Heartless ​– Szívtelen 140 csillagozás

Marissa Meyer: Heartless – Szívtelen

Bár Catherine az egyik legkelendőbb fiatal hölgy Csodaországban, és a házasodni kívánó Szív Király kedvence, őt mégis egyebek foglalkoztatják. Ínycsiklandozó süteményeket süt, és a leghőbb vágya az, hogy pékséget nyisson a legjobb barátnőjével. Az édesanyja szerint ilyen gondolatok azonban nem méltók egy olyan fiatal lányhoz, aki akár királynő is lehetne.
Cath megismerkedik Jesttel, a jóképű és titokzatos udvari bolonddal. Életében először valódi vonzalmat érez valaki iránt. Kockáztatva, hogy vérig sértik a Királyt és éktelen haragra gerjesztik Cath szüleit, a két fiatal titkos, viharos kapcsolatba bonyolódik. Cath a saját szerencséjének kovácsa akar lenni, és a saját feltételei alapján akar szerelembe esni. Ám a sorsnak más tervei vannak e varázslatos, őrült és szörnyetegekkel teli vidéken…

Eredeti mű: Marissa Meyer: Heartless

Eredeti megjelenés éve: 2016

Kiadói ajánlás: 14 éves kortól · Tagok ajánlása: Hány éves kortól ajánlod?

A következő kiadói sorozatban jelent meg: Vörös pöttyös könyvek

>!
Könyvmolyképző, Szeged, 2018
558 oldal · puhatáblás · ISBN: 9789634572527 · Fordította: Szabó Krisztina

Enciklopédia 29

Szereplők népszerűség szerint

Kalapos · Jest · Cheshire Cat · Catherine Pinkerton · Holló · Április Bolondja · Cilindrián · Idonia Pinkerton · Jumbo · Lord Varacskos · Margaret Mearle · Mary Ann · Szív Király · Vigyori · Whealagig T. Pinkerton

Helyszínek népszerűség szerint

Szív Királyság


Kedvencelte 31

Most olvassa 37

Várólistára tette 231

Kívánságlistára tette 278

Kölcsönkérné 5


Kiemelt értékelések

>!
vikcs P
Marissa Meyer: Heartless – Szívtelen

Annyira, de annyira különleges ez a könyv. A kis világ, amelyben mi magunk is elveszünk, a mesebeli lények, a beszélő állatok, a mágia, mind hozzátesz az élményhez. Egy bolondokkal, őrültekkel teli hely, ahol egy picit mi is bolondak lehetünk, és leszünk is. A remény, amely végigvezet minket a lapokon, újabb és újabb lángocskával táplálja lelkünk égő tüzét, hogy a legutolsó szóig reménykedjünk. Az én szívem is teljesen összetört. Apró cafatokban hever valahol.

Cath az egyik legkedvesebb karakter lett számomra, hamar a szívembe zártam, teljesen átéltem mindent, amit ő érzett. Meg akart felelni a szüleinek, élni szerette volna az életét, meg akarta valósítani az álmát és őszintén akart szeretni, egy igaz társat találni. Nehéz helyzetben volt, mégis a legkedvesebb és legszebb teremtés volt a vidéken. Végig azon kattogtam, hogy hogyan lehetne megoldani a dolgot, hogy hogyan mászhatna ki ebből a körforgásból, de sajnos nem találtam semmi jót.

Jest. A szerelmem lettél. Teljesen beléd zúgtam. Beléd estem, mint vakló a gödörbe. Elvarázsoltál. Megfogtál. Rabul ejtettél. Tökéletes vagy, kedves, szeretnivaló. Édes, mint egy krémes sütemény. Amit legszívesebben felfalnék. Imádtam a karizmád, imádtam a kisfiús bájad, imádtam minden mozzanatod. A lovagiasságod, a védelmezésed, a mosolyodat, a haragodat, a bánatodat. Mindenki egy ilyen férfit érdemelne. Hol voltál eddig? Miért nem jöttél hamarabb? Hol vagy most?

Messze még az év vége, de én már most kijelentem, hogy nekem ez az ÉV KÖNYVE lett. Ennyi. Nem tudok mást mondani. Olvasni kell. Szeretni kell. Be kell engedned a szívedbe. Elvarázsolt, beleszerettem, bele őrültem. Ez az az érzés, amiért olvasok. Az ilyen könyvekért, élményekért és érzelmekért. Egyszerre vagyok teljes és apró darabokban. Hogy ezek után teljes leszek-e? Kétlem..

