Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Ezer éve itt vagyok 64 csillagozás
Egy apró, isten háta mögötti olasz falucskában él egy gazdag és nyughatatlan természetű földesúr; Don Francesco Falcone. Szeretője, Concetta, a cselédlány számos leánygyermeket szül neki, de egyetlen fiuk születésekor csoda történik, megrepednek az olívaolajos hordók, és elfolyik belőlük a kincset érő olaj…
A Falcone család egy évszázadot felölelő, öt generáción átívelő színes történetét Gioia meséli el, aki szemtanúja volt a legendák születésének. Háborúk, gazdagság és nyomor, elásott és hiába keresett kincsek, szerelmek és szakítások, gyönyör és fájdalom, hagyomány és lázadás, és mindenekelőtt erős és bátor asszonyok, akik fantasztikus és gazdag életet éltek.
Mariolina Venezia első regénye szinte azonnal nemzetközi sikert és irodalmi elismerést hozott a fiatal írónőnek. Akár a Száz év magány, Mariolina Venezia műve is páratlanul fordulatos és mesebeli, egyben realisztikus és szívszorító családregény.
Eredeti megjelenés éve: 2006
Enciklopédia 1
Kedvencelte 7
Most olvassa 2
Várólistára tette 55
Kívánságlistára tette 23
Kiemelt értékelések
Erős túlzás a Száz év magánnyal egy napon emlegetni. De nem is szappanopera.
Ez az a könyv, amit bárki megírhatna, ha lenne kedve, türelme, kitartása végighallgatni felmenői visszaemlékezéseit, anekdotait. Minden családban vannak legendák. Van, aki leírja, van, aki nem.
Ennyi.
Az első gondolat, ami olvasás közben kikristályosodott bennem, az az, hogy ennek a könyvnek zamata van. Kesernyés-bús, egy kis napsütötte édességgel vegyítve. A szereplőknek, és egész Grottelének ilyen íze van.
Életképek peregnek a szemünk előtt, 100 év története pillanatokban. Nem látjuk mindig az egészet, csak mozzanatokat, fontosakat és lényegteleneket egyaránt. Sorsok fonódnak össze, hogy aztán hirtelen mégiscsak szétváljanak az utak, és párhuzamosan fussanak tovább a végtelenbe.
A Falcone család történetének zamata még sokáig itt fog maradni a számban, a lelkemben, ebben biztos vagyok.
Szép lehetett a 20.század Olaszországa is. A szegénység ebben a könyvben, annyira magától értetődő, hogy szinte vágyik rá az ember.
Érzem még azt is, hogy a jelen és a múlt nem sokban különbözik. Csak mi velünk akarják elhitetni, hogy lehet múlt nélkül élni, de ez kizárt, nem csak a gyökértelenség miatt, hanem mert emberek vagyunk. Lehetetlen, hogy ne legyen ezer év mögötted, hogy legyen legyél ma.
A végére egy kicsit bezavarosodott a mondanivaló, talán a fentieket akarta érzékeltetni az írónő… De szép volt.
Elvesztem a torlódó időben, térben és kultúrában. Belevesztem. Odavesztem a Falcone család történetébe/ történelmébe, és közben minden porcikámmal élveztem. Az élményt egy vágatlan, extra, bővített, rendezői változatú Tornatore filmhez tudnám hasonlítani.
Elvesztem, de annyira nem is tettem erőfeszítéseket, hogy újra megkerüljek. Jó volt ott nekem, épp ahová sodort a szél, szoknyáról szoknyára, családi titokról titokra.
Ezerszer is igent mondanék újra erre a könyvre, mert jó érzés odaveszni…
Kicsit bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2013/07/a-torlodo…
Titkok, szerelmek, elvágyódás, gyűlölet, álmok, féltékenység – emberi sorsok, melyek középpontja, forgatótengelye Grottola. A falu, ahova még a történelem is csak úgy hallatszik, mint egy távoli mennydörgés mormogása, mert szinte időn kívül, szigorú szemek őrizte szokásaiba dermedve kuporog a lankák közt. Embert próbáló feladat lehetett itt minden korban többre vágyni, konok vasakarattal megpróbálni kitörni, elérni valamit – és hihetetlen az a tartás, amit a századok asszonyai mutattak, mikor mégis visszahulltak a hagyományok kőlabirintusába. De a nemzedékek bénító béklyóját lerázva a szabadság íze csupán keserédes. Színes, zajos, de személytelen és magányos. És a nagy kérdés, amit a mesélő tesz fel: vajon mennyit veszíthet az ember az életéből, mielőtt önmagát is elveszti?
Fantasztikus, tökéletesen ábrázolja Dél-Olaszországot. Minden sora nagyon tetszett, kedvenc könyv lett.
Amennyire akartam olvasni, annyira csalódott vagyok! ( Persze te buta Miestas, mert neked, mindig nagyobbak az elvárásaida valóságnál:-)P )
Olyan ez a könyv, mint egy nagyszabású brazíl szappanopera olasz szereplőkkel. Egy család három generációján keresztül robog át az olasz történelem, mint egy sebesvonat, bizonyára van súlya ennek a történet szempontjából, de sajnos engem nemhogy az olasz, de még a magyar politika sem érdekel igazán, így nem is tudtam megszeretni ezt a könyvet.
„De most, hogy újra meghallgatta őket, kezdte megérteni, hogy ezek a mesék együtt tesznek ki egy kerek történetet (…). Ahogy teltek-múltak a napok, Candida egyre jobban elmerült történeteiben. Már nem tudta mi a múlt és mi a jövő, minden összefonódott a fejében.”
