Cinder (Holdbéli krónikák 1.) 91% 1802 csillagozás

Figyelem, függőséget okoz!
Ismét egy könyv, amit félve kezdtem el, szerencsére teljesen alaptalanul. Nagyon jól felépített történet, még inkább érdekes világgal. A Hamupipőke főbb momentumait nagyon kreatívan oldotta meg az írónő, illetve hiába annak átdolgozása, én majd lerágtam a körmömet végig.
Sajnos a könyv negyedénél kb. lett egy sejtelmem, ami beigazolódott, de még így is végig élvezhető volt. Ezen kívül nem tudok negatívat mondani. Imádtam, totál levett a lábamról, azonnal kezdenem kell a következő részt. :D

Ez egy zseniálisan feldolgozott Hamupipőke történet volt. Ha tudtam volna, hogy ilyen jó, már sokkal előbb elolvastam volna. Új Peking egy egyedi és érdekes hely, amit én is szívesen megnéznék. Cinder karaktere tökéletes, Kai herceg is szimpatikus szereplő. A gonoszokat természetesen szívből tudja utálni az ember, Levana királynőt én is megfojtanám egy kanál vízben. Még jó, hogy a folytatások is ott csücsülnek a polcon, mert erős függőséget okoz a könyv olvasása. Ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti a jó történeteket, az izgalmas világokat és az egyedi, érdekes szereplőket!

Érdekes Hamupipőke sztori volt. Alapvetően szerettem. Az egyetlen bajom az volt az egésszel, hogy várható volt mi lesz…. Az összes újramesélt történettel ez szokott lenni a problémám, hiszen egy meccset se tud végigizgulni senki ha tudja, mi az eredmény. Ennek ellenére nagyon tetszett a történet, és mégis izgultam mi lesz. Mert az odavezető út nagyon jól lett megírva. A helyszín tetszett, hogy Új-Peking lett, illetve a politikai is elég rendesen szerepet játszott, így ültetve egy régi mesét napjainkba. A „betegség” is kérdéses, hogy milyen következményei lesznek, és hogy mikor és hogyan fogják megfékezni. Kíváncsian várom a folytatást!
https://youtu.be/ZLwdyEc1APY

Régóta várt a polcomon ez a kötet. Kicsit tartottam tőle. Kellemes meglepetést okozott.
Nagyon érdekes és izgalmas történet volt.
A világ egyedi és jól kidolgozott. A szereplők szerethetőek vagy épp utálhatóak, de mind 1-1 egyéniség.
Le a kalappal az Írónő fantáziája előtt.
Igazából csak egy bajom volt vele… képtelen voltam összeegyeztetni a történetet a Hamupipőke-elemeket. Ettől eltekintve nagyon tetszett.

Eeeeeemberek, Kati néni, ez a könyv számomra az idei év legnagyobb meglepetése!
Kissé félve álltam neki, egyrészt nagyon kritikus vagyok a meseátiratokkal szemben, másrészt…, nincs másrészt, csak annyi, hogy félve fogtam neki! XD
Az eleje kicsit döcögősen indult, de aztán úgy belendült, hogy nem tudtam letenni. A Hamupipőkét mindig szerettem, de ebben a változatban egyenesen imádtam. Pedig, amikor megláttam az alcímet, hogy Hamupipőke a kiborgok között, tök abszurdnak éreztem, és egyből a Cowboyok és űrlények című film ugrott be, bár azt sosem láttam, és nem is értettem, hogy egy ekkora elmebaj hogy pattanhatott ki valakinek a fejéből…. Na, talán ez a másrészt, mert valahogy erre asszociáltam, de ez a könyv valami fergetegesre sikeredett. Gondoltam, hogy egy kis habos-babos leánymese tele nyállal és ömlengéssel. Erre az írónő olyan drámai fordulatokat csempészett be, hogy nem győztem pislogni… Nem is tudom, melyik döbbentett le jobban, de, mégis, a második, csak fogtam a fejem, és pislogtam, mint hal a szatyorban.
A kedvencem pedig a báli jelenet volt, ahol Pipő kisasszony nem épp a pipőjét hagyja el! :D
Ide nekem a második részt! off És köszi kedves @rebeka202, nagyon jól választottál nekem – megint! :P

Plusz nagyon egyedi érzés volt pont most ebben a vírushelyzetben olvasni, mert sok olyan volt benne, ami már megtörtént a Covid alatt, és olyan is, ami szerintem meg fog, és nem feltétlen kellemes.

A regény mintegy kétharmada számomra merő szenvedés volt. A párom nagyon szereti ezt a sorozatot, már régóta mondja, hogy olvassam el. Idén nekikezdtem.
Én még ilyen lassan és nyögvenyelősen YA könyvet nem olvastam. A szövegezésében nem volt hiba, laza, könnyed nem túlbonyolított. A story-tól kaptam oldalanként gutaütést. Hozzáteszem amúgy sem nagy kedvencem a Hamupipőket, idén pedig már vagy két retelliget elolvastam, így újat sem nagyon tud mondani. Nem az, érdekes történet kerekedhetett volna az alapból. Lehetett volna mesélni a Holdról, vagy a Nemzetközösségről, a belső árulásokról, vagy a varázslatról. Ehelyett csak az eredeti sztory lett robotosítva, semmi különös. A vége azoban adott egy érdekes felütést, most már kiváncsi vagyok a folytatásra, ezért adok neki még egy esély.