Teljes értékelés a blogomon: http://konyvmaniablog.blogspot.com/2018/08/marissa-meye…

>!
Levandra P
Marissa Meyer: Heartless – Szívtelen

Ó, azok a gödröcskés arcú fiúk! Tényleg nem lehet YA regény nélkülük? Vagy ez már direkt arra megy, hogyan tegyük unszimpatikussá a karaktereket? Akkor bejött. Holló kivételével egyetlen szereplőnek sem sikerült elérnie, hogy érdemes legyen szót pocsékolnom rá. Holló pedig betalált, de egy mellékszereplő nem elég ahhoz, hogy a karakterformálásról pozitívan vélekedjek. Sose gondoltam volna, hogy azt mondom, a Holdbéli krónikák ezerszer jobb volt az írónőtől. Ám, legyen. Jobb volt.

A világ egészen ügyesen lett hozva, amivel viszont az a bajom, hogy nem saját anyag, de ez az összes pozitívum, amit elmondhatok. A sztori eléggé sekélyes, nem volt nagy meglepetés, az úgynevezett csavar kitalálható volt, a szereplők idegesítőek.

A témaválasztás miatt olvastam és sajnálom, mert jó is lehetett volna.

5 hozzászólás
>!
Gothic01 
Marissa Meyer: Heartless – Szívtelen

Lenyűgöző kreativitás és képzelőerő rabul ejtően nonszensz szüleménye ez a történet, legszívesebben ki is kérném a nevében a Szívtelen címet, ha nem lenne olyan kitűnő választás, aminél „ráönteni” se tudtak volna jobbat; ennek a könyvnek nemcsak, hogy szíve, de lelke van, összehasonlíthatatlan hangulata, olyan mesebeli lüktetése, amely kiröppent a megszokott komfortzónádból, a valóság szürkeségéből fenntartások nélkül elhiteti, a lehetetlen lehetséges. Vagyis, hogy minden sejtedben megrengető, állandó mosolygásra késztető szerelembe lehet esni egy könyvbe. Az én szívemet elrabolta a Szívtelen, és azóta is letargikus üresség lüktet a helyen, ahonnan kitépte az utolsó betűkkel, nem hagyva mást csak az elkeserítő, őrületbe kergető tudatot; vége van. ♡
Bár máskor oly’ nagy örömmel és lelkesedéssel felvértezve vetem bele magam az értékelésírásba, most még a gondolatára is kivert a víz és makacsul elutasítottam a feladatot. Nem akartam egyetlen karaktert sem leütni, mivel biztosra vettem, ha ítéletnapig klimpírozok a billentyűzeten, és felhasználom a magyar nyelv összes dicsérő jelzőjét, a felsőfok jelével megtoldva, akkor sem tudnám megfelelően kifejezni micsoda elsöprő hatással volt rám ez a regény. Mégis itt vagyok… megállíthatatlan rajongói fokozatra csavarva, olyan elvarázsolt, szórakozott aurával körüllengve és idióta, bágyadt vigyorral a képemen, hogy a Szívtelennel nem kontaktusba került verzióm biztos térdre rogyna a megrökönyödéstől, hogy mégis mi az ördög lelt engem. Nincs értelme tartást színlelnem, ez a könyv egyszerűen… elcsavarta a fejemet. Már a cselekmény első szakaszában szinte oldalanként felbukkant legalább egy olyan momentum, ami mosolygásra vagy nevetésre késztetett, és ez a köszönetnyilvánítás elé beékelt szerzői jegyzetig ki is tartott. Ámuldozva figyeltem, milyen precizitással emelte rá Marissa a világfelépítést Lewis Carroll műveire, milyen élénken kapaszkodott bele a kötete legapróbb eleme is az Alice Csodaországban és Alice Tükörországban során bemutatottakba, valódi, tiszteletbeli előzménykötetté változtatva a Szívtelent, amiben legnagyobb örömömre helyet kapott az alapot nyújtó, eredeti kötetek sajátos, fanyar humora is, ami rendkívül szórakoztatóan, szimbolikusan, mégis kegyetlenül merészen kritizálta a viktoriánus kor társadalmát. Az átdolgozások valamennyi létező követelményében kifogástalan, de hiba lenne azzal vádolni, hogy nem több ennél, hogy Marissa nem dolgozott bőven saját kútfőből is. Megalkotott egy izgalmakkal, tragédiákkal, szerelemmel, humorral és gótikus rémtörténetekbe illő sötétséggel teli, szédületes fantasy-t, amely rejtélyes kiszámíthatatlanságából fakadóan még úgy is állandóan meg tudott döbbenteni, miközben a szálak az eggyé fonódás felé igyekeztek, hogy az Alice Csodaországban ismeretében nem volt előttem ismeretlen, mi lesz Catherine jövője. Képtelen voltam kiszakadni a bűvköréből, némi realitással élve az lenne a helyes megfogalmazás, hogy az eltávolodás az eseményektől, a Szív Királyságtól és a szereplőktől mostanra se sikeredett, ugyanis egy napig se bírva a befejezése után uralkodni magamon, máris újból lekaptam a polcomról, hogy újraolvassam, és pár napja ennek az újraolvasásnak a végére érve újfent repetázni akarok. Ehhez hasonló lépés meg eddig példátlan volt a részemről. Azonban ez a történet mindenkit egy kicsit bolonddá tesz… akiben megvan az a rejtett kapcsoló, ami lehetővé teszi, hogy megfelelően átszellemüljön, hagyja előtörni a benne lakozó őrültséget. Néhol kicsit fura, néhol a fantasy vonal a klasszikus, földhöz ragadtan logikus megközelítés alapján lehetetlenül ésszerűségellenesnek tűnhet, de a fura még sosem foglalt magába egy ennyire csodálatos kalandot, egy ilyen elképesztő, legendás életutat, így a fura innentől kezdve csakis egy nem megfelelően megválasztott szinonima lehet a szokatlanra, különlegesre, a páratlanra. Nekem ez egy páratlan élmény volt, amit nehéz lesz túlszárnyalni az év hátralévő részében – már, ha nem lesz az a vége, hogy pár óra múlva ismét elcsábulok, hogy aztán megint, megint és megint belekezdek, szilveszter éjfélig járva ezt a táncot… diktatórikusan megtagadva más kötetektől esélyt a labdába rúgásra.
Teljes értékelés a blogomon:
https://goodbye-agony.blogspot.com/2018/07/marissa-meye…

