Sosem szerettem a szuperhősös témát, a jó és a rossz harcáról éppen elég bőrt lehúztak már, meg úgy egyébként sem szeretem azokat a történeteket, ahol minden ennyire fekete és fehér. A Renegadesre is igazából csak a Cinder és a Heartless miatt figyeltem fel, meg a borító miatt, de még így is sokáig tartott míg rászántam magam az olvasásra, végül viszont nem bántam meg, még úgy sem, hogy elég vegyesek az érzéseim.
Tetszett az alapkoncepció, Ace Anarchy, és az anarchisták azért léptek fel a rendszer ellen, mert az megvetette, és elnyomta azokat, akiknek különleges képességeik voltak, ezt persze ők nem tűrhették, így megdöntötték a gonosz rendszert. Általában a disztópiák többsége itt érne véget, viszont az élet nem volt olyan idilli, mint ahogy elképzelték, és Acenek sem sikerült megvalósítania azt, amit eredetileg szeretett volna, ezért jöttek a renegátok képregénybe illő szuperhősők, hogy az ő “gonoszságuktól” is megszabadítsák a világot. Viszont, mint ahogy semmilyen rendszer sem tökéletes, őnekik sem sikerült 10 év alatt a földi paradicsomot megvalósítani, sőt elég megkérdőjelezhető az ő “uralkodásuk” is. spoiler
Nova (az anarchista) nagyon jó főhős, vagy inkább antihős, megvan az oka arra, hogy utálja a másik oldalt, de mégis látja a hibákat a “rosszak” rendszerében is, tetszett az is, hogy bár váltakozik a szemszög a két főszereplő között, mégis az írónő elérte, hogy az anarchistákkal törődjek jobban, míg a szuperhősők végig közömbösek maradtak számomra. Adrian (a renegát), bár nem lett kedvenc, mégis megszerettem, nem volt túl eredeti a karaktere, de szerencsére nem lett egy tipikus Superman sem, csak Superman fia.
Azt viszont nem igazán tudom eldönteni, hogy hogyan érzek a történet iránt. A jó alapkoncepciót leszámítva maga a cselekmény egy elég tipikus szuperhősös sztori, csak tinikkel, élvezhető, és pörgős volt (bár a közepén voltak unalmasabb részek), de sok volt a klisé, a főszereplők szomorú háttértörténete, vagy hogy többnyire csak a rosszak képesek meghalni spoiler, vagy a sok deus ex machina, amik persze mind a szuperhősös történetek sajátjai, és amiket gondolom az írónő tudatosan rakott bele, viszont nálam jár az egy csillag levonás ezért is, meg azért is, mert érezhető, hogy ez inkább csak egy bevezető volt. Összességében tetszett a történet, és kiváncsi is vagyok a folytatásra, de remélem az már jobban eltér a megszokottól.