Special ​Topics in Calamity Physics 2 csillagozás

Érdekes könyv, mert még mindig gondolkozom, hogyan is csillagozzam.

Ez volt Marisha Pessl debütáló könyve, amivel bestseller listák élére került, és persze sokan túlhype-olt, kortárs szépirodalomnak mondják. Amúgy itt is van a megoldása ennek a könyvnek: ez nem krimi, nem zsánerirodalom, ez szépirodalom, ahol leginkább az embert a motívumok és a dallamos, élvezetes mondatok fogják lekötni, nem pedig a „ki a tettes szál.” Ugyanis kb. az 514 oldalból a 300. oldalig meg se hal Hannah Schneider, akinek a gyilkossága-öngyilkossága lenne a téma, úgyhogy nem is értem, minek ezt kriminek nevezni, mert egyszerűen nem az.

Igazság szerint ez „csak” Blue Van Meer, egy magányos tinédzser firkálmánya, hogy megpróbálja megérteni mi történt vele abban az egy évben, amikor összeomlott a világ körülötte. Édesapja, miután az anyja rejtélyes körülmények között egy balesetben meghal (baleset volt-e? netán az apja ölte meg? öngyilkos lett Natasha? vagy csak a pillangók ragadták magukkal?) egyedül neveli a lányt, és szinte minden évben két-három városban laknak, mert az apja vendégprofesszorként tart előadásokat mindenhol. Ez magával hoz egy vándoréletet és persze, hogy az apja minden városban összeszed egy-két nőt is. Ezek az afférok később hatással vannak Blue-ra, hiszen bár senki nem akar az anyja lenni, mégis anyafigura nélkül nő fel.

Majd belép a színtérre Hannah Schneider, a tanár, aki egzotikus, független nő, aki elvarázsol bárkit, de legfőképpen Blue-t és öt másik osztálytársát. A fiatalok egymással való viszonya az a tipikus toxikus tini barátság, amiről én szeretek olvasni, de egy kicsit úgy érzem, ez sem vezetett sehova a könyvben, ahogy még egy-két másik dolog sem.

Noha imádtam a stílust, és a rengeteg könyv referenciát – nem csak a fejezetekhez van egy-egy hozzárendelt kötelező olvasmány, ami rávilágít a fejezetek központi témájára, hanem Blue rengeteget idéz könyvekből, amik vagy léteznek a valóságban vagy nem – egy idő után annyira érdekelt a rejtély, hogy nem bírtam az ömlengő mondatokat mindenhol. Az az igazság, hogy egy kicsit túl van írva, na.

Bár értem miért kellett vagy 200 oldalban bemutatni Blue-t, hiszen minden apró mozzanatnak későbbiekben van értelme, mégis meg lehetett volna ezt a könyvet vágni. Másfelől persze, ez egy idegösszeomlás szélén álló, vagy az évszázad terrorista csoportját felfedező, ömlengő, csapongó tinédzser írása, úgyhogy persze, hogy ez így hiteles. De egy kicsit úgy érzem, nem a tartalomra ment rá az írónő, hanem hogy egy írói trükköt bemutasson, amit én amondó vagyok novellákra kéne hagyni, nem féltéglányi, apróbetűs könyvekre.

Nem rossz könyv, és amíg Blue őrült fejében éltem élveztem minden sorát, de nem mindent tartok benne feltétlen szükségesnek. Mindenesetre a végén található záróvizsga dolgozat nagyon bejött. :D

Nagyon ajánlom, izgalmas krimi, érdekes leírás az amerikai középiskolásokról, fura életű tinikről, sok-sok irodalommal és kitalált vagy valós közgazdasági tanulmányokkal.