Különös adaptáció egy különös korban. Lehet, hogy én gondolom túl, de bizony egy csomó kérdés felmerült bennem a jövőt és a jelent illetően. Szerencsére kevés volt a szerelmi „nyafogás”, és bár voltak logikátlanságok (Kai herceg elvegyülése a nép között), mégis jó kis regény ez. spoiler A legjobban dr. Erland alakja fogott meg: nekem ő még titokzatosabb alaknak tűnik, mint Cinder…

Gondolkodtam, hogy 4,5 vagy 5 csillagra értékeljek, de a fene essen bele, megadom az 5 csillagot.
Egy hónap híján egy éve vigyorog a polcomon ez a kis csoda. Minden nap láttam a csodaszép cipellős borítót és én balga csak most vettem kézbe. Már csak azt kérdezem magamtól, hogy miért most, miért nem hamarabb?
Mivel Hamupipőke meséje már régi ismerős, ezért a történet vázával már tisztában voltam, de a kiborgos, androidos, holdlakós plusz fűszerezés érdekessé tette számomra a könyvet. Nagyon kevés időm volt olvasni, de amikor sikerült megkaparintanom napi fél-egy órára a könyvet, akkor teljesen elmerültem a Nemzetközösségben.
Persze, amikor Nainsi újra üzembe helyezte magát és elkezdett dalolni, akkor már tudtam, hogy mi lesz a végkifejlet, de így is izgatottan vártam a végét.
Iko a legcukibb android. :)

Hát ez mi volt, kérem szépen!? Itt a hajnal, én pedig itt dühöngök, hogy miért éppen így lett vége! Ezt a történetet még jövő hétvégéig is olvasnám, annyira beszippantott a világa.

Cinder neve utalást tesz egy bizonyos Hamupipőkére, a sorsuk hasonló, gonosz mostohaanya, egy kegyetlen testvér, és egy kiborg test. Ja, hogy az igazi Hamupipőkének nem volt művégtagja? No problem, amúgy is a jövőben vagyunk. A jövőben, ahol a kiborgok kitaszítottak, így hát ne csodálkozzunk, hogy mikor maga, a herceg jelenik meg Cinder műszerész bódéjában, akkor esze ágában sincs felfedni magát. És ezzel sorotatok láncolatát indítja meg.

Be kell valljam, hogy kicsit tartottam ettől a könyvtől. Féltem, hogy a sci-fi vajmi keveset fog latba nyomni, négis hogy lehet egyáltalán tündérmesével vegyíteni? Hát, Marissa Meyer ütős választ adott, hogy márpedig tudd, nem is akárhogyan! Az, hogy imádtam minden egy sorát, az nem fejezi ki azt, hogy mennyire magával ragadott a világ, a Hamupipőke átfedés és a titokzatos holdlények! Igazából egy dolgot sem tudok említeni, ami miatt gyenge lett volna a regény. A szerelmi száltól féltem, nem annyira akartam, hogy túl legyen tolva, és átcsapjon nyálasba, ha már ilyen világot teremtett az írója, de szerencsére ügyesen megbújt a háttérben, és csak akkor jelent meg, ha kellett. A történet során különösen megkedveltem Cindert, annyira át tudtam érezni szegény lány szenvedését, mégis a harciasság ott volt, amiért még inkább becsültem. A cselekmény is mindig haladt előre, nem éreztem sehol, hogy parkoló pályára kerültünk, hanem mindig történt valami érdekes, információhoz jutottunk. Bevallom, már a 100. oldalnál kedvencelni akartam, csakhogy a mimóza énem visszatartott, mondván, ez az 5-ből 10-es sztori még bukhat. De egy pillanatig sem bukott meg, és én csak folytam az árral és nem akartam letenni a végén. És nem igazság, mikor már teljesen elvesztem, akkor jött a fránya utolsó oldal is. Bár, igaz, nem leptek meg az utolsó oldalak, mert én, hülye, megint csak elspoilereztem egy könyvet tudatlanul. Komolyan, már nem kellene semminek se utána olvasnom, néznem, csak elővenni a könyvet, leülni, elolvasni a fülszöveget és punktum. Ettől függetlenül az élményből nem vont le semmit.

A franc essen neki, a folytatás a könyvtárban van! Pedig ez tipikus olyan könyv és befejezés, amikor is azonnal kell a folytatás!

Úgy érzem, sokan nem fognak szeretni ezért az értékelésért.
Mindenkinek akad a kezébe olyan könyv, melynél a borító megfogja, a cím felkelti a figyelmét és ezen hatásokra bizonyos elvárásokat állít fel. Velem is itt pont ez történt.
Imádom a robotika témakört és ritka ilyen témájú regényre bukkanni. Főleg, ha az egy mindenki számára ismert mese elemeit is tartalmazza.
Kezdjük a Holdlakók kifejezéssel. Az igaz, hogy nagyon találó, de valahogy nevetségesen hangzik, pedig ők lennének a főgonoszok. Folyamatosan a marslakócskák ugrottak be.
Első hangzásra kifejezetten tetszett, hogy Pekingben játszódik a történet, hisz végre nem egy olyan helyről van szó, ami minden második könyv alapszíntere. De utána valahogy még sem tudtam odaképzelni a történetet. Az alapvető kínai elemek hiányoztak. (Jó legalább a Császárság megmaradt) Pl: A kimonó is csak egyetlen egyszer került előtérbe.
Maga a történet elrugaszkodott, néhol túlontúl is és sok helyen gyomorforgató.
Cinder karaktere érdekes, bár a könyv első harmadától lehet tudni, hogy micsoda, kicsoda így egyáltalán nem lepődik meg az olvasó, nem tud együttérezni vele.
A három csak csillag csak és kizárólag a végéért jár. Amikor végre történik is valami, nem csak vánszorog az esemény. De pont amikor az embert már végre elkezdi érdekelni… vége.
Úgy érzem, kézbe fogom venni a második kötetet is, de semmilyen elvárásom nem lesz vele szemben, ne okozzon ekkora csalódást, mint az első kötet.