Kardok ​és boszorkányság I. 14 csillagozás

Marion Zimmer Bradley (szerk.): Kardok és boszorkányság I.

A hősi fantasy legendás szerzőinek egyike, Marion Zimmer Bradley ezúttal az angol-szász fantasy irodalom legjobb novelláinak válogatását tárja elénk. Lapjain azok a hősök elevenednek meg, akik miatt a közönség megszerethette a fantasyt. A közreműködők azt a hangulatot elvenítik fel, mely a boldog emlékezetű Atlantisz magazin első évfolyamát fémjelezte… történeteikkel azonban remek szórakozást garantálnak a műfaj újdonsült híveinek is.

Eredeti cím: Sword and Sorceress I

Eredeti megjelenés éve: 1984

A művek szerzői: Charles R. Saunders, Glen Cook, Emma Bull, Charles de Lint, Jennifer Roberson, Pat Murphy, Anodea Judith, Diana L. Paxson, Janet Fox, Robin W. Bailey, Phyllis Ann Karr, Stephen L. Burns, Deborah Wheeler, Michael Ward, Dorothy J. Heydt

Tartalomjegyzék

>!
Valhalla Páholy, Budapest, 1999
302 oldal · puhatáblás · ISBN: 9639238015 · Fordította: Szántai Zsolt

Várólistára tette 9

Kívánságlistára tette 4


Kiemelt értékelések

mcgregor P>!
Marion Zimmer Bradley (szerk.): Kardok és boszorkányság I.

Változatos színvonalú, stílusú és témájú fantasy novellák gyűjteménye, amikben a közös gyújtópont, hogy a főszereplői nők. Nem egyszerűen jutalmai a férfi főhősnek, vagy érdekes sidekickek, mint ahogy a fantasy hagyományos irodalmában sokszor előfordul, hanem önálló jogon alakítói a történetnek. Az külön nagyon szimpatikus volt, hogy az egyébként is igen érdekes előszóban Marion Zimmer Bradley, a kötet szerkesztője kifejti, hogy el akarta kerülni, hogy feminista propagandát hozzon létre: egyszerűen érdekelték azok a történetek, amiben kellően figyelemfelkeltő és eredeti női fantasy karakterek tűnnek fel. A novellák nem valamilyen fordított szexizmus eszközei, ahol a nők uralkodnak, a férfiak pedig gyengék, vagy bugyuták, ehelyett olyan történetek, amelyek néha felvillantják, hogy egyszerűen más és máshogy mozgat egy (akár erős) női főszereplőt, mint egy férfit. A későbbi kötetek is megérdemeltek volna magyar fordítást. Mondjuk van benne pár bosszantó elütés, helyesírási és néhány érthetetlen fordítási hiba (pl hogy lehet egy retiarius háromágú szigonyát háromágú villának fordítani?), de tényleg hiánypótló kötet.

Dominik_Blasir P>!
Marion Zimmer Bradley (szerk.): Kardok és boszorkányság I.

Vajon hogy a szöszbe került egy pucér, csábosan éppen valami iszonyatos szörny karmai közé omló lány képe egy olyan könyvre, ami pont azt tűzte ki célul, hogy szakítani akar a jellegzetes sztereotípiákkal? Eladhatóság, értem én, de akkor is csodálatos ez az ellentmondás (vajon ugyanezen okból kerüli még a lehetőségét is a fülszöveg, hogy valóban információt adjon át erről a válogatásról?).
Mindenesetre a hangsúly a szokványostól eltérő női főszereplővel rendelkező történetekre került, mindez klasszikus sword & sorcery zsánerben. Amely felvetés már önmagában is gondolkodásra késztetett: lehet egyáltalán olyan zsánerhű novellát írni, amely képes kibújni a jellegzetes minták és toposzok alól? Ha ugyanis az a cél, hogy megmaradjunk a kemény harcok, a vérfagyasztó mágia, az alávaló gazfickók és gonosz mágusok földjén, akkor milyen egy hiteles női karakter? A szerzők elég sok különböző választ adtak erre a kérdésre, de elég hamar rájöttem, hogy a kulcs valójában nem csupán a főszereplőnél keresendő: legalább ennyire fontos, hogy milyenek a nő melletti férfikarakterek. Egyenlő társak vagy alárendeltség van valamilyen irányban? Képesek a nemükön kívül máshogy is viszonyulni a másikhoz? Számít egyáltalán a nemük?
Szóval ezeket nagyon izgalmas kérdéseknek tartom, főleg ezek miatt olvastam örömmel ezt az antológiát. A sword & sorcery ugyanis továbbra sem áll olyan közel hozzám mostanság: a legtöbb novella koncepciója vagy cselekménye nem is tűnt túl eredetinek, a konfliktusaik is sokszor inkább untattak, hogy a karakterekről ne is beszéljünk. Ettől függetlenül egyébként nem tartom gyenge írásoknak az itt szereplő elbeszéléseket, sőt, talán csak egy-kettőt szerettem volna félbehagyni, a többi minimum a közepes szintet megütötte nálam, számos még ennél is jobban tetszett. Külön kiemelendőnek tartom Robin W. Bailey gladiátornőjét (talán a kötet legjobb karakterformálása, az egyetlen 4,5/5-ös novella), Diana L. Paxson meglepően hatásos történetét, Michael Ward brutális alaphelyzetét, Charles de Lint és Stephen L. Burns szimpatikus humorát, valamint Emma Bull és Charles R. Saunders művének hangulatát.
A borítón egyébként ott virít az „Első kötet” felirat, aminek ugyan itthon nem lett soha folytatása – pedig már a magyar kiadás idején is 15 körül tartott a hasonló antológiák száma, azóta meg már a harmincadikat köszönthették.