4 hozzászólás
>!
schesztiஐ P
Marissa Meyer: Heartless – Szívtelen

Az első perctől imádtam Cath-et. Az első perctől reméltem, hogy másképp alakul a sorsa.
Csodás átváltoztatása egy híres "gonosz"nak, egy mesebeli történet, ami feje tetejére állította az eddig ismert világot.

Szerettem volna a konyhában sütögetni a lánnyal, szerettem volna megkóstolni a süteményeit, bátorítani, mellé állni, vigyázni rá. Szerettem volna megvédeni.
Milyen hihetetlen, hogy egy jó könyv mennyire más megvilágításba tud helyezni egy karaktert, nem? :)
Bár ezt a módszert már megismertem a Gregory Maguire: A boszorkány c. könyvben :)

Nagyon könnyen tudtam azonosulni vele, megértettem a gyötrődését, a félelmeit, és annyira, de annyira sajnáltam őt! :((( Mindvégig azon drukkoltam, hogy máshogy legyen a vége – mint amikor hiába tudom, hogy egy film szomorú véget ér, mégis valahányszor megnézem, összeszorult szívvel drukkolok, hogy most az egyszer, kivételesen úgy végződjön, ahogy én szeretném.

És tulajdonképp szerettem a többi szereplőt is, Jestet, Hollót, Kacort, talán a Kalapost is, bár azért ő nem volt egy Johnny Depp a könyvben! :))
Csak a Királyt nem tudtam szeretni, hiába volt kedves, esetlen, jószívű, és a szülőket – de legfőképp Cath apját, akitől úgy vártam, hogy meg fogja érteni a lányát. :( Neki igenis kötelessége lett volna! :(

Marissa Meyer teljesen elvarázsolt öt (már 5!!!!) évvel ezelőtt a Cinderrel és most újra sikerült neki. Köszönöm! ♥

>!
Snow_White P
Marissa Meyer: Heartless – Szívtelen

„-Egykor magányos Bástya voltam egy távoli vidéken, győzelemért öldököltem a királynőm nevében. Most itt van a szív, melyet keresett e madár, ám félek, ép nem lesz többé, soha már.”

