Cinder ​(angol) (The Lunar Chronicles 1.) 88% 92 csillagozás

Okéé, azt hiszem engem lepett meg a legjobban, hogy ez a könyv tetszett nekem..
Nem vagyok egy nagy disztópia/sci-fi rajongó, csak ritkán olvasok ilyesmiket, és még ritkábban nyerik el a tetszésemet.
Utólag már látom, hogy felesleges volt azon aggódnom, hogy kedvelni fogom-e, elég hamar megtetszett a könyv nem mindennapi stílusa, érdekes volt a helyszín, ráadásul mesefeldolgozás is.
Cindert könnyen meg lehet kedvelni, és bár elég hamar rájöttem, hogy ő az spoiler, attól a könyv még érdekes maradt számomra.
Alig várom, hogy megérkezzen a saját példányom és a sorozat többi része is. *.*

Ezt a könyvet egyszer már elkezdtem korábban, de annyira idegen volt a gondolat, hogy egy cyborg bőrébe képzeljem Hamupipőkét, hogy letettem.
De csak nem hagyott nyugodni a dolog, és de jól tettem, hogy újra neki álltam. Mert annyival jobb volt, mint vártam!
Imádom ezt a világot :)

Kicsit féltem a könyvtől, de végül nagyon tetszett, talán még egy kedvencet is avattam vele. Érdekes elképzelés Hamupipőke története ebben a jövőbeli elhelyezésben, a szerző pedig igazán izgalmas történetet szőtt az eredeti meséből.

Érdekes volt és a világ tetszett, de hagyott bennem egy kis hiányérzetet, miután rendkívül sok ismerősöm ajánlotta, kicsit nagy elvárásokkal érkeztem. Hamupipőke sosem tartozott a kedvenc meséim közé, de ez a feldolgozás elég fogyasztható volt, rendkívül tetszettek a sci-fi részek, a robotok (főleg Iko!). A főszereplők nagyon szerethetők és szerencsére relatíve hihetően volt talpraesett Cinder, nem ment el abba az irányba, hogy ő aztán mindenkit meg tud menteni, mindenre képes. Ez tényleg kellemes meglepetés volt! Az első könyv végén meglepően nem záródott le kb. egyáltalán a történet, így biztosan folytatom a sorozatot, de kicsit alacsonyabb elvárásokkal.

Nagyon régen tologatom már ezt a könyvet, félve is kezdtem bele, mert a sci-fi nagyon nem az én világom. Az elején el is vesztem ebben a csavarhúzokkal, huzalokkal, androidokkal, kiborgokkal felépített világban.
Az alapötlet zseniális, a szereplők hitelesek, a jók szerethetők, főleg Iko, a gonosz mostoha és a mostohatestvérek kellően utálhatók, bár a Peony vonalat nem igazán értettem, egyedül Kai herceg semleges.
Összeségében egy nagyon szerethető, nagyon egyedi történet, a falat sem kell kaparni a folytatásért, igaz én sokkal romantikusabb befejezést vártam.

