Tavaly nyáron daráltam le a sorozat első 3 részét, és alig vártam, hogy jöjjön a 4. Egyszerűen imádom ezt a világot és a karaktereket. Annyira ritka az, hogy valaki ilyen jól tud megírni sokszereplős köteteket, nekem kb. a Trónok harca meg a Hat varjú az egyedüli tapasztalatom. Főszereplő mind a 4 páros és spoiler, sőt még a főgonosz szemszögébe is beleláthatunk, ami mindig nagyon érdekes. Az összes pár jól működik együtt, annyira szépen ragad meg apró kis romantikus pillanatokat úgy, hogy az egyáltalán nem megy a főszál rovására. Nyilván Cress és Thorne a kedvenceim, mert Thorne egy hatalmas figura és a szívem csücske, de igazán azt szerettem, hogy nem a könnyű végéről fogta meg a dolgot, és mindig a szerelmespárok voltak együtt, hanem szépen kevergette a csapatot, és szinte mindenkinek mindenkivel volt 1-1 jelenete. Ezt szerettem nagyon a Hat varjúban is, és itt is ez mutatta, hogy mennyire jól működik együtt ez a banda. És volt 1-2 nagyon erős baráti szál is, amire általában nem szoktak az írók nagy hangsúlyt fektetni, pedig milyen szép tud lenni az is. Cinder és Thorne, Cinder és spoiler, és ebben a részben jöttem rá, mennyire zseniális a dinamikája Kainak és a tanácsadójának, Torinnak. Szegény Kai nem sok mindent tudott csinálni az egész 4 rész alatt, de azok a szarkasztikus beszólogatásai Levanának. És úgy, hogy az a pszichopata nő bármelyik pillanatban kinyírhatja, de akkor sem fogja vissza magát, mert neki az az egyetlen fegyvere, hogy néha felhúzhatja. spoiler De a kedvencem az volt, mikor Levana mondta neki, hogy látni sem akarja, Torin meg már ismerte annyira, hogy ennek nem lesz jó vége, és egy nézéssel sugallta, hogy tudom, ez magas labda volt, de most NE szólalj meg. :D “Torin figyelmeztető pillantásának köszönhetően Kainak sikerült visszafojtania a véleményét erről a váratlan, igen szomorú fordulatról.” De alapból is végig egy igazi hűséges támogató volt, pedig én végig gyanakodtam rá, hisz hányszor láttuk, hogy az apuka hű tanácsadója/barátja magának akarja a hatalmat vagy a rossz oldalra áll, nem segít a fiúnak. Nahát az írónő ezt a klisét sem lépte meg, de ami igazán dicséretes, hogy bebizonyította, LEHET SZERELMI HÁROMSZÖG NÉLKÜL IFJÚSÁGI FANTASYT ÍRNI. Ebben a sorozatban 4 szerelmi szál is volt, de egyikbe sem szuaszakolt be semmiféle háromszöget, végig mindenki tudta, hogy kivel szeretne lenni, és láss csodát, így is érdekes volt, mindegyik párosnak lehetett drukkolni és olvadozni 1-1 jeleneten.
Szóval imádtam a karakterek közti kapcsolatokat és igazából mindenkit kedveltem (nyilván Levanát nem), de volt azért, akiket kevésbé, és amikor ők kerültek össze, akkor könnyebben le tudtam tenni, pl. Scarlet és Winter. Scarlettel és Farkassal egyébként kevésbé tudott mit kezdeni itt is meg a Cressben is, a többi páros valahogy jobban része volt a sztorinak, de nekem ezzel nem volt gondom. Szegény Farkas azért jó sok sz@rt kapott. Jacin az előzőben nem volt túl szimpi, itt azért változott róla a véleményem, meg Winter is érdekes karakter volt, nem lehet könnyű együttélni ezzel a holdkórral, de nekem már néha sok volt. Olvastam egy értékelésben, hogy pont a retellingség nem működött jól ebben a részben, és ezzel egyetértek. Megvoltak a Hófehérke bizonyos elemei, de olyan erőltetettnek hatottak a nagy összecsapás közepette.
Maga az összecsapás meg az arra készülés viszont remekül sikerültek, ez egy tökéletes zárókötet lett, ahogyan folyamatosan haladtak a tervvel, reagáltak, ha valami félrement, új terveket szőttek, és egyáltalán nem volt könnyű nyerniük, szinte mindenki szerzett sebeket. Hozzám jobban közel állt a Scarlet meg a Cress humorosabb, könnyedebb hangulata, nem is faltam annyira az oldalakat, de ennek ilyennek kellett lennie, ezért nem is adok kevesebbet 5 csillagnál. Itt már komolyak voltak a tétek. Tetszett, hogy míg az előző részekben megismertük ezt a disztopikus világot a Földön, most viszont láthattuk milyen az élet Lunán is. És végre egy olyan disztópia, amiben a Földön béke honol, nem az ottani rezsimet kell megdönteni, a gond a holdbéli királynővel van. Érdekes volt az is, hogy ő miért lett olyan, amilyen, gyerekkori traumák meg az ő hosszú távú hatásuk ugyebár. Azért ahhoz már túlságosan lehetett utálni, hogy az ember megsajnálja.
Azt hiszem, ideje befejeznem az ömlengést, ez a sorozat nagy kedvencem maradt továbbra is, biztosan újra fogom olvasni. Népmese-adaptációk beleszőve egy egyre táguló disztopikus-sci-fis világba, remek karakterekkel, sok humorral és kreativitással. Nagyon tudom ajánlani.
Ugyan a nagy összecsapás után mindenkinek megvolt a kis epilógusa, de úgy érzem, kell nekem még a kiegészítő novelláskötet is. Az előzménysztorikat nem szoktam szeretni, viszont van benne egy olyan is, ami a Winter után játszódik, és akarok még ebből a bandából így együtt. Az írónő új könyvére is nagyon kíváncsi vagyok, az Instant karmára, a Szívtelent viszont nem tudom, elolvassam-e, mert az Alice csodaországbant nem igazán ismerem. Meglátjuk, mindenesetre Marissa Meyer munkásságát figyelemmel kísérem.
