Ezer ​éve itt vagyok 64 csillagozás

Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Egy apró, isten háta mögötti olasz falucskában él egy gazdag és nyughatatlan természetű földesúr; Don Francesco Falcone. Szeretője, Concetta, a cselédlány számos leánygyermeket szül neki, de egyetlen fiuk születésekor csoda történik, megrepednek az olívaolajos hordók, és elfolyik belőlük a kincset érő olaj…

A Falcone család egy évszázadot felölelő, öt generáción átívelő színes történetét Gioia meséli el, aki szemtanúja volt a legendák születésének. Háborúk, gazdagság és nyomor, elásott és hiába keresett kincsek, szerelmek és szakítások, gyönyör és fájdalom, hagyomány és lázadás, és mindenekelőtt erős és bátor asszonyok, akik fantasztikus és gazdag életet éltek.

Mariolina Venezia első regénye szinte azonnal nemzetközi sikert és irodalmi elismerést hozott a fiatal írónőnek. Akár a Száz év magány, Mariolina Venezia műve is páratlanul fordulatos és mesebeli, egyben realisztikus és szívszorító családregény.

Eredeti mű: Mariolina Venezia: Mille anni che sto qui

Eredeti megjelenés éve: 2006

>!
Ulpius-ház, Budapest, 2010
344 oldal · ISBN: 9789632542287 · Fordította: Faragó Éva

Kedvencelte 7

Most olvassa 1

Várólistára tette 54

Kívánságlistára tette 25

Kölcsönkérné 1


Kiemelt értékelések

>!
Bur3sz
Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok

Érdekes. Néhol kicsit zavaros volt a rengeteg név miatt, de végül is sikerült kihámoznom. A déli temperamentum végig érezhető. A gondolatmeneti csapongások megoldása volt furcsa, de nem élvezhetetlen. Más, mint amihez eddig szoktam, de nem bánom, h olvashattam.

>!
ppeva P
Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok

Az első ötven oldal után komolyan fontolgattam, hogy félre kéne tenni. Nem volt vele nagyobb bajom, csak az, hogy semmi különösnek találtam, amire kár időt fordítani. Valamit aztán javult, de néhány részlettől eltekintve igazán maradandó olvasmányélményt nem adott.

4 hozzászólás
>!
tgorsy
Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok

Erős túlzás a Száz év magánnyal egy napon emlegetni. De nem is szappanopera.
Ez az a könyv, amit bárki megírhatna, ha lenne kedve, türelme, kitartása végighallgatni felmenői visszaemlékezéseit, anekdotait. Minden családban vannak legendák. Van, aki leírja, van, aki nem.
Ennyi.

1 hozzászólás
>!
Nita_Könyvgalaxis P
Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok

Az első gondolat, ami olvasás közben kikristályosodott bennem, az az, hogy ennek a könyvnek zamata van. Kesernyés-bús, egy kis napsütötte édességgel vegyítve. A szereplőknek, és egész Grottelének ilyen íze van.
Életképek peregnek a szemünk előtt, 100 év története pillanatokban. Nem látjuk mindig az egészet, csak mozzanatokat, fontosakat és lényegteleneket egyaránt. Sorsok fonódnak össze, hogy aztán hirtelen mégiscsak szétváljanak az utak, és párhuzamosan fussanak tovább a végtelenbe.
A Falcone család történetének zamata még sokáig itt fog maradni a számban, a lelkemben, ebben biztos vagyok.

>!
deardurr
Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok

Szép lehetett a 20.század Olaszországa is. A szegénység ebben a könyvben, annyira magától értetődő, hogy szinte vágyik rá az ember.
Érzem még azt is, hogy a jelen és a múlt nem sokban különbözik. Csak mi velünk akarják elhitetni, hogy lehet múlt nélkül élni, de ez kizárt, nem csak a gyökértelenség miatt, hanem mert emberek vagyunk. Lehetetlen, hogy ne legyen ezer év mögötted, hogy legyen legyél ma.
A végére egy kicsit bezavarosodott a mondanivaló, talán a fentieket akarta érzékeltetni az írónő… De szép volt.

>!
Miamona
Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok

Elvesztem a torlódó időben, térben és kultúrában. Belevesztem. Odavesztem a Falcone család történetébe/ történelmébe, és közben minden porcikámmal élveztem. Az élményt egy vágatlan, extra, bővített, rendezői változatú Tornatore filmhez tudnám hasonlítani.

Elvesztem, de annyira nem is tettem erőfeszítéseket, hogy újra megkerüljek. Jó volt ott nekem, épp ahová sodort a szél, szoknyáról szoknyára, családi titokról titokra.
Ezerszer is igent mondanék újra erre a könyvre, mert jó érzés odaveszni…

Kicsit bővebben: http://miamonakonyveldeje.blogspot.hu/2013/07/a-torlodo…

7 hozzászólás
>!
Greywind
Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok

Titkok, szerelmek, elvágyódás, gyűlölet, álmok, féltékenység – emberi sorsok, melyek középpontja, forgatótengelye Grottola. A falu, ahova még a történelem is csak úgy hallatszik, mint egy távoli mennydörgés mormogása, mert szinte időn kívül, szigorú szemek őrizte szokásaiba dermedve kuporog a lankák közt. Embert próbáló feladat lehetett itt minden korban többre vágyni, konok vasakarattal megpróbálni kitörni, elérni valamit – és hihetetlen az a tartás, amit a századok asszonyai mutattak, mikor mégis visszahulltak a hagyományok kőlabirintusába. De a nemzedékek bénító béklyóját lerázva a szabadság íze csupán keserédes. Színes, zajos, de személytelen és magányos. És a nagy kérdés, amit a mesélő tesz fel: vajon mennyit veszíthet az ember az életéből, mielőtt önmagát is elveszti?