Noro P>!
Marion Zimmer Bradley (szerk.): Kardok és boszorkányság I.

A karakteres női főhősöket összegyűjtő sword & sorcery válogatás – amit angol nyelven még 26 folytatás követett! – 1984-ben jelent meg. Ez pedig azért érdekes, mert ez a Legenda és a A Fekete Sereg megjelenési éve is, kvázi a heroikus fantasy megújulásának kezdete. A kötet novellái persze még inkább a korábbi generációt idézik, bár a Daton és a holtak című történet már-már kortárs low fantasynek is elmenne.

Amikor első alkalommal olvastam (megjelenésekor), legjobban a Mágusok vére kidolgozott háttérvilága fogott meg, annyira, hogy később meg is vettem a szerző első könyvét, az azonos világban játszódó Shapechangers-t. A Gimmile dalai c. novella pedig azért emlékezetes, mert ez keltette föl először az érdeklődésemet a középkori Afrika iránt.
Újraolvasva talán az Ólálkodó sötétség történetét kell kiemelnem: e meglepően békés poszt-apokaliptikus világban az embereknek az a legsötétebb félelme, hogy mutánssá válnak vagy mutáns gyermekük születik. De azok az írások is jól sikerültek, amelyek egy kis humort csempésztek a kalandok közé, pl. az ősmacsó hard fantasy férfihősöket kifigurázó Szívrablók.
Igazi hiánypótló darab, magyar nyelven speciel még ma is.

Lorien_Crow P>!
Marion Zimmer Bradley (szerk.): Kardok és boszorkányság I.

Ez egy izgalmas kis utazás volt a fantasy hőskorába, amikor a női főszereplő karakterek még ritkaság számba mentek. Nagyon élveztem, hogy kizökkentett a manapság divatos áramlatokból, és habár a maga korában újító hangnemű volt, mára hagyományos és klasszikus hangvételű lett.
Amiért levontam egy csillagot, az csupán a novellák változatos stílusának köszönhető, nem mindegyik jött be. De hát ez a műfaj sajátja, egy válogatásban nem lehet minden kedvenc.
A csillag levonás másik oka, hogy a kötet tele volt helyesírási hibákkal, elütésekkel. :S

Amit viszont nagyon élveztem, azok a novellákat összekötő kis szövegek, amik betekintést nyújtanak a beválogatás miértjébe, és a kis összefoglalók az írók életéről.
Ma a közösségi oldalak magamutogató infólevesében egy író nem rejtőzhet el igazán a világ elől. Ezek az írók még rejtve élték az életüket, megjelenési felületeik is mások voltak. Szívmelengető belegondolni, hogy információ értékkel bírt, hogy xy postás Kentuckyban és két cica boldog gazdija.

Ami még elgondolkodtatott – épp a minap olvastam itt valamelyik beszélgetésben – hogy milyen kár, hogy a fiatal írók, kiadói nyomásra vagy anyagi okokból, ontják magukból a több száz oldalas regényeket. Talán nekik is érdemes lenne újra novellákat írni, ahol az írói mesterség minden csínjára-bínjára szükség van, hogy a történet a kevés oldalszám ellenére is kerek egész legyen. Ehelyett manapság a felesleges szóáradatban elvész a lényeg, mert ki kell tölteni valahogyan az eleve sorozatnak szánt 3x600 oldalt.

No de visszatérve, ajánlom ezt a könyvet mindenki figyelmébe aki valaha is elmélázott már egy Boris Vallejo kép előtt.

Sagitta P>!
Marion Zimmer Bradley (szerk.): Kardok és boszorkányság I.

Remek volt!
Mondjuk nem ilyenre számítottam, de csak mert nem olvastam eléggé utána: Marion Zimmer Bradley ennek a könyvnek nem a szerzője, csak a szerkesztője, ám az általa összeválogatott novellák isteniek! Szórakoztatóak, izgalmasak, öröm volt olvasni őket, és most, hogy kiolvastam, hiányzik, hogy várjam a következő novellát.

BoSziKa78 P>!
Marion Zimmer Bradley (szerk.): Kardok és boszorkányság I.

Minden történet más-más világot tár elénk, amit én szerettem volna ha folytatódik. Olyan volt mintha Az ezeregyéjszéka meséit olvasnám csak a folytatás nem következett. Nem arról van szó, hogy nem lett végük a történeteknek, csak alighogy belemerültem a világba, már mehettem is egy másikba.


Népszerű idézetek

BoSziKa78 P>!

Margront maguk az istenek pusztították el. A város az ostrom után két évvel beleomlott a tengerbe: romjait apály idején még ma is bárki megnézheti…

BoSziKa78 P>!

A papír befedi a követ. A kő kicsorbítja a pengét. A penge elvágja a papírt suttogta. – Ezek után mondja valaki, hogy az istenek nem ismerik a tréfát!


Hasonló könyvek címkék alapján

Kuczka Péter (szerk.): Galaktika 45.
Robert E. Howard: Robert E. Howard összes Conan-története II.
Robert E. Howard: Hősök Kora
Robert E. Howard: Kull király és az ősök
Philip Athans (szerk.): A Vihartorony
Koch György (szerk.): Elképzelni az elképzelhetetlent 2
Jonathan Strahan (szerk.): Sárkányok könyve
Baranyi Gyula (szerk.): Atlantisz 4.
Michaleczky Péter (szerk.): A hipertér vándorai
Kleinheincz Csilla (szerk.): 10