Nem nagyon tudok most még értelmes értékelést írni, de annyi biztos, hogy imádtam ezt a könyvet az első szótól az utolsó betűig. Magával ragadó hangulata volt még annak ellenére is, hogy én sosem voltam kifejezetten oda az eredeti történetért. Az eleje egy kicsit lassan indult, de aztán szerencsére teljesen beszippantott. Nagyon tetszik az egész könyv alapötlete, ahogy fény derül rá, hogy a Szív Királynő hogyan is vált azzá, aki végül lett belőle. Bár sajnos tény, hogy az egészet csakis magának köszönhette. Annak, hogy csupa rossz döntést hozott. A végén pedig kicsit az én szívem is összetört. spoiler.

>!
Katara_Phoenix P
Marissa Meyer: Heartless – Szívtelen

Főleg azért vettem meg a könyvet, mert az írónő másik sorozatát nagyon szerettem. Amennyire szerettem a Cindert, legalább annyira untam a Szívtelent.
Cath-et az első pillanattól kezdve,a végéig hihetetlenül utáltam. Van ám egy varázsszó, kedves, mégpedig a „Nem!”. Ha nem akarja azt a nyamvadt vörös báli ruhát, mi lenne, ha kinyitná a hisztizőjét?! Jobban hisztizett, mint más olvasmányaimban egy öt éves kislány. ._."
Emellett természetesen hiába sipákolt folyton, semmit nem tett azért, hogy jobb legyen Neki.
A másik halálom az instant szerelem, amit természetesen itt is bekövetkezett.
Valamint egy elcsépelt szerelmi háromszög, ami nélkül már lassan képtelenek könyvet írni. -.-" spoiler

De,hogy jót is írjak: A macskát szerettem.

9 hozzászólás
>!
Narutofan98
Marissa Meyer: Heartless – Szívtelen

Egy letehetetlen könyv. Képtelenség volt megszabadulnom tőle, még arra az időre is, amíg elrohantam zuhanyozni. Már úgy kellett egykor rám szólni, hogy mondjuk mennem kellene aludni. Meg ne csorgassam a nyálamat a sok finomságra, amit Cath sütött. Én magam is imádok sütni, mégis, ahogy olvastam megelevenedtek előttem az illatok, csorgott a nyálam a sok-sok finomságra.
A körmömet lerágtam, mire a végére értem. Nem tudhattam mi lesz a végkimenetele. Olyan lesz, mint az Alice Csodaországban, mi lesz Jest-tel? Cath végül Szív Királynő lesz, mi lesz itt? Még a Pinteresten sem találtam semmilyen megnyugtatót képet, ami legalább elérte volna, hogy ne izguljak értük.
Kislánykoromban furcsa szemmel nézem Alice világát, valahogy nem értettem, mi a jó abban, hogy minden ellentmondásos. Aztán ahogy nagyobb lettem, valahogy kezdtem érteni, hogy néha jobb elszakadni a valóságtól. Ellentmondásokba ütközni még mindig jobb, mintha az ember szembe néz a világgal.
Aztán jött egy játék feldolgozás, ami kiváltképpen meghozta hozzá a kedvemet, így örömmel ástam bele magamat ebbe a világba. Ismét megnéztem a filmet, várólistáztam az eredeti művet, s most, hogy elolvastam ezt a könyvet, még jobban imádom a könyvet. Szívem szerint újra elolvasnám, persze, ha nem tudnám, mi a vége. Ettől függetlenül egy kis idő után szerintem ismét várólistázom, mivel már maga a világ is egy gyöngyszem volt számomra.
Cath számomra annyira kézzel fogható karakter volt, hogy képtelen lettem volna ellentmondani neki néha. Folyton azon törtem a fejemet, miképpen szabadíthatnám meg a Királytól, már mindenre gondoltam, ami csak eszembe juthatott. Igaz, néha voltak olyan pillanatok, amikor képtelen voltam megérteni a tetteit. Nem helyeseltem. Túlságosan ragaszkodott dolgokhoz, amikhez nem kellett volna.
A Király maga viszont… ekkora együgyűt még nem láttam. Hogy nem esik le neki, hogy csak udvariskodik vele? Hogy nem érdekli?
Cath anyja vitte az „utállak, de nagyon” díjat a végén. Csak a korona érdekli, bele sem gondol, hogy esetleg a lánya nem véletlenül tölt annyi időt a konyhában. Hogy van egy szenvedélye, amit bármi áron űzni akar, s királynéként nem tehetné meg. Vagy csak kényszerre. Ez olyan lenne, mintha egy madarat bezársz a ketrecbe. Szép, szép, nézegetheted a madarat, de soha többet nem fog olyan szépen énekelni, mint előtte. A Király pedig pont ezt szereti Cath-ben. A sütő tudományát. Ha Cath anyjának tényleg fontos lett volna az, hogy a lánya királyné legyen, akkor hagyta volna, hagy süssön, hagy kísérletezzen. De nem! S miért nem? Mert rohadtul nem érdekelte, hogy mi lesz Cath-tel. Csak azt nézte, hogy ő és a férje – már ha gondolt rá – milyen jó helyzetbe fognak kerülni, ha a lányuk hozzá megy a királyhoz. Kisebb fajta angol királyi drámában éreztem magamat. Ahol tök mindegy, hogy a király sík hülye, de a hatalom a kezében van.
Jest… belopta magát a szívembe. Hihetetlen egy alak volt. Pimasz, csalafinta, remek trükkökkel. Beleszerettem, nem is kicsit. S teljesen megtudtam érteni, hogy Cath miért próbál mindennél jobban szabadulni. Nem csak azért mert a király olyan, amilyen, hanem azért is, mert egy ilyen pasiért megéri feladni a koronát.
S most már értem, hogy miért volt olyan, aki még egyszer elolvasta, szinte közvetlenül a befejezése után.
Első könyvem volt az írónőtől, s szerintem bátran belefogok vágni majd a következő könyvébe.

