dolog enyhíti: a rajzolás és a fekete humor. Előbbi egyszerű vonalvezetésű, és a fekete-fehér képek néhol gyerekrajz-szerűnek tűnnek. Ez azonban előnyére válik, mert a mondanivalójuk közérthető, és egyben kifejező. Még az erőszakosabb jelenetek sem véresek, ugyanakkor minden rajtuk van, ami szükséges az adott jelenet komolyságának megértéséhez.

A néhol brutális vagy épp fájdalmas események okozta feszültséget oldó fekete humor végigvonul az egész történeten. A főszereplő végig úgy adja elő a történéseket, hogy nem egy helyen felnevettem, pedig semmi vicces nem volt az éppen aktuális helyzetben. Ez a másik előnye ennek a képregénynek: úgy adja át a történet tanulságát, hogy közben szórakoztatja is az olvasóját.

A teljes kritika az alábbi linken olvasható:
https://smokingbarrels.blog.hu/2020/01/16/kepregenykrit…

hofeherke11 P>!
Marjane Satrapi: Persepolis

Nem sokat tudtam az iráni történelemről, soha nem is érdekelt különösebben, de nagyon örülök, hogy ez által az életrajzi mű által betekintést nyerhettem, mind az iráni történelembe, mind a kultúrába. Marjane élete első fele nem volt egyszerű, háborús helyzetben kamasznak lenni, majd a szülei elküldték Ausztriába, hogy jobb élete legyen, de sajnos ott sem találta meg a számításait.
Nagyon tetszett, ahogy ezt a komoly témát bemutatta, néha humorosan, néha szívszorítóan.

pikkupilvi P>!
Marjane Satrapi: Persepolis

Egyszerre vettem meg a könyvet a Mausszal, így nekem ez a két kötet egy kicsit mentálisan összetartozik, főleg, mivel képregényt amúgy szinte soha nem veszek/olvasok.
Némi kiegészítő olvasással a wikiről ad egy jó alapvető tudást az iszlám forradalmról, az iraki-iráni háború hátteréről – olyan témákról, amikről lövésem sem volt.
A főszereplőt lehet kedvelni vagy ellenszenvesnek találni. Némelyek talán igen nagypofájúnak találják, aki, lám, simán beállt egy bántalmazó-kihasználó kapcsolatba és még drogozott is rendesen, mások nem győznek csodálkozni a bátorságán, talpraesettségén, szánják az átélt magányos évekért. Nekem a mérleg erősen a szimpátia felé billent, megértem Mardzsánnak a Bécsben átélt kulturális és érzelmi űrre adott válaszát, főleg, mert vissza tudott találni az útjára.
A fekete-fehérben megjelenített képek, csakúgy mint a Maus esetében, elég erőses és célt érnek.

2 hozzászólás
CaptainV IP>!
Marjane Satrapi: Persepolis

A „mit tennél kötelező olvasmánnyá?” kérdésre azért szoktam az Isten hozzád, Anglia! regényt mondani, mert el szeretném venni az emberek kedvét attól, hogy egymás öldöklését kézenfekvő megoldásnak tartsák. Pontosabban előbb legyenek tisztában azzal, hogy mivel jár az, és majd csak utána döntsék el, hogy még mindig öldösni akarják-e egymást.
Erre a célra a Persepolis is alkalmas lehet; ez nem a harcoló katonák, hanem otthon maradt, hátországot működtető, a felfordulást passzívan elszenvedni kényszerülő, néha fellázadó, de amúgy leverhető civilek szemszögéről szól. Mardzsi élete a háború alatt, gyerekkorától kezdve úgy halad előre, hogy egyre több olyan téma kerül szóba, amik manapság is fejtörést okoznak az emberiségnek: be- és kivándorlás, gyökerektől való elszakadás, különböző kultúrák világi és vallási ellentétei (és a 2x2 szék között a padlóra esés), szembe helyezkedés a status quóval, nemekkel kapcsolatos kettős mérce. Ezekről a Nagy Kérdésekről Satrapi nem papol, hanem megfogható formában teszi fel őket, a sztori java része a hétköznapi életről szól. Ezeknek a szomorúsága, meghatósága vagy bolondossága talán mélyebbre megy, mintha egy rendkívüli fordulatokra és csattanókra épülő történeten keresztül akart volna beszélni hozzánk.
Nagyon érdekes és értékes képregény, nem csodálom a díjesőt, szeretném, ha a lehető legtöbb olyan ember olvasná el, aki nem akarja.

chibizso>!
Marjane Satrapi: Persepolis

„A Persepolist legtöbbször grafikus memoárnak szokták nevezni, Satrapi viszont nem tekinti önéletrajzinak a művét.

