A ​második váratlan szerelem / La seconde surprise de l'amour 1 csillagozás

Marivaux: A második váratlan szerelem / La seconde surprise de l'amour

Marivaux A 2. váratlan szerelem című darabja az alcím szerint egyrészt zenés sóhajtozás, másrészt alternatív bulvár. A zenés sóhajtozás szókapcsolat rendhagyó sugallata ellenére nagyon is rendes: itt zenére és zene nélkül sóhajtoznak, mégpedig láthatóan és hallhatóan. Ami az alternatív bulvárt illeti, csupa remény vagyok: ha ilyen a bulvár, akkor közönségének szegődöm.

Marivaux-nak ezt a darabját eddig nem ismertem; Fábri Péter gördülékeny, színpadra szabott, szellemes szövegét akár ő is írhatta volna, stíljáték formában. Egyszerűen komplikált a sztori, mérsékelt a bonyodalom: akik szeretnek, nem tudják, mit vagy kit szeretnek, kivált, ha a társadalom felsőbb rétegeiből sóhajtoznak. De nem is a darab a nagy találmány itt, hanem a részletek könnyed összenövése: zene, színészi játék, a lehetetlen térben a mozgás; mind masszív stilizációban – sóhajtozunk a röhögéstől, az idő meg csak röpül, ritka színházi kincs ez is.

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Eötvös Klasszikusok

>!
Eötvös, Budapest, 2002
116 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639316377

Várólistára tette 1

Kívánságlistára tette 1


Népszerű idézetek

>!
Kasztór_Polüdeukész 

MÁRKINÉ:
Nagyon is komolyan mondom: az én számomra nincs többé vigasz; két évi odaadó szerelem után hozzámegyek ahhoz, akit szeretek, akit a legszeretetreméltóbb embernek tartok a világon, hozzámegyek, és egy hónapra rá
elveszítem!

LISETTE:
Egy hónap, az is valami? Ismerek egy hölgyet, aki mindössze két napot tölthetett a férjével; na ehhez mit szól?

MÁRKINÉ:
Én mindent elveszítettem, azt mondom magának.

LISETTE:
Mindent elveszített! Mindjárt megrémülök: hát mind kipusztultak a férfiak?

Első felvonás

>!
Kasztór_Polüdeukész 

A szemei olyan állapotba hozták a szívemet, kisasszony, amelyben iménti tézisemet fenntartani bátorkodom; és hogy tudásom próbára tétessék, kívánnék, ha ezt Ön is lehetségesnek véli, Önnel egy kissé formálisan
argumentálni.

Miért fordítottam le A második Váratlan szerelem című komédiát?

>!
Kasztór_Polüdeukész 

Érdekel, érdekel, de nem tudok elég jól franciául. Ezek ott elkezdenek nekem raccsolni és hadarni, ollalá, én meg majd csak nézek, mint a moziban, na jó, színházban, és nem értek majd egy kukkot se. Ha én erre az előadásra
elmegyek (márpedig elmegyek), akkor jobb lesz előbb elolvasni a darabot.

Igen ám, de ez nem volt olyan egyszerű. Ugyanis hiába mentem el néhány könyvtárba, csak azt sikerült megállapítanom, hogy ez a darab sosem fordult le magyarra.

>!
Kasztór_Polüdeukész 

Magunk közt szólva, meghökkentő, hogy milyen érzéketlen. Elvégre a nőknek is vannak érzéseik. Ha gyűlöli magát, küzdjön a gyűlöletével; ha nem tetszik neki, reménykedjék; de mit lehet tenni egy nővel, aki nem mond semmit?
Hogy lehet megfogni a szívét? Egy olyan szívet, amely nem mozdul sem erre, sem arra, sem barát, sem ellenség, semmi se, halott, talán életre kelti? Nem hiszem; maga mégis ezt akarja tenni.

6. jelenet

>!
Kasztór_Polüdeukész 

Milyen praktikus kis darab! Egyetlen helyszín. Hat szereplő. Nézővonzó, kasszatöltő, felhasználóbarát elegancia: egy márkiné, egy lovag, egy gróf! Egy pompás buffó-páros: a mindenbe belebeszélő, de azért bájos szolgáló, örök bumfordi párjával. Na és az a szomorú clown-szerep, az értelmiségié, a könyvtárosé. Nincs az a társulat a világon, ahol egy ilyen remek darabot ne lehetne azonnal hálásan kiosztani.

És micsoda lélektani érzékenység. Hogy a darab elejétől fogva pontosan tudjuk, hogy a Márkiné és a Lovag egymáséi lesznek. Hiszen voltaképpen már az előtt egymásra várnak, hogy először találkoznának a színpadon. Azután bejön a Lovag és gyorsan elmondja, hogy szabad. Igaz, hogy közlését némi álságos bánatba csomagolja (úgy mondja, elhagyták), de naiv bakfis legyen a talpán, aki ezt a bánatot elhiszi neki. Hogy a Márkiné fiatal özvegy, arról már értesültünk. Szóval tudjuk, úgy nagyjából tíz perc után, hogy hogyan megyünk majd haza. (És hogy ők hogyan mennek majd ágyba.) Na de addig! Mert azt nem tudjuk. Nem tudjuk, hogyan jönnek össze. És Marivaux gondoskodik róla, hogy ez minél szórakoztatóbban történjék.

Miért fordítottam le A második Váratlan szerelem című komédiát?

>!
Kasztór_Polüdeukész 

LUBIN:
Argumentálni! Nem mutatnád meg, milyen az, csak hogy lássam?

LISETTE:
Mi sem könnyebb. Tessék, itt van egy argumentum: például, te csinos fiú vagy.

LUBIN:
Ez igaz.

LISETTE:
Én mindent szeretek, ami csinos, úgyhogy téged is szeretlek; na ezt nevezik argumentálásnak.

LUBIN:
Hohó, hát ehhez nem kell neked a doktor, csinálom én ezt veled olyan jól, mint bárki más. Fogadjunk egy csókba, hogy egy tucatszor megargumentállak.

LISETTE:
Majd fogadok, ha összeházasodtunk, mert könnyen elveszítem a fogadást.

LUBIN:
Na jó! Ha összeházasodunk, ezt a fogadást akkor is megnyerem, ha nem fogadunk semmibe.

LISETTE:
Nyughass! Úgy hallom, jön valaki. Azt hiszem, a Gróf úr az; az asszonyom rám bízott egy üzenetet a számára, de nem fog neki örülni.

3. jelenet Lisette, Lubin (részlet)


Hasonló könyvek címkék alapján

Dante Marianacci – Joseph Farrel (szerk.): L'Europa sulla scena – Európa a színpadon
Jean Racine: Britannicus
Molière: Le Tartuffe / Tartuffe
Molière: La Jalousie du Barboullé / A féltékeny maszatos
Helen Davies – Françoise Holmes: Kezdők francia nyelvkönyve
Michel Soignet – Szabó Anita: France-Euro-Express 1. – Francia tankönyv
Vida Enikő: Francia alaptársalgás
Paul Verlaine: Szaturnuszi költemények / Poèmes saturniens
Marguerite Yourcenar: Nouvelles orientales / Keleti történetek
André Chénier: André Chénier válogatott versei