>!
Felixa P
Marissa Meyer: Heartless – Szívtelen

Az írónő a Holdbéli krónikákkal megvett magának, éppen ezért igencsak elfogultan álltam neki eme könyvnek. A mérce magasan volt nálam, és semmi esetre sem akartam csalódni.
Nos, a könyv egyszerűen rabul ejtett. Célközönség és vörös pötty ide vagy oda, meglett az a pont, amit elvártam a történettől. Már maga a különleges karakterekkel teli világ elvarázsolt. Ezt csak fokozták azok a szálak, amelyek újragondolásként bele lettek szőve a cselekménybe. Zseniális húzás volt és elismerés a kreatív átdolgozásért. A vége viszont szíven ütött… Szerfelett szívtelen…

>!
kratas P
Marissa Meyer: Heartless – Szívtelen

Azta, de jó volt! Ez most nagyon. Az elején elbűvölő, a végén kegyetlen és így kell egy klasszikus történethez másik mesét hozzáfűzni. A múltkor kiborultam a Hegedűs a háztetőn c. könyv folytatásaként eladott gyalázaton, de ez most kárpótolt mindenért. Köszönöm!
És miután elmentettem az értékelést jutott eszembe, hogy a könyv közepénél még elhatároztam, hogy mindenképp megemlítem majd a szenzációs munkát, amit a fordító végzett. Csak a történet vége kiverte ezt a fejemből…szóval a második köszönöm a szuper fordításért megy!