Az eredeti megjelenést követő tizenkilenc év igazolni is látszik a szerző igazát. Habár a képregény főbb történései megtörtént történelmi eseményekhez kötődnek (pl. az 1978-as iráni forradalom, az irán-iraki háború), az ezek kapcsán megfogalmazott megfigyelések és mondanivalók nagyon is univerzálisak. Annyira, hogy napjainkban is aktuálisak, és gyomorba vágóak, ha egy-egy iráni eseményben jelenünk kül -és belpolitikai történéseit ismerjük fel. Például egy „a nők takarják el a hajukat, mert a férfiakban gerjedelmet kelt a haj” és a „biztos olyan ruha volt rajta” mondatokat ha végiggondoljuk, nagyon is ugyanaz a hímsovinizmus mondatja ki.

Az ehhez hasonló apró felismeréseket nem rágja szánkba Satrapi, inkább hétköznapi emberek párbeszédein keresztül tárja fel azokat, mondhatni a józan paraszti ész segítségével. (…)

Mellesleg az osztrák éveket tárgyaló részben teljesedik ki Satrapi tényleges célja, amin mentén a 2000-es évek elején elkezdte élményeit képregény formába önteni: a nyugati médiában élő Irán képtől egy eltérőt bemutatni. Azok az epizódok, ahol Márdzsit kibeszélik vagy el is üldözik, nagyjából leképezik, a 80-as évek hírei alapján milyen kép alakult ki az irániakról Európában: terrorista, vallási fanatikus, őrült. Az otthon maradt irániak mindennapjai pont ezek ellenkezőjére mutatnak rá, míg a sztereotípiák inkább az ország kormányát jellemzik. Az irániak békére vágynak, kíváncsiak figyelik a nyugati dolgokat, miközben élik és tisztelik azt a saját kultúrájukat, amelyhez elég ellentmondásos érzéseik fűzik őket. De egy nyugati emberhez hasonlóan egy iráni is csak boldog szeretne lenni, ennél többre nem vágyik.”

Bővebben: https://roboraptor.24.hu/2019/12/27/persepolis-kepregen…

polimatilda I>!
Marjane Satrapi: Persepolis

Engem korábban ez a kötet teljesen elkerült, még akkor is, amikor iráni szerzőt kerestem a Barangolás Ázsiában listámhoz. Ezért nagyon örültem, amikor Booktube Könyvklub közös könyve lett, ráadásul képregény is, így (valamivel) könnyebben olvasható.

Önéletrajzi ihletésű, így a szerző életét követi tizenpár éven keresztül: az iráni gyermekkorát, a Németországban töltött tinédzser korát, majd visszaköltözését Iránba, egészen addig, amíg újra el nem hagyja.

Számomra nagyon tanulságos volt a kötet, mivel ennek a régiónak a történelmével és helyzetével sajnos szinte egyáltalán nem vagyok képben. Nehéz témákat is felhoz és bemutat, és bár voltak részek, amelyeket nehezebb volt olvasni a képregényes forma ellenére is, sokszor enyhítette a hangulatot humorosabb ábrázolásokkal és megszólalásokkal.


Népszerű idézetek

Chöpp >!

Az ember nem munkára született.

A tészta

Kapcsolódó szócikkek: munka
3 hozzászólás
Chöpp >!

A szélsőségesek minden vallásban ugyanolyanok.

A tészta

Gothic>!

A rezsim rájött, hogy ha egy nőnek otthonról kilépve azt kell végiggondolnia, hogy elég hosszú-e a nadrágja? Rendesen kötötte-e be a kendőjét? Látszik-e a sminkje? Meg fogják-e korbácsolni? Akkor azon már nem gondolkozik, hogy hová lett a gondolat szabadsága? Mi van a szólás szabadságával? Élhető-e így az élete? Mi történik a politikai foglyokkal? Érthető! Félelmünkben nem vagyunk képesek sem elemezni, sem gondolkodni. A rettegés megbénít. A megfélemlítés egyébként minden diktatúrában a megtorlás alapja.