Valahogy úgy éreztem magam a regény olvasása közben, ahogy Candida, ahogy haladtam előre a történet olvasásában, egyre jobban elmerültem benne. Az elején sokat küzdöttem, hogy ne veszítsem el a fonalat, hogy megjegyezzem a neveket, de aztán elengedtem magam, csak a szavakra és a gondolatokra koncentráltam. Nem tudnám visszamondani a cselekményt, de azt gondolom nem is az a lényeg. A regény 100 év története, mely életképek, pillanatok sokaságából áll. Különleges, magával ragadó a hangulata, kiérződik belőle az olasz temperamentum. Tetszettek a történelmi utalások is, mindenképp a könyvespolcomon a helye ennek a könyvnek!
ui.: valóban érződik rajta, hogy a szerző táplálkozott a Száz év magányból. Az Ezer éve itt vagyok nyomába sem ér Marquez klasszikusának, de ha ettől el tudunk vonatkoztatni (és én el tudtam), akkor ez utóbbi kapcsán is varázslatos és nem mindennapi olvasmányélménnyel lehetünk gazdagabbak.
Népszerű idézetek
A romantikus regények iránti vonzódást Angelica néni plántálta belé, aki megszállott könyvmoly volt, és pontosan ezért nem sikerült férjet találnia.
78. oldal
Attól a naptól fogva minden héten visszatértek a könyvesboltba. Visszavitték az elolvasott könyvet, eladták, és az árán vettek egy másikat. Ha pedig a régi könyvért kapott pénz nem volt elég, Rocco az anyjától kapott tojással pótolta ki az árát.
A könyveken keresztül egy számukra addig elképzelhetetlen világ tárult fel a szemük előtt, amelyben nem volt kevesebb szenvedés, mint az ő életükben, de abban a világban remény is volt, vagy értelem, vagy legalább a változás lehetősége. Ez a világfelfogás teljesen új volt számukra, és végtelen lehetőségeket nyitott meg előttük, egyszersmind azonban megfosztotta őket minden biztos kapaszkodótól is. Így aztán úgy vergődtek át a kamaszkorukon, mint egy kisiklott vonat, kétségbeesetten próbálták legyűrni azt a távolságot, amely végleg elválaszthatta őket a külvilágtól, legalábbis az őket körülvevő világtól.
172. oldal
Voltak napok, amikor egy hirtelen támadt tarka szellő felkavarta a port, és alatta minden lassan megemelkedett, akár a letakart kenyértészta. Feltámadt a múlt és a régen történt dolgok hömpölygésében felrémlett a jövő. Ilyenkor az ajtók alatt besurranó szél a meg nem született csecsemők gőgicsélését idézte, mely úgy fonta körül az asszonyok bokáját, mint valami láthtatalan hurok, szinte botladoztak tőle. Meg-megzörrentek az ablaküvegek. A kannákban megaludt a tej. A férfiak félregombolták az ingüket, és a kislányokből ilyenkor lett nagylány.
(első mondat)
…a boldogságot arrafelé sosem becsülték olyan sokra, mint kellett volna. A boldogtalanság stabilabb, biztosabb, és végső soron mutatósabb volt, de ezt nem mondhatta ki nyíltan, mivel Colino tett kenyeret az asztalra, sőt olykor még húst is hozott, amit a kabátja alá dugott, hogy ne bántsa meg a falubelieket.
111. oldal
– Úgy érzem, már ezer éve itt vagyok – mondta egy reggel, amikor megitta a tejeskávéját. – Pedig már mennyire elegem van! Úgy unom, mindig ugyanaz a nóta! Az a mennybéli is, hogy rohadna meg ott fenn, kihúzhatta a nevemet a listáról, nem akar magához szólítani. Pedig én mindig valami újra vágytam. Na hiszen! Nézz rám, mi lett belőlem, ki gondolta volna annak idején, jaj de szerencsétlen vagyok.
336. oldal (Candida)
Egyszer, amikor kimenőjük volt, betévedtek egy könyvesboltba, ahol használt könyveket árultak. Bár korábban nem nagyon olvastak irodalmi műveket, most egy kopottas fedelű könyvecske felkeltette az érdeklődésüket, elsősorban a címe miatt. Megtévesztő volt, azt hitték, hogy egy véres krimiről van szó. Amikor átnyújtották a könyvet, hogy kifizessék, a boltos felpillantott rájuk, és egy kis félmosoly jelent meg a szája szélén, de akkor még nem értették, hogy miért. A szerzőt Dosztojevszkijnek hívták. A könyv címe: Bűn és bűnhődés.
172. oldal, Tizenkettedik fejezet (Ulpius-ház, 2010)
→ |
---|
Említett könyvek
Hasonló könyvek címkék alapján
- Elena Ferrante: Az elvesztett gyerek története 92% ·
Összehasonlítás - Adriana Trigiani: A cipész felesége 91% ·
Összehasonlítás - Francesca Marciano: Szerelmem, Róma 89% ·
Összehasonlítás - Donatella Di Pietrantonio: A visszaadott lány 93% ·
Összehasonlítás - Luca Di Fulvio: Amikor az álmaink ránk találnak 93% ·
Összehasonlítás - Baráth Viktória: Egy év Rómában 91% ·
Összehasonlítás - Kamin Mohammadi: Bella Figura 91% ·
Összehasonlítás - Jenny Colgan: Mentsük meg a Piciny Csodák Pékségét 89% ·
Összehasonlítás - M. G. Brown: Szerelempróba 91% ·
Összehasonlítás - Donna Leon: Nemesi kisugárzás 90% ·
Összehasonlítás