>!
Pistacchio
Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok

Fantasztikus, tökéletesen ábrázolja Dél-Olaszországot. Minden sora nagyon tetszett, kedvenc könyv lett.

>!
szallosas P
Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok

Nem is tudom… A nevek miatt nehéz volt követni, hogy ki, mit, mikor, de alapvetően nem szórakoztam rosszul, míg olvastam. Bár mély nyomot sem hagyott bennem.

10 hozzászólás
>!
Miestas
Mariolina Venezia: Ezer éve itt vagyok

Amennyire akartam olvasni, annyira csalódott vagyok! ( Persze te buta Miestas, mert neked, mindig nagyobbak az elvárásaida valóságnál:-)P )
Olyan ez a könyv, mint egy nagyszabású brazíl szappanopera olasz szereplőkkel. Egy család három generációján keresztül robog át az olasz történelem, mint egy sebesvonat, bizonyára van súlya ennek a történet szempontjából, de sajnos engem nemhogy az olasz, de még a magyar politika sem érdekel igazán, így nem is tudtam megszeretni ezt a könyvet.

4 hozzászólás

Népszerű idézetek

>!
Nita_Könyvgalaxis P

A romantikus regények iránti vonzódást Angelica néni plántálta belé, aki megszállott könyvmoly volt, és pontosan ezért nem sikerült férjet találnia.

78. oldal

9 hozzászólás
>!
mandarina

Attól a naptól fogva minden héten visszatértek a könyvesboltba. Visszavitték az elolvasott könyvet, eladták, és az árán vettek egy másikat. Ha pedig a régi könyvért kapott pénz nem volt elég, Rocco az anyjától kapott tojással pótolta ki az árát.
A könyveken keresztül egy számukra addig elképzelhetetlen világ tárult fel a szemük előtt, amelyben nem volt kevesebb szenvedés, mint az ő életükben, de abban a világban remény is volt, vagy értelem, vagy legalább a változás lehetősége. Ez a világfelfogás teljesen új volt számukra, és végtelen lehetőségeket nyitott meg előttük, egyszersmind azonban megfosztotta őket minden biztos kapaszkodótól is. Így aztán úgy vergődtek át a kamaszkorukon, mint egy kisiklott vonat, kétségbeesetten próbálták legyűrni azt a távolságot, amely végleg elválaszthatta őket a külvilágtól, legalábbis az őket körülvevő világtól.

172. oldal

>!
[névtelen]

Voltak napok, amikor egy hirtelen támadt tarka szellő felkavarta a port, és alatta minden lassan megemelkedett, akár a letakart kenyértészta. Feltámadt a múlt és a régen történt dolgok hömpölygésében felrémlett a jövő. Ilyenkor az ajtók alatt besurranó szél a meg nem született csecsemők gőgicsélését idézte, mely úgy fonta körül az asszonyok bokáját, mint valami láthtatalan hurok, szinte botladoztak tőle. Meg-megzörrentek az ablaküvegek. A kannákban megaludt a tej. A férfiak félregombolták az ingüket, és a kislányokből ilyenkor lett nagylány.

(első mondat)

>!
[névtelen]

…a boldogságot arrafelé sosem becsülték olyan sokra, mint kellett volna. A boldogtalanság stabilabb, biztosabb, és végső soron mutatósabb volt, de ezt nem mondhatta ki nyíltan, mivel Colino tett kenyeret az asztalra, sőt olykor még húst is hozott, amit a kabátja alá dugott, hogy ne bántsa meg a falubelieket.

111. oldal

>!
[névtelen]

– Úgy érzem, már ezer éve itt vagyok – mondta egy reggel, amikor megitta a tejeskávéját. – Pedig már mennyire elegem van! Úgy unom, mindig ugyanaz a nóta! Az a mennybéli is, hogy rohadna meg ott fenn, kihúzhatta a nevemet a listáról, nem akar magához szólítani. Pedig én mindig valami újra vágytam. Na hiszen! Nézz rám, mi lett belőlem, ki gondolta volna annak idején, jaj de szerencsétlen vagyok.

336. oldal (Candida)

>!
Corinna

Sok mindent elveszíthetünk, de vajon hol az a pont, amikor már önmagunkat is elveszítjük?

309. oldal

>!
[névtelen]

Giuseppe az ágyához hívta Lukreziát és megeskette, hogy taníttatni fogja a gyerekeket. Lukrezia szavát adta neki, aztán amikor az ura meghalt, hadat üzent az úristennek.

120. oldal

>!
[névtelen]

…Így esett meg, hogy bár nem számítottak rá, megfogant Angelika, aki Concetta és don Francesco leányai közül a legszebb volt, ami nem is csoda, hiszen mindig az összeaszott szőlőszemekből lesz a legédesebb bor.

62. oldal

>!
[névtelen]

Ő is már rég kirúgta maga alól azt a földet, de most, látva a pusztulását, megrendült, és könny nélkül, némán meggyászolta.

341. (utolsó mondat)


Említett könyvek


Hasonló könyvek címkék alapján

Mario Puzo: A Keresztapa
Francesca Marciano: Szerelmem, Róma
Jodi Picoult: Vezeklés
Jung Chang: Vadhattyúk
Rohinton Mistry: India, India I-II.
Jojo Moyes: Páros, páratlan
Gerlóczy Márton: Mikecs Anna: Altató
Luca Di Fulvio: Álmok bandája
Tóth Olga: Csupasz nyulak
John Irving: Árvák hercege