Kapcsolódó szócikkek: diktatúra · elnyomás · félelem · gondoskodás · kendő · nők · szabadság · szólásszabadság
B_Tünde P>!

Hogy le ne térjünk a helyes útról, a lányok műtermei külön voltak a fiúkétól.
Én leszek az anatómiatanáruk. Régebben aktokat rajzoltunk, de most más idők járnak. A modell be lesz takarva, próbáljanak hozzászokni.
Próbáltuk, nézegettük, …minden oldalról… és minden szögből…, de a test egyetlen része sem volt látható. Viszont remekül megtanultunk drapériát rajzolni.

Gothic>!

– Te fogamzásgátlót szedsz?
– Igen!
– Én is! Teljesen összevissza menstruálok. Te is?
– Ne. Én azért szedem, mert lefekszem a barátommal!
– Micsoda erkölcstelenség!
– Meg tudod magyarázni, miért erkölcstelen, ha az ember a barátjával szerelmeskedik?
– Fogd be!
– Fogd be te! A testem az enyém! Annak adom, akinek akarom! Senkinek semmi köze hozzá!
Nem vágtam a fejéhez mindent, amit akartam: hogy azért frusztrált, mert huszonhét évesen még mindig szűz! Hogy csak azt akarja megtiltani nekem, ami neki tilos! Hogy pénzért férjhez menni egy ismeretlenhez, az sokkal inkább prostitúció. Hogy a kilógó tincsei és a rúzsa ellenére pont úgy viselkedik, ahogy a hatalom elvárja.. satöbbi… Aznap az osztály felét magam ellen fordítottam.

Gubbooks >!

Aznap egy alapvető dolgot tanultam meg: az ember csak akkor siránkozik, amikor a bajai még elviselhetőek… ezen a határon túl az egyetlen dolog, ami elviselhetővé teszi az elviselhetetlent, az a röhögés.

Chöpp >!

Mint mindig, ezúttal is arra a következtetésre jutottam, hogy művelődnöm kell.

B_Tünde P>!

A rezsim rájött, hogy ha egy nőnek otthonról kilépve azt kell végig gondolnia, hogy elég hosszú-e a nadrágja? Rendesen kötötte-e be a kendőjét? Látszik-e a sminkje? Meg fogják-e korbácsolni? Akkor azon már nem gondolkozik, hogy hová lett a gondolat szabadsága? Mi van a szólásszabadsággal? Élhető-e így az élete? Mi történik a politikai foglyokkal? Érthető! Félelmünkben nem vagyunk képesek sem elemezni, sem gondolkodni. A rettegés megbénít.

Gothic>!

– Jaj!… A barátnőim… A barátnőim… Mindegyik olyan bárgyú, de annyira!
– Tudod, hogy nem igazán tehetnek róla. Senki sem várja el tőlük, hogy értelmesek legyenek! Épp ellenkezőleg!

Kapcsolódó szócikkek: elvárás · értelem · Marjane Satrapi · nők
Chöpp >!

Tudván, hogy az egyetemi helyek 40%-a mártírok, illetve hadirokkantak gyerekeinek van fenntartva, nem is reméltük, hogy akkora szerencsénk lesz, hogy mindketten bejutunk.

Kapcsolódó szócikkek: Irán

Hasonló könyvek címkék alapján

Art Spiegelman: A teljes Maus
Yuval Noah Harari – David Vandermeulen – Daniel Casanave: Sapiens: Rajzolt történelem – Az emberiség születése
Typex: Rembrandt
Eric Skillman – Felvidéki Miklós: Kate Kelly – A tettre kész Hírvadász
Bryan Lee O'Malley: Repeta
Zerocalcare: Torokszorítósdi
Noelle Stevenson: Nimona
Jeff Smith: Konc 2. – A nagy tehénfutam
Aaron Blabey: Csirkefogó-küldetés
Terri Libenson: Láthatatlan Emmie