Két nagy hibája van ennek a könyvnek: az egyik, hogy YA, a másik pedig, hogy már a legelején ki lehet találni az utolsó pillanatig húzott „nagy” csavart – és ha őszinte vagyok, a második engem jobban zavart. A tini hisztiket és klisé romantikus szenvedéseket még ki lehet bírni, mert az írónő zseniálisan vegyíti az izgalmas, letehetetlen részeket a főszereplők huza-vonáját a bállal kapcsolatban, viszont Princess Selen rejtélyének a megoldási végig az olvasó arcába van tolva, de csak az utolsó előtti fejezetben kerül sor a nagy leleplezésre. A tini dráma legzavaróbb része pedig Prince Kai volt, amiért képtelen elfogadni Cinder nemleges válaszát a bálra, és a hercegséggel járó hatalmát is felhasználja, hogy Cinder megváltoztassa a válaszát – ez egyáltalán nem romantikus, és örülök is, hogy végül nem emiatt spoiler. Maga a történet, a népmese-adaptáció fantasztikus, a legjobb Hamupipőke átdolgozás, amit valaha olvastam: a poszt-apokaliptikus világtól a cyborg főszereplőig, a Föld népességét rohamosan pusztító járványon át – egyszerűen imádtam minden részét. Egy bizonyos ponton majdnem kiakadtam, hogy ki tart bált egy halálos járvány közepén?? Aztán eszembejutott, hogy egy halálos járvány közepében vagyunk jelenleg is, és ugyanúgy lehetne akár bálokat is tartani, úgyhogy erről ennyit – nem tudom Meyer honnan tudta előre, de többször is sokkolt, mennyire valóságos most a járvány, ami egy poszt-apokaliptikus fantasy világban jelent meg. Ami számomra nagyon kiemelkedő, hogy már az elején gyorsan megindulnak az események, és az egész könyv folyamán nehéz letenni, olyan érdekes, ráadásul a függővég után az ember azonnal folytatná a következő résszel. Cindert nagyon könnyű megkedvelni, mert szerencsére nem fulldoklik az önsajnálatban, hanem tudja magáról micsoda, tudja, hogy nem az ő hibája, és kész meglépni azt a változást, ami felszabadíthatja a mostoha anyja uralma alól. Emellett ő a legjobb gépész egész New-Beijingben, és ezzel tisztában is van – az egyetlen, amit rejtegetni kényszerül a társadalom előítélete miatt, az a cyborg kiléte. Cinder mellett Peony-t is nagyon megkedveltem, de számomra Iko volt az abszolút kedvenc karakter ♥ Szintén nagy pozitívum, hogy a történet csak nagyvonalakban tartotta meg a Hamupipőke eseményeit, és ezek nagyszerűen illeszkedtek Cinder cyber-punk világához. Nagyon érdekes volt még a Hold népe, akik Queen Levana kegyetlen és zsarnoki uralkodása alá kényszerülnek – ugyanis aki Lunar, az rendelkezik a glamour képességével: képes illúzióval megváltoztatni a külsejét, és befolyásolni mások gondolatát, extrém esetben akár irányítani is őket. Manipulálni viszont csak az tud és csak azt lehet, aki rendelkezik a glamour képességével, úgyhogy felmerül bennem olvasás közben: Queen Levanát miért nem próblta még senki az irányítása alá vonni? Valamint akkora ereje van, hogy a Hold teljes lakosságát képes folyamatosan a saját befolyása alatt tartani? Remélem a további kötetekben megtudhatunk még többet erről a képességről. Oh, és apróság, de imádtam, hogy a „hercegnők” a későbbi részekből is kaptak egy-egy jelenetet ebben a kötetben :)

Újabban melléfogok a sorozatokkal… Egy ideje szemezgettem a könyvvel, de mégsem kezdtem bele sokáig. Most rávettem magam, és sajnos kicsit csalódott vagyok. Az eleje nagyon tetszett, a könyv feléig meglepően jó volt, nem is számítottam rá, hogy ennyire tetszik majd. De aztán a második fele nagyon unalmassá vált számomra. Jóformán az elejétől fogva kiszámítható, szinte semmilyen meglepetés nem ért olvasás közben, így a végére nagyon untam már. Nem volt ez rossz könyv, de azért a vége eléggé elrontotta az élményt. Ha folytatom is valaha a sorozatot, az biztos nem mostanában lesz.

A fülszöveg alapján elég összevisszaságnak tűnt ez a könyv. Disztópia, cyberpunk, kiborgok, eddig oké volt, de hogy a Hamupipőke történet hogy jön ehhez?
De nagyon jól működött, legalábbis nekem nagyon tetszett. Cinder szerethető karakter, remélem, Ikoból többet kapunk majd a további kötetekben, Kai herceg szimpatikus volt, Peony is aranyos spoiler, a többi mostohát meg a királynőt utáltam rendesen. A nagy csavart láttam előre, de nem vont le semmit a könyv élvezhetőségéből.

Először egy kicsit szkeptikus voltam az alapfelállással szemben, de csak nem hagyott nyugodni a dolog, ráadásul a Goodreads-es átlag igen magas – plusz korábban vagy egy fél napot csatangoltam a szerző igen csak inspiráló blogján –, így végül megadtam magam, és belekezdtem.
Nem bántam meg! Sőt, menthetetlenül Marissa Meyer rajongó lettem. :)
Összességében azoknak ajánlom a könyvet, akik nyitottak valami újdonságba csomagolt régiségre; ez a futurisztikus mesefeldolgozás, szerintem ínyencségnek számít a tucattörténetek között. Lépjetek túl a téma furcsaságán, és kezdjetek bele!

További részletek a blogbejegyzések között! :)

Ez egy nagyon szórakoztató kis könyvecske, az alapötlet remek, a világot részletesen és hihetően sikerült ábrázolni (bár vagy nem figyeltem rendesen, vagy tényleg nem derült ki, hogy hogy kerültek a holdlakók a holdra és mitől vannak ilyen képességeik), nagyon tetszett, ahogy a klasszikus mesét megcsavarta. Kicsit nekem sok volt benne a tinédzserlihegés, meg elviselne több jellemábrázolást, meg hát ugye a történet eléggé borítékolható, szóval összességében inkább YA, mint sci-fi (én vártam volna még például, hogy foglalkozzon azzal a kérdéssel, mitől ember az ember), de kikapcsolódásnak tökéletes, és érdekel a folytatása is.