>!
hkriszti83
Marissa Meyer: Heartless – Szívtelen

Őrülten zseniális könyv!!! Komolyan mondom, zse-ni-ááá-lis!!!!!
Igaz, az első fele nekem picit lassú volt, de aztán beindultak a dolgok és alig bírtam letenni. Mondjuk az is közrejátszott abban, hogy az első felét nehezebben olvastam, hogy tudtam, nem lesz happy end… és én nem szoktam olyat olvasni vagy csak igazán nagyon ritkán ahol nem kapok boldog befejezést. Szóval tudtam, mi vár rám/rájuk, és picit úgy éreztem, tudom baromság hogy minél lassabban haladok, annál tovább tart a kellemes ebb rész… és nagyon nem akaródzott belevágni a szomorúbbikba… de hát ugye csak eljött az is! Fuuu komolyan volt egy pont, ahol annak ellenére is elkezdtem reménykedni, hogy tudtam, nem kellene! Szóval végül az én szívem is dirib-darabokra tört!!! :( De hát ez már csak ilyen, nem volt meglepetés.
A történet egyébként csodálatosan, a legnagyobb aprólékossággal össze volt fonva Alice csodaországával, az összes szereplővel, helyszínnel!! Marissa Meyer egyszerűen fantasztikusan ír!!! És ez a második alkalom az első az Alvilági dal c. könyvnél volt amikor meg kell említenem, hogy a fordítás tökéletesre sikeredett!!! Az a sok kis rím, az a rengeteg fura név, amit bár angolul nem olvastam, de magyarra lefordítva biztos okozott egy kis fejtörést, elképesztően jól lett megoldva, le a kalappal. Imádtam!! *.*
Úgy gondolom, Lewis Carroll szelleme maximálisan elégedett lenne csodaország történetének kibővítésével. ♥

2 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Gothic01

– Veszélyes dolog nem hinni valamiben csak azért, mert rémisztő.

118. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cheshire Cat
7 hozzászólás
>!
hkriszti83

Minden nem lehet rendben soha, ha nagyjából rendben vagyunk, az is maga a csoda.

70. oldal

1 hozzászólás
>!
csfannie P

– Szeretnél valamit, Vigyori?
– Ha már így kérdezed, igen, örömmel elfogadnék egy csésze teát. Sok-sok tejszínnel, tea nélkül. Köszönöm.

2 hozzászólás
>!
Gothic01 

– Csak nem orvoshoz van szerencsém? – érdeklődött.
A fiú felnézett rá, és ismét megajándékozta azzal a megnyerő mosollyal.
– Udvari bolond vagyok, kisasszony, az még az orvosnál is jobb.
– Hogy lehet az jobb, mint egy orvos?
– Nem hallotta még, hogy a nevetés a legjobb orvosság?

72. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Catherine Pinkerton · Jest
>!
Roxan

– De a remény az – folytatta a macska –, amitől a lehetetlen lehetségessé válik.

527. oldal

>!
Gothic01

– Boldogságomban hangosan dobolok. Bánatomban üvegként török. Ha egyszer ellopnak, többé vissza nem kerülök. Mi vagyok?
Cath hosszasan gondolkodott, mielőtt megkockáztatta a választ.
– A szív?
Cilidrián tekintete felcsillant.
– Milyen élesen vág az esze, Pinkerton kisasszony!
– Nagyon jó találós kérdés – felelte Cath – , de nem lenne pontosabb azt mondani, hogy „ha egyszer odaadnak, többé vissza nem kerülök” ?
– Ezzel azt sugallnánk, hogy szántszándékkal ajándékozzuk a szívünket valaki másnak, de nem vagyok benne biztos, hogy ez így van.

202. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Catherine Pinkerton · Kalapos · szerelem · szív
>!
vgabi SP

Három ínycsiklandozó citromos pite csillogott Catherine előtt.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Catherine Pinkerton
>!
ViRead P

– El sem tudom mondani, mennyire várom, hogy melletted tölthessem az életemet, és hogy számtalan lehetetlen dolgot hitessek el veled!

472. oldal

>!
Gothic01

Vigyori morcosan meredt Cathre.
– Büszke macska vagyok, nem pedig haszonállat.

15. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Cheshire Cat · macska
>!
Gothic01

– Minden rendben?
– Soha már – károgta a fémvödör szélén ücsörgő Holló.
A bolond figyelmeztető pillantást vetett rá.
– Ne legyél már ilyen udvariatlan!
– Ismerkedéskor igencsak önkényes eme üdvözlet, bármely épelméjű rajta könnyedén megütközhet. Minden nem lehet rendben soha, ha nagyjából rendben vagyunk, az is maga a csoda.

70. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Edgar Allan Poe: A holló · Holló · Jest

Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Andrea Cremer: Bloodrose – A döntés
Amy Ewing: A fehér rózsa
Meg Cabot: Jinx
Mary E. Pearson: Az árulás szíve
Richelle Mead: A halál csókja
Jodi Picoult – Samantha van Leer: Lapról lapra
Joss Stirling: Angel
Dan Wells: Fragments – Töredékek
Rachel Vincent: Halott lelkek
Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz